Tolnai Népújság, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-31 / 26. szám

2 KÖRKÉP 2015. JANUÁR 31., SZOMBAT Bebörtönzött látszatok azon igazából már meg sem lepődünk, hogy január else­jén ismét változások vannak a börtönélet szabályaiban - nagyjából-egészében ugyan­is folyamatosan csiszolgat- ják a rendszert, az elmúlt években lapunk is több cik­ket közölt már ebben a témá­ban. Most egy elsőre talán furcsának tűnő ötlet emel­kedett törvényerőre: ezentúl a raboknak fizetniük kell az ellátásért. No, persze nem észveszejtőén nagy összeget, naponta mindössze néhány száz forintot kell becsenget­niük a kasszába azoknak^ akik amúgy is dolgoznak, s ezért fizetést is kapnak a rá­csok mögött. az ötletre persze sokan határozottan bólogatni fognak, s jönnek majd az ilyenkor ezerszer elhangzó érvek: nehogy már mini­málisan is jó dolguk legyen azoknak, akik a bünteté­süket töltik, a mi pénzün­kön lazáznak odabenn. Ez az érvrendszer egyébként előbb-utóbb a várbör- tön-szalmazsák-egy tányér leves naponta hármasához jut el, de ezzel most ne is foglalkozzunk. Ennél sok­kal nagyobb baj, hogy a legfontosabb problémáról egyetlen szó sem esik, ar­ra nem kapunk semmilyen választ. Nevezetesen, hogy befolyásolja-e ez az akció a magyar börtönhelyzet leg­égetőbb problémáját, a túl­terheltséget. Vagyis végig­gondolva kapunk választ: állatira nem, semmi köze hozzá. Azt tudjuk, hogy az Emberi Jogok Európai Bíró­sága többször elmarasztalta Magyarországot a fogva tar­tás körülményei miatt - és azt is, hogy gyakorlatilag nem történt semmi ebben az ügyben. szóval valójában ismét egy látszatintézkedésről van szó, amely ideiglenesen elfedi a nagyobb problémát. De már megszoktuk ezt: elfedésben mi nagyon jók vagyunk. „Jónak lenni tényleg jó” hősiesség Nyáry Krisztián szerint mindig lehet helyesen cselekedni A pécsi egyetemen kezdte tanársegédként Pécs Nyáry Krisztián, az Igazi hősök írója a napokban Pécsett dedikálta új könyvét. A sok „Szeretettel, Nyáry Krisztián” után beszélget­tünk. Füiöp Zoltán- Harminchárom történetet olvashatunk az új könyvében, az összekötő kapocs köztük a hősiesség. De az tagadhatat­lan, hogy van különbség ennek mértékében - már ha lehet így fogalmazni...- Értem, mire gondol: ha hősnek nevezzük Ocskay Lászlót, aki több száz vagy ezer zsidót mentett meg a má­sodik világháború alatt, akkor hős-e Rátz László, aki „csak” a világ legnagyobb tudósait tanította a Fasori Evangéli­kus Gimnáziumban? De erre egyszerű a válaszom: amikor én rájuk találtam, s amikor elkezdtem ezen a könyvön dol­gozni, akkor őket éreztem hő­söknek.- Meséljen ezekről a rátalálá- sokról!- Az az igazság, hogy én így vagyok bekötve: érdekelnek az életrajzok. Ha például látok egy szép épületet, akkor azon­nal arra gondolok, hogy ezt vajon ki tervezhette. S nem­csak gondolok rá, hanem utá­na is nézek. Több történetre is így akadtam rá, hajlottam valamit, olvastam valamit, és utánajártam, könyvtáraztam, kutattam.- Az előző köteteiben fontosnak tartotta, hogy olyanokról írjon, akik már nem élnek. Ez most is lényeges szempont volt?