Tolnai Népújság, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-13 / 214. szám

2 JEGYZET MÉSZÁROS B. ENDRE A tanári modell nagy vesztesei azzal nincs semmi baj, hogy az életpályamodellel sokkal inkább a helyére kerül a ta­nárok megbecsülése, vagy legalábbis a nagy kalapon belül növekszik a rájuk eső rész. A gond az, hogy ez a döntés szó szerint lefejezi a szakmát. Ugyanis középisko­lai szinten megállt a bérfej­lesztés, a program jövőre vár­ható csúcsidejében az is meg­történhet, hogy kutatótanári középiskolai titulussal többet lehet keresni, mint egyetemi professzori címmel. Az sem ígér rózsás kilátásokat, hogy a pályakezdő gimnáziumi tanár máris többet vihet ha­za, mint a (jó esetben) több nyelven beszélő - és valóban beszélő -, tanulmányokat, könyvet író, kutatásokat vég­ző egyetemi tanársegéd vagy kezdő adjunktus. Ez a fize­tési rendszer így a fejlődés kerékkötője, a kreativitás visszaszorítója. VAJON mit szólnának a mi­niszterek, az államtitkárok, ha az osztályvezetők egytől egyig többet keresnének náluk? Hová vezetne, ha bár­mely ágazatban következete­sen szerényebben díjaznák a magasabb presztízsű álláso­kat? Egyetemi tudásbázisunk így pillanatok alatt szét­rombolható, az újjáépítéshez pedig évtizedek kellenek, ám szemérmesen agyon­hallgatják minden vonalon a történteket. Legtehetsége­sebb bölcsész- és természet- tudományis diplomásainkat egyébként is elszívja a Nyu­gat, a nyelvtudásuk miatt egy másik csapatot a verseny- szféra, most pedig közép-, sőt alsós szinten a közoktatás is beszáll a küzdelembe. Gro­teszk modell ez egy olyan fiatalnak, aki saját ötletekkel egyedi úton szeretne hasz­nosat alkotni, hiszen rövid nekifutás után olyan falba ütközik, ahonnan ésszerűen csak egy szinttel mélyebben lehet az utat folytatni. KÖRKÉP _______ 20 14. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT tolna A használtruha-keres­kedések elterjedése nem új jelenség. Évek óta töretlen a „tűrik" népszerűsége, legfel­jebb a körülmények változ­tak meg fokozatosan. Katus Eszter Egymást taposó idős nők, ha­talmas ruhakupacok, savanyú szag. Nagyjából így nézett ki régebben egy turkáló. Ma már a legtöbb használtruha-boltban szétválogatva, vállfán lógnak a ruhák, az üzletek pedig nem eldugva, hanem frekventált he­lyeken nyílnak, akár a főutcán Mindenki spórol ahogy a boltok, úgy a vásár­lók köre is megváltozott: fiata­lok, idősek, férfiak, nők egy­aránt látogatják a turkálókat, sőt, azok is rendszeresen be­járnak, akiknek lenne pénzük butikokban vásárolni. Az in­dok egyszerű: márkás, akár teljesen új ruhákat is találni a holmik között, az áruk pedig jóval kedvezőbb így, mint az áruházakban. Mivel az élel­miszeren és a rezsin nehezebb spórolni, az emberek a ruha­vásárlásnál próbálják meg­fogni a forintokat. Erre pedig itt van lehetőségük. vagy a plázában. A vásárlók kö­re is sokkal szélesebb lett. Most már csak az a kérdés, honnan jön ez a nagy meny- nyiségű, főként angol használt ruha, hogy minden turkálóba bőven jut belőle. Bár az üzletek tulajdonosai erről nem beszél­nek szívesen, nyílt titok, ho­gyan szerzik be az árukészlet jelentős részét. A nálunk gazdagabb nyuga­ti társadalmakban az emberek gyakrabban vásárolnak jó mi­nőségű ruhákat (Nagy-Britanni- ában például évi 2 millió tonna ruhát adnak el a kereskedők), és