Tolnai Népújság, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-11 / 212. szám
2 KÖRKÉP 2014. SZEPTEMBER 11., CSÜTÖRTÖK Borongós gondolatok a gumicsizma egészen mást jelentett ezelőtt ötven évvel, mint most. Nehéz fizikai munkát, újságpapír kapcát, kevés fizetést. A csuda gondolta volna, hogy egyszer divatcikk lesz belőle, na persze a régi, fekete, csinosnak még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető lábbeliket össze sem lehet hasonlítani a mai dizájnos darabokkal. MINDEZEK ELLENÉRE SOSem vágytam gumicsizmára, ám négy évvel ezelőtt mégis megtettem, amit sohasem gondoltam: vásároltam egyet. Merthogy a 2010-ben lehullott csapadék mennyisége átfolyt az ingerküszöbömön, és egy idő után elegem lett abból, hogy naponta két pár cipőm ázik rongy- gyá. Egész nap, megállás nélkül szakadó eső hetekig, alig egy hónapnyi nyár, jégeső, szélvihar, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Annak a nyárnak a végén azzal nyugtattuk magunkat, hogy „egyszer volt Izlandon tűzhányó”, merthogy vélhetően a több millió köbméter vulkáni hamu és por is közrejátszott a szűnni nem akaró esőzésben. az idén nem volt izlandi tűzhányó, viszont esőben most sem szenvedtünk hiányt. Legfeljebb az elosztásban volt némi különbség, most nem a többhetes folyamatos özönvíz volt a jellemző, hanem az egy hét eső/egy hét nyár rotáció borzolta a kedélyeket. Hol harminchét fok, hol tizenhét, ebből lehetett választani mind a nyaralóhelyek, mind a nyaralók bosszúságára. nem vagyok klímaszakér- tő, így meg sem próbálok tudományos magyarázatot keresni arra, hogy több forró, száraz nyár után miért lett az idén esős-hűvös az évszak. Szóval nem vagyok tudós, hanem csak egy egyszerű földi halandó, aki most őszintén bevallja, hogy már nagyon elege van az esőből. A levéltáros kutat és segít történelem Nem egyszerű megfejteni a szövegeket, dokumentumokat Előfordul, hogy Rúzsa Éva főlevéltárosnak gót betűs, német nyelvű szövegből kell dolgoznia Rúzsa Éva, a megyei levéltár főlevéltárosa a legutóbbi megyenapon „Tolna Megye Kiváló Közalkalmazottja” kitüntetést vehetett át. Gyuricza Mihály szekszárd Szereti a munkáját, többek között azért is, mert itt folyamatosan tanulhat - mondja Rúzsa Éva. Amikor a megyei levéltárba került, tulajdonképpen meg kellett tanulnia a szakmát, sőt a megyét is. Addig nem nagyon tartotta számon, hogy milyen települések vannak Tolnában, de attól kezdve ez nagyon fontos lett számára. Talán kettő kivételével a megye minden helységében megfordult már. Az iratgyűjtő területi munkájához - amiért tulajdonképpen a kitüntetést is kapta - ez elengedhetetlen. Rúzsa Éva azt mondja, meg kellett tanulnia olvasni, a szövegeket megértenie, hiába volt akkor már túl az ELTE történelem-filozófia szakán. A XX. század első feléig többnyire kézírásos iratok keletkeztek, még régebben a latin volt a hivatal nyelve, más iratok németül, ráadásul sokszor gót betűkkel íródtak. Már elmúlt 40 éves, amikor elkezdett németül tanulni. Nem egyszerű dolog megfejteni az idegen nyelvű szövegeket, sőt olykor a 18-19. századi cirkalmas, a mai fülnek, szemnek nehézkes magyar körmondatokat sem. Az évek, évtizedek során megismerte a levéltári munka szinte valamennyi szegmensét. Először levéltári segédleteket készített, majd 1990-től elkezdte azt a gyűjtőterületi munkát, amely a helyszínen történő iratellenőrzést, az iratátadások lebonyolítását jelenti, és a selejtezés során annak eldöntését, hogy a különböző törvényi és szakmai szabályozók alapján mely iratok képeznek történeti, maradandó