Tolnai Népújság, 2014. október (25. évfolyam, 229-254. szám)

2014-10-18 / 244. szám

2014. OKTÓBER 18., SZOMBAT INTERJÚ „Pikáns, amikor a tanítvány rendez” hegedűs d. géza Négy évtizede hűséges a Vígszínházhoz - Szenvedélye a hivatása - Imád próbálni Hegedűs D. Géza játszik, rendez, tanít és filmet for­gat. Remekül bírja az ira­mot, amit jórészt annak tu­lajdonít, hogy rendszeresen sportol és tizenöt éve vege­táriánus. Szűcs Anikó Hegedűs D. Géza 1975-ben szerződött a Vígszínházhoz, amelynek azóta is hűséges tagja. Az idei Vígnapon olyan szenvedélyesen mesélt a leg­újabb szerepeiről és a pró­bafolyamatról, hogy szívem szerint órákig elhallgattam volna.- Ennyire szeret próbálni?- Imádok! A színészetben ez az egyik legörömtelibb munkafázis, egy igazi felfe­dezőét, amelyre minden sze­repnél a nulláról indulok. Egy próbafolyamat eleinte maga az ismeretlen: az első napok­ban sok a csetlés-botlás, a kérdés, sokféle a tapogató­zás... Spiró György Kvartett című komédiáját négyen játsz- szuk: Börcsök Enikővel, Péter Katával és Kern Andrással egy olyan négyszólamú kis „kamarazenekar” vagyunk, amelynek tagjai maximális figyelnek egymásra és segítik a másikat, miközben az egyes szólamokból összeáll egy cso­dálatos harmónia. ■ „Gyerekként azt láttam, hogy a szüleim állandóan tanítanak és tanulnak.”- Még csak október közepét ír­juk, de a mostani évadban már túl van két premieren.- Idén felújítottuk Az ünnep című darabot, azzal nyitottuk a szezont, utána következett a Kvartett, hamarosan pe­dig a Vígszínházban kezdem próbálni a lulius Caesart, amelyben a címszerepet ala­kítom. Csak zárójelben jegy­zem meg, hogy vár még rám egy izgalmas kaland a Szín­ház- és Filmművészeti Egye­tem Ódry Színpadán is, ahol a végzős növendékeim egyike állítja színpadra Shakespeare Athéni Timon című drámá­ját. A „gyerekek” azt találták ki, hogy én magam játsszam el Timont, én pedig örömmel állok a rendelkezésükre. An­nál is inkább, mert az azért egy pikáns helyzet, amikor a tanítvány rendezi a mestert (mosolyog). Igazán büszke vagyok a tanítványaimra, na­gyon szeretem őket. Nagysze­rű osztály, igazán tehetséges csapat!- Huszonhét éve tanít, kimon­dani is sok.- A tanítás nagy odafigye­lést, őszinte odaadást igényel, és sok lemondással is jár, hi­szen a tanári elfoglaltságaim mellett nem tudok elvállalni sok olyan munkát, amit egyéb­ként elvállalnék. Ugyanakkor megannyi boldog pillanatot ad, és én is nagyon sokat tanu­lok a növendékeimtől!- Tegyük hozzá, volt kitől örö­kölnie a pedagógusi vénát.- Az, hogy a szüleim mind­ketten tanárok voltak, vélhető­en hatott rám. A hivatásukon Az ünnep című darabban Helgát alakítja. „Azt mondják róla, hogy acélból van, de a darab végére egy rozsdás ócskavas lesz’ - vallotta szerepéről keresztül akarva-akaratlanul láttam, mit jelent és milyen hatalmas felelősséggel jár, ha az ember fiatalokkal foglalko­zik. Mindketten nagyon sokat dolgoztak, és a munkájuk mel­lett folyton képezték is magu­kat. Gyerekként azt láttam, hogy a szüleim állandóan ta­nítanak és tanulnak.- Ami azt illeti, ön sem unatko­zik. Ráadásul egy ideje mintha megszaporodtak volna a filmes feladatai is. Vagy tévedek?