rövidebb ideig hordják azokat, mint mi vagy a nálunk keletebb­EGY ELTERJEDTEBBEK és látO- gatottabbak a (családi házak­nál, esetleg emeletes házak aljában tartott) garázsvásá­rok és a bababörzék (itt élő­ben lehet válogatni a ruhák, babakocsik, játékok között), illetve a „csetres” tűrik. Az itt kapható edényeket, konyhai eszközöket valószínűleg Né­metországból hozzák, ahol ki­árusításból, hagyatékból vagy akár az utcáról szedik össze a jó állapotú holmikat. Az sem ritka, hogy kidobott, de még működőképes tévéket, hűtő­ket, gáztűzhelyeket hoznak át re élők. Ezek a holmik sokáig a szeméttelepeken végezték, de az uniós szabályozás szigorodá­sával, illetve a hulladékok újra­hasznosítására való törekvés mi­att Nyugat-Európában ruha ma már nem kerülhet a szemétbe. Ehelyett az utcára kihelyezett ruhagyűjtő konténerekben köt­nek ki, ahonnan erre szakoso­dott nagykereskedők begyűjtik, és minőség alapján szétválogat­ják: a nem márkás, használtabb darabok többek között Pakisz­tánba és Afrikába kerülnek, a jobb állapotúak pedig Közép- és Kelet-Európa turkálóiba. Az out­ietek kifutó, visszamaradt kész­letei is ezeken a csatornákon a határon („lomizás”), és azt értékesítik itthon megfizethe­tő áron. ahogy azonban mindennek, a használt holmik vásárlásá­nak is megvan a hátránya. A garancia ugyanis itt szinte ismeretlen fogalom, akárcsak a jótállás. A ruháknál sincs csere vagy utólagos reklamá­lás, még blokk ellenében sem. Érdemes tehát jól megnézni, mit veszünk, és felpróbálni, amit lehet. Fehérneműt és ci­pőt pedig - egészségügyi okokból - még mindig ajánlott újonnan vásárolni. jutnak ei a turkálókba, így talál­kozhatunk gyakran még nem is használt darabokkal. Végül a hazai kiskereskedők kisebb-na- gyobb haszonnal adnak túl rajtuk. A sok turkáló azonban egymástól veszi el a vásárlókat, így ennek is megvan a kockáza­ta. Magyarországnak minden­esetre nincs ellenérzése ezzel kapcsolatban, olyannyira, hogy egy 2013-as felmérés szerint a használt árucikkek egész Eu­rópában nálunk a legkelendőb­bek. A pálmát természetesen a ruhák viszik: a még mindig szaporodó turkálók a becslések szerint 20 milliárdos forgalmat bonyolítanak. Az interneten is a világhálón található online „turkálók” (főként licites és apróhirdetés oldalak) leg­alább annyira felkapottak, mint a hagyományosak. A jól ismert országos portálok mel­lett ráadásul a közösségi ol­dalakon kisebb (megyei, váro­si szintű) börzék is kialakul­tak. A börze valójában egy csoport, ahol a tagok egymás megunt ruhái, cipői, táskái és egyéb holmijai között válogat­hatnak. A termékek pár száz forintokért kelnek el, az adás­vétel pedig egy-két napon be­lül lezajlik. Még egy évig biztos a két áldozatsegítő alkalmazasa szekszárd Sikerrel zárult az országosan is modellértékű, Ne váljon áldozattá! című uni­ós támogatású mintaprogram, amely bűnmegelőzési és áldo­zatsegítési rendszert hozott lét­re a megye rendőrkapitánysá­gain. A 2012. novemberében indult két éves programot kon­zorciumban valósította meg a kormányhivatal és a megyei rendőr-főkapitányság. Mint Molnár Gábor, a főkapitányság bűnügyi igazgatója a pénteki sajtótájékoztatón elmondta, a projekt két éve alatt majdnem háromszorosra nőtt az áldozat­segítésbe bevontak száma. A program erősségei közé tarto­zik az emberi hang, amivel