Tolnai Népújság, 2014. október (25. évfolyam, 229-254. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-10-19 / 40. szám

HM 8 _____INTERJÚ HM BM V vm HÄs>'4'. 'f ÜgSISlÉSgÜSSi u fü-- Ää 2014. OKTÓBER 19., VASÁRNAP. dárdai pál Egyértelmű volt, hogy focista lesz, ahogy három fia esetében sem volt kérdés. Szerinte a magyar focit az alapoktól kell elkezdeni építeni. Most Németország az otthona, de Pécs a szíve csücske. „A LABDAT EGESZ NAP SZERETNI Az a jó edző, aki tudja kezelni a kríziseket, és képes felépíteni a lelkeket. Ezt mondja Dárdai Pál, a magyar labdarúgó-válogatott megbízott szövetségi kapitánya. De hozzáteszi azt is, neki még ilyen tapasztalata csak kevés van. Egész élete a foci körül forgott, így van ez most is, fiaival és feleségével együtt ebben élnek. A következő meccsről azonban csak egy nappal előtte beszél. Fábos Erika- Milyen érzései vannak az el­múlt hetek után?- A román meccs sokat adott, a Feröer elleni sokat kivett be­lőlem. A statisztikáink nem rosszak, Bukarestben négyszer tudtak a románok kapura rúg­ni, mi tizenegyszer, és az is lát­szott, hogy annyira elfáradtak, ha még tíz perc van a játékból, tudtunk volna még egy gólt sze­rezni. Férőért meg ki kell pipál­ni, és menni tovább, de tanul­ságok azért ott is voltak. Szóval nagy élményekben volt részem, de leginkább azt érzem, hogy rettentő fáradt vagyok. Az el­múlt három hét még a meg­szokott tempómnál is sokkal pörgősebb volt, egy csomó ide­gi feszültséggel. Szerda este repültem vissza Berlinbe, csü­törtökön hajnalban pedig már Londonba indultam a kis csa­patommal, az U15-ÖS Herthá- val. Egy nagyon komoly torná­ra, ahova minden évben a top angol csapatokat hívják meg és a legjobbakat Európából, idén a Real Madrid, az Eindhoven, a Brugge és a Hertha fiataljai vesznek részt. Mi azért, mert tavaly megnyertük a tornát.- Feröer ellen olykor nem volt jó nézni a magyar válogatottat. Mi volt a baj?- Ilyen szenvedős mérkőzést még életemben nem éltem át. Ebből nem sok tanulságot le­het levonni, inkább a pozitív dolgokba kell kapaszkodni, ab­ba, hogy a csapatnak van ereje. A nehézséget az okozta, hogy szellemileg és fizikailag is el­fáradtunk a románok ellen, öt helyen is cserélni kellett a sé­rülések miatt. Ez nem olyan egyszerű, amikor tíz ember hat napig együtt készül, majd be­kerül öt új a csapatba, akik nin­csenek összeszokva. Másrészt a Feröer-szigetek legnagyobb ereje a pályája, azért nehéz őket megverni otthon, mert ah­hoz senki nincs hozzászokva. Nálunk sokkal jobb csapatok is hasonlóan szenvedősen játszot­tak rajta. Egy műfüves pálya, amit ráadásul még fel is locsol­nak, olyan, mint egy korcso­lyapálya, nagyobb lendületben még talpon maradni is nehéz rajta. Ha nem megy a játék, ak­kor így kell játszani, hogy nem kapsz gólt. Az ilyen játékot nem jó nézni, az tény, viszont el­hoztuk a három pontot, amiért mentünk, és ez most minden­nél többet jelent. Az is fontos, hogy úgy érzem a szurkolók is a csapat mellé álltak. Dárdai Pál akárcsak futballistaként, edzőként is próbálja felépíteni magát. Módszeresen halad előre.- Dárdai Pál mellé is. Arról hallott, hogy az önkormányzati választáson sokan kihúzták a szavazólapon szereplő neveket, és az önét írták be helyette?- Igen, jót nevettem rajtam. Megelőlegezett ez a bizalom, és talán a személyemtől is függet­lenül annyit azért jelez, hogy a magyar emberek szeretik a fo­cit, ki vannak éhezve a váloga­tott sikereire, és már a kevésért is nagyon hálásak.- Mondja, hogy csak egy estére utazott Berlinbe. Ilyenkor megy haza, vagy ha Magyarország felé veszi az irányt?- Ott a családom, tehát oda is hazamegyek. Németországban befogadtak bennünket a csa­patnál, így akár oda indulok, akár haza, Magyarországra csak jó érzések vannak ben­nem. Persze Pécs a szívünk csücske. Ha mondjuk a berli­ni Olimpiai stadiont szakmai stábbal, futballistákkal, után­pótlással mindenestül át le­hetne röpíteni Pécsre, nem is lenne kérdés, hogy hol élnénk. Sajnos nem lehet.