Tolnai Népújság, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)

2014-11-25 / 274. szám

2 2014. NOVEMBER 25., KEDD KÖRKÉP Egzotikus nyelv a mienk konferencia Mérhető haszna van az intézményi nevelésnek Dr. Bálint Péter arról beszélt, a tradicionális népmese a túlélési technikák miatt is fontos JEGYZET Gondolatok az adakozásról az emberen és a főemlősö­kön kívül nem ismer a tudo­mány más lényt, amely ön­zetlenül, a viszonzás igénye nélkül segítene a másikon. Persze, ha igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, be kell látnunk, hogy azért nem teljesen önzetlen a do­log. Merthogy az az öröm, amelyet akkor érzünk, ami­kor segítünk valakinek - és ehhez sokszor nem is kell, hogy tudjon róla az illető -, semmi máshoz nem ha­sonlítható, és semmi más­sal nem pótolható. A segít­ség többféle lehet, nem min­dig szükséges valami konk­rét tárgyi, vagy anyagi tá­mogatás. Sokaknak csak ar­ra lenne szüksége, hogy va­laki meghallgassa, beszél­gessen, törődjön vele egy ki­csit. Ugyanakkor folyamato­san nő azok száma, akiknek emellé még nagyon kelle­ne a konkrét, megfogható se­gítség is: élelem, ruhanemű, berendezési tárgyak, vagy éppen pénz, amelynek a se­gítségével visszaköttetheti a villanyt a lakásba. SOKAKNAK SEJTELME sincs ró­la, hogy milyen sokan élnek milyen nagy szegénységben. S közülük a legtöbben nem kémek, nem hívják fel ma­gukra a figyelmet, mert sok­szor ők szégyenkeznek ami­att, ami nem az ő szégye­nük. Éppen ezért, ha más­kor nincs rá lehetőség, leg­alább a most következő idő­szakban érdemes kezet nyúj­tani, és támogatni, segíteni másokat. Van, aki azért nem támogat, mert csak keve­set tudna adni. Nincs olyan, hogy kevés. A legkevesebb is nagyon sok lehet annak, aki­nek semmilye nincs, legyen szó akár egy kiló lisztről, cu­korról, vagy egy doboz sza­loncukorról. remélem, idén is sokan lesz­nek, akik nem csak maguk­ra gondolnak ádvent idején. Annál is inkább, mert senki sem tudhatja, nem szorul-e egyszer önmaga is mások se­gítségére. Kolozsvárról, Komáromból, Nagyváradról és Nyitráról is érkeztek előadók és ven­dégek a PTE Illyés Gyula Kar Társadalomtudományi Intézetének „Anyanyelv és nemzeti identitás” című kon­ferenciájára. A résztvevők több nézőpontból értékelték anyanyelvűnk helyzetét, az anyanyelvi nevelés lehető­ségeit. Budavári Kata szekszárd Kétnapos anya- nyelv-pedagógia konferencia kezdődött hétfőn az Illyés Gyula Karon. Dr. Horváth Béla dékán, a megbeszélés első részének le­vezető elnöke megnyitó beszédé­ben arra hívta fel a figyelmet: a hallgatóknak természetes, hogy járják a világot, és fontos is, hogy megszólaljanak más nyel­veken, a szavak ízét csak anya­nyelvűnkben érezzük igazán. A professzor elmondta, a nyelv az, mely a közösségben tart minket. Külön köszöntötte a határon tú­li egyetemekről érkezett vendé­geket. Ezen a napon egyébként többször esett szó a kapcsolatok ápolásáról, a felsőoktatási intéz­mények közötti együttműködés­ről, hálózatosodásról. Dr. Font Márta, a PTE közelmúltban lét­rehozott Tanárképző Központ­jának megbízott igazgatója kö­szöntőjében elmondta, az Illyés Gyula Kar az alapfokú pedagó­gus képzéssel unikális helyzet­ben van az egyetemen belül. A központ alapképzéssel foglalko­zó alközpontja ezért várhatóan Szekszárdon lesz. A konferen­cia témájával kapcsolatban a Dr. Horváth Béla által elmondottak­kal egybecsengően hangsúlyoz­ta, hogy aki az anyanyelvét nem bírja, idegen nyelvet sem beszél­het igazán jól. Dr. Kéri Katalin, a PTE BTK Nevelés- és Művelő­déstörténeti Tanszékének veze­tője arról számolt be, hogy már