Tolnai Népújság, 2014. augusztus (25. évfolyam,178-202. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-08-10 / 30. szám
8 INTERJÚ WHMWHn I 1 III IM>i i' ' HÍV1111 i«Hiiii THli 'é WW 1' í IlifW 2014. AUGUSZTUS 10., VASÁRNAP Kokas Katalin Ötévesen érezte, hogy a zene lesz az útja. A családért mondott le a szólókarrierről. Boldog, hogy kvartettjük sikerei nyomán a világ legrangosabb koncerttermeit járhatják. „NEM KÜLÖNCKÖDNI SZERETNÉNK” Az európai zenetörténet legszebb műveit ismertetné meg a gyerekekkel Liszt Ferenc-díjas hegedű- és brácsaművész Kokas Katalin a Kaposfest művészeti vezetőjeként idén is azt tartotta fontosnak, hogy igazi zenei csemegékkel találkozhasson az, aki ellátogat a fesztiválra. A program az egyik legrangosabb zenei eseménnyé nőtte ki magát az elmúlt öt évben. Fábos Erika- Ez már az ötödik Kaposfest. Mi lesz idén a nagy dobás?- Sosem volt ez szempont, nem a show-biznisz irányába törekszünk. Inkább olyan szemmel és füllel igyekszem válogatni, hogy a publikum helyébe képzelem magam, és eltöprengek, mely művek erősítenék egymás hatását, és kik a vendégek, akik együtt zenélnek majd. Nem különcködni szeretnénk, arra törekszünk, hogy minden egyes fellépő és mű különleges csemege legyen. Ez az általános mérce. Ismét nemzetközi és hazai komolyzenei nagyságok lépnek színpadra, többek között Kirill Gerstein, Kelemen Barnabás, Sergei Nakarjakov, Alina Ibragimova, Maxim Ryssanov, Alina Pogistkina, Jósé Gallardo, Rados Ferenc, Jan-Erik Gustafsson, Oleg Kogan és Jonathan Cohen is. A klasszikus zenei programokat pedig műismertetők, filmklub, könnyűzenei koncertek, nagyszabású kortárs kiállítás és a hungarikumnap színesíti majd. Egyre nagyobb az érdeklődés, és aminek ugyancsak nagyon örülök, hogy komoly törzs- közönségünk alakult ki, idén már 80 bérletet eladtunk a jövő évi rendezvényre úgy, hogy azt sem tudják, mi lesz a műsor.- Magyarország a komolyzene szempontjából is elég fővárosközpontú. Nem féltek, hogy a közönség majd ragaszkodik ehhez?- Azért nem, mert nagyon sok jó példát láttunk eddigi pályafutásunk során. Finnországban például faluméretű településeken vannak hasonlóan rangos kamarazenei rendezvények. Ezeknek eleve értéke, az, hogy a művészek és a közönség nagyon közel kerülhet egymáshoz. Éppen ezért kerestünk olyan vidéki helyszínt, ahol ezt a nyugodt, bensőséges hangulatot meg lehet teremteni. Tizenkét éves koromig Kaposváron éltem, máig otthonomként kötődöm a városhoz és kiválóak az adottságok egy üyen kedves fesztiválhoz, ezért esett rá a választásunk.- A hangulat egyedülálló, az biztos. Ritkaság, hogy úgy lehet piz- zázni egy étteremben, hogy Jonathan Cohen ott eszik a szomszéd asztalnál, vagy Kocsis Zoltánnal lehet bulizni valahol a belvárosban a koncert után.- Igen, habár ennek csak a közönség egy része örül. Van, aki inkább azt szereti, hogy megvan a távolság közte és a pódium között. Aki viszont közelebb akar kerülni, itt könnyen megteheti. Oda lehet menni az utcán vagy a kávézóban a művészekhez kérdezni. Természetes, hogy egy térben vagyunk, hogy családias hangulatban zajlik az egész, hogy megismerkedünk, beszélgetünk. Ez egyébként régen sokkal megszokottabb volt. A Zeneakadémián koncert után hátramentek az emberek a művészszobához, kígyózó sorokban álltak a gratulálok. Ma már a legtöbb helyen inkább az a bevett gyakorlat, hogy a művész el van vágva a közönségtől, a koncert után nem engednek hozzá senkit.