Tolnai Népújság, 2014. augusztus (25. évfolyam,178-202. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-08-10 / 30. szám
2014. AUGUSZTUS 10., VASÁRNAP 5 SZTORI Megfejthetetlen az időjárás a Balatonnál kutatás Otven százalék az ideális strandidó valószínűsége a főszezonban, de a hajósok elégedettek lehetnek Életkép két eső között az egyik balatoni strandon. Idén még a szokásosnál is kiszámíthatatlanabb az időjárás. Új, Sopron-Ederics autó- sztráda hozhatna „megváltást” a balatoni turizmusnak? Egy siófoki szakember tíz év időjárási adatainak elemzése után jutott erre a következtetésre. Fónai Imre Nemcsak a szőlősgazdák, hanem a balatoni vendéglátók és turisták haja is égnek áll az idei nyár időjárása miatt. Kiakasztó, ezt mondta a vattacukorárus a siófoki Aranyparton.- Megdördül az ég és már szedelődzködnek is a fürdő- zők, napozók - panaszkodott. A szomszédos büfés is a hirtelen változó időjárást átkozta, mondván, trópusi éghajlatba fordultunk át az idén, hiszen a forróság után naponta többször is „leszakad az ég”. A nem mindig zavartalan napsütés kedvez viszont a balatoni hajóforgalomnak: július végén húsz százalékkal álltak jobban a tavalyinál. A well- ness-szállodában nyaralókat sem zavarja az időjárás, a hétvégékre garantált a telt ház a Balaton-parton, egészen augusztus 24-ig. Biztatóan alakult egyébként már az első hat hónap statisztikája is; emelkedést mutat a siófoki vendégéjszakák száma, tudtuk meg Hoffmann Henrik fürdőegyleti elnöktől. Ami az időjárást illeti, a Balatontól kevéssel délre, Kisbár- apátiban esett a legtöbb eső az országban eddig augusztusban az Országos Meteorológiai Szolgálat mérése szerint; 90 milliméter, ami akár egész havi csapadékmennyiségnek is megfelel. Egy frissen nyilvánosságra került kutatásból ezzel együtt az derült ki: a Balaton időjárási szélsőségei még a tó mellett élő szakembereket is meglepték.- Júliusra kiszámolva mindössze 49 százalékos az úgynevezett ideális időjárású strand- J nap valószínűsége a Balatonnál § és ez akkor is „elborzasztó”, ha mi, akik a tó partján élünk, tisztában voltunk a kutatás előtt is az időjárás szeszélyességével - mondja Kovács Péter, aki még a Kodolányi főiskola siófoki turizmus tanszékének tanáraként kezdte a kutatást, hogy azután most, a tanszék bezárása után már nyugdíjasként értékelje ki tíz nyár időjárási adatait.- A 2001 és 2010 közötti nyarakat vizsgáltuk, külön a főszezont júniustól augusztusig, és egy tágabb időszakot is májustól szeptemberig; a siófoki meteorológiai állomáson Horváth Ákos és Zsikla Ágota segített sokat ebben - folytatja a Kodolányi extanára. - Ideális strandnapnak azt vettük, amikor legalább húsz fok volt a napi középhőmérséklet és legalább 22 fokos a Balaton vize; a Balaton-átúszás során is ennyi az orvosilag megszabott minimum. Ne feledjük, éppen ez az az időszak, a kétezres évek elejétől, amikor gyakoribbá váltak a szélsőségek, amikor „megbolondult az időjárás”. Kétezerötben húsz, de 2003-ban és 2009- ben negyven ideális strandnap volt a főszezonban Siófokon, május és szeptember öt hónapja között ez 59-nél sosem volt több a tíz év során; 2003-ban volt ennyi, de a következő években, 2004-ben és 2005-ben már csupán 32 és 31! 2008-ban például Siófokon júliusban rekordot, 25 ideális strandidejű napot számláltak, a rögtön utána következő, még ugyancsak nyári hónapban, augusztusban azonban már mindössze hármat. Ebből vonjon le valaki következtetést, illetve adjon tanácsot, mikorra tervezze a turista a balatoni nyaralását... A siófoki turisztikai szakember szerint fontos a turizmusmeteorológia, mert „a világ évi egymilliárd turistájának a hetven százaléka a meleg, illetve a vízpart kedvéért kel útra”.