Tolnai Népújság, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-05 / 207. szám

2014. SZEPTEMBER 5., PENTEK KORKÉP 5 Ragaszkodnunk kell a gyökereinkhez jubileumok Bíró László püspök Istentől kapta a hivatást, s jó példák álltak előtte Szekszárdon vannak Bíró László tábori püspök gyökerei, annak idején innen indult el a szolgálat útján Bíró László püspököt is köszöntik vasárnap a szek­szárdi búcsú alkalmából a Remete kápolnánál tar­tandó szentmisén. A szek­szárdi születésű főpap mostanában ünnepli pappá szentelésének 40., püspök­ké szentelésének 20. évfor­dulóját. Gyuricza Mihály Bíró Lászlót nagyon sokan is­merik, tisztelik szűkebb pátri­ájában. Azok is, akik hithű ka­tolikusok, s azok is, akik rit­kán járnak templomba, vagy más felekezet tagjai. - Szek- szárd a szülővárosom, ott van­nak a gyökereim az Alsó ut­cában, a lebontott városrész­ben... Fontos, hogy az ember ragaszkodjon a gyökereihez - kezdi a beszélgetést a püspök. - Ott úgy éltünk egymás mel­lett, mintha rokonok lettünk volna. A felnőttek is ismerték a gyerekeket, vigyáztak rájuk, egymáséra is. Bárkihez for­dulhattunk, mindig minden­re ugyanolyan választ kaptuk. Szilárd értékek mentén nőhet­tünk fel, amiért hálás vagyok a Jóistennek. Bíró László paraszti család­ba érkezett, abban a környe­zetben nőtt fel. Ott a gyereke­ket is fegyelemhez, munká­hoz szoktatták. - Akár a föld­re mentünk ki, akár a szőlőbe, akár az állatokkal foglalkoz­tunk, minden pontosságot, kö­vetkezetességet kívánt tőlünk. Nem nagyon kellett a szüléink­nek számon tartaniuk, hogy a gyerek elvégzi-e a feladatát. Ha nem megfelelően vágtam ki a szőlőben a gazt, az másnapra kihajtott, ha nem kapta meg a jószág a takarmányt, az jelzett. Azt szoktam mondani, a föld és az állatok közelsége önmagá­ban is fegyelmező erő. A kérdésre, hogyan lett az alsóvárosi gyerekből pap, azt a választ kapjuk, hogy a Jóisten­től kapta ezt a hivatást. Mindig vonzotta a templom, az oltár közelsége. A szekszárdi plébá­nián lévő papok pozitív példát jelentettek számára. Külön is megemlíti a most 92 éves Szá­lai János tanár urat, aki ak­kor káplán, később teológia­tanár volt. A másik, ami hoz­zásegítette a hivatásához, az volt, hogy a paraszti világ két embert nagyon a helyén tudott értékelni: a pedagógust meg a papot. Valójában jó értelem­ben vett tekintélyelvűség ural­kodott abban a társadalomban: a szülőnek, a nagyszülőnek, a tanítónak, a papnak tekintélye volt. Ha valaki szidta a tanítót vagy a plébánost, akkor rászól­tak, mondván hallgasson, mert itt van a gyerek, ő is hallja. Óv­ták a tekintélyüket. Amikor 7. osztályos lett, az akkori káp­lán, Kolbert Mátyás megkér­dezte tőle, hogy mi szeretne lenni. Pap - volt a válasz. Egy­házi gimnáziumba került, s at­tól kezdve egyenes volt az út­ja. - A papi élet minden stá­cióját megjártam, voltam Tol­na megye határán, Mágocson káplán, aztán Szigetváron is. Pécsen püspöki titkár lettem... Később felfigyeltek a pasztorá- ciós munkámra, megszólítot­tak, így indultam el a püspöki szolgálat irányába.