Tolnai Népújság, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-03 / 2. szám

2 KÖRKÉP 2015. JANUÁR 3., SZOMBAT JEGYZET IHÁROSI IBOLYA Hajszál híján hajléktalan ELKÉPZELNI is szörnyű, ho­gyan lehet az utcán élni, túlélni, milyen lehet nap mint nap például folyó me­legvíz, a kényelmes fotelbó'l nézhető televíziókészülék nélkül. A hajléktalanoknak maradék kis motyójukon kí­vül semmijük sincs. Az ut­cán töltött idővel arányosan fogy az önbecsülésük, ve­szélybe kerül emberi méltó­ságuk. egyszer egy szekszárdi bör­tönlátogatáson mondta be­szélgetés közben az aktu­ális országos parancsnok, hogy nagyon könnyű be­kerülni a börtönbe. Addig nem hittem neki, míg egy távoli ismerős nem tudta be­fizetni a 300 ezer forintos közlekedési bírságát, s némi adminisztratív hiba folytán a börtönben találta magát. ugyanilyen könnyű manap­ság hajléktalanná válni. Olykor elég hozzá egy válás és egy munkahelyi felmon­dás egybeesése. Szintén egy ismerősöm mesélte, hogy a látatlanban 20 milliósra ér­tékelt lakásának felújításá­ra a bank hárommillió fo­rint devizahitelt akart ad­ni. Hajszálon múlt, hogy rá nem beszélték, hiszen ennyi pénzt nem is olyan nagyon nehéz elkölteni. Ha felveszi a frankhitelt, ma több len­ne a törlesztő részlete, mint a fizetése. Ő személy sze­rint talán nem lenne hajlék­talan, mert még él az édes­anyja, van barátja és van­nak testvérei, akik bizto­san segítenének neki. De mi lenne vele, illetve az egész családdal, ha például hosz- szan beteg lenne, vagy elve­szítené a munkáját. gyakran csak azt látjuk, hogy a hajléktalanoknak fontosabb egy pohárnyi ital, mint az ennivaló. Pedig sen­ki sem születik alkoholistá­nak, s talán nagyon kevesen hajléktalannak. Addig kel­lene többet törődnie a rászo­rulókkal a társadalomnak, az államnak és nekünk is, amíg még nem késő. . Menhelyre űzött sokakat a hideg fagyos éjszakák A megyében csupán két városban működik hajléktalanszálló Megteltek a hajléktalanszál­lók Szekszárdon és Dombóvá­ron is. Ám a fagyos időben is akadnak olyan emberek, akik téliesített sátrakban, összetá­kolt építményekben próbálják meg átvészelni a hideget. Mauthner 1. - Vida T. Ahogy beköszöntött az igazi tél, nagyon sok ember önként ment be a menhelyekre. A hideg idő számos olyan embert segített rávenni a szállók felkeresésére, akik korábban határozottan el­zárkóztak az ilyen intézmények igénybevételétől. Az 52 éves Sándor már nyolca­dik éve él hajlék és a családja nél­kül, kuckóját a szintén hajlékta­lan 43 éves lutkával osztja meg. Mint mondták, ketten könnyeb­ben viselik el a hideget, ha egyi­kük gyengélkedik, akkor a má­sik gondoskodik róla. Sándort a válása, majd a munkanélkü­livé válás, lutkát pedig a felvett hitelek miatti árverezés juttatta ide. Tavasszal eljárnak napszám­ba, akkor kicsit jobb a megélhe­tésük, de semmilyen anyagi tá­mogatásra nem számíthatnak, így nap mint nap maguk gon­doskodnak az élelemről. Egy el­hagyott, fűtetlen tanyasi épület­ben húzzák meg magukat, csak napközben mennek be a melege­dőbe, ahol teát, zsíros kenyeret is kapnak. Ők azért idegenkednek a hajléktalanszállón tölteni az éj­szakát, mert meglopják őket - fő­leg a meleg lábbeli a kelendő -, és nagy a zsúfoltság, és Jutka nem is alhatna ott, hiszen nőket nem fogadnak éjszakára. Dombóváron is megtelt az éj­jeli menedék, a 12 férőhelyet krízis időszakban bővíteni tud­ják, így minden jelentkezőt el­látnak, mondta Fehér Jánosné igazgató. Az éjjeli menedék dél­után 4 órától foglalható el, ad­dig viszont a nappali melege­dőben tölthetik az időt a rászo­rulók, ahol népkonyha is mű­ködik. A Viharmadár Önkén­tes Egyesület munkatársai pe­dig járják a környéket, látogat­ják azokat akik hajléktalan­szerű életvitelt folytatnak. Saj­nos egyre többen vannak azok is, akik a saját lakásukban él­nek ugyan, de nincs elég pén­zük tűzifára, van, ahol az abla­kot is csak egy kartonpapír fedi 05'£io/. A szekszárdi hajléktalanszállón is minden hely megtelt, matracokat, hálózsákot