- Igen. Úgy gondolom, ah­hoz, hogy valakit hősnek ne­vezzünk, kell egyfajta időbeli távolság. Mondok egy példát: Feinsilber Róbert bácsi a sze­gények megmentője volt, de ugyanakkor mégiscsak egy szélhámos. Nála például nem egyszerű megítélni, hogy a mérleg merre billen - a ma­ga korában sokak szemében a szélhámosság dominált, in­kább ezt emelte ki mindenki. Igaz, most sem biztos, hogy egyértelmű a helyzet: én úgy éreztem, hogy ő mégiscsak in­nyáry Krisztián a kilencvenes évek első felében végezte el a pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem magyar nyelv és irodalom-művészettudomány szakát, 1995-től egyetemi ta­nársegédként dolgozott itt. Né­hány év után azonban Jelha­gyott a tanítással. Azóta kom­munikációs tanácsadóként dolgozik, de vezetett PR-ügy- nökségetés közvélemény-kuta­tó intézetet, volt állami szerve­zet kommunikációs igazgatója. HOBBIJA UGYANAKKOR az iroda­lomtörténet maradt - 2012 ele­jén barátai szórakoztatására kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek sze­relmi életéről szóló képes etűd­jeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. Ezen írásokból két könyv szüle­tett (így szerettek ők I-II.). új KÖNYVÉBEN (Igazi hősök) harminchárom magyar embert állított történetei középpontjá­ba. „Az emberi sorsok érdekel­nek, erről írok. Előző két köny­vemben arról meséltem, ho­gyanformálja az emberi sorsot a szerelem. Most arról, hogyan tehetnek hőssé valakit a sze­mélyes döntések”, nyilatkozta. kább egy hős, de lehet, hogy más nem így gondolja.- Ha már a többség szóba ke­rült: a könyv előszavában azt írja, hogy önt a kemény helyzetben is helyesen döntő kisebbség ér­dekli. Ez rendben is van - de az is fontos, hogy a nem helyesen döntők miért nem lesznek jók, nem?- Mert erre szerintem köny- nyű a válasz: egyszerűbb a tö­meget követni. Ha például fek­szik egy ember a nyílt utcán, akkor tízből heten szó nélkül elsétálnak mellette. Azt mond­ják, hogy biztosan részeg, és ennyi, magának köszönheti, hogy itt fekszik, én mosom kezeim. Egyszóval felmentjük magunkat anélkül, hogy be­legondolnánk a következmé­nyekbe. Az egyszerűbb utat választjuk. Az a három, aki viszont lehajol ehhez a földön fekvőhöz, na, ők az érdekesek.- Ez a példa, ha jól sejtem, egyben válasz volt a következő kérdésemre: nevezetesen hogy van-e lehetőség hősnek lenni most, amikor nem kell úgy em­bereket menteni, mint a nyilas korszakban, amikor nem kell harcolni az osztrákok ellen, mint az 1848-as szabadságharcban, és így tovább.- Hősnek lenni mindig van lehetőség. Mi is lehetünk hő­sök. Akár mindennap. Apróbb döntési helyzetekkel ugyanis naponta szembesülünk. S jó­nak lenni tényleg jó. A könyv­ben megírt történetek egyik fontos tanulsága az, hogy még a legszörnyűbb helyzetben is van lehetőség arra, hogy a he­lyes utat válasszuk - a hétköz­napokban ez a választás csak látszólag tűnik nehéznek, va­lójában a legritkább esetben kell az életünket kockáztatni hozzá. A történetek figyelmes olvasója esetleg azt is észre­veszi, hogy néhány szereplő mintha hajszolná a kalandot, mintha akkor is megpróbál­na jót cselekedni, amikor más már biztosan feladná. Ez való­ban így van, s a magyarázat egyszerű: amikor jót teszünk, az felér egy endorfin- és adre- nalinbombával. Úgyhogy bizo­nyos szempontból egyszerű a képlet: próbáljunk meg mi is minél jobb embereknek lenni. Bővelkedik ez az év is programokban a dunaföldvári sporthorgászoknál dunaföldvár Mozgalmas év elé néz a Dunaföldvári Sport­horgászok Egyesülete. Ez nem újdonság, hiszen az elmúlt év is gazdag volt programokban. Kiss Lajos Csaba elnök arról számolt be, hogy befejezték a horgásztanya és környéke fel­újítását. - De vannak terveink az idénre is - sietett hozzáten­ni. Mint mondta, például móló­javítást ütemeztek elő. Március a társadalmi munka ideje, ak­kor megint nagytakarítás lesz a Kis-Dunánál. Körülbelül tíz százalékkal nőtt a taglétszám, most 550 kö­rül van. A múlt évi fogási ered­ményekről viszont még nincs adat, hiszen február 28-ig kell leadni a naplókat, de az elnök biztos