Tolnai Népújság, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-24 / 20. szám
2015. JANUAR 24., SZOMBAT INTERJÚ 11 „Úgy erzem, a Jóisten kegyeltje vagyok” gálvölgyi János Hálás, amiért abból élhet, amit szeret - Rengeteget beszélget a feleségével - Imád nevetni Gálvölgyi János és Csonka András a Játékszín Primadonnák című bohózatában. Van, amin ő is sírva nevet Gálvölgyi János a több évtizedes siker ellenére is ugyanolyan szerényen él a feleségével, mint régen. A legnagyobb boldogságot még ma is a színpad jelenti számára, az, hogy örömet szerezhet az embereknek. Szabó Csilla- A színházi öltözőjében beszélgetünk az előadás előtt. Mint mondja, mindig korábban jön, és olvasással üti el az időt. Az asztalán nincsenek se képek, se díszek, se kabalák...- Nem akarom, hogy itt is tele legyen az asztalom. Otthon zsúfolásig van a lakás emlékekkel, amiket premierekre vagy más alkalmakra kaptam. Nincs szívem kidobálni őket, de annyi bohócom van, hogy be sem férnek a lakásba, nagy részüket már be kellett dobozolni és levinni a pincébe.- Amikor telefonon beszéltünk, azt mondta, hogy este tíz és éjfél között még nyugodtan hívhatom. Mivel szokta tölteni a késői órákat?- Tíz után érek haza az előadásról, utána még legalább két-három órán át ébren vagyok. Na nem azért, mert a saját hatásom alatt vagyok, ■ „Olyan jó kollégákkal vagyok körbevéve, akikkel öröm együtt lenni.” egyszerűen csak pörög az agyam (nevet). Ha napközben megy valamilyen jó film a tévében, azt mindig felveszem, és ilyenkor szoktam megnézni, máskor előveszek egy dvd-t. Imádom a jó krimiket és a klasszikus filmeket, szeretem Agatha Cristie-t, Tarantinot és Fellinit. Elég nagy gyűjteményem van, mert a jó alkotásokat szeretem többször is megnézni. A Nyolc és fél legalább nyolc változatban, és több nyelven is megvan, de rendszeresen megnézem a Mester és Mar- garitát vagy a Mindhalálig zene című filmet is. Időnként vágyódik ezekre a lelkem, és utána két-három napig boldog vagyok tőlük. Nekem ez a hóbortom.- Parodistaként hogy áll a vígjátékokkal? Könnyű megnevettetni?- Nagyon szeretek nevetni! Annak idején annyi protekcióm volt, hogy kéthavonta megnézhettem Hofit (Hofi Géza - a szerk.), utána napokig szórakoztam rajta. Nem tudok bármin nevetni, mert szerintem a humorhoz az kell, hogy az illető hiteles legyen. De ha olyat látok, ami tetszik, akkor nagyon jó közönség vagyok. Nagy kedvencem a Monty Python, amin a mai napig sírva nevetek.- Előadás után összeülnek a kollégákkal?- Mindenki rohan haza. Ma már nem arról szól az élet, hogy még este is leüljünk beszélgetni, pedig itt, a Játékszínben olyan jó kollégákkal vagyok körbevéve, akikkel öröm együtt lenni. Egyébként sosem voltam büfés színész, még fiatal koromban sem. A premierek utáni banketteket sem szeretem, azt hiszem, öt perc volt a leghosszabb idő, amit egy ilyen rendezvényen töltöttem. Nem nekem való az, amikor influenzaszezonban vadidegen, rúzsozott nők „nyalják” az embert, és olyanok is gratulálnak, akikről tudom, hogy a hátuk közepére kívánnak. Nem vagyok emberkerülő, de ilyen helyzetekben nem érzem jól magam, mert hiányzik belőlük az őszinteség...- Milyen emlékek kötik a Játékszínhez?