Tolnai Népújság, 2014. október (25. évfolyam, 229-254. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-10-12 / 39. szám

8

INTERJÚ

2014. OKTOBER 12., VASARNAP

hevesi tamás Úgy érzi, újra rátaláltak a Sztárban sztár által. Hogy zenélhessen, végigdolgozta a fél világot, volt kertész, kántor, Ausztráliában is utcazenélt. Másik szerelme a foci, edzői diplomája is van.

„EGY ELFELEJTETT ÉNEKES VOLTAM”

Hevesi Tamás azt tartja magáról, hogy egy egyszerűen gondolkodó, földön járó ember, aki eddig elég jól elboldogult azzal, amit a szülői házból hozott

Azt mondja, egy elfelejtett énekes volt, akit most a TV2- nek köszönhetően nemcsak hogy újra felfedeztek, de mindennap érzi a közönség szeretetét. Szerinte nincs más titka, mit az, hogy az emberek látják, komolyan veszi, amit csinál, közülük való és nem akar többnek látszani, mint ami.

Fábos Erika- Ma este kinek a bőrébe bújik a stúdióban?- Sipos F. Tamás a heti feladat. Első hallásra örültem is neki, hogy végre magyar, végre férfi, de aztán menet közben rájöttem, hogy mégsem olyan könnyű. Tamásnak van egy nagyon sajátos, mély zöngéjű hangja, nagyon jellegzetesen formálja a szavakat, mintha akcentussal énekelne, ráadásul sokat mutogat a színpadon és elég dinamikus, amit szintén be kell gyakorolni. Küzdők, de azért volt már ennél jóval stresz- szesebb hetem is.- Kinek a megformálásával szenvedett meg a legjobban?- Egyértelműen Susan Boyle alakjával. Az a feladat egy tízes skálán" tízpontos kihívás volt Egyrészt, olyan irtózatosan ma-: gas női hangon kellett énekelnem, ami folyamatos megterhelést jelentett a hangszálaimnak, amelyek elég érzékenyek, ráadásul a múlt heti esős, őszies időt megéreztem. Másrészt, és ez volt a fontosabb, én úgy állok neki ezeknek a munkáknak, hogy maximálisan szeretnék mindent kihozni magamból és a legtökéletesebben szeretném megmutatni M azt az énekest, akit megformálok. | Susan Boyle figurájában van rá- I nézésre valami komikus, a sorsában viszont elképesztő mélységek és dráma. 47 évesen szülte őt az édesanyja, tíz testvér közül

ő volt a legfiatalabb, ráadásul oxigénhiányosan született. Egy nagyon mély érzelmű, vallásos nő, akinek az édesanyja mindennek ellenére mindvégig bízott a tehetségében és biztatta, hogy induljon a helyi énekversenyeken, ahol rendszeresen nyert. Csak édesanyja halála után jelentkezett a tehetségkutatóba, mert így szeretett volna előtte tisztelegni. Amikor megismertem az életét, úgy éreztem, csak akkor lehetek hiteles, ha valahogy képes leszek sugározni ebből a fajta emberi tisztaságból is valamit. Szóval minden szinten megküzdöttem érte, és nagyon örültem, hogy a nézők ezt értékelték és segítettek továbbjutnom. Izgalmas más bőrébe bújni, de azért a sajátomban is elég sok mindent kipróbáltam. Az a fajta élettapasztalat és alkalmazkodási képesség, amit ennek köszönhetek, úgy érzem, szintén segít ebben a műsorban.- Ahogy nézegettem a honlapján az életrajzát, valóban kalandos.- Nem ijedek meg attól, amit hoz az élet. Főleg fiatalon, olyan egyértelmű volt, hogy ami jön, azt kipróbálom. De azért mindig volt rövid, közepes és hosszú távra szóló tervem is. Amikor a zenekarunkkal, a Névtelen Nullával Gyuláról Szegedre költöztünk,

kántorként kerestem a kenyeremet. De voltam például szalonnaminősítő ellenőr, Belgiumban golfkertész, Ausztráliában pedig egy csehszlovák gitárral és egy szovjet csővázas hátizsákkal vágtam neki utcazenélni. 1984-ben jött a fordulat, amikor a fővárosba kerültünk, akkor a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál gépkocsikísérőként kerestem a kenyerem, naponta hajnal fél ötkor keltem. Kemény volt. És ezt mind azért, hogy zenélhessek. A cég azért cserébe odaadta a dísztermét próbálni, hogy havonta tartottunk zenei klubot. A Névtelen Nullával, aztán szólistaként egyszer csak ismert lettem, de aztán éveken át nem kerültem előtérbe. Kisebb rendezvényekre, fellépésekre azért hívnak azóta is, hetente többször zenélünk, de a nagyobb zenei sikerek elkerültek már egy ideje. Hozzá tartozik, hogy vitt az utam azért másfele is, nem mindig a zene volt az első az elmúlt évtizedekben.- A rövid távú terv az most éppen ml?- Egy ideje ugyanaz: vasárnap továbbjutni a műsorban.- Azt hittem, nyerni.- Jaj nem, az a non plus ultra lenne, ha lenne ilyen terv, az nagyon nyomasztana. A középtávú sem az. Egyszerűen csak any- nyi, hogy szeretnék még sokat

