Tolnai Népújság, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)
2014-12-27 / 300. szám
2 KÖRKÉP 2014. DECEMBER 27., SZOMBAT A bonyhádi gimnazisták lekötötték a közönség figyelmét. Bebizonyították, hogy nemcsak az iskolapadban, hanem a közösségi életben is jeleskednek A legszebben fénylő ajándék emberség Szívet melengető perceket éltek át közösen a fiatalok A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium hagyományainak megfelelően idén is a lO.d osztály tanulói készítették az ünnepi műsort, amelyben a Grimm testvérek Holle anyó című meséjét dolgozták fel. Vízin Balázs bonyhád November elején kezdődtek a próbák, lelkesen és kevésbé lelkesen, néha vidáman, máskor morogva, gyakran fáradtan az egész napi tanulás után. Az első bemutatóra december 4-én került sor, amikor az intézményi dolgozók gyermekei alkották a közönséget. Csillogó szemű, csodára váró apróságok és szüleik figyelték a mese eseményeit, a szereplők pedig örömmel fogadták a tapsot és tanáraik dicsérő szavait. A következő előadás helyszíne a Szent Erzsébet Szociális Otthon volt. A diákok szorongva, bizonytalanul lépték át az intézmény ajtaját. Ahogy a felnőttek többsége, úgy ők sem tudták, hogyan viszonyuljanak a fogyatékkal élők számukra idegen, riasztó világához. Aztán előadták a mesét, s a gondozottak odaadó figyelme, hálás tapsa, ünnepi öröme kezdte megtörni a jeget. A gimnazisták már természetes módon tudtak visszaintegetni a beszélni alig tudó tolókocsis néninek, szívesen mondták el a nevüket háromszor is egymás után, ha a gondozottak kérdezték, s meghallgatták a náluk testben sokkal idősebb, de gyermekként élő betegek örömét, bánatát. Fa- luközyné Nikolov Judit intézményvezető őszinte lelkesese- dése, szeretetteljes szavai, amelyekkel az otthon életét és lakóit mutatta be, nagy hatással voltak mindannyiukra. A gimnazisták december 16- án az „Együtt 1 másért” Nappali Intézmény karácsonyi összejövetelén játszották el Holle anyó történetét. A közönség tagjai itt is zömében értelmi fogyatékos fiatalok voltak. A tanulók már A „VENDÉGSZEREPLÉSEK” Sora ezzel még nem ért véget. Mikor néhány nappal később a felnőttek tapasztalataikról kérdezték a gimnazistákat, arról kezdtek beszélni, hogy mi mindent tanulhatnának az értelmileg sérült, illetve fogyatékkal élő emberektől. Például azt, hogy mennyire tudnak örülni egy apró ajándékszorongás nélkül, természetes módon mozogtak közöttük, nem zavarta őket egy-egy hangosabb közbeszólás sem. A mese után egy időre még az otthonban maradtak. Szívet melengető érzés volt látni, amint együtt nevettek és álmélkodtak a bűvész műsorán a házigazdák és a vendégek, a fogyatékkal élők és az egyetemre készülők. Mindany- nyian egyszerűen gyerekek voltak, akik őszintén örültek a szemük előtt zajló varázslatnak. Régi hagyomány a Petőfi gimnáziumban, hogy a tanulók egy csoportja adományokkal és műsorral lepi meg karácsony előtt a paradicsompusztai értelmi fogyatékos diákokat. Idén december 17-én került sor erre a találkozásra. A gyönyörűen feldíszített iskola minden terme, ajtaja, nak, egy jó szónak, egy ölelésnek. Hogy mennyire figyelnek egymásra, hogyan segítik, óvják a kevésbé sérültek a betegebbeket. Hogy milyen szép tárgyakat tudnak készíteni kitartó, precíz munkával. Hogy az egészségesek társadalma rosszabb esetben megvetéssel, gúnnyal, jobb esetben lenéző sajnálattal és rifaliújsága az ott dolgozó pedagógusok kreativitását, lelkesedését, gyerekszeretetét hirdette. A műsorban felváltva szerepeltek a bonyhádi középiskolások - perczelesek és petőflsek -, valamint a paradicsompusztai sérült gyerekek. Őszinte kíváncsisággal figyelték egymás produkcióját, együtt izgultak fellépés előtt, boldogan tapsoltak egy-egy műsorszám után. Már mindenkinek természetes volt, hogy odajött egy sosem látott házigazda kisdiák, s megölelgette a vendégeket. A szövőműhelyben rácsodálkoztak a szebbnél szebb szőnyegekre, s a diákok dicsérő szavai őszinte elismerésből, nem udvariasságból fakadtak. Magától értetődően kívántak egymásnak boldog karácsonyt az iskola folyosóján. deg távolságtartással szemléli a fogyatékos emberek világát, amelyről valójában semmit sem tudnak. Hogy jó érzés tenni valamit ezekért az emberekért, s hogy talán a gimnazisták nem is adtak, sokkal inkább kaptak ajándékot ezeken az előadásokon: szeretetet, a bennük erősödő emberséget, segíteni akarást. Nem is adtak, sokkal inkább kaptak a gimnazisták: megszívlelendő érzéseket VÍZIN BALÁZS Ragyogó tekintetek többször átéltem