Tolnai Népújság, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-20 / 220. szám

2014. SZEPTEMBER 20., SZOMBAT KÖRKÉP 5 Befogadták az őcsényiek a lelkészt vallás Cél az evangélium hirdetése, a helyi gyülekezet építése, a gyülekezeti ház felújítása Szeptember közepén iktatták be tisztségébe az őcsényi re­formátus gyülekezet új, fiatal lelkészét, Kovács Lászlót. Gyuricza Mihály A kérdésre, hogyan lesz valaki református lelkész, a Kecske­métről származó Kovács Lász­lótól azt a választ kapjuk, hogy az első hitbeli élményeket a he­lyi református gyülekezetben szerezte. Egyrészt a gyülekezeti közösség, az emberek szeretete fogta meg, másrészt az ott szol­gáló lelkészek hitelessége. A lel- készi szolgálat felé az ő példájuk jelentette az első impulzusokat, amelyeket később megerősített a belső hang, Isten elhívása. Ak­koriban indult a kecskeméti re­formátus gimnázium, ott érett­ségizett. A debreceni teológiá­ra jelentkezett, ahol egy nagyon jó közösségben töltött el öt évet. Az első szolgálati helye Szentki­rályon volt, aztán Hajósra ment, majd Beremendre. Onnan veze­tett az útja Őcsénybe, ahol még él a tömbreformátusság. Mielőtt idekerült, nem sokat tudott a Sárközről, Őcsényről, Tolna megyéről, hiszen legfel­jebb átutazóban járt erre. Bere- mendi szolgálata utolsó három évében jórészt távol élt a felesé­gétől, akinek sem helyben, sem a környéken sem volt munkale­hetősége, így kénytelen volt fel­költözni Budapestre, ő pedig egy közelebbi szolgálati helyet kere­sett, ahonnan könnyebb rend­szeresen Budapestre utazni. Ab­ban az időben Tolna megyében több üres hely is volt, ezek közül tavaly augusztusban az őcsényi presbitérium hívására válaszol­va fogadta el az ottani lelkészi ál­lást. Felsége, Kovácsné Smatarla Ibolya diplomás családgondozó, Pakson volt hitoktató, Szekszár- don kapott családgondozói ál­lást, majd Decsre került. A Selye János Egyetem Református Teo­lógia Karának teológus-lelkész szakos hallgatója. Most gyesen van, ugyanis örökbe fogadtak három kislányt.- Őcsényben a hitéletet illető­en jó lehetőség van, annak elle­nére, hogy nagyon sokan vállal­nak munkát országon belül tá­volabb vagy épp külföldön. Sok embert meg lehet szólítani és bevonni a közösségbe. Persze ők is ebben a világban élnek, itt is tapasztalni az individua­lizálódást, de adott esetben oda lehet többeket állítani egy-egy jó ügy mellé - mondja a tiszte- letes. Szívesen emlékezik visz- sza a tavalyi adventi délutánok­ra, amelyeket négy vasárnapon keresztül rendeztek meg, s az utolsón a helyi tánccsoporttal közösen tartottak egy műsoros délutánt. Közreműködött a re­formátusok színjátszó csoport­ja is, a templomnál kirakodó vásár várta a karácsonyra ké­szülőket. A gyülekezet alapít­ványa, a Két fillér Őcsényi Re­formátus Alapítvány nemrég nyert 3 milliós támogatást a vi­Elsősorban a fiatal szülőkre számítanak Kovács László református lelkészt szeptember 13-án iktatták be m a lelkész az utánpótlást legin­kább a gyerekek szüleiben lát­ja. Ugyanis a gyerekek elmen­nek középiskolába, egyetemre, a munkaerőpiac bárhova elvi­heti őket, viszont ha a szülőket sikerül megszólítani, akkor ez­zel meg lehet nyerni a gyereke­ket is, valamint helyben maradó szüleiket is. Ez akkor is így van, ha a szülőket sokkal nehezebb megszólítani. - Azt kell mérle­gelni, mi a gyülekezet célja. Ha csak az evangélium hirdetése, akkor a gyermek teljesen jó táp­talaj erre, ha viszont azt mond­juk, hogy egyszerre az evangéli­um hirdetése és a gyülekezet építése a cél, akkor azokat kell megszólítanunk, akik egyfelől hosszú távon itt maradnak, másfelől pedig akik szülői fele­lősséget kaptak a rájuk bízott gyermekek nevelésére. Őcsény ebből a szempontból nagyon jó helyzetben van, hiszen a presbi­térium is legalább fele részben harmincasokból-negyvenesek- ből áll. A hittanos szülők is ak­tivizálhatók, s szerintem itt van az utánpótlás