Tolnai Népújság, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-07-06 / 25. szám

2014. JULIUS 6., VASARNAP SZTORI A külföldön elő nu^yarok nem jönnek haza? kivándorlás A felmérések szerint nő azok száma, akik a jobb munka reményében mennek el Barátok, rokonok, isme­rősök - egyre többen él- ) nek külföldön, a hivatalos statisztikák szerint is. Egy filmes projekt alkotói dokumentumfilmeket ké­szítenek, hogy párbeszédet generáljanak az okokról, a motivációkról. Egy ehhez kapcsolódó friss kutatás pedig egyértelművé teszi: a Nagy-Britanniában élő magyarok többsége bizony nem vágyik haza. Haiman Éva Mivel sehol nem kell bejelen­teni, ezért csak becsülni lehet a külföldön dolgozó magyarok számát. A GKI Gazdaságkuta­tó Zrt. 2012 június végén több mint 250 ezerre tette a legalább fél éve külföldön dolgozó honfi­társaink számát. Ugyanakkor még nemzetgazdasági miniszte­ri minőségében Matolcsy György nagykövetségi becslések alapján félmillió külföldön dolgozó ma­gyarról beszélt. A fogadó országokban beván­dorlóként regisztrált magyar állampolgárok száma alapján készült tükörstatisztikák szerint a magyarországi kivándorlás 2000-es évek végétől tapasztalha­tó növekedése az utóbbi években felgyorsult. Ezt már a KSH veze­tésével megvalósuló SEEMIG pro­jekt állapította meg. Az Eurostat adatokat, illetve az abban nem szereplő fő célországok (Német­ország, Ausztria és az Egyesült Királyság) saját adatait összesítve mintegy 230 ezer főre becsülték a - hivatalosan bejelentett - kül­földön élő magyar állampolgárok számát. Akik egyre többen van­nak, ugyancsak a tükörstatiszti­kák szerint 2010-ben 43 ezren, egy évvel később majdnem 59 ez­ren, 2012-ben pedig már 72 ezren távoztak az országból. A Magyar Tudományos Akadé­mia Társadalomtudományi Kuta­tóközpont Kisebbségkutató Inté­zete által (MTA TK KI) London­ban, a magyar mobüitás egyik első számú célpontjában végzett egy kutatást a közelmúltban a SpeakEasy Project által készített Menjek/Maradjak dokumentum- film-sorozat alkotóival (lásd ke­retes írásunkat) együttműködés­ben. A brit fővárosban becslések Igencsak komoly kérdéseket feszegetnek Kiköltözési okok, amelyeket a válaszadók fontosnak tartottak* A válaszadók megoszlása hazatérési és maradási szándékaik szerint Magasabb életszínvonal Rossz gazdasági helyzet Jobb munkalehetőség Rossz politikai helyzet Szakmai fejlődés Kíváncsiság, kalandvágy Jobb továbbtanulás Otthoni hitel finanszírozása Magánéleti problémák Vállalkozás finanszírozása Egy éven Néhány év múlva visszaköltözne 21% Egyáltalán nem tervezi a visszaköltözést 38% 10 20 30 40 50 60 70 * A válaszadók mekkora hányada tartja az egyes okokat meghatározónak a saját kiköltözésére nézve. A Nagy-Britanniába költözött válaszadók számának alakulása az elmúlt években A válaszadók iskolai végzettség szerinti megoszlása Poszt­graduális 7% A következő öt évben biztosan nem költözik vissza 35% 8 általános vagy kevesebb 1% 2003 2005 2007 2009 2011 2013 Szakiskola, szakmunkásképző, érettségi 46% szerbit százezernél is több ma­gyar vállal munkát, tanul, illetve tervezi hosszabb-rövidebb tartóz­kodását, eseüeg végleges letele­pedését. Közülük 5200-an vála­szoltak az onüne kérdőívre, több mint 50 százalékuk volt felsőfokú végzettségű, és az