- Évről évre a világ leghíresebb művészei érkeznek Kaposvárra, mi az, ami ennyire vonzó a számukra?- A külföldi fellépéseink alkalmával férjemmel, Kelemen Barnabással a világ legnagyobb koncerttermeiben találkoztunk ezekkel a művészekkel. így elsősorban a baráti meghívásunkra jönnek. Az elmúlt négy év alapján azt mondhatom, hogy a vendégeink is jól érzik magukat. Szeretik, hogy itt különleges koncentrációra van lehetőségük, hogy elvonultabban lehetnek egy ekkora közegben és közönség előtt, miközben barátok közé érkeznek. Az pedig, hogy egymás játékát van lehetőségük meghallgatni, nagyon komoly inspiráció a számukra.- Az ötlet hogyan született meg?- Sajnos, idehaza nem nőtte ki magát ebben a műfajban jelentős rendezvény korábban, ezért külföldi élmények alapján. Lockenhaus, a Jeruzsálemi Kamarazenei Fesztivál és az egykor Végh Sándor alapította és most Steven Isserlis igazga- | tása alatt álló Prussia Cove-i | Fesztivál volt a minta számunkra. Sok helyen éreztük magunkat jól és onnan hoztuk magunkkal az ötleteket. Az elmúlt tizenöt évünk koncertturnéinak esszenciája az, amivel a Kaposfesten találkozni lehet. Sokat álmodoztunk erről, hogy egyszer majd együtt, egy saját fesztiválon muzsikálhatunk, boldogság, hogy megvalósult.- A Kaposfest a kamarazenélés ünnepe, de milyen helyzetben van a magyar kamarazenei kultúra a hétköznapokban?- Sajnos elég gyér a kínálat hazánkban. Igazán magas szintű kamarazenét keveset lehet haliam. A koncertszervezők sajnos alig kockáztatják meg a műfajt, mert a kamarazene közönsége a legigényesebb és félnek, hogy nem tudják eladni a koncerteket. Egymás között szomorúan mondogatjuk, hogy mióta meghalt Strém Kálmán, oda az igazság. Ő egymagában rengeteget tett és az ő 2005-ös halálával hatalmas visszaesés következett be. Sokkal kevesebbet játszunk, mint akkoriban. Ráadásul felnőtt egy új művésznemzedék, amelynek a tagjai a világ rangos pódiumain kamaráznak, épp csak itthon nem kapnak, vagy legfeljebb alig kapnak lehetőséget. A Kaposfest pedig valóban egy nyári ünnep, de csodát sajnos nem képes tenni. Inkább hiánypótló rendezvény és Strém Kálmánra való emlékezés. Mi most a Kelemen Kvartettel kísérletezünk azzal, hogy egy utazó fesztivált szervezünk. Pályázati támogatással, hogy ne a 1978. november 22-én született Pécsett. ötévesen kezdett hegedülni, 11 évesen nyert felvételt a Zene- akadémia előkészítő tagozatára, 1994-ben ösztöndíjjal került Torontóba. Kanadai tanulmányai végeztével újra a budapesti Zeneakadémián tanult, ahol kitüntetéssel diplomázott. 2002-BEN a Nemzetközi Szigeti József Hegedűverseny első helyezettje. 2004-től a Liszt Ferenc Zene- akadémia hegedűtanára. A férje által 2009-ben alapíkoncertszervezőknek álljon bent a pénze. Nyolc koncertet tervezünk az ország vidéki városaiban. A cél pedig az lenne, hogy visszaszerezzük a közönséget, hogy ne csak a budapesti zenerajongók hallhassanak igazán jó kamarazenét.- És a zenei képzésről, az ének-zene oktatásról mi a véleménye manapság, milyen a helyzet Kodály és Bartók országában?