értéket. Munkájának most is ez az egyik jelentős része, de otthon van a levéltári kutatószolgálat világában is. Mostanában nagyon népszerű a családfakutatás, a községtörténetek, a társadalom- történet különböző szegmenseinek feltárása. Mindehhez a levéltárosok a kutatók rendelkezésére bocsátják az iratokat, vagy azok másolatát, és az ismereteikre, sok éves tapasztalataikra támaszkodva tanácsot, eligazítást, segítséget adnak nekik. Az iratkiadások, iratrendezés során rengeteg irat megfordul a kezében, nagyon sokba belenéz, áttanulmányozza. Állandóan új meg új ismeretre tesz szert, s ez számára öröm, mert az a tudás is. Ezáltal válik valaki levéltárossá, s azáltal is, ha olyan kollégái voltak és vannak, akik tudásukat átadják. Mint ahogy vele is megtették. S ha valaki a levéltár „ízére” nem érez rá, az előbb, rúzsa Éva főlevéltáros Szek- szárdon született 1960-ban. Édesanyja családja - némi kitérővel - Békéscsabáról került Szekszárdra, a nagyszülei pedig a már lezárt trianoni határon át Aradról szöktek az alföldi városba. Édesapja viszont a megye szülötte. Szekszárdon járt az akkor Petőfi Sándor Il-es számú általános iskolába. A Garay Jáutóbb elmegy, de erre ritkán van példa: aki idekerül, az többnyire innen is megy nyugdíjba. Ha olyan témára bukkan, amely különösen érdeklikakkor elmélyül a tanulmányozásában, megírja vagy előadást tart róla. Egyik legutóbbi munkája a szekszárdi holokausztról szóló kiállítás rendezése. Az ő ismeretei, ötletei, koncepciója alapján készült a tárlat, a kollégái segítségével. Á kérdésre, hogy milyen a nemrég megnyílt kiállítás visszhangja, azt a választ kapjuk, hogy mind nos Gimnáziumban érettségizett 1978-ban. 1979-ben kezdte el tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán, történelem-filozófia szakon, 1985-ben végzett. Közben 1981-ben megszületett a fia, Iván. 1985-től - némi kitérőtől eltekintve, ami tanítással telt - a megyei levéltárban dolgozik. Három évtizede közalkalmazott. a megnyitó résztvevői, mind a szakma elismerően nyilatkozott róla. Azok is így gondolják, akik a Nyitott levéltárak rendezvény keretében - melyet a Múzeumok éjszakájával egy időben tartottak - látták és hallották Rúzsa Éva ismertetését. Sokan, többnyire már javakorabeli emberek azért mennek a levéltárba, hogy feltárják családjuk történetétet. Egyszer ő is belenézett a családjára vonatkozó iratokba, s némi derűvel vette tudomásul az anyakönyvből feltáruló családi történetet. Az, hogy melyik iratból milyen események, történések bomlanak ki, sokszor a véletlen műve. így volt ez például azzal a válóperes anyaggal is, amelyikből kitűnt, hogy Babits Mihály költőnk megyei tisztiorvos ősét, dédapját a 19. század '30-as éveiben a „háborúzó” férj igaztalanul vesztegetéssel vádolt meg. Ő, hogy tisztázza magát, részletesen leírta saját életrajzát a válóperes tárgyalásra, így aztán majdhogynem véletlenül megmaradt az utókornak is. Regénybe ágyazta Miska bácsi a megélt történelmet szekszárd Ötödik kötetét mutatta be a közönségnek Szabadi Mihály népművelő, koreográfus, etnográfus és író, akinek néprajzi-, folklór és irodalmi munkássága a Tolna Megyei Értéktárba is bekerült. Akkor kezdett el írni, amikor nyugdíjba vonult, eleinte csak magának vetette papírra megőrzésre alkalmasnak ítélt emlékeit, aztán rájött, hogy ebből könyvet is lehetne csinálni. Annál is inkább, mert ilyen módon tudja megmenteni, megőrizni és a fiatalabb nemzedékeknek bemutatni a már eltűnőben lévő paraszti kultúrát és annak értékeit. A mostam, És virágzott a berbécs című könyve az előző