Tolnai Népújság, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-13 / 37. szám

2015. FEBRUAR 13., PENTEK 5 KÖRKÉP Az élet felülívja az elméletet kora vaskor Cziráki Viktort az érdekli, miként éltek a Kárpát-medence népei Számítógépeket kaptak ajándékba a nehéz sorsú tanodás gyerekek Cziráki Viktor életében semmi sem díszlet. „Itt minden van, és ott semmi nincs”, mondja lakóhelyével, Újszkítiával és a külvilág­gal kapcsolatban. Cziráki Viktor, aki a közelmúltban megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet, úgy harminc éve kezdte el ősi, életmód-re­konstrukciós kísérleteit. Budavári Kata Cziráki Viktor előre figyelmez­tetett: Újszkítiát ezekben a na­pokban nem egyszerű megkö­zelíteni. Kiderült, nincs itt sem­mi túlzás, fotós kollégámmal úttalan utakon, hóban, latyak­ban, ellenszélben vagy egy ki­lométert gyalogoltunk a Regöly melletti kísérleti régészeti tele­pig. Ahogy azt előre sejtettem: nem hiába. Maga a táj is, ahogy vendéglátónk fogalmaz, egy kis Kárpát-medence, annak min­den szépségével. A kilenc hek­táros telepre, majd abba a kora vaskori, köralakú házba lépve, melyben Cziráki Viktor, vagyis a gazda és asszonya, Somos Ju­dit lakik, egyszerűen tátva ma­radt a szánk. Kiderült, aki elő­ször jár itt, vagy azonnal otthon érzi magát, vagy teljesen ide­genként, ha soha még csak el­játszani sem akar azzal a gon­dolattal, milyen lehet itt élni. A házban ilyenkor télen félhomály van, Judit fejlámpával dolgozik a „konyhában”. A szemünk azon­ban gyorsan hozzászokik a fény­viszonyokhoz. A tizenkét méter átmérőjű, patics falú épület ugyan na­gyobb az eddig feltártakénál, ugyanakkor szerkezete meg­egyezik a vaskori házakéval. Víz, villany nincs, a villany­pásztort akkumulátor működte­ti. A házat náddal vagy zsúppal illett volna fedni, de ez rettentő­en drága lett volna, így maradt olcsóbb, kevésbé autentikus megoldásként a geotextil. Ezt már Cziráki Viktor mondja, mi­közben pipára gyújt, a cigaretta ugyanis nem állna jól senkinek ebben a környezetben. A bejá­rat melletti lóállásban, melyben négy-öt lónak jutna hely, egyfaj­ta vizes blokkot, raktárát alakí­tott ki a gazda, a másik oldalon, ahol a lábas jószágoknak kelle­Cziráki Viktor elsősorban kisebb házakat épített Tizenegy ló, harminc lábasjószág ne lenniük található a nem egé­szen konyhaszerű konyha. A va­lódi konyha ugyanis kint kapott helyet. Bent dobkályhával fűte- nek, de kemence, illetve az épü­let közepén egy kör alakú, kőből rakott tűzhely áll, ezt azonban igen ritkán hasz­nálják. A házban galéria is van, Viktor szerint a nyolc méteres bel­magasság adja magát. Egyebekben is azt vall­ja, hogy őseinket sok esetben inkább vezette a praktikum, mint szakrális cél vagy a szo­kásokhoz való ragaszkodás. Eb­ben a házban egyébként nyolc éve laknak, korábban egy jurta volt a rendszeres szállásuk. Ezt is láthatjuk egyébként, amikor végigjárjuk a telepet, és igen la­kályosnak tűnik. Mindkettőt faliszőnyegek, prémek, taka­rók teszik barátságossá. A telep nem egy kor kidolgozott faluké­pét mutatja, hi­szen van közöt­tük paleoszibéri- ai jurta, új kőko­ri, szkíta és Ár­pád-kori ház is. Ez utóbbi az előtte álló kör alakú tűzrakóhely miatt is érdekes. Pontosabban amiatt a régészeti lelet miatt, melyet pontosan itt találtak meg. A regölyi arany sír egy 35-40 év körüli nő nyughe­lye volt. Az alán asszony vélhe­az egykori homokbánya 1993- ban lett Cziráki Viktor sajátja. 