Tolnai Népújság, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-10 / 261. szám
2014. NOVEMBER 10., HÉTFŐ KORKÉP 5 Rendszerezi édesapja hagyatékát dr. illyés Mária Kéziratban lappangott hatvan évig egy befejezetlen regény, az ítélet előtt Illyés Mária a PTE Illyés Gyula Karán tartott előadást, vagy inkább személyes hangú visszaemlékezést apjáról Száztizenkét évvel ezelőtt született Felsőrácegresen Ily- lyés Gyula író, költő, drámaíró. Születésnapja környékén rendezi meg a PTE Illyés Gyula Kara a névadóról elnevezett napokat. Az idei program részeként Illyés Mária, a költő lánya emlékezett édesapjára. Ez alkalomból kérdeztük. Ihárosi Ibolya- Milyen érzés volt két, saját jogán is irodalomtörténeti alak gyermekeként felnőni?- Nem nagyon vettem észre, de nagyon jó érzés volt, hogy szeretetteljes családban nőttem fel. Talán az volt az egyetlen, amit gyerekként nehezményeztem, hogy keveset voltak otthon, mert sokat dolgoztak. Kevesebbet voltak velem, mint amennyit kisgyermekként igényeltem volna.- Milyen apa volt Illyés Gyula?- Kedves volt, de amikor dolgozott, félrevonult, amit nem volt könnyű megszokni. Ilyenkor nyugalomra, csöndre volt szüksége, és ezt az igényét már egész kiskoromtól kezdve tiszteletben kellett tartani. Ugyanakkor a szüleim barátai gyakran megfordultak nálunk, ezeken az ösz- szejöveteleken, beszélgetéseken mindig jelen voltam. Gyerekkoromtól kezdve része és részese voltam a szüleim mindennapi életének. Elvittek irodalmi estekre, ott voltam a színdarabok bemutatóin, apám elvitt külföldi útjaira, és anyámmal együtt hazai útjaira is elkísértük.- Saját pályaválasztásában mekkora szerepet játszott a család?- Ebben inkább anyám játszott szerepet, mert ő annak ellenére, hogy szófukar, csöndes és visszahúzódó személyiség volt, nekem sokat beszélt a munkájáról. Elsősorban ez befolyásolt engem amellett, hogy apám művész volt, s ennek révén művészek közt nőttem fel, ami nyitottá tett a művészetek befogadására. A képzőművészet iránt már korán érdeklődtem.- Hol tart az lllyés-hagyaték feldolgozás? Befejezte a munkát?- Dehogyis, még mindig próbálok rendet rakni a feljegyzések között. Sok minden megtörtént, a kiadott, publikált művek kéziratos anyagát, a könyvtár nagy részét átadtam a Magyar Tudományos Akadémiának. A jegyzetek, vázlatok, feljegyzések feldolgozása még tart. A versekből például rengeteg verzió maradt meg, sokszor tíz is. Dátumot csak akkor írt a kéziratra, ha már késznek tartotta, és alá is írta. A többiről csak a papírból, vagy az írásképből lehet megállapítani a szövegek sorrendjét, vagy abból, melyik noteszbe írta. Azt tervezem, ha a rendszerezés elkészül, ezt az anyagot is átadom az Akadémiának. Sajnos Magyarországon a hagyatékoknak mostoha a sórsa, ezért az a véleményem, hogy míg van a családban épkézláb ember, az ő dolga, hogy átnézze, rendszerezze az anyagot. Azt remélem, hogy aki majd utánam jön, az már átlátja a teljes hagyatékot.- Irodalomtörténész segít?- Az irodalomtörténeti vonatkozásokkal nem foglalkozom, de segítő mindig van. Ha valami érdekeset találok, azt megmutatom szakembernek, ugyanakkor nem könnyű olyan hozzáértőt találni, aki nálam jobban ismeri apám kéziratait. Míg anyám élt, könnyebb volt, hiszen ő gépelte apám szövegeit, és a betegsége előtt fantasztikus memóriája volt. Anyám halála után sokszor fordultam Domokos Mátyáshoz, aki nagyon jól ismerte apám életművét. Az ő halála után is akadtak segítőim azok közül, aki apám munkásságával foglalkoztak, vagy én kerestem meg őket, vagy ők engem.