- Két átka van a balatoni turizmusnak, a rövid szezon és a szeszélyes időjárás - így Kovács Péter. - Nem igaz, hogy a külföldiek ne lennének ezzel tisztában, a német útikönyvek vastagon szedetten írják: szeszélyes, bizonytalan a balatoni időjárás, tehát pontosan tudják, mi a hátránya a Balatonnak az Adriával szemben. Vessző- paripám, hogy ha már a klímán nem tudunk változtatni, tegyünk azért, hogy a turista, ha jó idő ígérkezik, nyugat felől is gyorsabban el tudja érni a magyar tengert! Ez csak egy Sopron-Balatonederics autósztrádával lehetséges. Megváltás lehetne ez a Balatonnak. A turizmus alapszabálya: első a vonzerő, második a megközelíthetőség, fontosabb tehát a szolgáltatásoknál is. Anno ugye a déli vasút megépülte után lendült fel a balatoni turizmus... Úgy tűnik, hogy a helyes elvárásokon múlik a boldogságunk brit tudósok Európán belül Magyarország a harmadik legboldogtalanabb hely, de egyénenként sokat tehetünk a jókedvért Brit kutatók kiderítették: a boldogság nem attól függ, hogy mennyire jól teljesítettünk valamit, hanem attól, jobban teljesítettünk-e a vártnál. Egyúttal képletet is alkottak a boldogság előrejelzésére. A 2009-ben kezdődött világméretű boldogságkutatás előfeltevése szerint három „boldogságtípus” létezik, és igen, nemcsak egyéneket, de nemzeteket is vizsgálnak már abból a szempontból, hogy mennyire elégedettek az élettel. A brit kutatók abból indultak ki, hogy az emberi agy a múltbeli tapasztalatok alapján folyamatosan próbálja megbecsülni, hogy egy-egy kockázat- vállalás mekkora jutalommal érhet fel. Vagyis a pillanatnyi boldogság attól függ, hogyan viszonyul egymáshoz a jutalommal szembeni elvárás és a tényleges jutalom - magyarázta a BBC-nek Robb Rutledge kutatásvezető. Ha például étterembe megyünk, és jobbat kapunk, mint vártuk, boldogabban távozhatunk. De a pozitív elvárások is növelhetik a boldogságunkat, addig mindenképp, amíg enni nem kezdünk, az étellel kapcsolatos várakozás miatt. A brit tudósok ugyan mindössze 26 delikvens kockázat- vállalási szokásait vizsgálták, és bár az agyuk „boldogságközpontját” is figyelték MRI-vel a kísérlet során, azért ez nem nevezhető nagy létszámú mintának. Ezt ők is érezték, ezért az egyenletet egy játékkal tesztelték, amellyel egy okostelefon-alkalmazáson keresztül 18 ezren játszottak. Ugyan a játék jóval egyszerűbb volt, mint a valódi események, Rutledge szerint a játékosok, akárcsak a való életben, azért vállalnak kockázatot, hogy jutalmat kapjanak. Az eredmények a kutató szerint igazolni látszanak az egyenletet, vagyis azt, hogy valódi kapcsolat van a jutalommal szembeni elvárások, a jutalom, és a boldogság mértéke között. Arra, hogy az elvárások milyen fontos szerepet töltenek be az életünkben, nem a brit tudósok mutattak rá először. A coaching, ez a viszonylag új tudományág is felhívja a figyelmet arra, mennyire meghatározza pozitív vagy negatív érzéseinket az adott személlyel, eseménynyel kapcsolatos előzetes elvárásunk, várakozásunk. Ha például valaki úgy gondolja, hogy a párjának feltétlenül valami különleges helyen, különleges körülmények között kell megkérnie a kezét, bizonyosan nem lesz maximálisan elégedett, ha ez az egyébként várva várt aktus a vasárnapi ebéd után a teraszon következik be. Barry Schwartz pszichológus egyenesen azt állítja, hogy ha boldogok akarunk lenni, ne legyenek nagy elvárásaink, mert azok nagy csalódásokhoz vezethetnek. Hogy ez így van-e, az abból a nemzetközi jóllétkutatásból (International Well-being Study) is kiderülhet, amely 2009 óta zajlik a világ több országában. A kutatók egyik előfeltevése szerint három „boldogságtípus” létezik. A hedonikusnak csak az a fontos, hogy jól érezze magát. Az, akinek az úgynevezett flow-élmény jelenti a boldogságot, aktív, tevékeny és bevonó- dott életet él. A harmadik típus nagyobb összefüggésekben gondolkozik, folyamatosan az élet értelmét, célját keresi. Az egyéni „boldogságfaktorok” nem feltétlenül azonosak azzal, amelyek alapján egy egész nemzetről meg lehet állapítani, mennyire felhőtlen az élete. Az ENSZ tavaly év végén nyilvánosságra hozott boldogságfelmérésében mindenesetre a dánok bizonyultak a leginkább felhőtlen életűeknek. Magyarország a riport szerint csupán a 110. helyen áll. ■ H. É. Apróságokon múlik? ha boldog akarsz