1997-től tulajdonképpen folya­matosan itt él, másfél éve egy éjszakát sem töltöttek párjával a faluban. Bár eredetileg vendéglá­tós, szakmájában nem sokat dol­gozott. A régészeti telepen jelen­leg úgy húsz épület áll, a jégkor­szak végétől a korai államalapí­tás időszakáig bemutatva a Kár­pát-Medence építészetét. A lakó­házak mellett van itt pásztorszál­lás és kovácsműhely is, de a „Szittya csárda”, mely esténként felnőttek tartózkodási helye, somos Judit több, mint tíz éve társa Cziráki Viktornak. El­mondta, nem szeret szerepelni, azt azonban szabad róla tudni, hogy pécsi, és a gimnázium el­végzése után fazekasnak, majd szőni tanult, aztán néprajzos lett. Arra a kérdésre, hogy mit esznek, miket főz, elmondta, azt, amit bárki más. Mivel egy korábbi homokbánya helyén áll a telep, kertet itt nem lehet kialakítani. Judit cserepekben tart fűszernövényeket, és a csa­ládtól kapott zöldséget, gyü­mölcsöt főzi be. Nagyon finom tőén fejedelem felesége vagy lá­nya volt. Ma egyfelől ez a legvé- dettebb tűzrakóhely a birtokon, ugyanakkor az előzmények mi­att kultikus jelentősséggel is bír. Regöly és környéke gazdag régészeti lelőhely, és Viktor azt meséli, már gyerekként is az ér­dekelte, miként éltek elődeink. Házuk udvarán is talált cse­répdarabokat, nyolcéves korá­tól egyre célirányosabban for­dult a történelem és a régészet felé. Barátaival 1982-től gyakor­ta jártak ki az egykori homok­bánya területére. A hat-hét fős társaság együtt kezdett a kí­sérleti régészkedésbe. Az első bunker még katasztrófa volt, ősszel készült, és a téli időszak jó részét itt töltötték. Kezdet­ben László Gyula rekonstruk­ciós rajzai alapján építkeztek, aztán az elméletet mind több­ször írta felül a megvalósítható­ság. Arra a kérdésre, hogy a ré­gész szakma miként viszonyul napközben kézműves műhely­ként funkcionál. És természete­sen vannak itt ólak, hiszen Czi­ráki Viktorék állatokat tartanak: tizenegy lovat és harminc lábas­jószágot, elsősorban juhokat, kecskéket. A kora vaskori ház­ba, mely jelenleg lakhelyükül szolgál, és amely gerendavázas, sárfala fonásokra épült, bejárá­sa van a két kutyának és a macskáknak is. A 21. század emberének ez nem, az azonban furcsa, amikor a ház asszonya a tálból a földre löttyinti a vizet. Itt viszont ez is teljesen rendjénvaló. rágcsálni valókkal kínált. Az egyik édes mogyoró, de más csonthéjast is lehet használni. Cukrot teszünk fel a tűzre, és hozzá egy kevés vizet öntünk, hogy a cukor ne karamellizá- lódjon. Ebbe tesszük a mogyo­rót, majd amikor a víz elpárol­gott, fűszerezzük fahéjjal, gyömbérrel. A másik ropogtat­nivaló sós. Ehhez diót melegí­tünk, melyre felkockázott vajat teszünk, majd sózzuk, kevés cukrot adunk hozzá, és fűsze­rezzük ízlés szerint paprikával, borssal, fokhagymával. ezekhez a házakhoz és a bronz­öntödében és a kovácsműhely­ben készült tárgyakhoz Cziráki Viktor elmondja, hogy vegyes a fogadtatás. A fiatalok egyre in­kább elfogadják azt, amit csi­nál, de korábban volt, aki dilet­tánsnak bélyegezte. Tény azon­ban, hogy házigazdánkat so­sem a megfelelési kényszer ve­zette, továbbá az is, hogy bár el­méletileg a kovapengés sarló­val lehet nádat vágni, gyakorla­tilag viszont nem. És az is igaz, hogy a Cziráki Viktor által lét­rehozott életmód rekonstrukció sokak számára érdekes és von­zó, ezért érkeznek iskolai osz­tályok rendhagyó történelem órákra. Házigazdánktól meg­tudtuk, hivatalosan ősterme­lő. Állatokat tart, földalapú tá­mogatást kap, tárgyakat készít, ugyanakkor esetében mégis az a leginkább helytálló, hogy Is­ten kegyelméből él úgy, ahogy neki tetszik. kssvejke Az Angyalvár Ala­pítvány jóvoltából öt számító­géppel gazdagodott a kisvejkei Máj sukár juma (Egy szebb vi­lág) tanoda. Ebből kettőt már tovább is ajándékozott az intéz­mény vezetése két olyan, hoz­zájuk járó kisdiáknak, akik önmagukhoz képest a legtöb­bet javítottak tanulmányi ered­ményeiken.