Tolnai Népújság, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-08 / 260. szám
INTERJÚ 2014. NOVEMBER 8., SZOMBAT „Van barátnőm, és jól megvagyunk” sztárban sztár Pál Dénes visszavágott a kritikusainak - „Nincsen nőies oldalam” Sokat bántották, de bármenynyire is fájtak neki a piszká- lódások, bebizonyította, hogy nemcsak a szép szeme, hanem a tehetsége miatt is szereti a közönség. Pál Dénes, a Sztárban sztár győztese arról beszél, hogy az elmúlt két év nem csak a felhőtlen boldogság jegyében telt. Fái Zsuzsa/hot!- A közönség szemében te vagy a tipikus jó fiú. Sosem randalíroztál vagy rendetlenkedtél a suliban?- Mindig ötös volt a magatartásom. Általánosba oda jártam, ahol az anyukám tanított. Nem volt lehetőségem (és nem is akartam) rosszalkodni. Persze, azért másztam fára, építettem bunkert... A tesómmal még tinikorunkban civakodtunk, de aztán ő felnőtt, férjhez ment.- Most egy hősies jedilovagként fotóztunk. Nem lettél volna inkább a gonosz, Darth Vader?- Abszolút nincsenek meg nem élt vágyaim, de ha már szerepről beszélünk, akkor elárulom, hogy színházban szívesen alakítanék valami gonoszabb karaktert. Izgalmas lenne. Nem a hidegvérű gonosz figurája tetszik, hanem a nagyon intelligens, tudatos. Civilként persze maradnék jó fiú. Sajnálom, de ha megfeszülök, akkor sem tudok más lenni. Nem csak a két szép szemével hódít- Az utóbbi időben sok női szerepben tündököltél a Sztárban sztárban. Ez nem bosszantott?- A kihívás kedvéért csináltam meg a feladatokat, és nem a nőies oldalamat akartam megmutatni, mert az nincsen. Nem a női ruha vonzott, hanem az, hogy hozzak egy-egy jó karaktert. Nem az volt a célom, hogy paródiákat állítsak színpadra, hanem hiteles, értékes produkciókat. Örülök, mert a zsűri kritikáiból úgy érzem, hogy sikerült. És a közönség is értékelte, hiszen engem szavaztak az első helyre - még most Pál Dénes: „A rajongóim jó része középkorú, de mindkét nem és minden korosztály képviselője megtalálható közöttük” sem hiszem el! Mint utóbb kiderült, a döntőben, a Somló Tamás-produkciónál ugyanaz az ing volt rajtam, ami Bereczki Zolin, az első széria győztesén akkor, amikor Pressert alakította. Úgy tűnik, az egy nyerő ruhadarab. (Nevet.)- Tehát most már senki sem mondhatja rád, hogy csak a kék szemed miatt értél el sikereket a műsorban.- Nem kék a szemem, hanem zöld! Korábban valóban megkaptam, hogy a fiatal lányok rajongása és a zöld szemem miatt nyertem meg a Voice-t. Mégsem a tinilányok kedvence vagyok, és ez a közösségi oldalamon is látszik, ugyanis a rajongóim jó része középkorú, de mindkét nem és minden korosztály képviselője megtalálható közöttük. Ha csak a szemeim miatt nyertem volna, akkor eltűntem volna, és most nem beszélgetnénk.- Akkor ezzel borsot törtél a piszkálódók orra alá?- Nem ez volt a célom. Soha nem akartam megfelelni, nem lehet szerepet játszani egy életen át. Most több oldalamat is megmutathattam; hogy többet is tudok, mint dörmögni és szépen nézni a színpadon. Magamnak és talán a szakma nagy részének is bizonyítottam. Nem volt vérre menő küzdelem- A Voice alatt sok kritikát kaptál. Voltak durva sértések is?- Olyan eset nem történt, hogy valaki odajött volna hozzám, és a képembe vágta volna, hogy utál. Volt, hogy a folyosóról hallottam, amit mondanak rólam, amikor pedig beléptem a helyiségbe, ugyanazok megdicsértek. Szerintem sokkal rosszabb, ha az emberek nem a szemedbe mondják a véleményüket, hanem folyamatosan érzed a feszültséget.- Ilyennel itt nem találkoztál?