Tolnai Népújság, 2014. augusztus (25. évfolyam,178-202. szám)
2014-08-04 / 180. szám
2014. AUGUSZTUS 4., HÉTFŐ INTERJÚ 13 • • szentpéteri csilla Osszeeresztette a komoly- és a könnyűzenét. Ősszel megjelenő albumán a fő csapásirány változatlan marad, de újabb arcait is megmutatná. A munkában és a családi életében is százszázalékos teljesítményre törekszik. FINOM ZONGORA MELLÉ KEMÉNY ROCK Sosem szabad úgy érezni, hogy a csúcson vagyok, mert onnan nagyot lehet esni - mondja Szentpéteri Csilla Saját stílust teremtett azzal, hogy a komoly- és a könnyűzenét ötvözte, nem véletlen, hogy crossoverkirálynő- nek is nevezik. Bejárta a nagyvilágot, tengerentúli és távol-keleti vidékeken is zongora mellé ült, számos díjat érdemelt ki. A közönség rengeteg arcát megismerhette, de Szentpéteri Csilla úgy hiszi, hogy van még mit mutatnia - például a közelgő albumán. Licska Balázs- Ennyi évnyi tapasztalattal a háta mögött izgul még a fellépések előtt? - kérdezte lapunk az egyik koncert előtt a meglehetősen izgágának tűnő zongoraművészt.- Az egyik mesterem mondta, hogy amikor megszűnik a lámpaláz, akkor abba kell hagyni a muzsikálást. Mindig van bennem drukk: amikor megkapom a meghívást, azért, mert szeretném valami nagyon különleges produkcióval meglepni a közönséget, amikor pedig megérkezem a helyszínre, akkor azért, hogy száz százalékot teljesítsek.- Egy zongoraművész fellépése előtt ritkán hangolnak gitárosok, dobosok, most viszont majd szétszakadnak a húrok, a dobverőket is csak úgy püfö- lik. Honnan jött az ötlet, hogy az ezredforduló környékén a crossover stílust megteremtve ötvözze a komoly- és a könnyűzenét?- Az előtte való években rengeteg ösztöndíjjal bejáram a világot, és beleszerettem a tradicionális zenébe, a dobokba és a gitárba. Olyan zenét akartam alkotni, ami a régi értékeket, a klasszikust a modernnel vegyíti, amiben a komolyzene keveredik a rockkal, a latinnal, a dzsesszel, ez hatalmas kihívás volt. Beethoven, Vivaldi, Mozart jelen van a 21. században is, csak másképp szólalnak meg. Mindig azon gondolkodom, hogy ha ismerték, használhatták volna a technika mai vívmányait, akkor mit írtak volna.- Más értelmet is kapnak ezáltal a régi szerzemények?- Igen, abszolút mértékben. Próbálom a művek alapmelódiáit megtartani, ugyanakkor egy kicsit játszani is. Liszt Ferencnek három-négy arca volt, ezeket igyekszem a mai stílusjegyekkel felruházni. Noha nem az volt a célom, hogy többen hallgassák a klasszikus zenét, az áthangszerelésnek, átformázásnak köszönhetően közelebb kerülhet az emberekhez. Nem szabad elfelejteni a régi műveket, itt kell lenniük a 21. században.- Mire figyel, amikor hozzányúl egy-egy klasszikus darabhoz?- Amikor a kezembe kerül, sokszor meghallgatom. Aztán elindul a fantáziám. Hogyan szólalna meg, ha az üstdob helyett dob, ha a cselló helyén basszusgitár, ha a hegedű helyén pedig akusztikus vagy elektromos gitár lenne? Mindez óriási, sok időt igénylő munka, biztosnak kell lennem benne, hogy a művet csak úgy lehetett megírni, újra áthangszerelni. Emellett egy nagyon izgalmas kutató-, mondhatni laboratóriumi munka. Volt olyan szerzemény, amit 157-szer dolgoztam át, a végén pedig mondtam, hogy most már átnyújtom a nagyközönségnek.- Bemutatkozhatott már az amerikai vagy éppen a koreai közönség előtt is. Melyik fellépése volt a legemlékezetesebb?- Valóban, tizenhat éves korom óta járom a nagyvilágot. Ezzel a zenei stílussal pedig, mondhatom, egyedül vagyok a nagyvilágban, talán ezért is számít érdekesnek, kuriózumnak a produkció. Nehéz lenne egyetlen helyszínt kiemelni a sok közül. Mindegyik más nézőket ad, más a közeg, az atmoszféra. Ugyanúgy szeretem a szabadteret, mint ahogy a szentpéteri csilla 1965-ben született Makón, és hétévesen kezdett zongorázni.- gyermekként büntetésként fogtam fel, hogy nekem gyakorolnom kell, a hangszer mellé kell ülnöm. Gondolkodtam is, hogy mit vétettem, holott én Cousteau kapitány segédje, régész vagy épp valami egészen más akarok lenni. Aztán eljött a pillanat. Egy dallam megérintette a lelkem, azt a bizonyos 21 grammost, és úgy éreztem, hogy van keresnivalóm a zene birodalmában. Ma már a legszebb és legnehezebb keresztfámmá nőtte ki magát a zongora; nagyon korán megmutatko- zott kitűnő hallása és ritmusérzéke. A helyi zeneiskola A zenésztársaktól is maximalizmust követel- kemény munkaerő vagyok, a maximalizmust pedig megkövetelem a zenésztársaktól is. Eljutottunk oda, hogy soha nem jönnek készületlenül, elfogadják, amit kitaláltam. Amikor pedig van lehetőség rá, mivel dzsessz és rock műfajokról van szó, akkor improvizálnak, szabad utat kapnak, elereszthetik magukat. Demokrácia van a zenekaron belül, de a többiek elfogadtak vezetőnek. Innen ered az együttes neve, a Szentpéteri Csilla & Band is - mondta. kifejtette, hogy a playback világában is kizárólag zenésztársakkal együtt lép fel. Az élő zenére esküdött fel, ezt is misz- sziónak tekinti, aminek fontosságát hirdetni kell. bensőséges és családias légkört. Az olaszok mindig, már az elejétől kezdve bravóznak, az osztrákok csak később lazítanak a nyakkendőn.