akkor érezte a konferencia ho- zadékát, amikor az még el sem kezdődött, azaz a megbeszélés­re készülve rég olvasott magyar szerzők műveit vette kézbe. El­mondta, külföldi tanácskozáso­kon többször hallotta: egzotikus nyelv a mienk. Bemard George Bemard Shaw évekig tanulmá­nyozta nyelvünket, és egy nyi­latkozatában azt állította: ha ma­gyar lett volna az anyanyelve, az életműve sokkal értékesebb le- hetett.volna. A megbeszélésen elhangzott az is, születésünkkor nem az anyanyelvet, hanem annak egy szociokulturálisan is leírható változatát sajátítjuk el. A kuta­tások azt bizonyítják az intéz­ményi nyelvi nevelésnek igenis van hatása. Dr. Erdélyi Margit, a Selye lános Egyetem dékán­ja Nyelvkultúra és identitás cí­mű előadásában elmondta, a ki­dr. Bálint Péter, a Debreceni Egyetem tanszékvezető főiskolai tanára Miért és kiváltképpen mire jó a tradicionális népme­se? címmel tartott előadást. Ki­derült, a tradicionális népmese nemcsak az anyanyelv, de a mondás képességének megta­nulása, egyfajta gondolkodás- mód, az archetípusok, túlélési technikák elsajátítása miatt is sebbségben élő szlovákiai közös­ségnek mindig problémát jelen­tett, miként őrizze meg identi­tását, és miként hagyományoz­za legnagyobb örökségét, a nyel­vet. A történelmi háttér vázla­tából kiderült, nemcsak 1918- ban, 1920-ban vagy 1945-ben, a magyarok háborús bűnössé­gét és jogfosztását kimondó kas­sai kormányprogram nehezítet­te helyzetüket, de a rendszervál­tás sem hozott könnyebbséget a kisebbségi jogok minimalizá­lásának elvével. Mint mondta, fontos. A népmese segíti a kö­zösségi identitás és az én kiala­kítását is, és mivel nem kiürese­dett metaforákról van szó, a gyerekkel együtt nőtt a mese. A benne szereplő szembetűnő ke­gyetlenségek sorsszimbólumok, melyek évezredek óta az emberi élet velejárói, ugyanakkor ugyanígy a jó dolgok is szere­pelnek benne. gondot okoz, hogy bizonyos fo­galmakat lassan vesznek át. Ná­luk a kaszinótojás orosztojás, a natúr joghurt fehér joghurt, a bi­zottság komisszió. Ahogy a pro­fesszor fogalmazott: megdöb­bentő volt a legutóbbi népszám­lálások eredménye. 2001-ben 520 ezer, 2011-ben már csak 458 ezer magyar élt Szlovákiában. Az anyanyelv konferenci­án egy együttműködési szerző­dést is aláír a komámoi (Szlo­vákia) Selye János Egyetem Ta­nárképző Kar és a Pécsi Tudo­mányegyetem Illyés Gyula Kara között. A szerződést a Selye Já­nos Egyetem Tanárképző Kara részéről Professzor PhD. Erdé­lyi Margit CSc dékán, valamint a PTE Illyés Gyula Kar részé­ről Professzor Dr. Horváth Béla DSc dékán írják alá. Az együtt­működési szerződés főbb terüle­tei: oktatói csereprogram, hall­gatói csereprogram, tananyag­fejlesztési program, pályázati tevékenység, kutatási tevékeny­ség, kulturális, sport és egyéb együttműködési területek. Novemberben a korábbinál borúsabbak a kilátások Novemberben az októberi, igen magas értékéhez képest némi­leg csökkent a konjunktúra-in­dex. A GKI Gazdaságkutató Zrt. legfrissebb felmérése alapján az üzleti szférában csak a keres­kedelmi várakozások javultak. Az ipari bizalmi index azonos volt az előző havival, az építőipa­ri pedig a szeptemberi szintre csökkent. A kereskedelmi vára­kozások kissé emelkedtek. A la­kosság munkanélküliségtől való félelme nem változott, csakúgy, mint a fogyasztók inflációs vára­kozása. A magyar gazdaság ki­látásainak megítélése a kereske­delem kivételével minden ága­zatban és a fogyasztók körében is kissé romlott. A lakosság sa­ját pénzügyi helyzetének követ­kező egy évét és a következő egy évben várható megtakarítási ké­pességét valamint