- Valóban, a szakmai éle­temnek ez a része mostaná­ban kezd mozgásba lendül­ni. Szeptemberben mutatták be Pálfi György Szabadesés című filmjét, amelyben egy nőgyógyászt formálok meg. Nemrég az egyik kritikus a magyar filmtörténet legjobb nőgyógyászaként emlege­tett, amire roppant büszke vagyok! Jelenleg egy kortárs magyar filmben, a Hurokban forgatok, illetve bemutatás előtt áll egy tévéfilm, amely­ben szintén fontos szerepet kaptam.- Kevés embert hallottam önnél szenvedélyesebben beszélni a szülőföldjéhez való kötődéséről. Sportos művész kerékpárral a vígszínház színésze rég­óta a biciklizés szerelmese, ezért tavasztól őszig amikor csak teheti, kerékpárral köz­lekedik. Az elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Bringázz a mun­kába! kampány egyik nagy­követeként október 9-én ő is részt vett a hagyományos bringásreggelin.- szép időben hétvégente a feleségemmel gyakran ki­tekerünk a Római-partra, vagy Szentendrére. Ott meg­eszünk egy lángost, elnya­lunk egy fagyit, aztán ké­nyelmesen hazakerekezünk. A szentendrei túra oda-visz- sza ötven kilométer, úgy­hogy másnap általában ér­zem a lábamban, hogy előző délután tekertem egy rende­set. A kerékpározás mellett Hegedűs D. Géza 61 évesen sem pihen: a színjátszás mellett a sportra is szakít időt rendszeresen úszom: a lakó­helyem közelében van egy uszoda, oda járok hetente többször is.- A szülőfalum, Ibrány már gyerekkoromban is a régió szellemi központjának számí­tott, és én csodálatosan gaz­dag útravalót hoztam otthon­ról. Mivel a szüleim magyar és történelem szakos tanárok voltak, így szinte észrevét­lenül kaptam meg a magyar és az egyetemes történelmet, ■ „Az én kis szülőfalum ma már virágzó város, de én most is ugyanúgy szeretem Ibrányt, mint kissrác koromban.” illetve a magyar és a világ- irodalmat mintegy kulturális munícióként. Mindeközben a rokonság döntő többsége a földművelésből élt: tőlük örö­költem a természet szeretetét. Az én kis szülőfalum ma már virágzó város, de én most is ugyanúgy szeretem Ibrányt, mint kis srác koromban. Nagy szerencsém, hogy a húgom és a rokonságom ma is ott él. Ra­gaszkodom a településhez, Ib­rány is ragaszkodik hozzám, és büszkeséggel tölt el, hogy én is a díszpolgára lehetek. Az elfoglaltságaimtól függően igyekszem megjelenni a vá­ros jeles eseményein, és szív- vel-lélekkel támogatom az ott élő embereket. Évente kétszer biztosan hazalátogatok: halot­tak napján mindig kimegyek a temetőbe, és augusztus 20-a körül is hazautazom. Öröm­mel töltöm ott a nyár utolsó napjait, mert olyankor a szép időben még megmártózhatok a Tiszában...- Jól tudom, hogy szeret és szo­kott is evezni?- A nyári kenutúrákon Ti- szabecstől evezünk le egé­szen Ibrányig. Száznyolcvan kilométert teszünk meg egy hét alatt. A barátainkkal és az Ibrányban élő rokonaimmal járjuk végig a Tiszának ezt az egyik legkacskaringósabb szakaszát. Egyszerre sport és önfeledt természetbe feled- kezés az az egyhetes kaland. Odakint a vízen megszűnik körülöttem a világ, és nincs más, csak a gyönyörűséges táj, az érintetlen természet. Nincs mobiltelefon, nincs számítógép, csak egymásnak vagyunk. Esténként jókat be­szélgetünk a tábortűz körül, és élvezzük, hogy együtt lehe­tünk. Egy ilyen túra mentáli­san és lelkileg is tökéletesen kikapcsol.