- Annak idején ez volt a Kamara Varieté. 1968-ban, miután megnyertem a Ki Szívesen emlékszik élete nagyjaira- SZERETEK AZOKRÓL MESÉLNI. akik fontosak voltak az életemben, mint amilyen Rodolfo, Kazimir Károly vagy Ráto- nyi Róbert - mondja. - Nem hiszek abban, hogy valahol egy felhőn ülve mosolyognak, de úgy érzem, annyi misztikum létezik, hogy ha kimondom a nevüket, akkor még itt vannak. Olyan, mintha itt ülnének a vállamon, és ők kérnék, hogy meséljek el egy-egy történetet róluk. mit tud?-ot, itt volt életem első szerződése. Úgy érzem itt magam, mintha otthon lennék. Mondhatom, hogy itt tanultam meg a szakmai tisztességet. Akkor még olyan volt ez a színház, hogy az emberek bőrönddel ültek a nézőtéren, aztán előadás közben valaki megszólalt, hogy „Józsi, megjött a vonat", és Józsi fogta a bőröndjét, és átment a Nyugati Pályaudvarra.- Két éve újra rendezte a Hatan pizsamában című vígjátékot. Milyen élmény volt?- Szép volt, de úgy vagyok vele, hogy amíg az ember játszhat, addig ne rendezzen. Azóta sem láttam az előadást, pedig a mai napig megy, szerencsére nagy sikerrel. Ez olyan, mint egy felnőtt gyerek: egy idő után el kell ■ „Minden este úgy kell színpadra állni, mintha premier lenne.” ereszteni, és megy a maga útján. Ilyen a tanítás is. Gór Nagy Marinál tavaly is tanítottam, és ha minden igaz, akkor idén is fogok. Ennyi év alatt rengeteg dolgot megtanultam, aminek egy részét át lehet adni, egy másikat nem.- Mit tart ezek közül a legfontosabbnak?- Az én imádott Bodrogi Gyulám mondta egyszer, hogy ha én jól érzem magam, akkor a közönség is. De baromi fárasztó dolog, ha minden este jól kell érezni magam, hisz nekem is megvannak a magam bajai. Tegnap például szemészeten voltam, mert valami belement a szemembe. Kitágították a pupillámat, így este voltaképpen fél szemmel csináltam végig az előadást. Rossz érzés volt, de senki sem vette észre! A Thália Színházban, Rátonyi Róberttel öltöztem 20 évig, aki több mint nyolcszáz- szor játszott a Csárdáskirálynőben. Amikor megkérdeztem tőle, hogy hogyan tudja még mindig eljátszani, csak annyit mondott: minden este más közönség ül a színpad előtt. Ezt még a pályám elején megtanultam én is. 50 forint volt a gázsim, ami nem volt kevés, mert 10 forintból meghívhattam volna magát vacsorázni, ■ „Nagy kedvencem a Monty Python, amin a mai napig sírva nevetek” és még egy sör is kijött volna belőle. Az akkori igazgató 10 előadás után behívott, és kifejezte a nemtetszését, amiért minden este változott a magánszámom hossza. Néha 7, néha 8,10 vagy 15 percesre sikerült. Megkérdezte az ügyelőt, hogy a premieren milyen hosszú volt. Mondta, hogy 13. Azt kérte az igazgató, hogy azután minden este 13 perces legyen a magánszámom, különben levon a fizetésemből. Legközelebb a hónap végén 300 forinttal kevesebbet kaptam, ami nagyon rosszul esett. Viszont egy életre megtanultam, hogy nem számít, milyen kedvem van, vagy van-e egyáltalán kedvem a színpadon lenni. Minden este úgy kell játszani, mintha premier lenne. Ezt hívják profizmusnak.- Lehet még ennyi év után is lelkesen színpadra lépni?- Különben nem csinálnám! Úgy érzem, hogy a Jóisten ki- választottja vagyok, hisz a Földön oly kevesen csinálhatják azt, amit szeretnek. Pontosan tudom, hogy milyen az, amikor ez hiányzik. Két évig egy nyomdában dolgoztam, és rettegtem a hétfőktől, mert megint be kellett mennem és olyasmit kellett csinálnom, aminek számomra semmi értelme nem volt. Sajnos sokan az egész életüket így élik le. Nincs annál nagyobb ajándék, mint amikor az ember megél abból, amit imád. ■ „Szeretem Agatha Cristie-t, Tarantinot és Fellinit” Két napja egy kolléganőm kérte, hogy segítsek neki, mert szó szerint éhen hal. És nem ő az egyetlen kollégám, aki nem tudja kifizetni a csekkjeit. Ezek után hogy jöhetnék én ahhoz, hogy unjam amit csinálok?! De hát erről szó sincs. Hálás és boldog vagyok, hogy játszhatok.- A családja mindig megnézi?- Nem vagyok kötelező tananyag, és nem kell lábujjhegyen járkálni, ha otthon vagyok. A lányaim sokszor eljönnek megnézni becsületből, de az is lehet, hogy érdekli őket (mosolyog). A két kisebbik unokám még kicsi ehhez. Emlékszem, amikor a lányaim gyerekek voltak, egyszer megnéztek a Bánk bánban, és a kisebbik előadás közben felsikoltott. A színdarabok nem gyerekeknek valók. A feleségem sem egy tipikus színházi feleség, ■ „Ha olyat látok, ami tetszik, akkor nagyon jó közönség vagyok” nem jár be a teátrumba, de azért minden előadásomat megnézi egyszer. Műfordítóként dolgozik, és ő sem kéri, hogy olvassak el mindent, amit fordít, de arról szól, ha egy könyvet érdemes kézbe venni,- Egyezik az ízlésük?- Azt hiszem, az együtt töltött 44 évünk ezt bizonyítja.- Ez már nagyon hosszú idő.- Azért alakulhatott így, mert rengeteget beszélgetünk. Amikor elmegyünk nyaralni, nem fordulhat elő, hogy bekapcsoljuk a televíziót ahelyett, hogy leüljünk beszélgetni. Úgy látom, a mai fiatalok folyton csak a telefonjukat nyomkodják, és még az alapvető dolgokat sem beszélik át. Valahogy számunkra ez mindig fontos volt, például még az esküvőnk előtt elmondtuk egymásnak a rossz tulajdonságainkat, nehogy meglepetés érje a másikat.- Könnyű önnel az élet?- Az egyetlen dolog, amit szívesen megcsinálok otthon, az a mosogatás. Két-három tányért szívesen elmosok, mert azonnal látom az eredményét. A nejem a mai napig meg van ettől hatódva. Vannak azonban dolgok, amiket a feleségemnek el kellett fogadnia. Ilyen például az, hogy hiába mondja, hogy hozzak két kiló krumplit, mert ez engem mélyen nem érdekel. Ellenben szívesen elviszem autóval a boltba, hogy ő megvehesse. Szerencsém van vele, mert minden olyan dologtól megkímél, ami engeín nem érdekel, azért, hogy esténként baromi jópofa tudjak lenni a színpadon. Névjegy GÁLVÖLGYI JÁNOS SZÍNMŰVÉSZ, PARODISTA • 1948. május 26-án született Budapesten. • A gimnáziumi évek után fényképésznek tanult. • A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 25 évesen végezte el. • Legfontosabb díjai: Jászai Mari-díj (1980), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2002), Kossuth-díj (2005) • Szinkronszínészként legnépszerűbb szerepei: Benny Hill, Derrick (Harry Klein). • Felesége Gács Judit, a bűvész, Rodolfo lánya. • Két lányuk született: Eszter és Dóra. •c 1 Mintha mindig premierje lenne És már senki sem - avagy a Tíz kicsi néger ugyancsak a Játékszínben