- Most a Katonai Ordinariá- tus vezetője vagyok, mint püs­pök. Ez hasonló intézmény, mint az egyházmegye. Van kü­lönbség is: a tábori pap, a tábo­ri püspök is mobil, ami azt je­lenti, hogy ott kell lennie, ahol a katonák vannak. Ugyanazok­kal a joghatóságokkal bír a tá­bori püspök is, mint a megyés­püspök. Az, hogy ez egy moz­gékony egyházmegye, nagyon lényeges vonást jelenít meg: az egyháznak ott kell lennie, ahol az emberek vannak. Névjegy bíró László püspök hitét gya­korló katolikus családban szü­letett Szekszárdon, 1950-ben. A papi hivatásra diákkora óta ké­szült. A Győri Bencés Gimnázi­umban 1969-ben érettségizett. Ugyancsak Győrben, a Hittudo­mányi Főiskolán végezte teológi­ai tanulmányait. 1974-ben szen­telték pappáj 1994-ben pedig püspökké. Állomáshelyei közül kiemelkedik Pécs, ahol többek között püspöki titkár és a bazili­ka plébánosa is volt. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának 1994-től, a hitoktatási bizott­ságnak pedig 2003-tól elnöke. Tábori püspökké 2009-ben ne­vezték ki A tábori püspököt talán kö­zelebbről érinti, hogy mostaná­ban változóban van a külpoli­tikai helyzet, például Ukrajna esetében, aminek vannak, le­hetnek katonai vonatkozásai is - vetjük fel a következő témát.- Mint minden embert, en­gem is aggodalommal tölt el, hogy háborús fészkek vannak körülöttünk: Ukrajnában, a Közel-Keleten, Palesztinában, Szíriában, Irakban. Ez utób­bi országban szörnyű sorsot élnek meg az ottani kereszté­nyek: nemrég még 1,3 millió­an voltak, s lassan már csak pár százezren maradnak, mert vagy kivégzik vagy elűzik őket ősi földjükről. Ukrajna a szom­szédunk, hát persze, hogy ag­gódunk, ráadásul Kárpátalja is ott van. Remélem, tárgyalások útján oldódnak meg a konf­liktusok, s sikerül elejét ven­ni egy még szörnyűbb hábo­rúnak. A háború mindig értel­metlen, s nagyon sok ártatlan ember halálával jár. Az ember fél, imádkozik és azon gondol­kodik, hogy mit lehet tenni a békéért. Bíró László nemcsak tábori püspök, hanem a Magyar Kato­likus Püspöki Konferencia csa­ládreferense is. - Ez is szolgá­latot jelent, a házasság, a csa­lád, az élet szolgálatát. Ezt úgy próbálom végezni, hogy tevé­kenységem erősítse a házas­ságot, a családot, az élet védel­mét, a fiatalok házasságköté­sét. Az élet védelme két irány­ban jelent feladatot, egyrészt a meg nem született élet védel­mét, másrészt az elaggott élet védelmét. Ferenc pába több­ször is szólt a leselejtezés tár­sadalmáról, amelyben az éle­tet a két végén szeretik leselej­tezni, mert sok pénzbe kerül a társadalomnak mind a gyer­mek, mind az öreg. Minden­féle „szép” ideológiákkal tesz­nek az élet, a család ellen. Na­gyon feszült helyzetben van ma a házasság, a család a kü­lönböző európai társadalmak­ban. A mi feladatunk a kapcso­lattartás is az állami, társadal­mi fórumokkal, ez is hozzátar­tozik a család, Krisztus szolgá­latához. Végezetül arra kértük a püs­pököt, mondja el, hogyan látja, milyen helyzetben van a hit, a vallás, az egyház. Tapasztalatai szerint feljö­vőben van a kereszténység, annak ellenére, hogy a vilá­gon ez a legüldözöttebb fele­kezet. Ami Európát illeti, itt sokan közömbösekké válnak az egyház iránt, a társadalom széles rétege nagyon erős an- tiklerikális légkört igyekszik teremteni, s sokan, akik ke­vés információval rendelkez­nek, hisznek is nekik. Ugyan­akkor van egy mélyülő tisz­tánlátás, egyre világosabb az értelmes ember számára, hogy a léthez hozzátartozik annak láthatatlan dimenziója is. Na­gyon fontos annak a gondolko­dásnak a kialakítása, hogy az egész gazdasági élet az igaz­ságosság alapján