énekelni az embereknek a színpadon.- Akkor ahhoz jól jön, hogy rögtön a műsor eleje, Andrea Bocelli megformálása óta van egy olyan hangulat, mintha újra felfedezték volna Hevesi Tamást. Ez milyen érzés?- Ez egy hatalmas élmény nekem, olyan forrása az energiáknak, amitől hétről hétre úgy érzem, hegyeket tudnék odébb vinni. Tegnap is egy rendezvényen vettem részt, ahol rengetegen odajöttek gratulálni, üzennek és szurkolnak nekem. Csodálatos. 1994-ben az Egy életen át kell játszani, aztán a Névtelen Nullával a Csíkos napernyő vagy a Jeremy idején éltem át hasonlókat, de még az sem volt ennyire intenzív. A színpadon eddig is minden produkciómba beletettem a szí- vem-lelkem és ezt értékelték is az emberek. De ahogy tapasztalom, főműsoridőben a tévében szerepelni nagyobb hatású dolog. Azt felfogni, hogy egymillió-hétszázezer ember néz vasárnaponként? Bele szoktam gondolni, mennyi koncertet kéne adnom ahhoz, hogy ennyi emberhez eljussak...- Mit gondol, mi a siker titka?- Biztosan sokan csak most ismernek meg és sokan lehetnek, akik jobban odafigyelnek, mint eddig. De alapvetően szerintem ebben benne van a magyar népiélek is. Itt egy ember, aki közülük

való és képes valamire. Úgy látszik, az őszinte teljesítményt könnyebben elfogadják az emberek, mint a föléjátszós dolgokat. Én nem akarok többnek látszani, mint amennyi vagyok, egyszerűen gondolkodó, földön járó ember vagyok, aki eddig elég jól elboldogult azzal, amit a szülői házból hozott. Édesapám, amikor Gyuláról útnak indított, azt mondta, legyek mindig tisztességes, becsületes és kitartó és akkor nagy bajom nem lesz. Azt remélem, hogy csak eny- nyi a titkom. Ki merem ezt jelenteni, én egy elfelejtett énekes voltam, most pedig mindenfelől árad felém a szeretet, de néha olyan megnyilvánulásokban is, hogy szabályosan meghatódom.- Ezt a produkciók után is láthattuk már. Ezek szerint nem szégyellj az érzéseit?- Tudom, hogy a férfiak többsége az érzékenységét gyengeségnek gondolja és inkább játssza akkor is a kemény csávót, amikor valami a leikéig megérinti. Én vállalom, amit érzek. Ha valami minden zsigerembe eljut, ha van egy valódi katartikus pillanat, akkor eszemben sincs mást mutatni. Igen, van, hogy elérzékenyülök, zenén, filmen, egy emberi helyzetben. De ezeknek a produkcióknak a végén hatalmas energia is felszabadul bennem, ha sikerül, amit akartam. Ez egy összetett dolog, nemcsak énekel az ember,

Névjegy

SZÜLETETT: 1964. június 20-án, Gyulán.

iskolái: Horváth Mihály Gimnázium, Szentes (1978-82),

JCU Ausztrál Gazdasági Főiskola marketing-turizmus diplomája (1990-94) Pro Licence Labdarúgó Edzői UEFA Diploma (2008).

ígéretes futballkarriert hagyottfélbe a zene kedvéért. Játékosként Gyulán az NB Il-es keret tagja volt. A női futballban több csapatnál is edzőként bizonyított, a női futballszövet- ség elnökeként is dolgozott, 2009-ben az NB I-es REAC edzője volt.

zenekarai-. HeHaKi - Japánsz- ky 80 (1978-80), Névtelen Nulla (1980-89).

ALBUMAI: Első lépések (kazetta, 1985), Jeremy I-H. (1987), Ezt egy életen át kell játszani (1994), Abo Abo (1995), Másnak látsz (1997), Vagyok (2000), Van egy hely (2003). ELISMERÉSEI: Arany Lyra díj (2000), Roland Barátság díj (2000), a vajdasági Kanizsa város Pro Űrbe díja (2001).

