Tolnai Népújság, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-14 / 11. szám

SPORT 2015. JANUÁR 14., SZERDA buzánszky jenő A legendás hátvédnek arra ment az élete, amerre a labda gurult. Barátja, Szepesi György szerint külföldön többre tartották, mint Magyarországon A VIDÉKI HÚ AZ ARANYCSAPATBAN A FIFA is megemlékezett a vasárnap este elhunyt Buzánszky Jenőről, a „Ha­talmas Magyarok”, azaz a legendás Aranycsapat utol­sóként távozott tagjáról. A dombóvári születésű jobb­hátvéd 89 éves korában, az esztergomi kórházban tért örök nyugalomra. Balázs László A Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség (FIFA) elnöke a hétfői Aranylabda-átadón is megem­lékezett a a legendás futbal­listáról. Sepp Blatter köszön­tőjében nem feledkezett el a legendás Aranycsapat csupa­szív jobbhátvédjéről, kiemelve, hogy halálával „egy korszak ért véget”. A FIFA honlapja írásá­ban emlékeztetett rá, hogy a 49-szeres válogatott jobbhát­véd 1950-ben debütált a nem­zeti csapatban, amelynek ő volt az egyetlen olyan tagja, aki nem valamelyik nagy budapes­ti klubból került be a váloga­tottba. A nemzetközi szövetség kiemelte, hogy Buzánszky lenő a megbízhatóságáról, valamint a támadásokat segítő előretöré­seiről, s jó beadásairól volt hí­res. A FIFA mindemellett visz- szatekint az 1952-es helsinki olimpiai aranyéremre, az. an­golok elleni legendás, 6-3-ra megnyert mérkőzésre, vala­mint az 1954-es világbajnok­ságra is, ahol Buzánszky mind az öt meccsen szerepelt, s ahol az Aranycsapat a döntőben fájó vereséget szenvedett Németor­szágtól (2-3). Az Aranycsapat labdarúgó­ja 2011. május 4-én, 86. szüle­tésnapja alkalmából a távira­ti irodának adott hosszabb in­terjút, melyben még arról be­szélt, hogy szeretné megélni a 100. születésnapját. Akkor a vi­lágszerte elismert Aranycsa­pat egyetlen olyan kezdőjátéko­sa, aki vidéki klubban futbal­lozott azt mondta az MTI-nek: „Szerencsére jól érzem ma­gam, minden évben elmegyek Esztergomban egy, ahogyan én nevezem, 3/3-as kivizsgá­lásra, ahol mindig összevetjük az eredményeket a tavalyival. Ezúttal is elment az esztergomi kórházba, de ezúttal több volt ez egy egyszerű kivizsgálás­nál. Jenő bácsi régóta beteges­kedett, s vasárnap este nyolc órakor örökre lehunyt a szemét. Buzánszky lenő rengeteg fel­kérésnek tett eleget, örömmel ment közönségtalálkozókra, még nagyobb örömmel gyerek­tornákra (a nevét viselő dombó­vári műfüves pályán többször is megfordult), vagy akár csak egy egyszerű könyvtári össze­jövetelre. Mint mondta, ez „el­vonja az ember figyelmét min­denféle betegségről.” Hozzátet­te: gimnazistaként zugdohá­nyos volt, ám ezt karrierje kez­detén, 17 évesen abbahagyta, azóta nem is gyújtott rá. Sportolói pályafutását a Dom­bóvári Vasutasnál kezdte, majd Pécsre, ezt követően pedig leg­nagyobb sikerei helyszínére, Dorogra került. A kezdetekben még csatárként rémisztgette az ellenfeleket, ám később hát­Buzánszky Jenő rengeteg felkérésnek tett eleget, őrömmel ment közönségtalálkozókra, még nagyobb örömmel gyerektornákra ra került a védelembe. „A foci­ban a gól a legszebb dolog, de az edzőm azt mondta, hogy mi­vel kiöregedtek a védőink, ne­kem kell hátra mennem. Ter­mészetesen nem örültem neki, de nem vitatkoztam vele, aztán egy év múlva válogatott lettem” - nyilatkozta Buzánszky. A Kazalnak becézett hátvéd a Buzánszky-Lóránt-Lantos összetételű válogatott hátvéd­hármas leggyorsabb tagja volt. Nemcsak a szerelésben és a vé­dőmunkában tűnt ki, hanem az ellentámadások indításá­ban is. Bátran vállalt előretöré­seket, amelyeket rendszerint jó beadásokkal fejezett be. „Büsz­ke vagyok rá, hogy a világ leg­jobb csapatában futballozhat­tam, amelyre azóta is minden­ki emlékszik” - mondta a le­gendás játékos. Dombóvárról indult a hátvéd pályafutása, Pécsen és Dorogon át vezetett az útja a válogatottba buzánszky jenő az Aranycsa­pat utolsó élő tagja volt. Ját­szott az 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnok együttesben, pályára lépett az évszázad mérkőzésén 1953-ban London­ban (6-3), és mind az öt mér­kőzésen szerephez jutott az 1954-es svájci világbajnoksá­gon, melyen ezüstérmet szer­zett a válogatott. 