Tolnai Népújság, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)

2014-11-04 / 256. szám

2 2014. NOVEMBER 4., KEDD KÖRKÉP A család és a könyvtár olvasás Vannak, akik havonta összejönnek megbeszélni élményeiket Németh Judit, az Illyés Gyula Megyei Könyvtár igazgatója szerint ajánlott olvasmány a Politikai divatok A mi ötvenhatjaink nehéz ünnep - írta fiatal kollégám úgy negyedszáza­da, a rendszerváltás hajna­lán, 1956 kapcsán. Meg is kapta érte a magáét, dühös öregurak estek neki verbáli­sán, mondván, hogyan meri így minősíteni a forradalom évfordulóját. Ők úgy gondol­ták, mindenkinek „egyhan­gúlag” lelkesednie kell, sőt, csak azt szabad. Pedig ak­kor még nagyon sokan él­tek a résztvevők közül, azok is, akik a barikád egyik, azok is, akik a másik olda­lán álltak abban a rövid két hétben. Azok is, akik a sú­lyos ferdítéseket tartalma­zó fehér könyveknek, „pár­tos” történelmi műveknek hittek, meg azok is, akik jól emlékeztek, milyen érzé­sek töltötték el őket az októ­ber végi, november eleji na­pokban. MÁMOROS. LELKESÍTŐ idő­szak emlékei vésődtek bele az én memóriámba is, pedig tízesztendős sem voltam. Szomorú, szorongássokkal teli hetekre emlékszik az egyik, hozzám hasonló ko­rú ismerősöm. Neki bujkál­nia kellett, nekem csak né­mi megtorlástól tartani: sú­lyos anyai pofonok vészter­hes ígéretével vissza kellett húznom a padláslyukon a nem sokkal előbb kitűzött, kissé szakadt trikolórt. ahányan vagyunk, annyi ‘56 él bennünk. Van, aki­ben többféle is. Előfordult már az is - nem is akárkivel -, hogy újságcikkben szit­kozódva emlegette az „‘56- os ellenforradalmat”, évek­kel később viszont megvilá- gosult: népfelkelést és sza­badságharcot látott az akko­ri eseményekben. Én, a tör­ténelem iránt laikusként ér­deklődő, inkább az utób­bi minősítés felé hajlok. Az objektív igazság feltárása, vagy ebben az esetben in­kább csak alátámasztása meg a történészek dolga len­ne. Olyan tudósoké, akiket nem az éppen aktuális poli­tikai kurzus mozgat. Majdnem mindenki olvas, ha mást nem, hát az őt érdeklő információkat a világhálón. Sokat tanulhatunk korunk­ról is a magyar klasszikusok műveiből. Ihárosi Ibolya szekszárd Életemben elő­ször öt éves koromban voltam könyvtárban édesapámmal, mesélte Németh Judit, aki 32 éve könyvtáros. Még arra is emlékezik, hogy egy kevés szö­veget tartalmazó leporellót vá­lasztottak. (Nem mondta, de aki ismerte édesapját, Németh Ist­ván evangélikus lelkészt, tud­ja, hogy ő maga is írt és publi­kált is novellákat.) Úgy véli, bi­zonyos életkor után eljön annak az ideje, hogy az ember újraol­vassa azon könyveket, amelye­ket évtizedekkel korábban sze­retett, vagy a szülei szerettek. Vagy azért, mert néhány rész­letet elfelejtett, vagy pedig ma­gáért a szöveg szépségéért. Sok kedvenc írója van, mindenek­előtt Mikszáth Kálmán, akinek egyik könyvét kérte halála előtt a kórházban az édesapja. Érdekesnek tartja, hogy azon értelmiségiek, akik a könyv­tárban a „limonádék” közt vá­logatnak, kéretlenül is, mindig valamiféle önfelmentő magya­rázatot fűznek hozzá. Például olyasmit, hogy a rengeteg mun­ka miatt csak könnyű olvasmá­nyokra vágynak. Ugyanakkor még ma is van igényes olvasás, és az olvasmányélményeket az emberek szeretik megoszta­ni egymással, olykor a könyv­tárossal. Neki is vannak isme­rősei, akikkel szívesen beszél­get könyvekről. Egy különleges történetről, meglepetésére, egy „bürokratától" értesült. Mint ki­derült, a száraz hivatali munka ellensúlyozásaként néhányan havonta összejönnek, és köny­vekről, művészetekről beszél­getnek. Egy hónappal koráb­ban megbeszélik, hogy mit