- Hosszabb időt mikor töltött a családdal?- Az elmúlt három hétben nem voltam velük, hiányoznak, de mindannyian pontosan tud­ják, mit jelent a foci, és megbe­széltük, hogy bepótoljuk.- Többször nyilatkozta, hogy a fe­lesége, Móni dönti majd el, hogy marad-e szövetségi kapitány. Ez jól hangzik, de komolyan is gondolja?- Nagyon komolyan. Mindig együtt hozunk döntéseket, ha a családunkról van szó, márpe­dig ez nemcsak engem érint.- Hogyan ismerkedtek meg a feleségével?- Pécsen történt, ugyanab­ban a klubban kézilabdázott, ahol én futballoztam, amikor 17 évesek voltunk. Egyik edzés után meghívtam egy Fantára. Eljött, és leült mellém a büfébe, azóta egymás mellett ülünk.- Mi a titkuk, hogy több mint húsz éve ekkora a harmónia?- Most is szeretjük egymást, és mindenki azt csinálja, ami­hez legjobban ért a családban. Békét és nyugalmat teremt ott­hon, ahova mindig nagyon jó hazamenni. Mondhatom, hogy nemcsak az életben a társam, de a pályafutásom során is mindig ott állt mögöttem, jött a mécs­esekre, elmondta, amit látott, mindenben számíthattam rá. Rengeteget vállal értünk, három fiunk van, szervezi az életünket a legapróbb részletekig, nélküle nem is működnének a hétközna­pok. Közöttünk teljesen fiúsítva van, de nagyon jól csinálja.- Ha Magyarországra jönnek, mi az úti cél?- Pécs, az édesapám és a csa­lád miatt, és Siófok egy jó bará­tom miatt.- Milyen gyakran tudnak jönni?- Nyáron igyekszünk egy hónapot itthon lenni, és a fő­hadiszállás olyankor Siófok. A karácsonyi szünetet is mindig itthon töltjük, akkor két hétig vagyunk Pécsen, Véménden disznót vágunk a nagyszüleim- nél, és a klasszikus családi pi­henésben van részünk. Német­országba visszaindulni mindig eléggé nehéz.- Ha maradna szövetségi kapi­tány, ez megoldódna. Mi az, ami a legtöbbet nyom majd a latban, amikor dönteni fog?- Kezdem a legfontosabbal: a családom. A gyerekeim életé­ben a következő 4-6 év igen je­lentős, ezen múlik, hogy meny­nyire lesznek mentálisan erős és jó emberek, én pedig szeret­ném a legjobb útravalóval elen­gedni őket az életbe. Ezután kö­vetkezik a szakmai oldala a dol­goknak. A Herthánál nagyon jó helyen vagyok. Akárcsak fut­ballistaként, edzőként is próbá­lom felépíteni magam. Módsze­resen haladok előre. Az, hogy Németországban tanulhatom az edzői munkát, egy ajándék. Annak köszönhetően, hogy ott vagyok, olyan szakemberekkel dolgozhattam, mint Hans Me­yer, Huub Stevens, Jürgen Rö- ber, Lucien Favre. Tőlük olyan dolgokat tanulhattam, ami se­hol nem része a tananyagnak, A pro licences tanfolyamot most végzem. Itthon, Magyar- országon, mert nem osztom a Névjegy 1976. március 16-án született Pé­csett. édesapja, idősebb Dárdai Pál is kiváló futballista volt. 1991-ben mutatkozott be az első osztályban a PMSC-ben. 1996 tavaszán a BVSC-hez szer­ződött. Mindössze egy évet töltött a fővárosban, a következő idény már Berlinben találta. 1997-től az akkor a második vo­nalban szereplő Hertha BSC szer­ződtette. Azonnal feljutottak a legjobbak közé, Dárdai megsza­kítás nélkül 14 idényt húzott le a német élvonalban. A Hertha csúcstartója: a legtöbb, 286 mér­kőzést ő játszotta a legmagasabb osztályban. 1998 augusztusában Szlovénia ellen mutatkozott be, a magyar válogatottban és hosszú éveken át volt csapatkapitány, 61 címe­res mezes fellépésén ötször volt eredményes. 2006-ban a Magyar Aranylabda díjazottja volt. jelenleg ö magyar labdarú­gó-válogatott ideiglenesen kineve­zett szövetségi kapitánya és a Hertha BSC ifjúsági edzője. ■ véleményt, hogy itt rosszabb lenne a képzés. Az igaz, hogy kevés olyan edző van, akinek van élő és életszerű tapasztala­ta a nemzetközi légkörből. De akkor most is csak a szokásos hibába esnénk, ha lelkesedés­ből azt mondanánk, Dárdai le­het a legjobb kapitány. Nálam vannak jobb edzők Magyaror­szágon is. Meg kell azt érteni, én most még tanuló vagyok. Szóval, van min gondolkozni, de ez majd csak az év végén lesz aktuális.