lenni, gondolkodj pozitívan és kapcsold ki a mobiltelefonod! - egyebek közt ezt tanácsolja az Action for Happiness (Tégy a Boldogságért!) világmozgalom, melynek tagja a dalai láma is, társalapítója pedig Richard Layard brit közgazdász professzor. A mozgalom elutasítja az individualizmust, az anyagi javak hajszolását, követői szerint az egyén boldogságának legfontosabb külső meghatározója kapcsolatainak minősége otthon, a munkahelyén, a közösségben. A jó közérzet végett egyebek közt mások segítését, testmozgást és utcabál rendezését javasolják a mozgalom aktivistái. Minden nap egy panasznap VANNAK ORSZÁGOK, ahol ha megkér- rados virág deznek valakit, hogy van, modortalanság azt válaszolni, hogy rosszul. Nálunk lassan már akkor könyvelik el az embert bárdolatlannak, ha azt merészeli mondani: „jól érzem magam, minden oké.” Sőt, kifejezetten az olyasfajta feleleteket díjazzák, mint: „tele vagyok gonddal”, „nincs pénzem”, „a magánéletem romokban hever”. Egy ismerősöm, aki filozófus, ezt panaszkommunikációnak nevezi. És valóban: tele vagyunk panasszal. javították például a társasházunk elektromos főkapcsolóját. Jó előre kiírták a kapura: ekkor és ekkor nem lesz áram. Hát igen, az efféle szerelési munka már csak ezzel jár, de a végeredmény felől nézve lehetne úgy reagálni: milyen jó! Elvégre egy lakóközösség otthonára mindig ráfér némi tatarozás. Szomszédaink azonban így sápítoztak: jaj, most mi lesz a fridzsiderünkkel?, jaj, milyen koszt csinálnak ezek odalent!, jaj, miért pont ilyen melegben kell ezt csinálni? Az utóbbi megjegyzéshez hozzáfűzném: aznap nem is volt kánikula, olyan 25-26 fok lehetett. valaki, aki nagyon közel áll hozzám, nevezzük Katának, megjegyezte, hogy ez meg az a könyv hiányzik a web- áruházunkból. Ez volt az impressziója, amit megosztott velünk, több nem is maradt neki, mert dicséret nem hagyta el a száját. többről van itt szó, mint a félig üres vagy félig teli pohár elterjedt példázatáról. Mert a panaszkommunikációval nemcsak hogy az élettől is elvesszük a másik kedvét, azaz energiavámpírkodunk, hanem az elismerést is megvonjuk tőle. Jó példa rá szintén az én esetem, amikor lelkesen újságoltam Katának, menynyien kölcsönzik ki a könyvtárból és a könyvkölcsönző netes oldalakról a regényeimet. A reakció: „nemcsak a tieidet, másokét is.” Bumm! Torkomra forrt a szó. Vagy. Örvendezve említettem meg neki, mekkora nyüzsgés volt a dedikálásomon. Ő azt mondta, egyáltalán nem látott ott semmiféle nyüzsgést. Naná, gondoltam magamban, mert a végére értél oda. az elismerés a szeretet fontos velejárója. Ha tehát ezt tagadjuk meg egymástól, magát a szeretetet vonjuk meg. A sze- retetmegvonás pedig az egyik legbiztosabb módja annak, hogy eltávolodjunk egymástól. Ugyan ki akar olyasvalakivel együtt lenni, aki folyton ledorongolja? ugyanez megy nagyban is. A sajtóban ciki dicsérő kritikát írni egy ismeretlen szerző könyvéről, bármilyen jó legyen is az. Mert mit fognak szólni azok, akiknek a könyv nem tetszik? (Lehet, egy sorát sem olvasták, de a lesújtó véleményük azért megvan róla.) Természetesen minket fognak hülyének nézni. Pedig ha nem ismerjük el a másik teljesítményét, akkor önmagunkat fosztjuk meg az értéktől, amit embertársunk letett a közös asztalra. így tehát ön- sorsrontók is vagyunk. a panaszkommunikáció nem új keletű jelenség nálunk. A boldogult szocializmus fejleménye, amikor, ugyebár, semmivel sem lehettünk elégedettek, mert elnyomás volt (akkor is, amikor már nem), a vele való elégedetlenséget viszont tilalmas volt kifejezni. Maradtak tehát a hétköznapi élet apró-cseprő bajai, meg a másik ember, akibe bele lehetett rúgni. így lettünk szere- tetmegvonók. mindez nagyon veszélyes. A panaszáradat pocsék társadalmi közérzetet, az elismerés hiánya bizonytalanságot, a szeretet megvonása magányt szül, az önsorsrontó jellegről nem is beszélve. Ráadásul, mivel ezt adjuk tovább, az egész egy ördögi kör lesz. Márpedig hogyan teremthet élhető jövőt egy rakás boldogtalan ember? 4 i l i 4
