Tolnai Népújság, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-06 / 208. szám

2014. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT INTERJÚ 5 életút Felvételt nyert a Zeneakadémiára, de a sors más utat jelölt ki számára. Az ének szívügye maradt, akárcsak Bátaszék, az itt élő emberek segítése. Leköszön, de elköszönni nem szeretne a közélettől / / •• •• MINDIG MEGTALÁLTAK A KÖZÖS HANGOT Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetéssel ismerték el Bognár Jenő munkáját A Magyar Érdemrend lovagkeresztjéről: Kedd reggel 10 óra, Báta- széki Közös Önkormányzati Hivatal, polgármesteri szo­ba. Bognár Jenő városvezető alighogy beinvitál bennün­ket, megcsörren a telefonja, leteszi a készüléket, majd kisvártatva újra hívják. Ez egy átlagos nap - mondja la­punknak adott interjúja ele­jén Bognár Jenő, aki a ciklus végén abbahagyja munkáját. Vízin Balázs- Lehet, hogy október 13-án is egymást érik majd a telefonhívá­sok, de akkor már nem polgár- mesterként üdvözli a vonal túlsó végén lévőket. Belegondolt már abba, hogy milyen érzés lesz 27 év után megpihenni?- Őszintén szólva még nem - válaszolta Bognár Jenő. Nagyon sok feladat vár rám az október 12-i választásokig, szeretném be­csülettel, tisztességgel befejezni azt, amit elkezdtem. Úgy vagyok vele, ha majd lezártam ezt a szép időszakot az életemben, ráérek gondolkodni a folytatáson. Egy biztos: a nyugdíjas évek alatt sem szeretnék tétlenkedni.- Hogy eddig sem ült ölbe tett kézzel, azt a számtalan be­ruházás, fejlesztés, közösségi program is jelzi, ami megvalósult Bátaszéken...- Amikor egy települést vá­rossá nyilvánítanak, akkor túl azon, hogy egy emberként dob­ban meg a helyi közösség szíve, egyúttal soha nem látott lehe­tőségek nyílnak meg előttük. Ez a mi esetünkben is így volt. Lendületet, inspirációt adott szá­munkra a városi rang, de nem utolsó sorban óriási felelősséget is jelentett, hogy vajon jól sáfár­kodunk-e a ránk bízott javakkal. Úgy gondolom, hogy a lehetősé­gekhez mérten minden tőlünk telhetőt megtettünk Bátaszék fejlődése érdekében. Ennek a kis mikrotérségnek a „közepe” let­tünk, a közös hivataltól az egész­ségügyi ellátáson át az oktatásig, számos feladatot látunk el. De ez csak egy szűk keresztmetszete az elmúlt 27 évnek. Ennyi idő távlatából hihetetlennek tűnik, de amikor a település élére kerül­tem még csak közel 10 kilométer szilárd útburkolat volt Bátaszé­ken a mostani 32-höz képest; az utak nagy része társadalmi munkában készült el, akárcsak a Tájházunk, amelyet azóta már szintén felújítottunk. Nagyon sok ehhez hasonló kép villan fel bennem. De azokra is szívesen emlékszem, amelyek nem voltak ennyire látványosak.- Mire gondol?- Például arra, hogy sikerült fenntartani a békét az itt élő székelyek, svábok, felvidékiek között, a jeles eseményeinket pedig együtt, méltósággal ün­nepeltük. Ugyancsak örömteli számomra, hogy sok civil szer­vezet, egyesület jött létre, ren­geteget segítve ezzel a városnak, hiszen ők azok, akik összetartó közösségé kovácsolják az itt élő­ket. De ugyanilyen tudatos épít­kezés eredménye volt a testvér­Névjegy BOGNÁR JENŐ 1945. július 12-én született a Csongrád megyei Sö­vényházán. Több helyen végezte általános iskolai tanulmányait, a 7-8. évfolyamotAlsónánán. Pécsett járt középiskolába, majd politológiai végzettséget szerzett. A Szekszárdi Műszer- gyárnál, a Várdombi Mezőgép­nél, a Fémipari Szövetkezetnél és azÁFÉSZ-nél dolgozott, mie­lőtt a politikai pályára került. települési kapcsolatok felvétele, amelyek azóta is a barátságon és nem a felszínességen alapulnak. A partnerség elmélyítésében az iskolák és a civil szervezetek is példás szerepet vállaltak. És amellett sem szabad szó nélkül elmenni, hogy amikor nagyon rossz állapotban volt a templo­munk, akkor a Bátaszékről kite­lepített svábok nagyon sok pénzt gyűjtöttek az épület megmen­tése érdekében. A Társadalmi Ellenőrző Tájékoztató Társulás (TETT) alelnökeként pedig olyan emberekkel kerültem kapcsolat­ba, akik a templomi orgona elké­szültéhez járultak hozzá.