már, de nem tudok betelni a látványnyal, amikor a családtagok- főleg a gyerekek - önfeledten, ragyogó tekintettel bontogatják az ajándékokat karácsonykor. Az ilyenkor tapasztalt érzésben - amely a legfinomabb selyempapírként fonja át az ember lelkét- van valami megfoghatatlan, valami felemelő. nem az ajándékozás maga, ami varázslatos, hanem az a miliő, ami áthatja azt a néhány pillanatot, amelyre érdemes nyitott, befogadó szívvel várnia, még egy felnőttnek is. Ahogy a legkisebbek a fa alatti díszes csomagban rejtőző új játékra, ruhára, vagy bármire, úgy nekünk ezekre a percekre kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Mert a mindennapok során sajnos kevésszer adatik meg, hogy átéljük ezeket. Sokszor a közhelyesnek tekinthető időhiány, a családtagok közé „falat húzó” távolság, egyáltalán: maga az élet nem teszi lehetővé, hogy gyakrabban éljük meg az igazi, szívmelengető boldogságot. Pedig a kiürült, kifakult, érzelmileg közömbös, elsivatagosodott világban oázisként hatnak ezek a momentumok. a szeretet ünnepe után néhány nap telik el, és itt az év vége, a számvetés ideje. Visszatekintünk az adott esztendőre, amelynek során felvillannak bennünk a minket ért pozitív és nega- . tív hatások képei - szerencsés esetben előbbiből tallózhatunk többet. Én nem tartozom azok közé, akik világmegváltó fogadalmakat tesznek január 1-jére virradóra, de azt mindig elhatározom magamban, hogy az új évben igyekszem az előbbihez képest is nyitottab- ban, empatikusabban szemlélni a körülöttem lévő világot. Bár ha belegondolok, nem is olyan egyszerű feladat a megvalósítása... JEGYZET Várakozáson felül alakult a véradók létszáma PAKS - Nagy dicséret illeti a paksi véradókat - mondta Gulyás Katalin, a Magyar Vörös- kereszt Tolna Megyei Szervezetének igazgatója annak kapcsán, hogy a múlt héten rendezett véradás mindkét napján várakozáson felül alakult a létszám. Az első napon 164- en jelentek meg, közülük 136- an adtak vért, 25-en életükben először. Másnap még ennél is többen, 168-an jelentkeztek véradásra, 147-en voltak alkalmasak és 26 új véradót köszönthettek a szervezők. A donorokat kuglóffal és forralt borral tudták megvendégelni helyi vállakozók felajánlásainak köszönhetően. Gulyás Katalin kiemelte Rohn Helga paksi véradásszervező munkáját, illetve köszönetét mondott valamennyi önkéntesnek. Közülük külön említette Kuti Imrénét. Az igazgató bízik benne, hogy a februárban esedékes véradás után szintén ilyen rendkívül jó eredményről tudnak beszámolni. ■ H. E. Színes műsorral . lepték meg a várdombiakat várdomb A sokéves hagyományokhoz híven az idén is megörvendeztették a várdombiakat a helybeli általános iskolások karácsonyi műsorukkal. Ezzel minden alkalommal mintegy köszönetét mondanak a felnőtteknek a tőlük kapott segítségért, támogatásért. Mint Szamos Józsefnétől, az általános iskola igazgatójától megtudtuk, az iskolában kiemelt szerepe van a hagyományápolásnak. Most is sokan elmentek megnézni, ahogyan a diákok bemutatták a sváb betlehemest, amely várdombi specialitás, németül Chris’kindlspi- el. Karácsony előtt minden évben ezzel járják a falut, tavaly már huszadik alkalommal került erre sor, s az idei programba is betervezték. A karácsonyi műsorban egyébként volt magyar betlehemes is. Nagy sikert aratott a diákok színjátszó csoportja, amely magas színvonalon, a pedagógusok által átírt, aktualizált darabbal szórakoztatta a közönséget. ■ Gy. M. Hangverseny Megtelt a Csengey Dénes Kulturális Központ nézőtere idén is Pro Artis Művészeti Iskola karácsonyi hangversenyén. A pedagógusok és a diákok közösen készültek változatos programokkal. Az ünnepvárás idején az iskolában is tartottak kisebb koncerteket, ahol a legkisebbek is bemutatkozási lehetőséghez jutottak. Versenyképes madáretetők bölcsőde Szavazatok alapján alakult ki a sorrend szekszárd A Fekete család madáretetője, melyet a nagypapa készített, kapta a legtöbb szavazatot, így ők nyerték a madáretető szépségversenyt a szekszárdi városi bölcsődében. Rimái Rudolfné, az intézmény vezetője elmondta, az első helyezett díja az Eszterlánc Alapítvány jóvoltából egy családi bérlet a sószobába. A második helyezett két tiszteletjegyet kap a szülők-nevelők báljára, míg a harmadik egy szép, Magyar- országról szóló képeskönyvet nyert. Bár ilyen jellegű verseny először volt a bölcsődében, a madarakat régóta etetik. A sorrend a szülők szavazatai alapján dőlt el. ■ B. K. Az új madáretetőket már ki is helyezték az intézmény udvarára t I