- Nemcsak a közönség, hanem a szakma is elismeri, rengeteg díjat érdemelt már ki. Melyikre a legbüszkébb ezek közül?- A díjakat nem tartom fontosnak, mert tudom, hogy mit és mennyit dolgoztam hétéves korom óta, mennyi lemondással járt az, hogy eljutottam idáig. A legbüszkébb arra vagyok, hogy én lehetek szülővárosom, Makó arca, hiszen mindenhol elmondom, hogy makói lány vagyok. Ez az elismerés a legfontosabb, ugyanis ez az emberről is szól, nem csak a művészről. Arról, aki ott indult, ott végezte első iskoláit, ott ismerte meg a barátait, ott érte az első szerelem. Ez a legjobb díj ilyen tekintetben.- Dolgozik, fellépésekről fellépésekre jár, miközben otthon is számítanak Szentpéteri Csillára. Hogyan lehet összeegyeztetni a karriert azzal, hogy közben feleség, édesanya?- Borzasztó nehéz, szinte lehetetlen. Soha nem akarután a szegedi Bartók Béla Konzervatóriumban folytatta tanulmányait, majd a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián summa cum laude minősítéssel szerzett diplomát. 1988-ban nyerte el első ösztöndíját Svájcba, ahová nem tudott elutazni súlyos kézbetegsége miatt - ez máig visszatérő problémát jelent számára, volt, hogy idén is küzdött vele.- megtanultam, hogy ezzel valahogy együtt kell élnem. Vannak nehezebb időszakok, a bakteriális és vírusos fertőzések rendre a kezemet támadják meg. Tudom, hogy ezt a problémát is fentről küldték, amit meg kell oldani. Nehéz küzdelem. tam bébiszittert a már 15 éves Kristóf fiam mellé, az első két évben is én voltam vele otthon, ahol kialakítottunk egy stúdiót. Nagyon nehéz volt, hiszen pont akkor született, amikor elkezdtem a pályám a crossover stílussal, és egyszerre lett két gyermekem. Maximalista is vagyok, a munkámban és a családi életemben is, mindkét területen száz százalékra törekszem, így nagyon el tudok fáradni. Valahonnan azonban mindig merítek egy nagy adag energiát.- Honnan?- A legfontosabb energia- hordozó és -adó a hitem. Hiszem a legfelsőbb hatalmat, a mindenhatót. Jó kezekben vagyok, erőt ad, ha csüggedek és úgy érzem, hogy elég volt, nem folytatom - mert ilyen esetek is vannak. Az életemet rózsáskertként kell elképzelni, ahol bizony ott vannak a tövisek is. Amikor már mások tévét néznek, egymással szórakoznak, beszélgetnek, én még akkor is dolgozom, a stúdióban vagy a színpadon vagyok. Minden nap 5.50-kor kelek, és éjfél előtt soha nem fekszem le. Sokszor kérdezik, hogy cserélnék-e mással. De nekem ezt szabták, ez a misszióm, kettős a feladatom, egyrészt a gyermekem, másrészt pedig a munka. A harmadik pedig az, hogy minden olyan jótékony- sági célú rendezvényen ott legyek, ahol segíthetek a szere- tetemmel, a mosolyommal, a zenémmel. Azzal, ami itt van, bent. Ez az a három dolog, ami visz tovább az utamon.- Merre folytatódik az út? Őszszel jelenik meg legfrissebb albuma. Miben követi a hagyományokat a crossoverben, mi az, ami újdonság lesz az eddigiekhez képest?- Nem szeretnék nagyon más útra téíni, a fő csapásirány megmarad. Viszont mindig újabb és újabb stílusokon gondolkozom: eddig már megvolt a dzsessz, a rock, a latin. A friss lemez nagy részére saját szerzemény kerül, lesz benne drámai is. Nagy filmrajongó vagyok, ezt az arcomat is megmutatom: saját történeteket írtam és zenésítettem meg. Meg kell dolgoztatnom az agysejteket, hogy minél többet megmutathassak magamból a közönségnek. Megismerhette már a temperamentumost, a dinamikust, a szenvedélyest, a lírait, a porcelánfinomságút, olykor a papírzsebkendőset, de még van nagyon sok arcom, amit nem.- Annyi mindent elért már a pályafutása során. Mi az, ami segíti a további előremenetelt?- Nem szabad sosem úgy érezni, hogy a csúcson vagyok, mert onnan nagyot lehet esni. A közelében kell lenni, de sosem szabad elérni. Ott ugyanis megszűnnek a célok, viszont kell, hogy legyenek: egy jó alkotói folyamat, egy nagy turné vagy egyszerűen csak az, hogy leutazzak az Adriára. A vágyak visznek mindig előre. Szentpéteri Csilla az élő zenére esküdött fel Egy dallam megérintette a lelkét A I i k \
