Tolnai Népújság, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)

2014-11-17 / 267. szám

2014. NOVEMBER 17., HÉTFŐ KORKÉP Faültetés Huszonnégy facsemetét ültettek el szombaton az idén született babák szülei Bátaszéken, a Népcsoportok parkjában. Negyedszerre szervezte meg a programot a nagycsaládosok egyesülete és könyvtár. Már 85 fa áll a parkban, kis táblán a gyerekek nevével. Idén először sorsolással döntötték el, melyik gyerek nevével, melyik fát hova ültetik. Az új polgárokat rövid műsor (képünkön), majd dr. Bozsolik Róbert polgármester is köszöntötte. ■ 1.1. A vad néha kárt is okoz felelősség Ha nem tudnak megegyezni, ezután is a bíróság dönthet Őrizetbe vették a bolti tolvajt Szekszárdon SZEKSZÁRD Több bolti lopás is történt a megyeszékhelyen jú­lius 14. és október 21. között. A Szekszárdi Rendőrkapitány­ság nyomozói ismeretlen tet­tes ellen folytatták a nyomo­zást, amelynek során kide­rült, hogy hat ügyben azo­nos lehet az elkövető, ezért ezeket egyesítették. A rend­őrök november 11-én elfogták a 33 éves szekszárdi S. J.-t, majd gyanúsítottként hallgat­ták ki több rendbeli lopás vét­sége elkövetésének megala­pozott gyanúja miatt. A férfi a bűncselekmények elköveté­sét részben beismerte. A bizo­nyítékok szerint, az eladók fi­gyelmetlenségét kihasználva, lopott többek között mobilte­lefonokat, élelmiszert és mo­torolajat különféle szekszár­di üzletekből. A gyanúsítot­tat a rendőrök őrizetbe vették, majd kezdeményezték előze­tes letartóztatását, tájékoztat­ta lapunkat Huszti Gábor, a megyei rendőr-főkapitányság sajtszóvivője. ■ 1.1. Kiadványok az évfordulók tiszteletére SIMONTORNYA A szerző halálá­nak 60. évfordulója alkalmából a Simontomya Múltjáért Alapít­vány újra megjelenteti dr. Kiss István: Simontomya króniká­ja című művét. Mint arról Var­ga László, a város kommuniká­ciós munkatársa tájékoztatta la­punkat, a hasonmás kiadás vár­hatóan december elsejétől jut­hat el az érdeklődőkhöz. Tóthné Unghy Ilona, a kiadványt meg­jelentető Simontomya Múltjá­ért Alapítvány elnöke elmond­ta, a település várossá válásának 20. évfordulója alkalmából - amely jövőre esedékes - szeret­nék megjelentetni Simontomya képes krónikáját, amely főként az 1938-tól napjainkig eltelt idő­szak történéseit dolgozza fel. A alapítvány várja ehhez a lakos­ság segítségét akár személyesen, akár telefonon. Elsősorban fény­képek és dokumentumok for­májában, amelyeken olyan ese­ményeket örökítettek meg, ame­lyeknek meghatározó jelentősé­gük volt a település élete, törté­nete szempontjából. ‘ ■ V. M. Tolnában köztudottan sok a nagyvad. Ez jó a vadá­szoknak, a vadásziatoknak, nem jó viszont azoknak, akinek kárt okoznak. Akár úgy, hogy megdézsmálják a termést, akár úgy, hogy országúti baleset résztvevői lesznek. Gyuricza Mihály- A vadkár mértékét főként a nagyvadállomány száma hatá­rozza meg, de belejátszik példá­ul a gabona felvásárlási ára is - mondja Kosaras Zoltán, a Tolna Megyei Kormányhivatal Földmű­velésügyi Igazgatósága Vadásza­ti és Halgazdálkodási Osztályá­nak vezetője. - Ha például adott évben olcsó a kukorica, akkor ke­vesebb vadkárt jelentenek, mint amikor drága. Tény, hogy most a nagyvadlétszámmal problémák vannak. Pontosabban talán nem is annyira a nagyvad létszámá­val, hanem a területi elhelyezke­désével. Ott, ahol viszonylag sok nagyvad él, a gazdák már meg­tanulták, hogy védekezniük kell. Ahol