benne, hogy nem zár­nak rossz évet, hiszen - ahogy fogalmazott - volt mit fogniuk a horgászoknak, a múlt évben ugyanis száz mázsa halat tele­pítettek a 13 hektáros vízterüle­tükre. Idén a programok sorát a jövő szombati horgászbál nyitja. Az elnök arra számít, hogy ez is olyan jó lesz, mint tavaly, hi­szen lesznek táncbemutatók és rengeteg tombolatárgy is gaz­dára talál. Még februárban vár­ják az ország legismertebb har­csahorgászát. Koós Ferenc elő­adását a Leader térségek közöt­ti együttműködés keretében a Duna Összeköt Egyesülettel kö­zösen rendezik. A versenysze­zon április végén kezdődik, lesz külön bajnokság felnőtteknek, gyerekeknek elméleti feladatok­kal összekötve, hirdetnek ra­gadozó hal fogó és vadvízi boj- lis versenyt is, és az is eldöntött tény már, hogy a városi majá­lis helyszíne megint a Kis-Duna lesz. ■ Vida T. Kiss Lajos Csaba egy szép ponttyal Energiagazdálkodásban a skótok valamivel előttünk járnak nemzetközi kitekintés Tapasztalataikat cserélték ki a településvezetők és szakemberek a medinai találkozón Medina Az elmélet és az elkép­zelés ugyanaz, bár a skótok va­lamivel előttünk járnak. Töb­bek között ez derült ki azon a pénteki medinai energiagazdál­kodás workshopon, melyet az Energiaklub Szakpolitikai Inté­zet és Módszertani Központ és a medinai önkormányzat szerve­zett. A bemutatóval egybekötött megbeszélésen a résztvevők, azaz elsősorban a környékbeli települések és a Leader akció- csoport vezetői, illetve a három skót előadó megismerkedtek a medinai energiagazdálkodás sajátosságaival. így a viszony­lag új napelemes rendszerrel és azzal a fűtési rendszerrel, mely tulajdonképpen a falu lakóinak szemetével működik. A középü­letek áramellátása és fűtése ta­karékos és teljesen korszerű, amennyire lehetősége van rá, alternatív forrásokból szerzi a falu az energiát. A fűtésrend­szert már korábban, a kazán­programban lecserélték. Borko- vits Balázs, a Dél-Dunántúli Re­gionális Fejlesztési Ügynökség részéről a pályázati, ezen belül is elsősorban a nemzetközi pá­lyázati lehetőségekről beszélt. A három skót energetikai szakem­ber: Simon McKinney, lan Car- ruthers és Chris Wood-Gee ar­ról számoltak be, hogy náluk majdnem a magyarországiéval egyezőek a megújuló energiák használatának paraméterei. De A skót energetikai szakemberek a medinai polgármesteri hivatalban Skóciában keresni is lehet pél­dául a napelemek által termelt árammal, a pluszt ráadásul készpénzben megkapják. Egyre jellemzőbb az is, hogy a többlet energiával fűtenek egész falva­kat, ennek pedig az a következ­ménye, hogy az olcsóbb rezsijű, komfortosabb házakba szívesen költöznek. Azáz a kistelepülé­sek vonzereje is nőtt. Beszéltek arról az eredetileg kanadai kez­deményezésről, mely az állami és magánerdők tisztán tartásá­val, ritkításával juttat tüzelőhöz sokakat, és amely módszer már náluk is meghonosodott. Ösz- szességében a skótoknak egye­lőre években mérhető előnyük van hozzánk képest. ■ B. K. Természetessé kellene válniuk A megbeszélés talán legfonto- sabb üzenete a környezeti kultú­ra tanulásának fontossága volt. A résztvevők szerint el kell érni, hogy természetessé váljanak min­denkinek az olyan apróságok, hogy feleslegesen nem gyújtunk lámpát, és hogy egyes villamos energiával működő eszközöket időzítővel szerelünk fel. De ugyanígy a hagyományos lámpa­testek ledesre cserélésével, az épületek szigetelésével is nagyot léphetünk előre. Továbbá egy Skóciában már használatos, az energia szint kiugrásait kiegyen­lítő műszer is ezt a célt szolgálná.

Next

/
Thumbnails
Contents