- Ha már a Nagyboldogasszony római katolikus templomot em­lítette. Úgy tűnik, hogy a kezdeti nehézségek után őszre a helyére kerül az új toronysisak.- Akadályokkal teli utat jár­tunk be, de ezúttal is bebizonyo­sodott, hogy csak az összefogás és az együtt gondolkodás a célra vezető. Ügy tekintek a templom mostani felújítására, mint egy ér­dekes ajándékra, amelyet a sors­tól kapok. Hiszen közel három Azt mondta, városvezetőként sokat kamatoztatott az ebből az időszakból szerzett tapasztala­taiból, amikor ő is kétkezi mun­kával kereste a kenyerét. Meg­tanulta becsülni a munkát, és értékelni, tisztelni azokat, akik ezt végzik. nős, felesége nyugalmazott pedagógus, akivel két gyer­meket neveltek fel. Két unoka boldog nagypapájaként ha évtizeddel ezelőtt és az elmúlt időszakban is veszélybe került az országos hírű építményünk, de végül elkerültük a lebontá­sát. Úgy is mondhatnám, hogy a templom sorsa keretbe foglalta a vezetői pályafutásomat.- Amelyet még tanácselnökként kezdett, majd a rendszerváltás után polgármesterként folytatott. Érte Önt kritika emiatt? teheti, minden idejét velük töl­ti, ha erre nincs lehetőség, ak­kor énekléssel és sporttal kapcsolódik ki. Az ének külö­nösen kedves a szívének, hi­szen a Pécsi Nemzeti Színház­ban, majd később több Tolna megyei kórus tagjaként rend­szeresen fellépett, sőt, még a Zeneakadémiára is felvételt nyert, de a sors végül más utat jelölt ki számára.- Mindig azt vallottam, hogy egy akkora településen, mint a miénk is, nem párt-, hanem vá­rospolitika van. Sokan azt hit­ték a '90-es évek elején - ami­kor nagy fölénnyel választottak meg az emberek polgármester­nek -, hogy én akkor kezdtem el templomba járni. Ugyanak­kor, akik már régóta ismertek, pontosan tudták rólam, hogy keresztény neveltetést kaptam,- nagyon örültem a kitüntetés­nek, amely - a kollégáim diszkréciójának köszönhetően- a legutolsó pillanatig megle­petés maradt számomra. Nem tartoztam azon vezetők közé, akiket elhalmoztak díjakkal, valószínű, hogy ebben szere­pet játszott a rendszerváltás előtti szerepvállalásom. Egyéb­ként sosem a címekért dolgoz­tam. Most is ugyanúgy, vagy talán még jobban örültem kol­csak nem gyakorolhattam hely­ben a vallásomat, Szekszárdon és Pécsett jártam misére. Aztán az itteni plébános azt mondta nekem 1994-ben: „Jenő, nem kell neked a megyeszékhelyre járni, még ha pár hétig furcsán is néznek majd rád, de gyere ide”. Időközben bekerültem a templom kórusába is, amely­nek tagjaként akaratomon kí­vül is bebizonyítottam, hogy gyermekkoromtól gyakorlom a vallásomat, hiszen kívülről tud­tam az egyházi énekeket, ami ugyancsak meghökkentő volt sokak számára. Őszintén szólva sosem foglalkoztam ezzel a kér­déssel, mert tanácselnökként és polgármesterként is az vezérelt, hogy tudásom legjavát adva hoz­zájáruljak a település szebbé, él­hetőbbé tételéhez. Akkor, és a rendszerváltás után is sokat dol­goztunk, közösen, az itt élőkkel. Tévúton jár, aki azt gondolja, hogy a sikerek és az esetleges kudarcok egy emberhez kötőd­nek. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen képviselő-testület­tel dolgozhat együtt a vezető, és az emberek mekkora szerepet vállalnak a napi feladatokból. Én szerencsés helyzetben vol­tam, mert mind a kollégáimmal, mind az itt élőkkel megtaláltam a közös hangot, sőt, remekül tudtunk együtt dolgozni. Per­sze, volt, hogy nem ment min­den zökkenőmentesen, de a közös cél érdekében végül meg­találtuk a kompromisszumos megoldást. Ez sokszor fárad­ságos volt, de a polgármesteri munkarend egyébként is hétfő­től hétfőig szól.- Jól érzékelem a szavaiból, hogy a feszített tempó miatt döntött úgy, hogy a ciklus végén lekö­szön, és nem méreti meg magát újból polgármester-jelöltként?- Egy vezetőnek ott kell len­ni az emberek között, meggyő­ződésem, hogy a székből ülve nem lehet ellátni ezt a feladatot. Számtalan rendezvényen, ese­ményen jelenünk meg, mon­dunk beszédet. Napi szinten szembesülünk emberi sorsok­kal, sokszor éreztem úgy, hogy amiatt, mert nem tudtam meg­oldani egy segítségkérő prob­lémáját, lelkileg én is a padlóra kerültem. Egyszóval hatalmas koncentrációt és lemondást igé­nyel tőlünk és a családunktól a polgármesterség. Persze jó szív­vel vállaltuk a feladatot, de egy idő után elfárad az ember, én most jutottam el erre a pontra. A magammal szemben támasztott elvárásaim nem engedik meg, léganőm: Adorjáni Márta el­ismerésének. Nemcsak a köte­lező udvariasság mondatja velem: olyan munkatársakkal voltam körülvéve, akikkel re­mekül tudtunk együttdolgoz­ni, szinte egymás gondolatai­ban olvastunk. Ezt sosem fe­lejtem el és örökké hálás le­szek a segítségükért, a báta- széki embereknek pedig a több évtizedes támogatásu­kért, barátságukért. hogy kisebb lendülettel vagy fél­vállról vegyem a jövőben a vá­ros irányítását, így inkább nem jelöltetem magam. Jóleső érzés, hogy az emberek a döntésem ellenére arra bíztattak: folytas­sam a munkát, de számukra is világossá tettem a beszélgeté­sek során, hogy én ezt az utat tartom tisztességesnek.- Le lehet tenni a stafétát egyik napról a másikra?- Tisztában vagyok vele, hogy nagy veszélyeket rejt magában, ha rövid időn belül nem találok magamnak célokat, amelyekért érdemes reggel felkelni. Egye­lőre csak körvonalazódnak a dolgok, de mindenképpen olyan feladatot szeretnék a továbbiak­ban is ellátni, amivel szűkebb, vagy tágabb környezetem hasz­nára lehetek. Mindezt úgy, hogy közben a családommal és a ba­rátaimmal is több időt tölthes­sek a jelenleginél.- Leköszönő polgármesterként és lokálpatriótaként bizonyára fontos Önnek, hogy ki lesz Báta­szék új vezetője, aki a jelenlegi úton tartja, vagy egy másik irány­ba tereli a települést?- Ennyi idő elteltével tisztán látom, hogy olyan emberre van szüksége a városnak, aki az életképes ötletek megfogalma­zásán túl, lobbizni is tud céljai megvalósítása érdekében. Ez nem ördögtől való, erről szól a politika, menedzselni kell azt a települést, amelyért szíwel-lé- lekkel dolgozik az ember.- Hogyan látja, melyek azok a területek, amelyekért az elsők között célszerű lobbiznia az új polgármesternek?- Ugyan ez országos prob­léma, de sajnos Bátaszéket is érzékenyen érinti a munkahe­lyek hiánya. Fájó, hogy a sok tehetséges fiatal Budapesten, Győrben, illetve az országhatá­rokon kívül igyekszik megta­lálni a számításait. Tehát olyan hosszú távú koncepcióra van szükség, itt helyben is, amely révén bővíthető a foglalkozta­tás. A város infrastruktúráját tekintve már sokkal jobb a helyzet, az intézményeink, lé­tesítményeink - különös tekin­tettel az oktatási központunk­ra, vagy éppen az uszodánkra- nemrégiben újultak meg. Ettől függetlenül mindig lehet és kell is tenni valamit, ebben a munkában az a szép, hogy sosem szabad hátradőlni. Nem irigylem az utódomat, mert bő­ven lesz feladata... Rajt-cél győzelem... A helyi közösség számos sikert ért el az elmúlt években. A tanuszoda átadásakor Bognár Jenő a vízben T 4

Next

/
Thumbnails
Contents