Tolnai Népújság, 2014. október (25. évfolyam, 229-254. szám)
2014-10-25 / 249. szám
2014. OKTÓBER 25., SZOMBAT 5 KORKÉP Jó egy ilyen közösséghez tartozni sternlein Maradandó élményekkel gyarapodnak minden összejövetelükön Együtt a csapat a nyári Csillagvölgy Szálkai Zenei Táborban. Az egyesület a jövő évben is megszervezne egy hasonló együttlétet Hogy mégis miként marad évekig együtt egy „ovis” társaság? Hát, úgy, hogy már az óvodásévek alatt sem ért véget délután négykor a gyerekek közös együttléte. Az intézmény melletti játszótéren akár este hétig is együtt maradt a csapat. A szülők már ekkor is szerveztek közös programokat. Egyesületté szerveződve pedig a Sternlein tagjai tovább „tanulják” a közösséget, és igyekeznek megőrizni civil szervezetük egyik legjobb tulajdonságát, a frissességét. Budavári Kata szekszárd Összejönnek a horgászok, mert horgászni akarnak, összejönnek a sportolók, mert sportolni akarnak. Na, de miért gyűlik össze, és szerveződik egyesületté tizenegynéhány család? Azért, mert „kell egy csapat”, és egy olyan világban, ahol kiveszőben vannak a kisközösségek, a felnőttek a gyerekeknek szerettek volna egy olyan kört, ahová jó tartozni. A szekszárdi Stemlein Egyesület évekkel ezelőtt a szekszárdi Wunderland óvoda Mókus csoportjába járó gyerekek szüleiből álló baráti társaság volt, akik a csemeték ovis évei előtt nem is ismerték egymást. Az óvodás évek elszálltak, a felnőttek és a gyerekek azonban nem akartak elszakadni egymástól. A rendezvények ezért a 2010-es évet követően rendszeressé váltak a nyári szünidő kezdetével, de év közben is akadtak közös programok. Ilyen volt például a Zengő túrán való részvétel. Mint azt Andó- di Lászlótól, az egyesület titkárától megtudtuk, 2012-ben már három alkalommal találkozott a „csoport”. A korábbi nyári rendezvények mellett közös programmá vált az adventi előkészület, amely szinte automatikusan magával hozta, az igényt, hogy húsvétra a tojásokat is együtt fesse a társaság. Ezen időszakra érlelődött meg az elhatározás, hogy az informális csoport egyesületté kíván szerveződni. Az egyesület jelenlegi formájában 2013. március 15. napjától működik. Ennek egyik előnye, hogy az egyesület tagjai a pályázatok megvalósítása során újabb és újabb területeken próbálhatnak közösen értéket teremteni. A tagdíjakat is felhasználva ma már rendelkeznek a - rendezvényeiken elengedhetetlen - zenei és hangosításhoz szükséges alapvető eszközökkel. A közösségi életük egyre inkább megtelt tartalommal. Andódi László szerint nagyon érdekes azt figyelni, miként oldódik fel egy ember a közösségben, miként formálódnak felnőttek és gyerekek. Azok, akik eleinte csak jó mókának tartották a közös programokat, mind inkább részt vállalnak a szervezésben, a „logisztikában”, a rendezvényekhez elengedhetetlen eszközök beszerzésében. Misii Zsolt, a szervezet elnöke felvetette: nagy kérdés persze, mi lesz akkor, ha a most tizenegy éves gyerekek, kamaszok, felnőttek A nyári „táborokban” egész nap szól hangszórókból zene, és a csapat, - bár állításuk szerint nem a kórusok gyöngye az övék, - ebben a szerepben is szívesen próbálja ki magát. Az idei Szálkái Szögedi Múzsa Táborba szervezett Csillagvölgy Szálkai Zenei tábor sok sportot, és még több zenét, továbbá fürdést, tartalmas kulturális programokat jelentett lesznek. - Ők vajon elvisznek-e minket valahova?... - kérdezi. Úgy látja, talán bíztató jelnek tekinthető, hogy a nagyobb testvérek, a középiskolás korúak sokat segítenek a táborokban, kirándulásokon, kulturális rendezvényeiken. A kicsik