és ételt is kaptak az emberek be, ezekkel az emberekkel a he­lyi önkormányzat családvédel­mi szolgálatánál foglalkoznak, ha tudnak róluk. Fehér János­né hozzátette, az éjjeli menedé­ket férfiak keresik fel, volt már rá példa, hogy nő is jött, de őt Pécsre, a Támasz Alapítvány­hoz küldték tovább. Ilyenkor az érintettek közlekedési támoga­tást kapnak az utazás költsége­inek fedezéséhez. Hasonló a helyzet a szekszár­di hajléktalanszállón is. A 20+6 férőhely megtelt, matracokat, ta­karókat, párnát, hálózsákot kap­nak az emberek, illetve napon­ta egyszeri étkezést. Szűcs Lász­ló, a szekszárdi hajléktalanszál­ló szakmai vezetője azt mondta, multivitamint, megfázás elleni gyógyszereket is osztanak, hogy megelőzzék a lebetegedést. Itt is férfiaknak biztosítanak éjszaká­ra szállást, de napközben nők is látogathatják a melegedőt. Lehet fürdeni, ruhát mosni. A terveik között szerepel a szálló újabb öt fő befogadására alkalmas bővíté­se, ami a hölgyek számára bizto­sítana majd éjszakai ellátást. Ál­talában 15 és 45 között van azok száma, akik igénybe veszik a népkonyhái ellátást Szekszár­don. A téli időszakhoz igazítják a szálló dolgozóinak - tíz ember­nek - a munkabeosztását is. Je­lentős változás, hogy többen jön­nek be azok közül, akik megje­lennek a rendszerben, egyre ke­vesebben választják a sátrat, bó­dét, egyéb helyet, ahol meghúz­hatják magukat. Ami a létszá­mot illeti, az nem nagyon válto­zik, a cserélődés révén ez éves szinten úgy 150-200 körüli. Pakson tavaly felszámolták a hajléktalan szállót, mert egy ek­kora lélekszámú városnak nem kötelező ilyen intézményt mű­ködtetni. Ákik ott éltek, meg­nyugtatóan rendeződött az el­helyezése. Ám mostanra megint valamivel több mint tucatnyian vannak azok, akik utcán, vagy elhagyott, gyakran önkénye­sen elfoglalt ingatlanokban él­nek. Ilyen a Kölesdi út 17., aho­va alkalmanként öt-hét hajlék­talan is „bevette magát" saját és mások épségét is veszélyeztetve, nemrégiben például tüzet okoz­tak az épületben. Teli Edit alpol­gármester elmondta, hogy a há­zat életveszélyessé nyilvánította a kormányhivatal. A hajléktala­nok természetesen nem marad­tak ellátás nélkül Pakson, az ön- kormányzat krízisközpontot ho­zott létre. A karácsony utáni hi­deg beálltával tízen-tizenket- ten jelentek meg itt műiden nap. Nekik étkezési, tisztálkodási le­hetőséget biztosítanak és az éj­szakát is a központban tölthe­tik. Két utcai szociális munkás gondoskodik róluk. A Pakson is­mert valamivel több mint tíz haj­léktalan többsége nem helybeli, sokuknak van családja más te­lepülésen, de még a hozzátarto­zók kérésére sem hajlandóak ha­zamenni, inkább élnek fedél nél­kül Pakson. Harmincezer körüli a hajlék nélküliek száma Bíznak abban, hogy rendeződik az életük a statisztikai hivatal májusban tette közzé legfrissebb adatait a hajléktalanok számáról, 1993- tól egészen 2010-ig. Minden év­ben átlagosan 300-400fővel emelkedtek a mutatók. Voltak drasztikus és egészen „jónak” mondható évek is. A legnagyobb ugrás 2010-ben történt: 2009- ben 8377 hajléktalant tartottak számon, 2010-ben pedig már 9175-öt. A hajléktalanok pontos létszámának meghatározása azonban nem minden esetben korrekt, hiszen lakhelyhiányá­ban nagyon nehéz számon tarta­ni azokat, akik az utcán élnek. Fontos meghatározni azt is, hogy ki számít hajléktalannak: „hajléktalan a bejelentett lakó­hellyel nem rendelkező személy, kivéve azt, akinek bejelentett la­kóhelye a hajléktalan szállás” vagy „hajléktalan az, aki éjsza­káit közterületen vagy nem la­kás céljára szolgáló helyiségben tölti”. Egy 2010-es adat szerint hazánkban 30 ezer hajléktalan élt, ebből 8-10 ezer Budapesten, Szekszárdon pedig 200 körüli. a MENHELY Alapítvány felméré­séből kiderült: 12 hajléktalan közül egynek volt rendszeres munkája, ez a válaszadók mind­össze 8 százaléka. Tíz hajlékta­lan közül kettőnek volt alkalmi munkája, tíz hajléktalanból há­rom él gyűjtögetésből, kukázás­ból, minden ötödik