Tolnai Népújság, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-07 / 5. szám
2 KÖRKÉP 2015. JANUÁR 7., SZERDA JEGYZET J ' VENTER P SÍÉI MARIANNA Ünnepek és gyökerek vízkereszt NAPJA volt tegnap, a karácsonyfa lebontásának napja, s egyben búcsú az év legkedvesebb ünnepétől, a karácsonytól. Miközben a díszeket szedegették le a fenyőágakról, és pakolták el egy hosszú pihenőre, sokan gondolták végig újra a családdal együtt töltött szép napokat. így volt ezzel a murgai Vörös Róbertné is, aki örömmel osztotta meg velünk karácsonyi élményeit, a szép napokat, amelyeket négy unokájával töltött együtt, a gyermekei segítségét a tűzifa felrakásában, a madáretetőhöz járó, s már ismerősként üdvözölt madárkák szívet melengető látványát. Mint mondja, kincset ér az ilyen lelki táplálék a mindennapokban, a szeretet, a vidámság, amely feltölti az embert, és egyre közelebb hozza a tavaszt a természetnek és a léleknek is. remek emberi „találmány” az ünnep. Legyen az vallási, állami, vagy akár családi ünnep, lehetőséget ad, hogy kibillenjen az ember a mindennapi rutinból, és egyben biztosít egy olyan állandóságot is, amelyre minden egyes emberi lénynek szüksége van ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. Tudjuk az ünnep idejét, várunk rá, készülünk rá, és igyekszünk a lehető legjobban kihasználni a lehetőséget. S a legszebb és legjobb benne, hogy remek alkalom arra, hogy a szűkebb, vagy tágabb család összejöjjön, megnézzék, mennyit nőttek a gyerekek, meghallgassák hogy mi történt az utolsó találkozás óta eltelt időben, és újra és újra elhangozzanak a családi legendák. Az ilyen alkalmakkor helyezik el magukat a gyerekek a nagycsaládban, és ismerik meg a gyökereiket, a gyökereket, amelyek nélkül az ember nem tud megkapaszkodni, s csak sodródik a nagyvilágban. Könnyfakasztó gyermeksorsok magyar károly életfilozófiája Táncoljunk, a zene csak megjön valahonnan Árva gyerekekkel és Böjté Csabával karácsonyozott Magyar Károly Déván. Gyűjtött nekik és maga vitte el - bár szimbolikusan - a pénzt. Gyalog tette meg a majd’ 500 kilométeres utat Pálfától Déváig. Bírta a kiképzést, hiszen katona, és tavasszal az El Caminon edződött. Vida Tünde Kölcsönös faggatózással indul a beszélgetésünk Magyar Károly- lyal. Régi ismerősök vagyunk, de ez az első beszélgetésünk: egy faluban nőttünk fel, de a bő tíz év korkülönbség miatt jobbára csak tudtunk egymásról. A régről származó információm, miszerint katona, valósnak bizonyul. Nevetve erősít meg abban, hogy nem „harcoló” katona, hanem logisztikával, egészen pontosan gépjárművekkel foglalkozik. Mint kiderül, ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna igazán tűzközelben, kétszer is volt külföldi misszión, Koszovóban. Ezzel alapozta meg terveinek megvalósítását: otthont, családot szeretne alapítani. Leendő családjának házat épít, még bodzaültetvényt is telepített. Miután elvégezte a katonai középiskolát, majd a tiszthelyettes képzőt, több mint tíz évig Tatán szolgált, innen kérte magát Székesfehérvárra, ahol most is dolgozik. Már nem gyermekkora színhelyén, Pál- fán, hanem Sárbogárdon él egy szolgálati lakásban, s építgeti a családi házát, gazdaságát remélve, hogy megtalálja az igazit. Kifejezetten előrelátó, tudatos, ami nem szab gátat a benne lévő kalandvágynak. 