lehető sége - mondja Kovács László. lágháborús hősi emlékmű fel­újítására, ami alkalmat adott egy felemelő ünnepségre. A na­pokban lezajlott beiktatás, az azt követő szeretetvendégség is azt jelzi az új lelkésznek, hogy elfogadták, befogadták az őcsé­nyiek, azonban ezzel együtt is tudja, hogy bizonyítania kell a munkájával és személyes, ill. családi életének hitelességével. A 2,5 ezer lelkes községben többségben vannak a katoliku­sok, 400 körüli a reformátusság a népszámlálási adatok alapján. Vasárnaponként 30-40 résztve­vője van az istentiszteleteknek, egy-egy ünnepi alkalomkor száz is. A presbitérium Őcsény­ben nagyon jól működik, - sok minden köszönhető a nemrég gondnoki tisztségre megválasz­tott Horváth Sándor gondnok­nak, aki gyülekezet világi veze­tőjeként munkájával és szemé­lyes példaadásával is előreviszi a gyülekezet életét.- Rövid távon lelki szempont­ból az a legfontosabb, hogy a gyülekezetben lévőket megerő­sítsük hitükben és gyülekezet­hez, egyházhoz tartozásukban, infrastrukturális szempontból pedig hogy megtaláljuk a temp­lom, valamint a 100 éve építe­ni kezdett gyülekezeti házunk felújításának lehetőségét. Hosz- szú távon pedig fontos annak kialakítása, hogy a gyülekezet egy nyitott, hívogató és evange- lizáló közösség legyen, hogy fel tudja mutatni a gyülekezet tá­volabb élő tagjainak, a falu la­kóinak, hogy jó dolog idetartoz­ni, jó dolog reformátusnak len­ni, Isten Igéjét szolgálni. A süvítő rakétáktól a lédús gránátalmákig eseménydús napok Izzasztó és derűs pillanatokat éltek át a lelkes önkéntesek Izraelben Felejthetetlen élményekben volt részük az önkénteseknek az izraeli túra során Szűnni nem akaró fegyver­ropogás, rakétainvázió, őszintén megnyíló katonák; gyönyörű környezet, szőlőlu­gasok százai, gazdagon termő olaj- és pálmafák - megrázó és felemelő élményekben volt része a Max Nordau Magyar- Izraeli Baráti Társaság tagjai­nak, amikor augusztusban a közel-keleti államban jártak. Vízin Balázs- Furcsa mód az ember kis idő elteltével már észre sem veszi, hogy éjjel-nappal szólnak körü­lötte a gépfegyverek; egy olyan világ részesei lehettünk néhány napig, ami egyszerre volt bámu­latos és ijesztő - kezdte élmény- beszámolóját Hetesi Beáta. A bonyhádi központtal működő Max Nordau Magyar-Izrael Ba­ráti Társaság elnöke részletezte, igazán nem is volt idejük a „kül­sőségekkel” foglalkozni, ugyan­is számos feladatot kaptak ottlé­tük során. Egy nemzetközi ön­kéntes csoport tagjaiként a gázai határtól 50 kilométerre találha­tó kiképző bázison szorgoskod­tak. Előadó termeket festettek át, fegyverraktárat takarítottak, ud­vart tisztítottak, de a katonai jár­művek szerelő bázisán is pakol­tak. A fárasztó munka közben - után lehetőségük nyílt szóba ele­gyedni a katonákkal, akik - bár kemény kötésű emberek voltak- bizony elérzékenyültek, ha a családjukról, vagy éppen a harc­mezőn elesett barátjukról mesél­tek. - Drámai pillanatok voltak ezek, olyanok, amelyeket a ké­nyelmes nyugati világban alig­ha tapasztalhattunk korábban - tette hozzá Hetesi Beáta, aki­től azt is megtudtuk, hogy ők is kiképzéseken vettek részt. A lö­vész mellett egészségügyi tré­ninghez csatlakozhattak, utóbbi során például speciális kötözési módszereket sajátíthattak el. De azt is megtanulták, miként kell a sérült katonákat szakszerűen el­látni, mielőbb kórházba szállíta­ni, és híradástechnikai tréninget is kaptak. Sőt, egy előadás során a nyomolvasó beduinok munká­ját is megismerték, akik a radi­kális hamász terroristák felkuta­tásában segítenek az izraeli kato­náknak. A fejük felett rendszere­sen elsüvítő vadászgépek árnyé­kában pedig azon gondolkodhat­tak el, hogy milyen békés az élet Európában. Hetesi Beáta arról biztosított, hogy,a munka mellett pihenésre is jutott idejük. Jártak Tel-Aviv- ban, a tengerparton - bár ott is látták, amint az érkező rakétá­kat elhárítja a vaskupola védel­mi rendszer. Eljutottak Jeruzsá­lembe, ahol minden fontos törté­nelmi helyszínt megtekintettek. A tengerszint alatt 470 méter mé­lyen fekvő Jerikó város szemügy­re vétele is nagy élményt jelentett a csoport tagjainak, akárcsak a betlehemi kirándulás, vagy ép­pen a Holt-tengernél tett látoga­tás, amely egyúttal izzasztó is volt, mert akkor éppen 44 fokot mutatott a hőmérő higanyszála.