megformál valaki mást, ami új kihívás, hiszen ilyet eddig nem csináltam mindennap. Iszonyú energiákat teszek bele a munkába és ettől nagy feszültség is van bennem, hogy sikerül-e azt megmutatnom, amiért dolgoztam. Szóval az zseniális, amikor úgy van vége, hogy azt érzem, sikerült átadnom az élményt- Megformálni valakit egy új kihívás, azt mondja, de azért nem állhat olyan távol öntől. Dráma tagozatos gimnáziumba járt és felvételizett a színművészetire is.- Nagy megváltás az országnak, hogy nem lettem színész. Viccet félretéve, amikor ballagtam ki a felvételi után az épületből, Huszti Péter vállon veregetett és azt mondta, hogy jövőre visszavárnak, de tudtam, hogy nem próbálom meg többször. Megéreztem, hogy nincs bennem elég motiváció hozzá. A színészet pedig egy olyan hivatás, amelyhez rengeteg alázat és szorgalom kell. Nekem pedig csak ahhoz van kitartásom, amiben sikerélményem is van. Ott, akkor tisztán megvolt nekem, hogy mennyit kéne melóznom azért, hogy hozzam azt a szintet, amit magamtól elvárnék és biztosan tudtam, hogy már nem akarom. Pedig célom volt. A gyulai várszínházban minden nyáron statisztáltam, készültem erre, de akkor valami eltörött. Hazamentem, apukám ajtót nyitott, amikor megérkeztem és csillogó szemmel megkérdezte: na, Tomcsikám, sikerült? Én pedig megmondtam neki, hogy Pucikám, színész nem lesz belőlem, majd valami másért leszel büszke rám. A mai napig előttem van ez a jelenet és most is úgy gondolom, hogy jól rendezte ezt a sorsom.- És büszkék lettek a szülei, hogy énekes lett?- Igen, és ez fontos nekem, hogy édesapám örülhetett a sikereimnek. Édesanyám sajnos nagyon korán elment, ezért is volt

nagyon szoros érzelmi kapcsolat közöttünk. A színházat azért a mai napig imádom, mert mindenért rajongok, ami játék. Ez megmaradt a gyermeki telkemből. A Sztárban sztárban sem a rivaldafény vagy a parádé a vonzó számomra, hanem az, hogy ez egy olyan játék, aminek hétről hétre tétje is van. Az valami eszméletlen jó érzés, amikor kimondják, hogy továbbjutottam.- Ha már játék, azt olvastam, hogy pro licences labdarúgóedző, vagyis bármelyik európai klubcsapat kis- padjára leülhetne.- Köztudottan imádom a labdarúgást, volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy a futball fontosabb tesz az életemben. Aztán az éneklés másfelé terelt, de mégis úgy hozta az étet, hogy visszakanyarodtam a sporthoz. Sok évvel ezelőtt egy fellépésnek köszönhetően csöppentem bele a lány futsal- ba Szekszárdon. Beszélgettünk a mérkőzések után, aztán pár nap múlva felhívtak, hogy lennék-e az edzőjük. Meglepődtem, de any- nyira kedvesen kértek és én any- nyira szeretem a focit, hogy nem tudtam nemet mondani. Rögtön elkértem Mucha Józsitól a Lorenzo nevű, akkori spanyol futsal- kapitány két vastag szakkönyvét és elkezdtem felkészülni. Először Szekszárdorr; aztán Szentesen voltam edző, második helyezett tett mindkét csapatom az NB I-ben. Mivel pedig a Ferencváros a második családom, folyamatosan érlelődött bennem, hogy itt van a Fradi és nincsen női labdarúgás egyáltalán. Megalapítottam azt a szakosztályt és egyre jobban beleástam magam az edzői munkába, úgyhogy tanulni kezdtem komolyan. A REAC-nál rövid ideig férficsapatnál is dolgoztam. Az a szeretem, amit a futball iránt érzek, úgy gondolom, örök dolog.- Az most, a műsornak köszönhetően derült ki, hogy a felesége egy ismert szexológus. Miért titkolták a nyilvánosság előtt a kapcsolatukat?- Sok-sok éve vagyunk már együtt és van egy csodaszép házasságunk, szeretjük egymást nagyon és meg akartuk ezt tartani magunknak. Ez a mi kis világunk, csak kettőnké, így közös elhatározásunk volt, hogy nem beszélünk róla, és most sem szeretnék ennél többet kiadni magunkról.- A vasárnap esti programját tudjuk: Sipos F. Tamás bőrébe bújik, de mit csinál majd szombaton?- Dalszöveget gyakorolok. De tudom, hogy beugratós a kérdés. A magyar-román válogatott meccs miatt kérdezte, gondolom. Igen, azt a két órát biztosan ki fogom hagyni, megnézem a mérkőzést, mint minden normális sportrajongó.- Mit tippel, mi lesz az eredmény?- Egy magyar ember erre mit mondhatna mást, mint azt, hogy természetesen nyerünk! Szurkolok ezért, de azért mint a focit kicsit jobban ismerő ember, bevallom, vannak aggodalmaim. Elszomorít és egyáltalán nem tetszik, ami ma a futballban történik, de ebbe bele sem kezdenék, mert egy szuszra tehetne sokszor annyit mondani, mint amit eddig összesen beszélgettünk.