kerítéssel, villanypásztor­ral védik a területet, kisebb hely­re koncentrálódik a vad, és ott nyilván jelentősebb kárt okoz. A sok kerítés következményeként mind jobban kiszorul az erdő­ből és a mezőgazdasági terület­ről - ezért aztán ahol nem véde­keznek ellene, hatványozottan je­lentkezik a kártétel. A vadászat­ra jogosultaknak alapvető érde­kük, hogy a területükön gazdál­kodókkal jó viszonyt ápoljanak. Ez többnyire így is van, Tolna me­gyében viszonylag alacsony az ezzel kapcsolatos perek száma. A kérdésre, hogyan oszlik meg a vadkár a tulajdonos és a vadá­szatra jogosult között, azt a vá­laszt kapjuk, hogy alapvetően a vadászatra jogosultnak kell meg­térítenie a kárt. Természetesen a földtulajdonos, a terület haszná­lója sem „ülhet a babérjain”: ne­ki is van védekezési kötelezettsé­ge. Nem mondhatja, hogy „az én a vad-gépjármű ütközésnél a szakemberek, illetékesek azt javasolják az autósoknak, hogy minden esetben értesítsék a rendőrséget és a területileg ille­tékes vadászatra jogosultat. A vadászatra jogosult elérhetősé­gét a megyei földművelésügyi Igazgatóság megadta a Közút­földem, és én nagyon jól meglen­nék vad nélkül”. Annál is inkább, mert mi hódítjuk el folyamatosan az élőhelyet a vadtól. Másrészt vannak olyan területek, ahol na­gyon oda kell figyelni a megelő­zésére és vannak olyan terüle­tek, ahol nem kell foglalkozni a vadkár problémakörével. Neuralgikus pont a vad és a gépjárművek ütközése a közuta­kon. Kosaras Zoltán elmondja, hogy tavaly változott a Ptk. erre vonatkozó része. Eddig a gyakor­latban - szakkifejezéssel - veszé­lyes üzemek találkozásának szá­mított a vad gépjárművel törté­nő ütközése. Mert az volt a gép­járművezetés és a vadászat kü- lön-külön is. Tehát, ha a gépkocsi a közúton elgázolt mondjuk egy őzet, az két veszélyes üzem talál­kozása volt, és ha nem jött létre kezelőnek és a rendőrhatóság­nak is. Adott esetben - baleset­nél - ők, vagy a rendőrség meg­mondják, hogy kit kell értesíte­ni. Mindkét érintett félnek az a jó, ha vadászatra jogosult kép­viselője kimegy a helyszínre, s részt vesz a helyszínelési eljá­rásban. egyezség, akkor a bíróság több­nyire azt vizsgálta, hogy az ese­mény bekövetkeztére, kinek volt nagyobb ráhatása. Ha ezt nem lehetett megállapítani, minden­ki viselte a saját kárát. Előfor­dult, hogy egy BMW-s a szalon­ból jövet a vadonat új kocsijával egy őzzel találkozott, és totálká­rosra tört a jármű. Ebben az eset­ben ugye nem kétséges, hogy ki járt rosszabbul: a BMW-s vagy a területen vadászó vadásztársa­ság. Ellenpélda is van, ha példá­ul egy Trabant fényszóróját töri ki egy 600 grammos trófeájú őz­bak. Itt ez utóbbi érhet több millió forintot is. Mindkét fél kárt szen­vedett, és azt kell vizsgálni, hogy az esemény bekövetkeztében ki­nek volt nagyobb a felelőssége. Egyébként a komolyabb ütközé­seknél sokszor az derül ki, hogy az autós sem 90 kilométerrel haj­tott - például az a vezető, aki vad­disznót ütött el, úgy, hogy ketté­szakadt az állat. A kárszakértő szerint minimum 160 kilométe­res sebességgel haladt a jármű. Most, a változás után, a felelősség objektív, s már csak a gépjármű- vezetés veszélyes üzem. Gyakor­latilag többnyire a vadászatra jo­gosultnak helyt kell állnia, de ha nincs egyezség, továbbra is a bí­róság dönt a kártérítésről. A regölyi kutatás eredményeiről beszélt a régész dombóvár Perzsák Pannóni­ában - Pannóniából Perzsiá­ba: régészeti