néggyel ellentétben nem novella, hanem regény. Az 1946 és 1956 között játszódó cselekmény, amely megtörtént eseményeken alapszik, egyrészt egy falusi tanító kálváriáját mutatja be a Ráko- si-időkben, másrészt az említett időszak Sióagárdjának kereszt- metszetét nyújtja. A címadó növényt, a berbécset nem mindenki ismeri, az író vitt is egy csokorral belőle, hogy bemutassa a közönségnek. A berbécs egy fehéres virágú cserje (Lycium Chinese), egy hajdan Kínából ideszármazott dísznövény sajátosan meghonosodott, vadon élő változata. A kedden este a Művészetek Házában tartott könyvbemutatón dr. Say István ajánlotta az olvasók figyelmébe a kötetet, közreműködött Ágostonná Béres Kornélia, Falkainé Jakab Éva, Lányi Péter és Orbán György. A közönség legközelebb szeptember 16-án 18 órakor találkozhat a szerzővel Sióagárdon, a művelődési házban. ■ Venter M. A szerző a könyvbemutatón Az ELTE-n végzett történelem-filozófia szakon Százmillióért épült út a Szőlőhegy utcában avató Több mint tizennégy és fél kilométer járdát építettek, újítottak fel a megyeszékhelyen A felújított iskolamúzeumban lesz a verseny szekszárd Büszkék lehetünk erre az útra, mondta Ács Rezső alpolgármester kedden délután, amikor hivatalosan is átadták a Szőlőhegy utcában elkészült új utat. A felújított szakasz hossza több mint 665 méter, és közel százmillió forintba került, a költség tartalmazza a vízelevezetést és a járda rend- behozatalát is. Az alpolgármester kiemelte, hogy erre a célra nem volt pályázati forrás, teljes egészében a város költségvetéséből finanszírozták a beruházást, ami azt mutatja, hogy a megyeszékhely közgyűlése jól gazdálkodik a rendelkezésre álló pénzzel. Hozzátette, hogy az elmúlt négy évben öszÁcs Rezső alpolgármester átvágta a nemzeti színű szalagot az útavatón szesen 9,4 kilométer utat építettek a megyeszékhelyen, és erre 380 millió forintot költöttek, teljes egészében városi forrásból. Négy évvel ezelőtt a városvezetés azt ígérte a lakosságnak, hogy a ciklus ideje alatt 10 kilométer járdát építenek, illetve újítanak fel, emlékeztetett az alpolgármester. Majd hozzátette, hogy az elmúlt négy évben 14,4 kilométer új járda készült el, és még folyamatban van további másfél kilométer megújítása, amelynek a munkálatai várhatóan október közepéig be is fejeződnek. Az összes járdaépítésre a város saját költségvetési forrásaiból 175 millió forintot fordítottak. Ács Rezső alpolgármester megköszönte Fajszi Lajosnak, a körzet képviselőjének Szőlőhegy fejlesztése, benne az útépítés érdekében kifejtett lobby tevékenységét, s a hivatal dolgozóinak a munkáját. Ugyancsak megköszönte a kivitelező, Közúti Építő és Szolgáltató Kft. munkáját, amelynek ügyvezetője, Kőműves Krisztián jelen volt az átadási ünnepségen. Az utca lakói közül Varga Gyula és a szintén az utcában lakó lánya nevében pedig Sza- uter Mihály köszönte meg a városvezetésnek az utat, a kivitelezőknek pedig a minőségi munkát. ■ 1.1. pálfa Méltó módon szeretne emlékezni Illyés Gyula születésének 112. évfordulójára a pál- fai Szülőföldünk Nagyjai Emlékbizottság, ezért idén is meghirdeti az Illyés szavalóversenyt általános- és középiskolás tanulók számára. Az iskolák október 17-ig nevezhetnek kategóriánként egy-egy diákot, akiknek egy Illyés-verset vagy -prózát és egy szabadon választott verset kell előadniuk. Németh Jolán elnök úgy tájékoztatott, hogy Felsőrácegresen tartják a versenyt november 7-én. Előtte Illyés Gyula első iskolájánál megkoszorúzzák az író emléktábláját, és átadják a felújított iskolamúzeumot. ■ V. T. 4 9 t á 9