hajléktalan kap önkormányzati támogatást, és minden tizediknek nincsen semennyi pénze. Tízből 2-3 haj­léktalant tart a környezete romá­nak, vagy mondta már ezt róla. Az alapítvány szerint hátrányos a hajléktalanok munkaerőpia­con való elhelyezkedése szem­pontjából, hogy tízből hat hajlék­talan elmúlt már 50 éves, és min­den második hajléktalannak leg­feljebb 8 általános iskolai vég­zettsége van. Az adatsorból kide­rült az is, hogy tíz fedél nélküli közül négyen mégnem voltak hajléktalanok egy évvel koráb­ban. Ehhez megemlítette a múlt évi adatsor egyik kérdését: 2013- ban tíz hajléktalan közül három gondolta azt, hogy fog még la­kásban lakni. Messze nem értek a fejlesztés végére mezőföldvíz Dunaújvárossal közel 300 ezerre nőtt a felhasználói egyenérték Hőgyészi állatorvos pár kapta a Tormay Emlekdíjat Paks Talpon maradt, megkapta a működési engedélyt a paksi alapítású, székhelyű Mezőföld­víz Kft. Ez jelentős fegyvertény, hiszen a jogszabályok szigoro­dásával a cégek csak mintegy tizede maradt meg. Ma már Tol­na, Baranya, Fejér és Pest me­gye közel 50 településen van­nak jelen, miután 2014 elején megkapták a működési enge­délyt. Csapó Sándor ügyvezető hangsúlyozta, hogy ezzel az in­tegráció nem állt meg, folyama­tosan bővítik ellátási területü­ket jelenleg is. - Az integráció folyamatában a kulcsszó a ta­karékosság volt, mert se a sze­mélyi-munkatársi területen, se eszközök fejlesztésében, se há­lózatkorszerűsítésben nem sző­hettünk nagy terveket egyelő­re, főként akkor nem, amikor a közművezeték-adó is óriási terhet jelent számunkra. Éves szinten 180 millió forintot fizet be a cég ezen a jogcímen az ál­lamkasszába, de mint az ipar­ágban sokan, a társaság is bízik a jogszabályi változásban - ösz- szegezte a cégvezető. Tavaly átvették előbb Nagy- venyim és Rácalmás víziköz­mű szolgáltatását, majd októ­ber elsejétől Gerjen, Dunaszent- györgy, Tengelic, Nagydorog, Pusztahencse szolgáltatója lett a Mezőföldvíz Kft. Ugyancsak 2014 októberében hozta meg Dunaújváros közgyűlése a dön­Csapó Sándor, a cég ügyvezetője tést a csatlakozásról. Dunaújvá­ros csatlakozása jelentős mér­földkő, mivel közel 300 ezerre nő a cég felhasználói egyenér- téke. Ez egy újabb nagy lépés a regionális víziközmű kiépítésé­ben, de még messze nem jelenti a folyamat végét. - A 2012 elején indult szervezési, szervezetépí­tési folyamattal 2014 végére je­lentős versenyelőnyre tudtunk szert tenni a többi társasággal szemben - fogalmazott a cégve­zető. Hozzátette, nem kisebb fel­adatra vállalkoztak, mint hogy a társult településeken a világ legellenőrzöttebb élelmiszerét, az ivóvizet kell biztosítani a nap 24 órájában az év 365 nap­ján. ■ Vida T. szekszárd Tormay Béla szüle­tésének 176. évfordulója alkal­mából tartott emlékülést a Tol­na Megyei Kormányhivatal Élel­miszerlánc-biztonsági és Állat­egészségügyi Igazgatósága va­lamint a Magyar Állatorvosi Ka­mara megyei szervezete. Az ese­ményen átadták a Tormay Béla Emlékdíjat, amely a kimagasló állatorvosi életmű szakmai elis­merése, és amit 1996-ban alapí­tott dr. Korzenszky Ernőd koráb­bi igazgató-főál latorvos a név­adó állatorvos, Szekszárd ki­emelkedő tudós személyiségé­nek tiszteletére. Az immáron 19. alkalommal odaítélt kitüntetést ezúttal a Hőgyészen élő állator­vos házaspár, dr. Kerekes Zsu­zsanna Tamási járási-főállator- vos és férje, dr. Birinyi Ferenc, a Bonyhádi Járás hatósági állator­vosa vehette át dr. Rappay József igazgató-főállatorvostól. A díját­adás után a Bajai Szent Rókus Kórház belgyógyászati osztályá­nak infektológus szakorvosa, dr. Mészáros Endre tartott előadást érdekesebb zoonózis eseteiről, olyan állatról emberre terjedő fertőzésekről, melyeknek a di­agnosztizálása ritkaságuk mi­att nehézségeket okoz. Az emlékülést követően dr. Rappay József köszöntötte az egykori Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás dolgozóit, a megye nyugdíjas állatorvosait. ■ F. V. u J j »

Next

/
Thumbnails
Contents