pedig szívesen veszik iránymutatásukat, és ha „a nagyok” nincsenek ott egy programon, érezhetően hiányoznak a társaságból. A felnőttek is igénylik az együttlétet, nyilván ezzel a „majdani felnőttek” sem lesznek másként. A szokásos adventi közös készülődés idén sem marad el, a városi karácsonyvárón is, akárcsak tavaly, „kórusként” lesz jelen az egyesület. Színház- látogatást is terveznek, és lassan elkezdődik a jövő évi nyári tábor helyszínének és programjának kialakítása is. Ha minden jól alaa résztvevőknek. A zárórendezvényen a gyermekek által készített kétórás műsort tekinthették meg a kiérkező szülők. Ebben jelenetek mellett a hét során alkotott zenei darabokat is meghallgathatták a felnőttek. A táborokat úgy szervezi meg az egyesület, hogy a tagok számára akár két gyermek esetében is elérhető, azazmegfizethető legyen. kul a következő évben, az egyesület nagy nyári programján talán mindenki részt tud venni. Az előző kettő is felejthetetlen élményekkel gazdagította a gyermekeket. A nyári szünidő hat napja olyan együttlétet jelent, ahol a gyermekek egyszerre lehetnek együtt a barátaikkal és a szüleikkel. A programokon a közösségen belül azzal együttműködve, ahhoz alkalmazkodva együtt szerez az egész család életre szóló közös élményeket. Az első ilyet „Medinai Nyár” címmel a medinai malomban, míg az ideit Szálkán szervezték. Az egyesület nagy izgalommal készült az Olvasás Éjszakájára szeptemberben. A nagypapi mesesarkába elhelyezett kényelmes fotelbe, az állólámpa sárgás fénye alá nemcsak A szervezet ezen a nyáron egy rendhagyó napközis tábort is szervezett „Mesél a város - Mesélnek a házak” címmel. Az ötlet onnan indult, hogy a gyerekeknek nyári elfoglaltságot kerestek. Puszta gyermekmegőrzésről szó sem lehetett, egy pályázat és az egyesület építészetben jártas tagja révén kirajzolódott egy, a szekszárdi Béla térhez és ennek épüleegyesületi tagok telepedhettek, hanem bárki, aki szeret olvasni. Felnőttek és gyerekek egyaránt vállalkoztak arra, hogy az egyik kedvenc történetükből megosztanak egy részletet másokkal, még azok is, akik egyébként tartanak a szerepléstől. Következő nap újból kitelepült az Egyesület, akkor a Garay térre, mert ekkor „Velünk élő környezet” címmel a helyi termelők termékei és a helyi környezet volt a fő téma. Ugyancsak szeptemberben a „Élmény legyen a nyelvtudás” címmel az Európai Nyelvek Világnapján szerveztek a Garay térre programot. Mindhárom rendezvény nyilvános volt, és jóleső érzéssel tapasztalták, hogy másoknak is tetszenek a Sternlein Egyesület programjai, célkitűzései. teihez köthető program. A gyerekek az egy hét alatt délutánonként a téren rajzoltak, gyakorta építészek irányításával, de jártak a Remete kápolnánál, délelőttönként pedig a polgármesteri hivatalban, a rendőrségen és az épülő piacnál, a belvárosi római katolikus templomban és a szekszárdi törvényszéken ismerkedtek a város közintézményeivel. Kétórányi időutazás egy áldott gyermekkorba szekszárd Gyönyörű az ifjúság, de gyorsan elszáll, milyen szép is lenne csak egy napra újra gyermeknek lenni - énekelte Häuszer Beáta a Belvárosi Kávéházban tartott író-olvasó találkozón, amelynek apropóját Sas Erzsébet Áldott gyermekkorom című legújabb kötete adta. S ezzel a néhány gondolattal el is kezdődött az időutazás. Egy őszinte tiszta gyefrnek, Kult Ciliké mesélt arról, miért Alsóná- na a világ közepe. Miként ruházhat fel egy embert életre szóló értékekkel egy szerető család, és egy olyan társadalmi közeg, mely svábok elhurcolásával, felvidékiek beköltöztetésé- vel, székszakított