- Izgalmas volt látni a zöldel­lő sivatagot, amelynek környeze­tében szőlő lugasok százai, vala­mint olaj- és pálmafák sorakoz­tak. A piacok is roskadásig vol­tak finom fügével, mangóval, gránátalmával és naranccsal. A háború ellenére normális me­derben zajlanak a mindennapok, igaz, a légiriadók során a búvóhe­lyekre menekülő emberek látvá­nya mégiscsak arról árulkodott, hogy azért nem fenékig tejfel az élet Izraelben és környékén - je­gyezte meg a baráti társaság el­nöke. Semmivel sem pótolható él­ményekben volt részünk - foly­tatta Hetesi Beáta -, a hazafelé vezető úton volt időnk átértékel­ni magunkban az életet, mind­annyiunknak ez járt a fejében és persze az, hogy milyen felemelő érzés volt segíteni azoknak, akik bátorságukkal, hazaszeretetük­kel példát mutattak nekünk.- Felejthetetlen volt a térnek és az időnek azon szegletében el­tölteni ezt az időt. Nagyon érde­Nemes célok érdekében HATVANÖT ÉVVEL ö holoküUSZt után jött létre a Max Nordau Ma- gyar-Izrael Baráti Társaság Bony- hádon, fontos feladatuknak tar­tották az alapítók, hogy az 1944. május 5-ével megszüntetett zsidó egyesületet újraélesszék. A szer­vezet célja az Izraellel való társa­dalmi-kulturális kapcsolat kiépí­tése és fenntartása, hiszen a kö­zel-keleti állam elválaszthatatlan a zsidóságtól, mint néptől és val­lástól. Az ezzel összefüggő vallási ismeretterjesztés, kulturális-törté­nelmi kutatás támogatását is fel­adatuknak tekintik, ahogy a zsi­dóság történetével szorosan ösz- szefonódott rasszizmus elfogad­hatatlanságából eredő kötelezett­ségeiket is. Keresik a lehetőségét a sport, tudományos és idegenfor­galmi kapcsolatok ápolására. kés volt mindazt a gyötrelmet látni nálam jóval fiatalabb embe­reken, amit egy háború okozhat és ezzel együtt megtapasztalni azt, a számomra érthetetlen bol­dogságot és összetartást, amely a háború alatt is oly mértékben erős, hogy a levegő szinte vibrált a pozitív energiáktól. Úgy gon­dolom, mindenképpen érdemes végiggondolni, hogy egy nem­zet, amelyet ilyen sok megpró­báltatás ért már hogy képes a vi­lág egyik legsikeresebb országa­ként funkcionálni. Sokat tanul­hatunk tőlük - vélekedett Csi­szár Gábor, az önkéntes csoport és a baráti társaság tagja. Kegyes volt az időjárás a résztvevőkhöz pálfa A szomszédos Vajtá­rói, Cecéről, sőt még Nagydo- rogról és Kajdacsról is érkez­tek csikósok, kocsisok az idei szüreti mulatsággal. A lova­sokat, hintósokat gyalogosok sora követte. A faluban há­rom ponton üdítővel és némi harapnivalóval kínálták a fel­vonulókat. Ehhez az önkor­mányzat biztosította a bort, frissítőt, pogácsát és kugló­fot. Nagy szerencséje volt a résztvevőknek az időjárással, a felvonulás alatt csodás volt az idő. A menet a művelődési ház­tól indult, majd oda is tért vissza, itt rendeztek helybe­li és vendég előadókkal mű­sort. Fellépett a Pálfai Roz­maring Népdalkor, a Pálfai Rezeda Néptánccsoport, a Pál­fai Mesevár Óvoda ovisai, a Pálfai Hagyományőrző Nép­táncegyesület, Pálfai Hagyo­mányőrző Tánccsoport és Má- tics Anna, valamint a Kaj- dacsi Gyöngyvirág Néptánc Együttes és a Foktői Hagyo­mányőrző Néptáncegyüttes. A menetet és a fellépéseket az Iszkába zenekar kísérte. Este a cecei Boros zenekar húzta a talpalávalót. Szebek Katalin teleház ve­zető azt mondta, a szüretet vidékfejlesztési pályázaton nyert támogatásból finanszí­rozták, ahogy a pálfai hagyo­mányőrző rendezvények töb­bi eseményét, a Farsang Farka táncházat és a falunapot. • ■ Vida T. f v f * I'

Next

/
Thumbnails
Contents