- Mitől jó egy edző?- Ha tudja kezelni a krízise­ket. Ha tud kemény lenni, ami­kor kell, és képes felépíteni a lelkeket akkor, amikor azokat valami lerombolja. Én nem tu­dom, hogy képes vagyok-e erre, mert ilyen helyzetben még na­gyon kevésszer próbálhattam ki magam.- Sok sikert elért a saját futbal­lista-pályafutásában, mit értékel a legtöbbre?- Azt, hogy egy klubban eny- nyi ideig talpon tudtam marad­ni, ráadásul úgy, hogy a karrie­rem nagyobb részét egy lábbal játszottam végig, hiszen a jobb lábam, annyiszor volt sérült, hogy szinte használhatatlan volt.- Ön szerint mi a legnagyobb hiba, amit egy jó focista elkövet­het?- Ha lusta és öntelt.,- Édesapja is labdarúgó volt. Az soha nem is volt kérdés, hogy focista lesz-e magából?- Az nem. A pécsi öltöző­ben nőttem fel, és hol a sérült játékosok, hol a gyúrók fociz­tak velem. Itt látom a szemeim előtt, ahogy Garami Józsi bácsi tologatja a mágneseket a táblán és magyaráz. Igaz, gyerekko­romban még állatorvosnak is készültem egy rövid ideig, de a futball az nem volt kérdés. Apu­tól örököltem azt a székely vért, KELL” ami sokszor adott kitartást, és bizonyos helyzetekben túlzott elszántságot is. Ha beindulok, „agyas” tudok lenni.- A fiai jó focisták lesznek?- Jól haladnak abba az irányba. Mindhárom fiú na­gyon más karakter. Német­országban folyamatosan osz­tályozzák és rangsorolják a focistákat, már ekkora korban is. Mindhárman a legjobbak között szerepelnek. Pál, egy nagyon gyors és kreatív játé­kos, ballábas, és már behívták a korosztályos válogatottba is. Marci kiváló atléta, futóverse­nyeket nyer, szintén ballábas, és zseniálisan lát a pályán, kiváló vezéregyénisége a vé­delemnek. Bence a legkisebb és a legkeményebb. Mindenen keresztülmegy, jobblábas és támadót játszik, amúgy pedig nagyon ott kell lenni, hogy odafigyeljünk rá, mert elké­pesztően öntörvényű. Nagyon büszkék vagyunk rájuk Mó­nival.- Azt meg lehet pár mondatban fogalmazni, hogy mi a magyar foci baja?- Ha sikerülne, nem lenne olyan nagy a baj... De, mond­juk az egyik legnagyobb gond, hogy a válogatott eredményei­ből próbálják megítélni a ma­gyar focit. Pedig a válogatott nem lehet jobb, mint amiből válogatni lehet. Ez elég logikus, ugye? A játékosok nem sokat te­hetnek róla, hogy ez a helyzet. Nagy részük nem egy pörgős bajnokságban játszik, nagyon rossz automatizmusok működ­nek bennük.- Mi a véleménye, mit kellene tenni?- Először is menteni a ment­hetőt, és ezzel együtt meghúz­ni végre azt a jó vastag vonalat, hogy teljesen új lapot lehessen kezdeni. Az alapoktól kellene építkezni, jó szakemberekre bízni, aztán lelkesen és türe­lemmel megvárni a munka eredményét.- Mit gondol, mennyi idő kellene ehhez?- Németországban 2002-ben húzták meg ezt a vonalat, és kezdték el a munkát, 2014-ben pedig világbajnok lett a csapat. Nem azt mondom, hogy odáig tudnánk jutni ugyanennyi idő alatt, de azért nem nehéz kiszá­molni. Amire a mostani öt-hat évesek 16-17 évesek lesznek, lenni kell eredménynek. De ahhoz legelőször az kell, hogy a gyerekek éjjel-nappal focizza­nak. Attól, hogy valaki egy órá­ra lemegy edzésre, még nem lesz futballista, a labdát egész nap szeretni kell.- Eddig elég pontosan bejött, amit a mérkőzésekkel kapcsolat­ban ígért. A finnek ellen novem­berben mire számít?- Ez korai még. Ha egész­ségesek lesznek a játékosok, akkor egy nappal előtte meg­mondom, ha kérdeznek. Addig meg annyit, hogy ha a csapat egyben lesz, és a szurkolókkal egymásra találnak, nagy baj ta­lán nem lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents