Tolnai Népújság, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)
2014-12-13 / 290. szám
5 2014. DECEMBER 13., SZOMBAT KÖRKÉP Kiváló borász, hátszél nélkül dúzsi tamás A semmiből építette fel a pincészetét és borai hírnevét Együtt gyűjtött adományokat a Vöröskereszt és a Coca-Cola Idén Dúzsi Tamás szekszárdi borász nyerte el a 2014-es Év Bortermelője címet. Nem volt könnyű ezt a beszélgetést lebonyolítani, mert a telefonja szinte percenként szólalt meg, végül kikapcsolta. A többség még az Év Bortermelője cím bejelentése után egy héttel is azért hívta, hogy gratuláljon neki, voltak, akik borbemutatóra, rendezvényre invitálták. Az biztos, hogy zsúfolt hónapok elé néz Dúzsi Tamás. Mauthner Ilona- Eddig sem unatkoztam, ugyanis még korábban elindított úgynevezett Borvacsorákra, különböző városokban, éttermekben folyamatosan hívnak bennünket is. Ilyenkor a gasztronómiai élményeket irodalommal is fűszerezzük. Amikor elnyertem az Év Bortermelője címet természetesen nagyon örültem, nagy megtiszteltetésnek érzem, a szakma idén engem talált erre alkalmasnak.- Hogy kezdődött az Ön borász pályafutása, volt egy kis szőlő a családban?- Nem, szüleimnek nem volt szőleje, de a nagyszülők gazdálkodtak Dúzson és Nagyko- záron. Várdombon születtem, Őcsényben nőttem fel, felnőttként kötődik a borászathoz az életem. A kertészeti egyetem gyöngyösi főiskolai karán diplomáztam, majd a szekszárdi állami gazdaságnál dolgoztam, később Lengyelben is tanítottam, és dolgoztam a Pannónia sörgyárnál, majd az Aliscavin- nél, mint a palackozó vezetője. Amikor ez utóbbi cég megszűnt, rákényszerültem arra, hogy a saját lábamra álljak. Ekkor volt a kárpótlás is, így 3,3 hektárnyi ültetvényt sikerült vásárolnunk Sióagárdon. A semmiből építettem fel a borászatunkat. Kezdetben semmilyen felszerelésem nem volt, még arra sem volt pénzünk, hogy napszámost fogadjunk. Egyedül metszettem, permeteztem. A gyerekek még kicsik voltak, így a feleségemre sem számíthattam. Ráadásul az első év nagyon rosszul is sikerült, jó lisztharmatos lett a szőlőnk. Próbáltam hitelt felvenni, de akkor kisebb összeget nem adtak, csak a nagyobbat tuszkolták, abba meg nem akartam belemenni. Ahogy teltek az évek, szépen, lassan, minden fillért visszaforgatva gyarapodtunk.- Most hol tart a gazdaság?- Húsz hektár körüli a saját tulajdonú ültetvényünk, ehhez bériünk hasonló nagyságú területet, illetve szőlőt integrálunk, az egyik volt főiskolai társamtól vásárolok szüret környékén. Mindent összevetve úgy ötven-hatvan hektárnyi termést dolgozunk fel évente. Évről évre tudtuk bővíteni a piacunkat és ezzel együtt a forgalmunkat, így jelentős a szerepünk a megye palackos borainak a forgalmazásában. A mi pincészetünk ugyanis csak palackos borokat forgalmaz.- A mai gazdasági helyzetben ez hogyan sikerül megoldani önöknek?- Ha jó a bor, akkor saját magát reklámozza. Van egy saját üzletünk Szekszárdon, egy pedig a fővárosban, de a forgalom zömét a különböző vinotékák, éttermek, szaküzletek bonyolítják. A termésünk nagy részét a Budapest Bortársaságon keresztül értékesítjük. Van olyan üzletlánc, ahová direkt beszállítók vagyunk. Meg kell találni azt az árat, amelynél úgy érzi a vásárló, jó minőséget kapott, de az ár is elfogadható.- Ki segít a gazdaságban, van borásza, növényvédelmi felügyelője?- Én vagyok a borász és a szőlész is egyszemélyben. Természetesen már a gyerekeim is nagyobbak, így rájuk is számítok, a feleségem is sokat segít. Próbálkoztunk már borász alkalmazásával is, de úgy döntöttünk, ezt a munkát inkább a gyerekeim bevonásával végezzük. A kiállítások, borbemutatók megszervezésében, lebonyolításában sokat segítenek. Úgy érzem mindenki szinte erőn felül teljesít a családban. Nem köny- nyű a munkát szervezni sem, hiszen hét helyen van a gazdaságunk jelenleg, ráadásul nem is egy településen, Harcon, Szekszárdon, Sióagárdon. Tervezünk egy palackozó csarnokot és egy rozé-teraszt, ahol egész évben méltó módon tudjuk majd fogadni az idelátogató borturistákat.- Mire jut még ideje a borászkodás és a borbemutatók mellett?