családokkal terhelt nehéz napokkal nézett szembe, mégis helyt állt az embert próbáló időkben. A közönség hol mosolyogva, hol köny- nyekkel küszködve hallgatta, hogyan szembesül egy kislány azzal, hogy szerettei nem halhatatlanok, milyen az első szerelem emléke, és miként táncolt át Ciliké első bálja éjszakáján a felnőtt korba. Ez utóbbi történetet G. Pártái Erika tolmácsolta a jelenlévők számára. „Ez egy nagyon szép este volt. Újraéltem saját gyermekkorom felemelő és fájdalmas pillanatait. Ó azok a bálok...” Ezekkel a gondolatokkal búcsúztak a vendégek a szerzőtől és házigazdától, Keszthelyiné Máriától. No és persze azzal az üzenettel, hogy áldott az a gyermekkor, melyben az ember szeret és szeretik. A szeretetnél nagyobb ajándékot nem adhat egy szülő gyermekének, még akkor sem, ha olykor hibázik. ■ M. K. A szerző dedikálás közben Az egyesület életében fontos szerepet kap a zene Nem pusztán gyermekmegőrzés a napközis tábor Bánátból bánatba: a Sárközből Végvárra telepedtek át könyv A jobbágy világban is lehetett költözni, csak többnyire nem nagyon akartak élni ezzel a lehetőséggel a mi vidékünk a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól, az akkori Magyarországhoz tartozott Temesköz csak 1800 körül. Be kellett telepíteni, s itt kapcsolódik a történet a Sárközhöz, pontosabban Sárpilishez. A Bánátból bánatba című kötet, amelyet a napokban mutattak be Szekszárdon, arról szól, hogy 1800-ban a Sárközből a te- mesközi Végvárra, akkori nevén Rittbergbe telepedett át mintegy hatvan jobbágycsalád. Elsősorban a Tisza-mentéről érkeztek oda telepesek, de tőlünk is. Ma 1600 lakosa van, ebből mintegy 1000 magyar. Egy Korsós Péter nevezetű parasztember már 1800-ban a falu bírája volt, egy évszázad után, 1892- ben az unokája és annak családja jött aztán vissza Sárpilisre. A kötet tulajdonképpen ennek a Korsós családnak a történetét mutatja be. A kérdésre, hogy miért mentek el, az a válasz, hogy az akkori vizes, mocsaras, „sáros” vidék nem nyújtott elégséges megélhetést a gyorsan szaporodó lakosságnak. Néhány évtizeddel később, a 19. század közepén a Sárközben megtörtént az ármentesítés, jó minőségű földeken gazdálkodhattak - nos, ez lehetett az oka annak, hogy sokan visz- szaköltöztek az őseik által elhagyott szülőföldre. A rokoni kapcsolatok egyébként végig élA kötetet dr. Korsós Zoltán múzeumi főigazgató (jobbról) mutatta be tek, élnek a sárközi és a temes- közi település között. Viszonylag gyakran meglátogatták egymást, mint az egyik visszaemlékező mondta, egy hétig tartott az út szekérrel. A II. világháború előtt, alatt olyan különös eset is előfordult, hogy a II. bécsi döntés értelmében Romániánál maradt Végvárról a magyar legények - nem akarván román katonák lenni - átszök- döstek, s Sárpilisen gondos, szerető fogadtatásra találtak, tizen- kilenc-húszan. Közülük ketten itt is maradtak. A szerzők, dr. Balázs Kovács Sándor főmuzeológus és Gutái István nyugalmazott könyvtárigazgató is kötődnek Sárpilishez. ■ Gy. M. Lehetett költözködni tizenöt esztendőn át magnós módszerrel gyűjtötték az emlékeket mind Sárpilisen, mind Végváron. A családi vonatkozásokon, az érdekességen kívül a szakembernek mit mond ez a színes történet - kérdeztük dr. Balázs Kovács Sándort. A válaszból kiderült, sokáig azt feltételezte a tudomány is, hogy a jobbágyvilágban az emberek nem nagyon költözhettek. Cáfolja ezt, hogy kiderült, egész családok is felkerekedhettek. Lehetett költözni, de nem szívesen éltek a lehetőséggel. Esetünkben is valószínűleg a demográfiai robbanás játszott közre.