- A zeneiskolák szintje és minősége még mindig meghaladja az európait. Nálunk még mindig nem luxus és nem csupán a módosabb szülők gyermekeinek kiváltsága a zenetanulás. A klasszikus zenei neveléssel már nem ez a helyzet. Sok helyről hallom és magam is tapasztalom, hogy az órákon tott Kelemen-vonósnégyes brácsása. 2010- ben az ő kezdeményezésére jött létre a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál. 2011- BEN ezüstérmet nyert a Kelemen Kvartettel a Melbournes Nemzetközi Vonósnégyes Versenyen. 2014-ben a Premio Paolo Bro- ciani Vonósnégyes Verseny első díját nyerte el a Kelemen Kvartettel. férje, Kelemen Barnabás Kos- suth-díjas hegedűművész. Két gyermekük van. könnyűzenével próbálják felkelteni az iskolások figyelmét, ami azonban e nélkül is mindenhol eléri őket. Nekünk inkább az európai zenetörténet legszebb műveivel kellene a gyermekeket megismertetnünk. Az énekóráknak az általános iskolákban elsősorban élvezetes közös éneklésekből, zenehallgatásokból kellene állnia. Ahol nem így van, ott sokat veszítenek a gyerekek.- A sport, a napi testnevelés fontosságáról sokat hallunk manapság és tudjuk is jól, hogy a rendszeres mozgás milyen előnyökkel jár. Az mit ad egy gyerek számára, ha zenét tanul?- A korán - 5-6 éves korban- elkezdett zenetanulás behozhatatlan előnyt jelent azokkal a gyerekekkel szemben, akiknek erre nem adnak esélyt. Egész más lesz a személyisége annak, aki zenét tanul - a lelke rezgése, a szépre való figyelme és nyitottsága - és ezáltal sokkal színesebb és tartalmasabb lesz az élete. Az, hogy a zenetanulástól másként működik az emberi agy, szintén bizonyítást nyert már. Jobban tud koncentrálni, kreatívabb, logikusabb lesz a gondolkodása, kitartóbb lesz és egy olyan nyugodt, erős belső világa alakulhat ki, ami miatt kevésbé lesz befolyásolható.- Muzsikus, zenepedagógus családba született. Az, hogy a zene lesz az élete, eleve elrendelt volt, vagy volt választási lehetőség?- Biztosan lett volna, ha nem ragad magával ennyire a zene, de kicsi esélye volt ennek, hiszen a családunkban a zene olyan volt, mint fogat mosni, vagy lélegezni. Az egész légkört a zene határozta meg. Ráadásul a szüleim a Csiky Gergely Színház zenekarában muzsikáltak akkor, amikor kicsi gyerek voltam, tehát a színpad szeretete egyszerre alakult ki bennem a zene szeretetével. Ötéves voltam, amikor már én is hegedültem. Ahogy a kezembe vettem a hangszert, éreztem, hogy ez a jövőm.- Sosem lázadt?- Gyakorlás ellen néha. Kellett velem küzdeni érte. Aztán jött a Zeneakadémia előkészítő tagozata, ahol Halász Ferenchez kerültem és onnantól már ez is megváltozott. Az ő kedvéért akár éjjel-nappal hegedültem volna.- Most a kvartettel érnek el egy- re-másra kiemelkedő eredményeket, miközben a pályája úgy indult, hogy fényes szólókarrier várta.- Alapvetően szólistának érzem magam. Mindig is hihetetlen energiákat kaptam a közönségtől, az ihletett pillanat megélésétől, a színpadtól. A szólistáiét azonban kemény és magányos pálya. Vágytam rá és meg is tettem érte mindent. Azért gyakoroltam, azért küzdöttem a versenyeken. Aztán megnyertem a Szigeti József nemzetközi hegedűversenyt, két hét múlva pedig a kislányomat vártam. Éppen akkor, amikor kinyílhatott volna a karrierem. Nem tudom, mi lett volna, ha... Amikor ugyanis gyerekeim lettek, meg- éreztem, hogy más is fontos az életben, mint a rivaldafénybe kiállni. Hotelszobákban egyedül átsírt éjszakák után rá kellett jönnöm, hogy mégsem nekem való a szólókarrier, mert a boldog párkapcsolattal és a családi élettel összeegyeztethetetlen.