átlagéletkoruk 33 év volt. A 23 kérdésből álló, 10 perc alatt kitölthető kérdőívben arra keresték a választ, hogy mi­lyen okokból költöznek magya­rok Nagy-Britanniába, mi jellem­zi társadalmi-gazdasági helyze­tüket, mennybe érzik magukat sikeresnek, illetve hogy mik a jövőre vonatkozó terveik. A vála­szokból kiderül: a kiköltözés okai között egyértelműen a munkavál­lalás a legfontosabb. A válaszolók több mint háromnegyede dolgoz­ni ment a szigetországba, közel fele-fele arányban vannak köz­tük olyanok, akik konkrét mun­kaajánlatra érkeztek, és akik csak a kiutazásuk után kezdtek el munkát keresni. A megkérde­zettek egytizede a párját követve érkezett, a többiek vagy tanulni, vagy konkrét cél nélkül, „szeren­csét próbálni” mentek. A kutatók azonban azt is lát­Főiskola, egyetem 46% ták, hogy a migrációs döntések ritkán vezethetők vissza egyet­len tényezőre, általában okok és célok bonyolult szövevényében alakul ki az elhatározás, hogy valaki hosszabb vagy rövidebb időt külföldön töltsön. Ezek kö­zött éppúgy szerepet játszottak a magasabb életszínvonal és a jobb munkalehetőség, illetve a szakmai fejlődés lehetősége és a jobb továbbtanulási lehetőségek Nagy-Britanniában, mint a rossz gazdasági és politikai helyzet Magyarországon, a magánéleti problémák, vagy egyszerűen a A MENJEK/MARADJAK sorozat alkotói, a SpeakEasy Project célja, hogy felhívják a figyel­met az új mobilitás helyzetére és körülményeire, hogy ezzel minél szélesebb területen szol­gáltassanak vitaalapot a té­máról szóló árnyaltabb társa­dalmi diskurzushoz. A sorozat első, New York-i epizódja két hosszabb ideje a városban élő és dolgozó magyar fiatalról szól. A második részt forgat­ták Nagy-Britanniában, ez hat párhuzamos portrén keresztül igyekszik bemutatni a Lon­donba nemrégiben kiköltözött fiatal magyarok életét és min­dennapjait. A következő, Ber­linben, illetve Németország­ban élő magyarokat bemutató film várható premierje 2014. december. A dokumentumfil­mek az alábbi linken megte­kinthetők: http://www.men- jekmaradjak . hu/ Inkább vidékről mennek el a kutatások szerint A különféle kutatások sze­rint a külföldön dolgozó ma­gyarok nagyjából azonos arányban, 25-25 százalékban választják Németországot, il­letve Nagy-Britanniát. A kö­vetkező kedvelt célpont Auszt­ria, Észak-Amerika, majd a BENELUX államok. A TÁRKI felmérése szerint ma már a háztartások 9 százalékában van olyan családtag, aki tar­tósan külföldön dolgozik. A településtípus szerinti ösz- szehasonlítás azt mutatja, hogy főleg a vidéken élők kö­zül próbálnak szerencsét Ma­gyarországon kívül. Határátkelők blogja egyéni tapasztalatokkal „az ország átlépte a határt, ezért mi is átlépjük.” Ez a jel­mondata annak a blognak, amelyen számos „határátkelő” számol be személyes tapaszta­latairól, motivációiról és a kül­földi boldogulás buktatóiról, sikereiről. Számos országból írnak személyes, az útnak in­dulók számára sokszor hasz­nos tapasztalatokat. AUSZTRIÁTÓL AUSZTRÁLIÁIG. az egyik bejegyzés szerint ugyan állandó a számháború a „hány magyar is dolgozik külföldön?” témakörben, de a lényeg nem is az, hogy eléri-e a szám a 600 ezret vagy „csak” félmillió. Sokkal in­kább az, hogy ez olyan folya­mat, amely egyelőre megállít­hatatlannak tűnik. Ami biz­tos, hogy