2011 óta volt a Nemzet Sportolója, idén no­vemberben pedig beválasztot­ták a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe. az egykori nagyszerű jobbhát­véd pályafutását a Dombóvári Vasutasnál (1938-1946) kezd­te, majd felnőttként a Pécsi VSK-ban (1946-1947), illetve Dorogon (1947-1960) futballo­zott. 274 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, a válogatottban pedig 49 alkalommal szerepelt. i960 És 1973 között edzőskö- dött. Az 1990-es években kü­lönböző vezetői posztot töltött be a Magyar Labdarúgó-szövet­ségben. 2011. április 26-án Grosics Gyulával együtt átvette a Nemzet Sportolója elisme­rést. 2014 novemberében - a vívó Nagy Tímea társaságában - beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületé­nek tagjai közé. BUTÁNfIKY IENÖ SÜAaíöMemm Sokat tett érte, hogy az Aranycsapatot megismerjék A nevét viseli a dombóvári műfüves pálya, amit 2013. októberében avattak fel BUZÁNSZKY JENŐ született: Újdombóvár, 1925. május 4. sportága: labdarúgás posztja: jobbhátvéd klubjai: Dombóvári Vasutas, Pécsi VSK (1946-1947), Doro­gi Bányász (1947-1960) VÁLOGATOTTSÁG/GÓL: 49 mérkőzés/O gól Buzánszkyt külföldön többre tartották „BARÁTOKKÁ LETTÜNK az évek, évtizedek során. Tudja, én olyan voltam az Aranycsapat­nál, mintha oda tartoznék, mentem a fiúkkal mindenho­vá. Ők pedig befogadtak, ki így, ki úgy, tudomásul vették, hogy itt van Szepesi, a ripor­ter. Nem mondom, Puskás Öcsi néha elküldött... És most majdnem mondtam, hová, de ezt is. csak barátságból tette. Buzánszky Jenő más volt, érez­tem valamiféle tiszteletet felő­le, egyszerű vidéki gyerek volt, aki pontosan felmérte, nem árt jóban lenni a riporterrel. Soha egyetlen hangos szó vagy vita nem volt közöttünk. Az elmúlt időszakban pedig sokat, nagyon is sokat voltunk együtt. Ilyen-olyan rendezvé­nyekre hívtak, és mi mentünk öregesen, lelkesen. És tudja, mi a furcsa? Jenőt külföldön sokkal többre tartották, mint itt, Magyarországon” - mond­ta róla a legendás rádióripor­ter, Szepesi György. Buzánszky hozzátette: so­ha nem fordult meg a fejében, hogy külföldön futballozzon vagy edzősködjön, mert any- nyira szerette Magyarorszá­got. „Egyszer például Floridá­ban voltunk, de nekem olyan honvágyam volt, hogy átírat­tam a hazaútra szóló repülő­jegyemet, így három nappal korábban jöttem vissza.” Bu­zánszky arról is beszélt három éve, hogy nem tud elszakadni a futballtól, s ott segít, ahol csak tud, számos meghívásnak tesz eleget, amelyeken népszerűsí­ti a labdarúgást. „Arra ment az életem, amerre a labda gurult” - mondta. Többször is hangoztatta, bántja az, hogy Grosics Gyulá­val nem korábban kapták meg a Nemzet Sportolója címet, amelyet végül 2011 áprilisá­ban a Parlamentben mindket­ten átvehettek. „Nagyszerű ér­zés, hogy örömet tudtunk sze­rezni ennek az országnak. Úgy gondolom, a megbecsülésünk koronája ez a cím” - jelentette ki Buzánszky Jenő. „Elment az utolsó mohikán. Isten veled, Jenő bácsi!” - írta Facebook oldalán Orbán Vik­tor miniszterelnök, a legenda előtt tisztelegve. Az olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstér­mes futballistát a Magyar Lab­darúgó Szövetség saját halott­jának tekinti. Az MLSZ a hon­lapján azt írta: „A legendás lab­darúgó halálával pótolhatatlan veszteség érte nemcsak a ma­gyar, hanem az egyetemes lab­darúgást is.” f I

Next

/
Thumbnails
Contents