ol­vasnak el valamennyien a meg­jelent kritikák, vagy a megfil­mesítés okán. Olykor a filmet is megnézik, majd egy vacso­ra és borozás közben meg is be­szélik élményeiket. Némi nosz­talgiával szólt Németh Judit a Népújság hetvenes, nyolcvanas évekbeli hét végi, Csányi Lász­ló szerkesztette művészeti mel­lékletéről, amelyet Illyés Gyula utólag Közép-Európa egyik leg­jobb hét végi irodalmi lapjának nevezett. A napokban ünnepli a könyvtár, hogy 20 éve vette fel az író-költő nevét. A könyvtár olvasói közül akik még tanulnak, a kötele­ző olvasmányokat, vagy a ta­a felnőtt internetezők 16 száza­léka inkább rövidebb terjedelmű szövegeket olvas, nem könyveket, derült ki az eNET felmérésből. Miközben a 18 év feletti rendsze­resen internetező lakosság 28 százaléka öt évvel ezelőtt is ugyanannyit olvasott, mint mos­tanában, csak 15 százalék azok­nak az aránya, akik most olvas­nak többet. A manapság többet olvasók 48 százalékának több ideje van erre, 40 százaléknál pedig az érdeklődést felkeltő nulmányaikhoz szükséges tan­könyveket, szakmunkákat ke­resik. A Gyermekkönyvtár ki­váló munkája nyomán sok ér­tékes irodalmat is olvasnak a gyerekek, fiatalok. Egyre nép­szerűbbek utóbbiak körében az ismeretterjesztő munkák, ezért sok olyan anyagot vásá­rol a könyvtár, amelyek hozzá­könyvek számának növekedése játszott szerepet az aktivitás vál­tozásában. A felmérés szerint a digitális könyvek elterjedése hoz­hatja mega korszakváltást az olvasási szokásokban. Miközben 30 százaléknál a könyvolvasás szórakoztató jellege, addig 23 százaléknál a könnyű hozzáfér­hetőség a fő szempont. Egyelőre még kisebbségben vannak azok, csupán a felnőtt internetezők 5 százaléka, akik hajlandóak fizet­ni is az elektronikus tartalomért. járulnak az élethosszig tartó tanulás folyamatához. Nagyon mennek mostanában a vámpí­ros történetek is. A következő nagyobb olva­sói kör a nyugdíjasoké, akikről megint csak azt lehet mondani, hogy olvasója válogatja, ki, mit olvas. Ismét megjelentek a két világháború közti szerzők mű­vei, de vannak, akik a krimit, mások a szerelmes regénye­ket, vagy a történelmi regénye­ket kedvelik. A legkevésbé olva­só réteg az aktív dolgozóké, de közülük is sokan tanulnak, és a könyvtárból veszik az ehhez szükséges anyagot. Szó esett még a beszélgetésben sok más témáról, a könyvtárak átalaku­lásától kezdve az interneten át a hangos könyvekig. Németh Ju­dit azt javasolta, hogy aki job­ban meg akarja érteni korun­kat, olvassa el, vagy újra Jókai Mór Politikai divatok című re­gényét. Vagy Az arany embert, teszi hozzá e sorok írója. A két informális megbeszélést követi a formális akisvárosban gyönk Több fordulós konzultá­ciós formát választott a gyön- ki képviselő-testület a Szer­vezeti Működési Szabályzat (SZMSZ) megvitatására. Egy nem formális megbeszélése már volt a képviselőknek, ked­den lesz a következő. Ezt kö­vetően fogadhatják el testüle­ti ülésen az SZMSZ-t, erre vár­hatóan a jövő héten kerül sor, tudtuk meg dr. Baranyai Esz­ter jegyzőtől. Mint arról már beszámol­tunk, bizottságokról nem dön­tött alakuló ülésén a testü­let, ugyanis előbb új működé­si szabályzatot kell létrehozni­uk. Mint akkor a megbeszélé­sen elhangzott, a jelenlegi el­lentmondásokat, elavult rész­leteket tartalmaz. A jövő heti ülésen viszont az új SZMSZ el­fogadásával együtt a bizottsá­gok megalakulásáról is dönte­nek Gyönkön. Az előzetes tár­gyalások szerint négy bizott­ság dolgozik a kisváros önkor­■ Azt már elfogadták, hogy az alpolgármester ne főál­lású, hanem társadalmi megbízatású legyen mányzatában, képviselő- és külsős tagokkal. A