- Van egy szenvedélyem, a kerékpározás. ha az időm engedi, főleg vasárnap, ebéd után, felpattanok rá és elindulok Szek- szárdról Báta irányába, egészen a furkói tetőig. Ott megállók és jövök vissza. Hosszú emelkedőn kell felfelé tekerni, de a hegyet jobban szeretem, mint a szelet, mert az alattomos, gyakran kiszámíthatatlan. Az életben is így gondolom, ha az ember szemben áll a kihívásokkal, tudja mire kell felkészülnie, ha hátulról tolják a szekerét akkor előbb-utóbb benyújtják a számlát. És nem tudhatja előre, hogy mire számíthat. tamási A városba érkezett a Coca-Cola Karácsonyi Karavánja, és velük a Magyar Vöröskereszt önkéntesei, akik tartós élelmiszert, játékokat és pénzbeli felajánlásokat gyűjtöttek a rászo- • rulók számára. Gulyás Katalin, megyei igazgató elmondta, hogy emellett tíz család a helyszínen vehetett át ajándékcsomagot. A Karácsonyi Karaván pedig adventi kézműves alkotóházzal, | illetve a legkisebbek számára a Matiné Zenekar vidám programjával. Este Takács Nikolas lépett fel, aki felajánlásával is hozzájárult a Vöröskereszt adománygyűjtéséhez. Karácsonyi jókívánságok feladására is lehetőség nyílt. Ezek közül száz üzenetből és küldőik fényképéből montázs készült, amelyet Tamási központi helyein lehet viszont | látni a következő napokban. A Coca-Cola karavánja december ó-án indult országjáró kőrútjára, amely során 14 településen várják az embereket. ■ H. E. Megjelent Darvas Ferenc válogatott verseskötete szekszárd Megjelent Darvas Ferenc válogatott verseinek első kötete a szerző kiadásában, támogatói jóvoltából. A jövőre 80. életétbe lépő alkotó folytatja adományozó akcióját. Könyvtáraknak, iskoláknak adja korábban megjelent köteteinek maradék példányait annak érdekében, hogy azok minél széle- ( sebb körben juthassanak el az | olvasókhoz. Már visszajelzések is érkeztek, ezekből kettőt lapunknak is eljuttatott. A nagy- kanizsai Zrínyi Miklós és Bolyai lános Általános Iskola igazgatója és könyvtárosa, egyebek közt ezt írta a szerzőnek: „ Élet- J művének legszebb darabjait ol- J vashatjuk most összegyűjtve. Molnár Tünde válogatása a verseket új megvilágításba helyezi, a költő pálya ívét, a versek sokarcúságát mutatja be. Tematikája felvillantja az élet állomásait és mozgatórugóit, a versírás adta örömforráson át, olvashatjuk a létezés, múlandóság, természet, szerelem, hit témájú verseket. ” ■ 1.1. Saját készítésű termékeiket mutatták be a diákok ünnepvárás Nemzetiségi nap és karácsonyi vásár volt a bátaszéki általános iskolában Azokat ünnepelték, akik vérüket adták másokért bátaszék Nemzetiségi napot és karácsonyi vásárt tartottak pénteken a bátaszéki általános iskola aulájában. Előbbi részeként bemutatatták azokat a termékeket, amelyeket a bátaszéki svábság kézműves tevékenységének megismerése után a gyerekek maguk készítettek el, így például fazekas munkákat - mondta el Mészáros István iskolaigazgató. Ezek a termékek ugyan nem voltak eladó- ak, ám a pedagógusok és a szülői munkaközösség segítségével minden osztály készített az ünnephez kapcsolódó, ajándéknak is kitűnő tárgyakat, amelyeket a már hagyományosnak nevezhető karácsonyi vásáron Az iskola nemzetiségi tánccsoportjainak fiatal táncosai léptek fel a nemzetiségi napon kínáltak a tanulók. Mindehhez műsor is dukált, amelyről a nemzetiségi naphoz kapcsolódóan a Heimat Német Nemzetiségi Tánccsoport és a Felvidék Néptánc Egyesület ifjú táncosai gondoskodtak. Az igazgató arra is kitért, hogy a programok, két külön projekt részeként, Európai Uniós pályázatok útján valósulhattak meg. Este a város karácsonyfáját is felállították Bátaszéken. Az eseményen közreműködtek az általános iskola 4. c osztályosai, a Kismődi Ferenc Énekegyüttes, valamint a színjátszók és a táncosok. Az érdeklődőket forralt borral és teával vendégelték meg. ■ H. E. kölesd Tizedszer látta vendégül a kölesdi önkormányzat a település azon lakóit, akik az év során vért adtak. Az iskola tanulói kedves műsorral köszöntötték a donorokat. Berényi István polgármester köszöntőjében elmondta, idén 35 kölesdi adott vért. Csendes hősöknek nevezte őket, hangsúlyozta, hogy áldozatot hoztak embertársaikért, és kiemelte azt az önzetlenséget, amivel karjukat nyújtják egy-egy véradás alkalmából. Emléklapot Benke lános és Teleki Szilvia 20. véradásuk alkalmából, 30-szoros véradóként Lampek Imre kapott, illetve Teleki Lajosné, aki negyvenszer adott vért. ■ B. K. Ismerik Dúzsi Tamás nevét és a borait itthon és a világban dúzsi tamás 65 éves, hét gyermek édesapja, ebből ketten már felnőtt, önálló életeiéinek, két unokával is megörvendeztették. Az ißabbik Dúzsi Tamás borászként végzett, tanulmányait Lisszabonban és Monpel- lier-ben is folytatta. A kisebbik lánya, Éva művészettörténész, Bence már elvégezte a budafoki borászati technikumot, most a pécsi egyetemen geográfiát tanul, Vince gépésznek készül, és a legkisebb gyermek, Lőrinc, jövőre fog érettségizni. A családon kívül a borász legbüszkébb arra, hogy a világ egyik legnagyobb rozé borok versenyén, Cannes-ban ő vezeti boraival a nemzetközi éremtáblázatot. Borai eddig több mint hetven érmet hoztak el a világ nagy szakmai versenyeiről. megtanulták A Dúzsi nevet Franciaországban, Németországban, Svájcban, Spanyolországban, Portugáliában. A titka pedig csak annyi, hogy még hatvanöt évesen is igyekszik a hibájából és a sikereiből is tanulni.