- A számítógépeket egyfajta motivációs eszköznek szánjuk, persze mindig elmondjuk a fia­taloknak, hogy ne csak ezekért, hanem a jövőjük érdekében fej­lesszék magukat, jóllehet, a ne­héz sorsú gyermekeknek nagy örömet szereznek a pc-k - nyi­latkozta Jákovics Vilmos. A ta­nodát működtető Aparhanti Független Roma Egyesület el­■ A jelenlegi program má­jusban egy felméréssel zárul, addig folytatódik az egyéni fejlesztés nöke hozzátette, a komputerek mellett - ugyancsak felajánlás révén - színes televíziókat is át­adhatnak az ifjaknak. Kérdésünkre részletezte: a jelenlegi tanoda program utol­só 6 hónapjához érkeztek, eb­ből adódóan még hangsú­lyosabb szerepet szánnak az egyéni fejlesztéseknek. Külö­nös tekintettel a májusi zárás­kor esedékes kimeneti mérés­re, amely során számos terüle­tet érintve kell bizonyítaniuk felkészültségüket a diákok­nak. A tapasztalatok leszűrése érdekében ezt összevetik majd a bemeneti mérés, valamint a tanulók iskolai eredményei­vel. ■ Vízin B. A fiatalok örültek a meglepetésnek ■ A kísérleti régészeti telep megálmodóját sosem a megfelelési kényszer vezette Finom rágcsálnivaló dióból, mogyoróból Szégyenpadra kerülhet a község a főutca elnevezése miatt átnevezés Megjárhatja a Vörös Hadsereg miatt Csibrák - a volt vezető szerint nem ez volt a legégetőbb feladat Dacolva a törvénnyel, még min­dig a Vörös Hadsereg nevét vi­seli Csibrák főutcája. A jegyző szerint a helyiek közel kéthar­mada ebben az utcában lakik, a névváltással járó okiratcsere, adminisztráció sok kellemet­lenséget jelentene. A kormány még 2012 novem­berében fogadta el azt a törvény- módosítást, mely szerint cégek, intézmények, lapok vagy utcák és terek nem viselhetik olyan személy nevét, aki „a XX. száza­di önkényuralmi politikai rend­szerek megalapozásában, kiépí­tésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be”, vagy „ezekkel a rendszerekkel közvet­lenül összefüggésbe hozható.” A 2013. január elsején hatályba lé­pett törvény szerint 2014. janu­ár elsejéig kellett lebonyolítani a névváltoztatást, emiatt megin­dult az átnevezési hullám. Van­nak azonban olyan települések, amelyek azóta sem tették meg a szükséges lépéseket. Ilyen a Dombóvártól húsz ki­lométerre fekvő, háromszáz la­kosú Csibrák. A falu főutcá­ja a mai napig a Vörös Hadse­reg nevét viseli, emiatt a me­gyei kormányhivatal törvényes­ségi felügyeleti eljárást kezde­ményezett az önkormányzat el­len. Az egyik internetes portál idézte Horváthné Tóth Valéri­át, a település illetékes jegyző­jét, aki szerint addig nem akar- Február végéig döntenie kell az önkormányzatnak az átnevezésről ták megváltoztatni, amíg nem kötelezték őket erre. Nem érzel­mi okból ragaszkodnak a név­hez, a váltás egyszerűen túl sok gondot okozna az itt élőknek. A jegyző szerint a falu 60-65 szá­zaléka a főutcán lakik, az átne­vezéssel a helybeliek és a hiva­talok nyakába is rengeteg admi­nisztráció szakad, hiszen szinte minden okiratban át kell írni az utcanevet. Megjegyezte: a la­kosság zömét nem zavarja a név, így szokták meg. A törvény betűje azonban kö­telezi a települést. Február vé­géig döntenie kell az önkor­mányzatnak az átnevezésről, ha nem teszik meg, bírósági ügy lehet belőle. ■ B. L. Nem kaptak segítséget telefonon sikerült elérnünk Csibrák volt polgármesterét: - Mindenkinek ingyen lecserélték volna az iratait, csak ehhez Dombóvárra kellett volna utaz­ni. A település lakói nagyrészt idős emberek, akik nehezen mo­zognak. Ha az ügyintézés hely­ben történik, vagy biztosítottak volna egy buszt, az óriási segít­ség lett volna. Ez azonban szó­ba sem került. A probléma nem életbevágó, akadtak más teen­dőink is - mondta a falut 2010 és 2014 között vezető Szűcs Ist­ván, aki függetlenként irányítot­ta a Kapos folyó mentén elterü­lő települést.

Next

/
Thumbnails
Contents