- Volt-e valami nagy meglepetés a kéziratok között?- Talán az a több mint hatvan évig lappangó befejezetlen regény, amely tavaly jelent meg ítélet előtt címmel. El nem tudom képzelni, hogyan feledhették el szüleim ezt a művet.- Sem az irodalmi kánonban, sem a könyvkiadásban nincs méltó helyen Illyés Gyula. Pedig az ember azt gondolhatná, hogy a közkeletű kifejezéssel élve, egy nép-nemzeti író akár divatban is lehetne. Miben látja ennek a magyarázatát, illetve mit lehetne tenni annak érdekében, hogy mindez megváltozzék?- Hogy a jelenlegi helyzet milyen okokból alakult ki, azt nem lehet röviden kielemezni. Hosz- szú és összetett történet, amelynek része az a civüizációs változás is, hogy ma nem olvasnak az emberek, illetve másként olvasnak. Hogy ezeken a közegeken Illyés Gyula művei miért nem mentek át, hogy az oktatásba miért azon a módon került be, ahogy belekerült, azt is hosszan lehetne boncolgatni, de nem sok értelme lenne. Ha az ember megcsinálja a saját munkáját a maga tisztessége szerint, akkor megtette, amit tehetett. Rám a hagyaték gondozása tartozik, melyben segít a lányom, vejem és a férjem. Ebből az anyagból megpróbálunk publikálni, de nagy projektekre természetesen nem tudunk vállalkozni. Az is kérdés, Névjegy dr. illyés Mária művészettörté- nész, filológus dr. Kozmutza Flóra (1914-1995) pszichológus, gyógypedagógus és Illyés Gyula író, költő (1902-1983) egyetlen gyermeke. Iskoláit Budapesten és Párizsban végezte. 1967-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán francia-művészettörténet és pszichológia szakon. 1967 és 1975 között a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen tanított francia nyelvet, 1975-től 1996-ig a Budapesti Szépművészeti Múzeumban muzeológusként dolgozott. 1982-ben szerzett doktorátust az ELTE-n Ferenczy Béni szobrászatáról írt dolgozatával. 1974-től kezdve publikált 19-20. századi képzőművészeti témájú cikkeket és tanulmányokat periodikákban és katalógusokban. 1996 óta édesapja, Ily- lyés Gyula hagyatékának rendezésével is foglalkozik. Főbb kötetei: Gianantonio és Francesco Guardi, A művészet kiskönyvtára, Budapest, Corvina, 1973.; Francia művek a Szépművészeti Múzeumból. férje kodolányi Gyula költő, irodalmár, egyetemi tanár. Gyermekeik: Judit és Bálint. mennyire igazak az apámmal kapcsolatos címkék, hiszen éppen annyira volt nép-nemzeti, mint amennyire internacionalista. Ő egyszerűen egy nagy költő és nagyon jó író volt. Hogy most éppen mit írnak róla egyesek, az szinte mindegy is. A drámákkal kicsit más a helyzet, mert színház az mindig egy adott közönségnek, egy adott helyen, adott pillanatban szól. Ahhoz, hogy a mondanivaló érvényes legyen, a rendezőnek át kellene értelmezni a darabot. A Testvérek például komoly filozófiai problémáról szól, a Tiszták vallási kérdést feszeget, a Csak az igazat című monodráma is filozófiai és politikai kérdéseket boncolgat. Ezeket bármikor elő lehetne venni, de ha a mostani rendezőknek, színigazgatóknak nincs fantáziájuk hozzá, akkor nem is érdemes ezekkel foglalkozniuk, mert csak rosszat csinálhatnának. Nagyon szerettem apámat, és az életem egyik támasza, hogy ő és az édesanyám egyenes, tisztességes, becsületes ember volt. Filóné Ferencz Ibolya lett a