a nagy értékű tartós fogyasztási cikkek vásár­lási lehetőségét is rosszabbnak ítélte, mint októberben. ■ V. M. Ratal móri borász fiatalos borokkal paks Csakazízéér, Csóka csa­ládnak, marylin mórról. Ezek Miklós Csabi borai. Csabi és nem Csaba. A móri borász fia­tal, fiatalosak a borai, és olyan a csomagolásuk, marketing­jük is. Egyik címkéről édes­anyja, másikról testvére, Ka­ta mosolyog a borivóra. Miklós Csabi Pakson, a Tolnaricum- ban járt, ahol újabban egymás­nak adják a kilincset a köze­lebbi és távolabbi környék ki­váló borászai. Fazekas Lajos és felesége Fazekasné Pinthof- fer Irén programjainak sok ál­landó vendége lett, a legutób­bi alkalommal, amikor a mó­ri ízek kerültek terítékre, a teltnél is teltebb ház és remek hangulat volt. A házigazdák igényes vendégszeretete fű­szerezte Miklós Csabi hozzá­értésről, szakmaszeretetről és humorról árulkodó előadását. A Tolnaricumban december 5-én tartják a következő bor­kóstolót, akkor a Vesztergom- bi pincészet lesz a vendég, tud­tuk meg Fazekasné Pinthoffer Iréntől. ■ V. T. Fontos a tradicionális népmese Jól sikerült a második nyugdíjastalálkozó is Van, akinek jár az örökös tagság idősek A kerek évfordulósokat köszöntötték a hagyományos összejövetelen szekszárd Második alkalom­mal tartottak találkozót a me­gyei rendőr-főkapitányság és a Szekszárd városi kapitány­ság nyugdíjasai. A mintegy százhúsz résztvevő egyperces csenddel adózott azon kollégák emlékének, akik már nem le­hettek jelen. A találkozón meg­jelenteket színes műsor várta. Varga Valéria Katalin rendőr őrnagy, a szekszárdi kapitány­ság munkatársa verssel, Sipos Gergő Márton rendőr őrmes­ter, a szekszárdi kapitányság munkatársa, és partnere, Tóth Vivien, a Bartina Néptánc­együttes tagjai a Sárközi ver- bunk és csárdás című táncbe­mutatóval kedveskedett a ven­dégeknek, a Bogyiszlói zene­kar pedig a talpalávalót húzta az est folyamán. A találkozó részeként Fülöp Ferenc Sándor nyugalmazott rendőr zászlóst soron kívül rendőr törzszászlóssá, Endrő- di Ferenc nyugalmazott rendőr főtörzsőrmestert rendőr zász­lóssá, Havasi József nyugal­mazott rendőr zászlót rendőr törzszászlóssá, Mózes László nyugalmazott rendőr főtörzsőr­mestert pedig rendőr zászlóssá léptették elő. A kiváló hangu­latban zajló találkozón külön köszöntötték az ebben az idő­szakban születésnapjukat ün­neplő nyugalmazott munka­társakat. ■ V. M. szedres Kerek évfordulós ta­gokat, a 75, 80, 85 éveseket, illetve a 90 év felettieket kö­szöntötték a szedresi Nyugdí­jas Érdekszövetség hagyomá­nyos ünnepén, tájékoztatott Varga Ferenc elnök. A szerve­zet vezetője Nagy Tériké né­ninek, a legidősebb tagnak a tiszteletbeli, örökös tagsági igazolványt adta át a pénteki összejövetelen. Idén Nagy Istvánná kilenc- venötödik, Erdélyi Ferencné és Zöld Józsefné nyolcvanötö­dik, Bódai Sándor, Horváth Istvánná és Smajda Józsefné nyolcvanadik, Andi Ferencné, Lőkös Józsefné, Horváth Jó­zsefné és Veres Józsefné a het­Kovács János, Varga Ferenc és az ünnepeltek venötödik születésnapját ün­nepelte, elsősorban őket kö­szöntötték tagtársaik. Kovács János polgármester ünnepi beszédében méltatta az idősek tapasztalatát és bölcsességét, majd egyenként átnyújtotta a községi önkormányzat emlék­lapját. Tolnai Erzsébet verssel, a vezetőségi tagok ajándékko­sárral, halászlével és tortával kedveskedtek. Végezetül Varga Ferenc el­nök jelképes ajándékkal kö­szönte meg Kovács János pol­gármesternek az önkormány­zat támogatását, valamint a vezetőségi tagoknak pedig az egész évi áldozatos munkáját. ■ B. K. t )

Next

/
Thumbnails
Contents