álljon, hogy személyközpontú és ne profit­központú legyen a boldogulá­sunk. Az egyház hatékony tá­masza az európai gondolko­dásnak. Egyre többen kezdik felismerni, hogy a profitot haj­szoló liberálkapitalizmus nem védi, hanem eszköznek tekin­ti az embert. Pedig a termelé­si tevékenység céljának kelle­ne lennie az embernek és nem eszközévé degradálódnia. A gondolkodó emberek látják az egyháznak ezt a pozitív, em­ber központú gondolkodását. Sokszor elmondták a történe­lem során, hogy az Istent állí­tani és az embert állítani, tu­lajdonképpen ugyanazt jelenti. A gondolkodó ember, aki nem a demagógiák után megy, ezt tisztán látja Csak augusztusban több mint harminc koncertet adtak csurgó zenekar Otthon vannak az ország több településén is, de igazából Medinán vannak itthon Ismét jó időszakot tudhat maga mögött a Csurgó zenekar. Csak augusztusban több, mint har­minc koncertet adott a csapat. Népzeneit, olyat, melyen a nép­zene más zenei irányzatokba is áthajlott, a fellépések fele pe­dig gyermekeknek szóló előadás volt. Siklósi Krisztián, a zenekar vezetője arról számolt be, nagy örömmel vettek részt Bonyhá- don a Bukovina Fesztiválon. A zenekar sokat foglalkozik a bu­kovinai székelyek muzsikájával, a zenészek úgy érzik, családta­gokká váltak, és ezért nagyon hálásak. - Februártól indult a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségével közös műsorsoro­zatunk „Mikor Csíkból elindul­tam” címmel. A madéfalvi ve­szedelem kétszázötvenedik év­fordulójára emlékezve tíz olyan Tolna-, Baranya- és Bács-Kiskun megyei településre vittük el ezt a néptáncos, népzenei műsort, ahol bukovinai székelyek élnek - tájékoztat a zenész. A Csur­gó Baranyában is nagy nép­szerűségnek örvend, a Déli Ka­pu Folklór Fesztiválon, Pécsett négy, ahogy Krisztián fogalmaz, csodálatos estét töltöttek. Pécsi, siófoki, szigetvári, kozármisle- nyi tánccsoportokkal léptek fel, de önálló szereplése is volt a ze­nekarnak. - Nagy megtisztelte­tés volt, hogy Pécs és Szekszárd is számított ránk augusztus 20- i ünnepségein - állítja a muzsi­A Csurgó zenekar fellépéseinek fele gyermekeknek szóló előadás volt kus, de mint kiderült, ezen a na­pon a Budai Vár Oroszlános ud­varában is felléptek. Gyermek- műsorukat pedig, miután visz- szahívták a csapatot, 30-án a Várbazárban is bemutatták. A társaság kicsiknek szóló mű­sorát a Baranya megyei Csorba Győző könyvtár közvetítésének köszönhetően több, a szomszé­dos megyében található telepü­lésen élvezhették a gyerekek. Siklósi Krisztián szerint azon­ban a legnagyobb dolog, ha az ember otthon muzsikálhat, kö­zeli ismerősöknek szerezhet örö­met. Mint mondja, jó érzés volt a „szűkebb” családdal tölteni a te­lepülés örömünnepét, a Medinai Művészeti Napokat. ■ B. K. Medináról érkeztek „MEDINÁRÓL ÉRKEZTÜNK a NA­TO lokátor alól sugárzó sze­mekkel.” A Csurgó zenekar mostanság így kezdi koncertje­it, hiszen bárhol is fordulnak meg a világban, mindenhol Me­dinát képviselik. Siklósi Kriszti­án szerint jó érzés, hogy a falu­vezetés a település és annak kultúrája iránt elkötelezett. A művészetnek ma különösen fontos szerepe van a község éle­tében. A zenekar vezető el­mondta, sokat kapott Mediná­tól: családot, közösséget, hazát. Úgy gondolja: most itt az idő, hogy megszolgálja ezeket az ajándékokat.

Next

/
Thumbnails
Contents