2014- ben ez utóbbi igen erősnek bizonyult, hiszen két hatalmas útra is vállalkozott. Tavasszal az El Caminot járta meg, decemberben Dévára ment el gyalogszerrel. Mint mondja, mindegyik meghatározó, de más és más élmény volt. Útjai során számos jelét megtapasztalta a gondviselésnek. Amikor az El Camino ösvényét taposta, a fáradtságtól lankadt a figyelme, és az út szélén felejtette fényképezőgépét. Amikor erre rájött, már öt kilométert megtett. Egy érme feldobásáBöjte Csaba több mint 2000 árváról gondoskodik. Magyar Károly gyalogszerrel és adománnyal ment el hozzájuk karácsonyozni val döntötte el, hogy nem megy vissza. Később mégis visszafordult, de alig ment ötven métert, amikor összetalálkozott egy párral, akik miután az arcát fürkészve azonosították, hogy ő van a gépben lévő képeken, visszaadták a masinát neki. Az út 800 kilométer hosszú volt Franciaországtól a spanyol- országi Santiago de Composte- láig, de ő még százzal megfejelte, mert elment az óceánig. Különös véletlen - vagy talán nem is -, hogy az előbb említett párral itt újra találkozott. - Az El Camino arra jó, hogy az ember rájöjjön, hogy semmi nem történik véletlenül, s megtanulja, hogy figyelnie kell a jelekre - fogalmazott. Ezen az úton mindenki más-más okból indul el, vélekedett Károly, akit az önmaga megismerése, személyisége fejlesztése utáni vágy hajtotta a zarándokok útjára. Mint mesélte, az út mély nyomot hagyott a lelkében. - Nem vagyok mélyen vallásos, de azért hiszek - és úgy éreztem, hogy rám férne most, az év végén, egy ilyen út - fogalmaz utalva a következő, dévai zarándokútjára. Az indító gondolat az volt, hogy egy jó, szeretetteljes helyen karácso- nyozhasson, a második, hogy egy hasonló, önismeretet segítő vállalkozással kösse össze. így határozta el, hogy gyalog megy Böjté Csabához, akinek áldozatkész munkáját nagyon nagyra tartja, illetve az általa felkarolt gyerekekhez. Innen már csak egy lépés volt a döntés, hogy ha már elmegy, pénzadománnyal is igyekszik segíteni az árvákon. A munkahelyén, Székes- fehérváron és Pálfán gyűjtött a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak. December 9-én, hajnali négykor indult el Pálfáról a 15-16 naposra tervezett útra. Körülbelül 30 kilométeres szakaszokat tervezett egy napra, tudván, hogy ennyit kényelmesen meg tud tenni napkeltétől napnyugtáig. Hol ismerősöknél, hol plébániákon szállt meg, de olyan is, akadt, hogy a polmikor arra akarom kérni, hogy röviden foglalja össze, mit is kapott a legutóbbi útja során, azt mondja, egy barátja már kérte, hogy egy szóban tegye ezt meg, így fel van készülve. Szeretet - hangzik a válasz. Miután én bőkezűen még hárommondatnyi lehetőséget adok neki, elárulja, hogy hihetetlenül sokat kapott emberileg, lelkileg. Nem mellesleg újra ráébredt, hogy saját problémái eltörpülnek másokéi mellett.- Amikor az ember gyalogol, gármester biztosított számára szállást. - Mindenütt hatalmas szeretettel, segítőkészen fogadtak. Mivel az utat Böjté Csaba neve fémjelezte, könnyen találtam nyitott ajtókat - húzta alá. A szerzetessel indulás előtt személyesen találkozott, s kapott tőle írásbeli ajánlást az úthoz. Akadt olyan bolt még Ma-, gyarországon, ahol az eladó, amikor meghallotta, hova, miért megy, nem hagyta kifizetni, amit vásárolt. Azt mondta, az árát adja a gyerekeknek, sőt még pluszban is adott pénzt. Előfordult, hogy látván, hogy az út szélén baktat, fel akarták venni, s furcsállották, hogy ő inkább gyalogol. Sokféle érnem érdekli, hogy mi van a csekkekkel, a házzal, a meghibásodott autóval, más dolgok járnak az eszében, érzi, hogy mi a fontos, mire van szüksége és mire nem. Fontos az embernek, hogy valahova tartozzon. Nekem a gyökereket most a szülők jelentik, de vágyom arra, hogy legyenek saját gyökereim. A Zorba, a görög című filmben van, hogy „táncoljunk, a zene csak megjön valahonnan”. Eszerint próbálok élni.