- Két ilyen tehetségű szólista egy családban biztosan nehezen lett volna menedzselhető.- Ezt hozta az élet. Nem bánkódom rajta, és női szólisták esetében ez nem is egyedi. Aki meg akarja valósítani magát, annak eszébe sem jut férjhez menni. De azért az nem véletlen, hogy egy bizonyos kor fölött inkább férfiak állnak a színpadokon, így is hatalmas családi áldozat- vállalás van abban, hogy ilyen fiatalon két gyereket nevelhetünk, miközben koncertezünk, versenyekre járunk, tanítunk a Zeneakadémián és fesztivált szervezünk.- Ha nagyobbak lesznek a gyerekek, már késő?- A női szólisták esetében a karrier azért inkább akkor dübörög, amikor még fiatalok és szépek. De most a kvartett miatt egyébként is annyira sűrű az élet, hogy szóba sem jönne, hogy szólóban nagyobb dolgokat vállaljak.-A nyár elején a Premio Paolo Brociani Vonósnégyes Verseny első diját nyerte el a Kelemen Kvartettel. Ez nagyon nagy dolog?- Igen, ez a vüág legrangosabb vonósnégyesversenye. Ráadásul nehezen indult, Dóra húgomat az ausztráliai turnén egy strand-baleset érte: eltört a jobb karja. Tizennégy hét kiesett a próbaidőszakból. A balesetet követő első koncertünket a Bor- ciani előtt egy héttel játszottuk, akkor vált biztossá, hogy Dóra is teljes erőbedobással tud majd versenyezni. Többek közt Martha Argerich is tagja volt a zsűrinek, ő egyenesen „életre szóló élményként” emlegette a Bartók-, Mozart- és Haydn-in- terpretációnkat - erre különösen büszkék vagyunk.- Nemzetközi elismertségben mit jelent egy ilyen siker?- A világ legnagyobb koncerttermeibe vannak felkéréseink. Jövő márciusig csurig a naptárunk és vannak két évre előre is meghívásaink.- Következő verseny?- Nem lesz több, ez volt az utolsó. Átgondoltuk, és úgy érezzük, hogy mindent megtettünk, amit tehettünk.- Mi a sikerük titka? Másként muzsikálnak, mint a többi vonósnégyes?- Talán igen. 18 éves korunk óta tervezgettük, hogy egyszer majd lesz egy vonósnégyesünk, hiszen egy vonós számára az igazán nagy művek, a valódi mélységek a vonósnégyes-irodalomban vannak a zenében. Amitől pedig másként muzsikálunk, az az, hogy a mi kvartettünk négy szólista kvartettje, miközben ugyanúgy van közös múltunk, mint azoknak, akik csak erre tették fel az életüket. Alig vártuk, hogy Dóra húgom akkora legyen, hogy megalapíthassuk a kvartettet, Homoki Gábor pedig tanítványunk volt a Zeneakadémián. A verseny után Gábor úgy döntött, hogy fél évre kilép a kvartettből helyette Varga Oszkárral játszunk. A mi sikereink talán azt bizonyítják, hogy van értelme új utakat próbálni és bátran izgalmat vinni a tradíciókba.- A gyerekeik zenélnek már?- Igen, egyre komolyabban. Hanna 11 éves és zongorázik. Megpróbáltuk a hegedűt is, de nem volt hozzá türelme, untatta. Nemrég egy rangos zongora- versenyt nyert meg, 67 induló előtt. Gáspár hatéves és hegedül. Szeretik és élvezik a zenét. ► t 4 > I