tagokat a szabályzat elfogadása után vá­lasztják a képviselők. A jövő heti testületi ülésen tehet ja­vaslatot újra Katz Gyula Ist­ván polgármester az alpolgár­mester személyére is. A tele­pülésvezető erre a posztra az alakuló ülésen Dörmer Csaba Bélát ajánlotta, ám a képvise­lők titkos szavazáson három igennel, három nemmel sza­vaztak egy tartózkodás mel­lett. A testület Katz Gyula Ist­ván javaslatára ugyanakkor elfogadta azt az előterjesztést, hogy a település alpolgármes­tere, ahogy korábban is, ne fő­állásban, hanem társadalmi megbízással végezze teendőit. Gyönkön a képviselőjelöltek közül Waffenschmidt Ibolya, aki független jelöltként indult, Péter András függetlenként, Farkas Dezső független indu­ló, Dörmer Csaba Béla a Fi- desz-KDNP színeiben, Fekete József független jelölt és Drá- novics László Fidesz-KDNP-s induló került be a testületbe, amely október 22-én alakult meg. ■ B. K. Új korszakot jeleznek a digitális könyvek évforduló Azokra emlékezünk ma, akik 58 éve életüket vagy szabadságukat áldozták azért, amiben hittek tolna megye November 4-e tra­gikus napja a magyar történe­lemnek. Mint ismeretes, 1956- ban ezen a napon kezdte meg végzetessé váló, általános tá­madását a szovjet túlerő az el­szánt magyarországi forradal­márok ellen. Az addig Magyar- országon állomásozó szovjet csapatok egy részét ekkor ki­vonták az országból, attól tart­va, hogy az itt töltött idő alatt szimpátia alakult ki bennük a magyarok és az ország iránt. Helyettük a határon kívülről új egységek érkeztek, amelyek megtámadták a szuverén ma­gyar államot. A forradalom le­verését követően azok számá­ra, akik részt vettek a harcok­ban, érintettek voltak az ‘56-os eseményekben, a megtorlás sö­tét időszaka következett. A történelem megyénket sem kímélte. Azon az ötvennyolc év­vel ezelőtti november 4-én tra­gikus, több ember életét köve­telő események történtek Tolná­ban is. Dunaföldváron egy szov­jet tank állt meg a település fő­terén, és lövéseket adott le: két, őrszolgálatot ellátó helybeli sze­mélyvesztette életét. „Dunafóld- vár irányából tüzérségi párbaj hallik, a torkolattüzek és villa­nások Dunakömlődön is jól lát­hatók” - áll egy Dunakömlődről származó jelentésben. „Nyolc perccel később a tolnanémedi, majd kevéssel később a bölcskei Az október 23-i megemlékezés után ma gyertyák gyúlnak az emlékműnél nemzetőrségtől érkezett hason­ló jelzés. Mint később kiderült a szovjet tankok éjjel 2-től 3 óráig rövid megszakításokkal lőtték a magyar laktanyát. A nemzetőr­ség 3 óra 24 perckor azt jelen­tette, hogy a településen nincs áram, az okozott kár nem álla­pítható meg, a helyi Nemzeti Ta­náccsal képtelenek az összeköt­tetést felvenni. Ismereteik sze­rint Dunaföldváron négy orosz hadosztály tartózkodik.” Ezen a napon még nagyobb veszteséget szenvedett - em­beréletben - egy másik Tolna megyei település. Tamásiban a laktanyához érkező szovjet csa­patoknak nem nyitottak kaput az őrség kiskatonái. A megszál­lók brutalitását jelzi, hogy min­den további felszólítás nélkül két harckocsi szétlőtte a kapu­őrség bódéját, amelyben három fős személyzet tartózkodott. A negyedik áldozat az udvaron szolgálatot teljesítő szakaszve­zető volt, akit géppuskasorozat terített le. Ezen a napon, a nemzeti gyász emléknapján a tisztelet szavai, a gyászlobogók, a kegyelet gyer­tyái azokra emlékeznek, akik életüket, vagy szabadságukat ál­dozták azért, amiben hittek. Ez alkalomból tisztelgő ünnepsé­gek lesznek megyeszerte, Szek- szárdon 17 órakor várják az em- lékezőket az ‘56-os emlékműnél gyertyagyújtásra. ■ V. M. »

Next

/
Thumbnails
Contents