- összegzi. zés kavargóit benne, amíg a kilométereket rótta. Öröm, hogy kikkel találkozik, kíváncsiság, hogy végig tudja-e csinálni az útviszonyok, időjárási viszontagságok miatt, hogy miként fogja megterhelni mentálisan, fizikálisán. Úgy gondolta, mire odaér, valamennyire megtisztulva, nyíltabban, őszintébben érzi át a karácsonyi hangulatot, ami sokkal, sokkal öröm- teljesebb lehet, mint korábban bármikor. Nem kellett csalatkoznia, a Déván töltött napok mélyen beleégtek az emlékezetébe. Bár a nyolcvan ház fenntartása, több mint kétezer gyerekről való gondoskodás sok munkával jár, Böjté Csaba tudott időt szánni Károlyra. A szerzetes kérésére útjairól élménybeszámolót tartott a gyerekeknek, sőt kirándulni vitte a gyerekeket a 20 kilométerre lévő Vajdahunyadra. Akadtak olyan gyerekek, akik korábban csak öt-hat kilométert gyalogoltak, de hősiesen bírták. De elsősorban nem ez hagyott mély nyomot Károlyban, hanem az az egymásra figyelés, összetartás, ami az életüket jellemzi. Akadt néhány eset, amit bizony megkönnyezett, mondja. ígéretét, miszerint, most nem fogja, nem sikerül betartani. Fátyolos szemmel mesél az árva gyerekekről... Vágyik arra, hogy legyenek saját gyökerei Mire ment el a vadásztársaság pénze? bűnügy Az ügyészség hatmilliós sikkasztással vádolja a volt vadászmestert szekszárd Bonyolult ügy tárgyalását kezdte meg kedden a Szekszárdi Járásbíróság. Mivel a védelem a részletezést nem kérte, a vádirat lényegét ismertette az ügyész. Az 59 éves vádlott 2004 és 2010 között volt a megye egyik vadásztársaságánál hivatásos vadász. A vadász- társaságnak bérvadásztatásból és vadhús értékesítéséből származott bevétele. Az elejtett vadat egy kft. tulajdonába lévő hűtőbe szállították. Csak azok kaptak azonosító számot, illetve azokról töltöttek ki szigorú számadású felvásárlási jegyet, amelyeket a vadásztársaság eladott a kft-nek. A megőrzésre átadott húsról ilyen nem készült. A vadászatokat különféle nyilvántartások dokumentálták, mint például egyéni és a társas vadászati napló, teríték-nyilvántartás, s külön a vádlott vezette teríték-nyilvántartás, felvásárlási jegyek, pénzforgalmi adatok, a vadászok egyéni lőjegyzéke, intézőbizottsági jegyzőkönyvek, határozatok, bérvadásztatási jegyzőkönyvek. 2007 és 2010 februárja között összesen körülbelül 1150 nagyvadat lőttek a vadászterületen ezek közül 297 vad elejtéséből nem származott a társaságnak bevétele. Több estben megállapítható, hogy a vad nem került a hűtőkamrába. A vád szerint a vadászmester nem a szabályok szerint kezelte a bérvadásztatásból és a vadhús értékesítéséből származó bevételeket, a felsorolt esetekben a kilőtt vadakkal, illetve azok értékével nem számolt el, ily módon sajátjaként rendelkezett. Mindezeken kívül a vádlott különböző átvett pénzzel sem számolt el teljes körűen. Az ügyészség a férfit folytatólagosan, jelentős értékre, - a vád szerint ez több mint 6 millió forint - üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettével vádolja. A vádlott a tárgyaláson nem tett vallomást, ezért a rendőrségen elmondottakat olvasták fel. A férfi tagadta, hogy a pénzt sajátjaként kezelte, a részletekről azonban nem nyilatkozott. A tárgyalást követően lapunknak elmondta, mindig a közösség, a vadásztársaság érdekében dolgozott. Azzal, hogy rendet akart csinálni, magánérdekeket sértett, ezért került ebbe a helyzetbe. Munkája nyomán jelentősen nőtt a vadászegylet bevétele. Mint mondta, az eljárás ideje alatt ugyan iratok, nyilvántartások tűntek el, a védelem bizonyítani fogja, hogy például felújították a vadászházat, út épült, kutakat fúrtak. Még a megrovás bünte-’ tést sem fogadja el, jelentette ki. Ha kell Strassbourgig is elmegy az igazáért. ■ I. L Ajándék Kölcsönösen meglepték egymást a Dombóvári Belvárosi Általános Iskola 6. b osztályosai és a Reménység Napközi Otthon fiataljai. A kisdiákok még karácsony előtt tettek látogatást az intézményben, és nem mentek üres kézzel. Játékokat, könyveket, ruhákat vittek, dalokkal, versekkel készültek. A napközi otthon fiataljai pedig megvendégelték az iskola tanulóit. A programot Kalocsa Péterné és Somfalvi Józsefné osztályfőnök szervezte, (he)