- Dehogy! Felhőtlen szórakozás - ez a legjobb szó a Sztárban sztárra. Itt nem volt felvett műmosoly, szeretettel fogadott mindenki. Szájtát- va néztük egymást, őszintén örültünk a másiknak, nem volt vérre menő küzdelem. Itt már mindenki letett valamit az asztalra, nem ezen múlott az élete. Segítettünk egymásnak, senki sem akart rosszat a másiknak. A szomszéd kislány a legnagyobb rajongója- Tisztázhatnánk végre az Agárdi Szilvivel való kapcsolatodat is. A párbajduetteteket egy ország imádta, senki sem akarta elhinni, hogy nincs köztetek semmi. Tényleg nem volt?- Köztünk szeretetkapocs volt, bizalom, egymásra támaszkodtunk. Amikor azt írták az újságok, hogy Agárdi Szilvi és Pál Dénes szakított, csak néztem, hogy mi ez, hiszen nem is jártunk! De nem magyarázkodom arról, ami nem volt. Persze elhiszem, hogy tetszett az a szerethető kép, amit rólunk láttak. Nagyon szeretem Szilvit, igen tehetséges énekesnek tartom, de ez úgy van jól, ha mindenki járja a saját útját.- Két év telt el a győzelmed óta. Dúskálsz a nőkben?- Előtte is jól megvoltam, és az elmúlt két évben is jól éreztem magam.- Mi a helyzet a rajongólányokkal?- Akármilyen későn is van fellépésem, utána mindig addig maradok, amíg a legutolsó embernek is adok autogramot. Az különösen meghat, amikor egészen pici gyerekek, akik már szunyókálnak a szüleik nyakában, meglátnak, kipattan a szemük, és önzetlenül tudnak örülni. És imádom a szembe szomszédaimat: egy fiatal házaspárt, két tini leánygyermekkel. A kisebbik követi az életemet - de nem úgy, mint egy rajongó, hanem inkább úgy, mint egy barát. Amikor hazamegyek, mindig találok egy kis cédulát az ajtómon. Minden mondat más színű filccel van írva: „Szia! Nagyon jó voltál ma is...”, plusz egy mosolygós arc. Én ezt egy ugyanilyen cédulával köszönöm meg, természetesen minden sort más színnel írok. Sokáig nem is nagyon láttuk egymást, csak így „leveleztünk”. A névnapomon bekopogtak, és felkö- szöntöttek. Nagyon szeretem őket!- De ugye van igazi barátnőd is?- Igen, és köszönöm, jól megvagyunk! Egy vízilabdázó hoigász, aki a vadregényt keresi ÉLETFORMA Kis Gábor, a Szolnok játékosa egyre szenvedélyesebben és profibb módon hódol hobbijának A víz lételeme olimpiai bajnok vízilabdázónknak, Kis Gábornak. A Szolnok játékosa a vízilabda mellett szintén egy vizes hobbinak hódol: horgászik - teszi ezt egyre szenvedélyesebben, egyre profibb eszközökkel. Megesett már az is, hogy egy kiélezett, nagy mérkőzés után autóba ült és levezetett kedvenc horgászhelyére. Hajnali háromnegyed egykor már a vízbe volt a horga, és jó másfél napig hódolhatott szenvedélyének. Az alapokat természetesen a családban, nagyapja taksonyi vízparti nyaralójánál kell keresni. „Hat-nyolc éves lehettem, amikor először horgászbotot fogtam a kezembe - mondta Kis Gábor. - A nagyapám szerettette meg velem ezt az életformát, és bizony nagyon sokat horgásztunk együtt. Aztán, amikor már profibb szinten űztem a vízilabdát, elmaradoztak a nagy horgászatok, Budapesten a sportnak, no és a szórakozásnak éltem. Amikor Egerbe igazoltam, akkor jött elő újra ez a szenvedély és azóta is tart. Szarvason vásároltam magamnak egy vízparti házat, ahol holtidényben másfél hónapot is képes vagyok lent lenni egy huzamban.” Bár a rekordja egy 16.4 kilós ponty volt, nem tartozik azok közé, akik az élménytavakon csúcspéldányokra hajtanak. Kis Gábor sikeresen megbirkózott a rekordgyanús hallal „Engem sokkal inkább az érdekel, hogy vadregényes helyeken, nomád körülmények között lehessek. Példának okáért Háromfán, ahol igazi sátrazós, kempingezős horgászatokat lehet tartani.” A horgászok általában magányos figurák, hogy Kis Gábor is az a visszahúzódó, magának való típus volna? „Egyre inkább az vagyok. Korábban a szórakozóhelyeken lehetett megtalálni engem, de ma már mások a fontossági sorrendek. Szerencsére a párom is imádja a horgászatot, azt a nyugalmat, amit a vízpart ad.” ■ Lipiczky Ágnes/ Nemzeti Sport *