- Tizenöt évvel ezelőtt lett vege­táriánus. Miért döntött így?- A munkanapjaim meg­lehetősen igénybe vesznek: délelőtt próbálok, délután tanítok, este játszom a szín­házban, miközben mindegyik tevékenység teljes embert kí­ván. Mindegyiknél nagyon ott kell lenni, ehhez pedig megfe­lelő fizikai, lelki és szellemi kondíció szükségeltetik, főleg hosszú távon. Amikor a majd­nem 80 éves Páger Antallal és Bilicsi Tivadarral játszhattam együtt, megértettem, hogy a színészre 80 éves korában is szüksége van a színháznak... Bár fiatal koromtól kezdve rendszeresen sportoltam, az Névjegy 1953. Május 7-én született Ib­rányban. A debreceni Péchy Mihály Épí­tőipari Technikumban érettségi­zett 1971-ben. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzé­se után, 1975-ben a Vígszínház­ba szerződött, amelynek azóta is tagja. 1987 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1992-ben elvégezte a rendező szakot is. Pályája során több mint 50 mozi- és tévéfilmben, illetve tévéjátékban szerepelt, emellett igen népszerű szink­ronszínész. fontosabb díjai: jászai Ma­ri-díj (1980), Érdemes Művész (1989), Kiváló Művész; Halha­tatlanok Társulata - Örökös Tagság (2007), Kossuth-díj (2009), Vígszínház-díj (2014). alkatomnál fogva hiperér- zékeny vagyok, ezért idővel egyre tudatosabban töreked­tem arra, hogy egészségesen étkezzek: így ismerkedtem meg a vegetáriánus konyhá­val. Szeretek főzni, és mire el­döntöttem, hogy vegetáriánus leszek, addigra már komoly gasztronómiai ismeretekre tettem szert, így bátran ké­szítettem mindenféle étkeket. Egy szép napon felébredtem és elhatároztam, hogy többé nem eszem húst, és azon a bizonyos reggelen az alkohol­nak is búcsút intettem. Nem mintha azelőtt nagyivó let­tem volna, de azóta egy korty alkoholt sem fogyasztottam. Amióta életmódot váltottam, remekül érzem magam a bő­römben, és sokkal könnyeb­ben húzom a szekeret...- Ahhoz mit szólt, hogy a na­gyobbik lánya, Barbara követte önt a színi pályán?- Nem lepett meg a döntése, hiszen kislány kora óta a szín­ház bűvöletében élt. Jelenleg a független színházi világban keresi a lehetőségeket, és örü­lök, hogy fiatal színésznőként nagyszerű feladatok találják meg. Sok munkája van, és egyre felszabadultabb, egyre bátrabb, a kollégák szeretnek vele dolgozni, mert Barbara egy kifejezetten kreatív, na­gyon muzikális, művelt if­jú hölgy. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy figyelemre méltó színészi képességekkel bír, és szívből kívánom, hogy jusson neki annyi csodálatos pillanat és szép feladat, mint amennyi nekem megadatott. ■ „Egy szép napon elhatároztam, hogy többé nem eszem húst.”- Úgy tudom, Fanni is szép hiva­tást választott.- Miután lediplomázott az iparművészeti egyetem de­sign- és művészetelmélet szakán, elhatározta, hogy restaurátor lesz. Ehhez első lépésként elvégzett egy faipa­ri szakközépiskolát, ahol ki­tanulta az asztalosmestersé­get, jelenleg pedig a Nemzeti Múzeum restaurátorképzőjé­be jár. Fanni roppant tudatos, bátor és rendkívül kreatív, büszke vagyok rá, hogy jó úton jár.

Next

/
Thumbnails
Contents