Tolnai Népújság, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-23 / 19. szám
15 2015., JANUÁR 23., PÉNTEK SPORT interjú Futballista akart lenni az MTK-nál, de nem tudta kivárni a sorát, a tompa puffanások pedig a dzsúdóterembe csalták - a 60 éves Szepesi Józsefnek ekkor változott meg végérvényesen az élete SZERELEM VOLT ELSŐ LÁTÁSRA Szepesi József ötven éve dzsúdózik, a Gemenc JK-t pedig 14 éve vezeti Kemény, következetes edző, aki a humort is érti. Számtalan országos bajnoki cím, egyéni és csapataranyak fémjelzik munkásságát. Egy véletlennek köszönhetően ismerkedett meg a dzsúdóval, de azonnal beleszeretett. A Gemenc JK edzője, Szepesi József az elmúlt hétvégén volt óO éves. Rónai Gábor- Gratulálok a jubileumhoz! Legalább megünnepelték?- Nagy ünnepség volt, ráadásul én nem is tudtam róla, a feleségem és a gyerekeim leptek meg vele - felelte a szekszárdi klub vezetőedzője, Szepesi József. - Délelőtt még Baján voltam régiós edzőtáborban, huszonnégy szekszárdi gyerekkel. Mit sem sejtve jöttem haza, csupán annyit tudtam, hogy szűk családi körben, egy vacsora mellett ünnepelünk. Akkor lett gyanús a dolog, amikor a régi sajtérlelő felé kanyarodtunk, aztán amikor a lépcsőn lefelé menet felcsendült Halász Judittól a „Boldog születésnapot” című dal, már tudtam, hogy nem a családdal fogok vacsorázni. Ott volt mindenki, az egész klub, nagyon jól esett, és bevallom, néhány könnycsepp is legördült az arcomon.- Mit kapott ajándékba?- Nagyon sok mindent, de az igazi ajándék az volt, hogy eny- nyien ott voltak velem. Ha szabad, a lap hasábjain keresztül is szeretném megköszönni a családomnak, a feleségemnek, a gyerekeimnek ezt a meglepetést. Tényleg nem számítottam rá, és meghatódtam. Persze, ha annyira szeretné megtudni, hogy mi volt az ajándékom, akkor elárulom, hogy volt köztük egy exkluzív bortartó állvány, olyan, amilyet még jómagam sem láttam, négy palack bort lehet tárolni rajta. Nagyon örültem neki, mert szeretem a finom borokat, a finom szekszárdi borokat, jó lesz majd erről az állványról leemelni egy-egy jófajta vöröset.- Hatvan év nem kevés idő. Az ember ilyenkor már inkább hátrafelé tekintget?- Is-is. Természetesen rengeteg emlékem van, hiszen éppen ötven esztendeje vagyok kapcsolatban a dzsúdóval, de azért előrefelé is szeretnék tekinteni, mert még vannak céljaim a sportágban. Szeretném a versenyzőimet a lehető legtöbb jó eredményhez hozzájuttatni, és titkon abban is reménykedem, hogy amíg edző leszek a Gemenc JK-nál, még a klubnak is lesz legalább egy nagy dobása.- A tavalyi ifjúsági olimpiai szereplés az volt, vagy ön nem így gondolja?- Ha azt nézzük, hogy Sárecz Márton révén egyetlen magyar fiú lehetett ott a nanjingi ifjúsági olimpián, akkor bátran mondhatom, hogy eddig valóban ez a csúcs. A hazai mezőnyben és a nemzetközi versenyeken voltak jó, sőt nagyon jó eredményeink, de az ifjúsági olimpia azért mégiscsak más. Olyan ez, mint a felnőttek olimpiája, csak kicsiben. Elképesztő a felhajtás, elképesztő a versenyzők megbecsülése, a médiaérdeklődés. Akkor Kínában minden az ifjúsági olimpiáról szólt. És a mi versenyzőnk ott lehetett a tatamin.- Mikor kötelezte el magát a cselgáncs mellett?- Ahogy minden gyerek én is elsősorban focista szerettem volna lenni. Édesapám le is vitt az MTK-hoz egy válogatásra, de amikor megláttuk, hogy milyen hosszú a sor, hogy milyen sokan szeretnének labdarúgók lenni, úgy döntöttünk, hogy nem várunk ennyit. Kifelé menet a lelátók alól tompa puffanásokra lettünk figyelmesek, dzsúdó- sok gyakoroltak. Betessékeltek bennünket, jómagam pedig ott ragadtam. Erre mondják, hogy szerelem volt első látásra. Hozzá kell tennem, hogy akkoriban az MTK az egyik legjobb hazai dzsúdóklubnak számított. Nem kerültem rossz helyre...- Emlékszik az első versenyére?- Hogyne emlékeznék! Akkoriban tizennégy év volt a korhatár, addig nem állhatott senki tatamira országos megmérettetésen. Nekem egy serdülő bajnokságon adatott meg, hogy megmutassam magam, és rögtön egy csapatbajnoki bronzéremmel kezdtem. Tíz évig voltam az MTK versenyzője, minden korosztályban érmek tucatját szereztem, csupán az arany hiányzott. Aztán jött a sorkatonaság és a Honvédhoz kerültem. Itt nyertem nemzetközi versenyeket, a klub saját versenyén - olyannak kell elképzelni, mint a mai Hungária Kupát - pedig a 76-os montreáli olimpia győztesét, a kubai Hector Rodriguezt is legyőztem. A honvédos időszakomhoz kötődik életem legjobb versenye. Pécsett, a Hungária Kupán egé- ' szén az elődöntőig meneteltem, s ha nem szórakozom el a Sárközi Endre elleni találkozót, a többszörös világbajnok, olimpiai második helyezett japán Ka- cuhiko Kasivazakival mérkőzhettem volna. Életem élménye lehetett volna... A hadseregek európai seregszemléjén pedig harmadik helyezett is voltam.- Hogy került Szekszárdra?- A Dózsától kerestek meg 1978-ban, hogy lenne-e kedvem náluk edzősködni. Nem volt könnyű döntés, hiszen Bajáról is érkezett egy megkeresés. Akkoriban nagy dolgog volt, hogy lakást ígértek, s bár sokat kellett várnom rá, amíg megkaptam, Szekszárd mellett döntöttem. Ez 1979 január 1-jén volt, már 36 esztendeje. Remek csapat jött össze Szekszár- don, három válogatott versenyzőnk is volt Papp Endre, Varga Ferenc, és jómagam. Nagy lendülettel vágtam a munkába, és gyorsan jöttek is a sikerek. Amikor elkezdtem, huszonötén voltak a klubnál, egy évre rá pedig hatvan-hetven fiatalnak tartottam már edzéseket. Egyre többen szerették meg a dzsú- dót. Ekkor futott be a paksiak megkeresése. Tuncsik József, az első felnőtt Európa-bajnokunk, az első olimpiai érmesünk hívására pedig nem mondhattam nemet. Nyolcvanhatig dolgoztam az ASE-nál, aztán jó időre szakítottam a cselgánccsal.- Mi történt?- Egyszerűen besokalltam, sok volt az edzés, sok volt a verseny, és én szerettem volna több időt tölteni a családommal. Meg aztán elcsábított a kispályás foci. Mindig is szerettem futballozni, akkoriban komolyan szerveződött a kispályás foci Szekszárdon. Bármilyen hihetetlen is, tíz évig semmi közöm nem volt a cselgáncshoz, míg nem Dávid fiam, aki tizenkét éves volt akkor, elém állt, és azt mondta, ő is szeretne olyan serlegeket, olyan érmeket, amilyenek nekem vannak. Mondtam neki, hogy szerezd meg! A Rendőr Judo Klubban kezdett, s engem is magával ragadott. Eleinte csak vele foglalkoztam, aztán felkértek, hogy vigyem a korosztályt. A gyerekek szépen fejlődtek, sorra jöttek a jobbnál jobb eredmények, s Dávid is egyre több sikert ért el. Kétezeregytől pedig már a Gemenc JK-ban folytatta. Akkor alapítottuk meg a jelenlegi klubot, igazán itt bontakozott ki, s lett korosztálya egyik legjobbja, egy nemzetközileg is elismert cselgáncsozó. Sajnos közbejött a sérülése, a három keresztszalag-szakadása. Ezért is dobogtatta meg a szívemet, amikor tavaly felállhatott a dobogóra a prágai veterán Euró- pa-bajnokságon.- Nemcsak a fia, a klub is befutott. Mire büszke, ha visszatekint az eltelt lassan tizennégy évre?- A nyolcvan országos bajnoki aranyéremre, arra, hogy Ács Balázs személyében olyan versenyzőt neveltünk ki, aki mindegyik korosztályban bajnok lett, tizenkét aranyérme egyedülálló, de Mátics András hat aranya is dicséretes. Sorra nyertük a csapatbajnokságokat, a diák A, a diák B, a serdülő, az ifi korosztályban hat aranyat gyűjtöttünk be - ezek azért is értékesek, mert jómagam mindig azt vallottam, hogy egy klub erejét a csapat- bajnokságokban elért eredményei mutatják meg igazán. Aztán ahogy már említettem, tavaly ott lehettünk a nanjingi ifjúsági olimpián...- Ön szigorú edző?- Inkább azt mondom, hogy következetes vagyok, aki azért a humort is érti.- Szabadidejében mit csinál?- Az unokáimmal vagyok. A nagyobbik, Botond már dzsúdózik, és képzelje el, hogy az edzőteremben Szepi bácsinak hív. Csak akkor vált papára, ha leveti a judogit. És nagyon szeretek horgászni is. Az Atomerőmű Horgászegyesületnek vagyok a tagja. Már fogtam 18 kilós pontyot, és 10 kilós csukát is. Kikapcsol, ha kiülhetek a partra, és a csendben rendezhetem a gondolataimat. A Tausz-Hinek pár győzött tenisz Nem a győzelem, a részvétel volt a fontos Szekszárdon Hasít a hazai válogatott kézilabda Katar a spanyolokat is megizzasztotta a vb-n nyolc páros vett részt szombaton a Damjanich utcai teniszcentrumban az első új évi lakó Kupa teniszversenyen. A Hahn TSE által lebonyolított eseményen sportszerű meccseket láthattak a nézők. A jó hangulat mellett a baráti és sporttársi kötelékek erősítésére is fontos része volt a programnak. A JAKO KUPA VÉGEREDMÉNYE: 1. Tausz Ferenc-Hinek Krisztián, 2. Bencze Balázs-Géringer János, 3. Stróbl Dániel-Guszt István. A Hahn TSE a következő versenye január 31-én, szombaton lesz, amikor a fedett pályás, hagyományos Fritz Borház Kupát rendezi az egyesület. ■ B. L. ö U. Együtt a csapat: jó hangulat, sportszerű meccsek voltak a Jako Kupán a címvédő spanyol válogatott 28-25-re nyert a házigazda katari csapat ellen a férfi kézilabda-világbajnokságon. A találkozót mindkét együttes szász- ázalékos teljesítménnyel várta, a katariak - kispadjukon azzal a Valero Riverával, aki tavaly még hazája nemzeti csapatát vezette világbajnoki címre - sokáig vezettek, a spanyolok azonban a hajrában ritmust váltottak és végül diadalmaskodtak. A csoportból Spanyol- ország, Katar és Szlovénia már biztosan továbbjutott, a negyedik továbbjutó helyért a fehéroroszok és a brazilok harcolnak. A B-csoportból Irán legyőzésével Ausztria is csatlakoManuel Sierra, a spanyolok kapusa zott a horvát-macedón tovább-' jutó kettőshöz. EREDMÉNYEK, 4. FORDULÓ, a-csoport: Spanyolország-Ka- tar 28-25, Szlovénia-Brazília 35-32, Fehéroroszország-Chi- le 34-23. az állás: 1. (továbbjutott) Spanyolország 8 pont, 2. (tj.) Katar 6 (111 -100), 3. (tj.) Szlovénia 6 (134-115), 4. Brazília 2 (116-121), 5. Fehéroroszország 2 (125-129), 6. Chile 0. B-cso- port: Tunézia-Bosznia-Herceg- ovina 27-24, Horvátország-Ma- cedónia 29-26, Ausztria-Irán 38-26. az állás: 1. (tj.) Horvát- ország 8 pont, 2. (tj.) Macedónia 6, 3. (tj.) Ausztria 5, 4. Tunézia 3, 5. Bosznia-Hercegovina 2, 6. Irán 0. ■ B. L.