völgységi társulás elnöke bonyhád December 31-ét követően is folytatja munkáját a Völgységi Önkormányzatok Társulása (VÖT) - erről legutóbbi tanácskozásukon határoztak a polgármesterek. Azért került elő a kérdés, mert a korábban elfogadott társulási szerződés szerint határozott ideig: 2014. december 31-ig működött volna a testület. A településvezetők viszont úgy döntöttek - figyelembe véve az elmúlt időszak sikereit, a közösen vállalt feladatok fontosságát -, hogy nem szüntetik meg a VÖT-öt. Sőt, remélik, hogy idővel Felsőnána, Kéty, Murga és Zomba is csatlakozik a jelenleg 21 települést ösz- szefogó társuláshoz, hogy ezáltal a Bonyhádi lárás egészét lefedhessék. A Bonyhádi Közös Önkormányzati Hivatalban tartott pénteki ülésen megválasztották a VÖT tisztségviselőit. Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád polgármestere lett a társulás elnöke, Höfler József, Kisvejke vezetője pedig az alelnöki feladatokat látja el. Simon László, Kismányok első embere irányítja a pénzügyi bizottság munkáját, Csorna József gyö- rei, Glöckner Henrik mórágyi, Klein Mihály kisdorogi polgár- mester tagként vállal szerepet ebben, míg Fábiánná Klein Franciska, a nagymányo- ki polgármesteri hivatal pénzügyi osztályvezetője pedig külsős tagként. A 2015. évi belső ellenőrzési tervet is elfogadták a polgár- mesterek, mint ahogy azt is jóváhagyták szavazatukkal, hogy támogatják a hónap végén záruló „Ne váljon áldozattá!” bűn- megelőzési program két munkatársának továbbfoglalkoztatását május 31-ig. ■ Vízin B. Filóné Ferencz Ibolya, a VÖT elnöke Párok a parketten. - „Minden olyan napot elveszettnek kell tekintenünk, amelyen nem táncoltunk legalább egyszer” - idézte Nietzschét Appelshof- fer Ágnes, Tolna polgármestere a IX. Gemenc Kupa táncverseny vasárnapi megnyitóján. A szekszárdi Gemenc TáncSport Egyesület 5. éve rendezi Tolnán a rangos megmérettetést. Orbán Ferenc, az egyesület elnöke elmondta, 36 kategóriában 150 pár indult az ország minden részéből. ■ S. K. Közösen adtak hálát az idei termésért iviárton-nap A présháztulajdonosok egyesülete több mint tíz éve hívta életre PAKS Sokan összegyűltek a Sárgödör Téri Présház Tulajdonosok Egyesülete és az önkormányzat hívószavára, hogy együtt adjanak hálát az idei új borért. Az, hogy a termés ebben az évben nem a legjobbak közül való, láthatóan senkinek sem szegte kedvét, remek egyetértésben ültek egy asztalhoz a paksiak, akiket Süli János polgármester köszöntött a szőlő és a közélet közötti párhuzammal élve, a közösség ereje mellett hitet téve.- Én bízom a közösség erejében, különösen 2014 októbere után. Bízom benne, hogy a következő években számíthatunk egymásra - hangsúlyozta hozzátéve, abban is bízik, hogy akár Hamvas István, dr. Kovács Antal és Leber Ferenc verte csapra a hordókat a gazdák, akár a felelős városvezetők a természet és élet szabályai szerint működve „magukat munkában szolgának, szabad idejükben és otthonukban úrnak tekintik”. A polgármester kiemelte azt is, hogy sokat fejlődött a tér, de maradt még teendő. A tizenkettedszer rendezett ünnepségen Csősz István, Szabó Vilmos Béla és Simon István áldotta meg az újbort, Hamvas István, Leber Ferenc és dr. Kovács Antal verte csapra a hordókat, majd az egybegyűltek eleget téve a „felszólításnak” megkóstolták a paksi borokat és libapástétomot. Az est további részében a Bartina zenekar muzsikált. ■ Vida T.