az áldozatok felé fordultak, továb­bi előnye a decentralizáció is, s hogy akiket lehetett, anyagi se­gítségben részesítettek. Az öt rendőrkapitányságon tíz diplo­más fiatal dolgozik a program­ban, közülük öten roma szár­mazásúak. Mivel a folytatásra nem látszik lehetőség a rend­■ A program tapasztalatait a kezdetektől fogva hasz­nosítják a rendőrségi munkában őrségen belül, az önkormány­zatokhoz fordultak. A megye- székhely vezetése a folytatás élére állt, s a többi város is tá- mogatóan fogadta a kérést. Ács Rezső, Szekszárd alpol­gármestere megköszönte a projektben résztvevők áldoza­tos múrikáját, amelyré nagy szükség volt az elmúlt évek­ben. Nem is volt kérdés, hogy az önkormányzat a program mögé áll, mondta. Nem hagy­ják veszni a megkezdett mun­kát, s mivel a rendőrségen megvan a technikai háttér, ja­vasolja a közgyűlésnek, hogy december 1-től a költségvetés­ből finanszírozzák még egy évig a két szekszárdi áldozat­segítő foglalkoztatását. En­nek bizonnyal később sem lesz akadálya. Egyébként is szeret­nék még szorosabbá fűzni az önkormányzat kapcsolatait a rendőrséggel. A megyeszék­hely rendőrkapitánya, dr. Pi­lisi Gábor sok más mellett el­mondta, hogy a program ta­pasztalatait a kezdetektől fog­va hasznosítják a rendőrségi munkában. ■ 1.1. Olcsó, de se jótállás, se garancia nincs rá Hét lépés a múltba E címmel rendezett városismereti történelmi sétával egybekötött interaktív versenyt a szekszárdi 4. osztályosok részére a Csizma- zia Alapítvány. A vetélkedő a megyeszékhely Kultúra című városrehabilitációs projektjéhez kapcsolódott. A program első része, a kulturális séta négy napig tartott, a döntőt pedig tegnap rendezték a Babits Kulturális Központban. A Baka István Általános Iskola 4. b osztálya (képünkön) nyert. ■ Gy. M. Szórakoztató és hasznos volt a program nyárzáró Sport-, tánc-, művészeti csoportok, együttesek mutatkoztak be szekszárd Katus Attilával mozoghattak pénteken dél­után a gyerekek és a fiatalok a Polip Ifjúsági Egyesület Nyár­záró fesztiválján Szekszárdon, a Béla király téren. Az Új Nem­zedék Plusz Kontaktpont Iro­da sátránál személyiség tesz­tet tölthettek ki az érdeklő­dők, interaktív játékokat játsz­hattak, marokkózhattak, mal­mozhattak, a kitelepült Euró­pai Információs Pont a kül­földi munkavállaláshoz, tanu­láshoz szükséges informáci­ókkal, tájékoztató anyagokkal szolgált. A Más-mozaik Szo- ciokulturális Egyesület tagjai Debrecenből érkeztek azért, hogy a kerékpározást népsze­rűsítsék. Mint kiderült, a szer­vezet más jellegű tevékenysé­geket is folytat, az első rocksu­lit is az egyesület alapította. A buli sport-, tánc- és művésze­ti csoportoknak, zenekarok­nak is bemutatkozási lehetősé­get nyújtott, valamint a Szek­szárdi Ifjúsági Önkormány­zatnak. Csillagné Szánthó Po­lixéna, a humán bizottság ve­zetője köszöntőjében elmond­ta, ez a rendezvény is bizo­nyítja, hogy amióta a Béla ki­rály tér megújult, tele van élet­tel. A pénteki fesztivál célja az volt, hogy röviddel a tanévkez­dés után szórakoztató, ugyan­akkor hasznos kikapcsolódási lehetőséget nyújtson. ■ B. K. Katus Attila alaposan átmozgatta a megyeszékhely központjában az ifjakat t V T / [[ff í fii [1. 11[IJII 1 ff]ülI.[SÍ [EMUÍlTMiI ri^[i]í^i^iii^" k ^ jijHay1 vŰii# '!N.^"j**'^aAfcÍ^Ww^ k ' » ü kM n*

Next

/
Thumbnails
Contents