időutazás címmel dr. Szabó Géza Phd régész tar­tott előadást nemrégiben Dom­bóvári Helytörténeti Gyűjte­mény Szepessy Szalonjában. A régész már számos feltárást vezetett a város területén, ám ezúttal nem a dombóvári ered­ményekről számolt be, hanem a Regölyben 2011-ben kezdő­dött ásatásokról beszélt. Mint mondta, a Szkítakori, mintegy 2600 éves halomsír feltárá­sa sok izgalmas pillanatot tar­togatott. A település legmaga­sabb pontján a 2700 évvel ez­előtt a törzs vezetőinek sírja fö­lé emelt hatalmas halomba a kései utódok pincét, tyúkólat vájtak, mintegy háromnegye­dét pedig a környező vertfalú házak építése során hordták el. A sírhalom feltárása során geo­metrikus díszű csontfaragvá- nyok, bronz lószerszámdíszek, háromtollú nyílhegyek, pik­kelypáncélok lemezei kerültek elő, melyekhez hasonlatosak tőlünk keletre, mintegy tízezer kilométerre, az i.e. 7. századi belső-ázsiai nomád népek ha­gyatékában találhatóak meg. Emberi test maradványait, csontokat azonban nem talál­tak a feltárás során. Ezek hi­ánya és a halom alsó szintjén feltárt cölöpös szerkezetű épü­let arra a temetkezési szokásra utal, hogy a földet nem szeny- nyezheti be sem emberi test, sem más anyag, így a halot­takat kövekből emelt emelvé­nyekre helyezték. Előadásá­nak második felében dr. Szabó Géza perzsiai, a mai Irán terü­letén végzett kutatásairól be­szélt, melynek azzal a céllal vá­gott neki, hogy korábbi felveté­seit igazolja. ■ H. E. Dr. Szabó Géza régész Ez a teendő, ha vaddal ütközik a kocsi Értéktár. Kiállítás nyílt a helyi értéktár bizottság szervezésében Őcsényben a Közösségi Házban régi népviseleti fotókból és rajzokból. Skultéty Erzsébet, a bizottság elnöke a kutatás során találta meg Varga Istvánná Bálint Judit rajzait a helyi viseletekről. A megnyitón mások mellett Illés Vanda etnográ­fus, a Hagyományok Háza munkatársa tartott előadást a sárközi viselet mai felhasználási lehetőségeiről. ■ 1.1. Tízévesen népzenével ünnepeltek vetővirág Gazdag repertoárjukból erdélyi, tolnai dallamokat is játszanak PAKS Alkalmi együttzenélésből, egy népzenei fesztiválra szóló felkérésből született meg tíz év­vel ezelőtt a Vetővirág népzenei együttes. A korábbi létszám vál­tozott, fejlődött, ma kilencen al­kotják az együttest, hárman fu­rulyán, hatan citerán játszanak és mindenki énekel. Szerencsé­re nemcsak a maguk, hanem mások örömére is. Repertoárjuk széles - és egyre szélesedik - játszanak mindent, amit „elbír” a citera. Tolmácsolnak erdélyi és Tolna megyei dallamokat, de pa­lettájukon az összes népzenei di- álektus megjelenik. Az alapítás tizedik évfordulóját a Dunaköm- lődi Faluházban ünnepelték. - Felemelő, megható, izgalommal Telt házas koncertet adtak, pótszékekre is szükség volt teli érzés - mondta a készülő­déskor Kovács Lajos, az együttes vezetője. - Mint mindig, most is azon izgulunk, hogy legyen ki­nek játszani - árulta el. Telje­sen felesleges volt az aggodalom, pótszékekre volt szükség a ju- , bileumi koncerten. A Vetővirág tolnai, nagykunsági, rábaközi, Kalocsa-menti baranyai dalok­kal készült az alkalomra, amely­re meghívták a Tekerős bará­tok névre keresztelt tekerőlan­tos együttest is. Kovács Lajos azt mondta, 15-20 éve úgy érezte le­áldozóban van a népzene, öröm­mel látja, hogy ez változóban van. Egyik céljuk az, hogy a fi­atalokkal megismertessék, meg­szerettessék a népzenét. ■ V. T.

Next

/
Thumbnails
Contents