a fő célországok népszerűségi sorrendben az Egyesült Királyság, Németor­szág, Ausztria, Szlovákia, Hol­landia, Spanyolország, Svájc, Írország, Olaszország és Fran­ciaország. A lényeg mégiscsak az lenne, hogy kik mennek ki, milyen képzettséggel, hány évesen, és vajon közülük hányán tér­nek majd vissza. kíváncsiság, a kalandvágy. A vá­laszadók több mint felénél ugyan­akkor a kinti magasabb életszín­vonal és jobb munkalehetőség, illetve a hazai rossz gazdasági helyzet volt a döntő érv. Keve­sebben, de még mindig számot­tevően említették az okok között a rossz magyarországi politikai helyzetet, illetve a külföldi jobb szakmai fejlődési lehetőséget. A többi migrációs ok jóval kisebb arányban bizonyult fontosnak. A megkérdezettek elsöprő többsége elégedett jelenlegi hely­zetével, különösen, ha a korábbi, magyarországi körülményekkel hasonlítja össze. Aüg több mint egytizedük érzi úgy, hogy hely­zete nem javult, vagy rosszabbo­dott, amióta a királyságban él. Ezzel összhangban az sem meglepő, hogy a többség a közel­jövőben nem tervezi, hogy haza­jön. Sőt, csaknem háromnegye­dük soha, vagy a következő öt évben biztosan nem térne vissza, egyötödük szerint ez néhány év múlva jöhet szóba, és mindössze alig több mint 6 százalék nyilat­kozott úgy, hogy egy éven belül visszatér Magyarországra. Mi lett Illés szekeréből? ELSZÖRNYEDVE HALLGATTAM kolléganőm Rados virág beszámolóját a szünetben. Arra gondoltam, ez az én ta­nítványaim egyikével sem fordulhatna elő. Mert én meg­tanítom őket arra, amire kell, azaz többek között rendesen fogalmazni. A dolog magyar­tanár koromban történt, ami­kor még ifjú voltam és bohó, és mindenkit elítéltem, aki szerintem rossz módszerrel (tehát nem az enyémmel) okí­totta az irodalmat. Hiába, az ember fiatalon világmegvált, pedig még rajta van a tojáshéj a fenekén. azt is megrökönyödve ta­pasztaltam, hogy a körben ülő kollégák nemhogy görbe szemmel néztek volna az em­lített tanártársra, aki csak mesélt, és röhögött, hanem vele együtt ők is hangosan röhögtek. Mit röhögtek? Ful­dokoltak, majd' legurultak a székről. ma már nem vagyok olyan megveszekedetten szigorú. Talán mert jó párszor bebizo­nyosodott, én sem vagyok té­vedhetetlen. Vagy egyszerűb­ben megközelítve a kérdést: beismerem, a sztori valóban vicces, és kész. történt, hogy a kolléganő az angol romantika költőiről íratott dolgozatot, és az egyik tanítványa a legnagyobb buz­galommal körmölte le a nagy Lord Byron életének egyik felettébb sanyarú mozza­natát, illetve az arról általa összeeszkábált mondatot: „Byronnak dongalába volt, és ezt anyja sokszor a fejéhez is vágta.” akkortájt talán azért sem voltam valami elnéző, mert én elit iskolába jártam, ahol ilyen baklövést egyszerűen nem követhettünk el. A férjem bezzeg egy teljesen átlagos suli padjait koptatta - ki tud­ja, talán vidámabb is volt az élete, mint az enyém. Nemrég mesélt egy történetet, amely később, amikor már minden­ki régen leérettségizett, ledip­lomázott, családot alapított, karriert csinált, szóval felnőtt, megmaradt olyan históriának, amit osztálytalálkozókon szí­vesen emlegetnek. NYOLCADIKBAN MAGYARBÓL dolgozatot írtak, az egyik kér­dés Ady Endre Illés szekerén című versére vonatkozott: me­lyik költeményben szerepel a következő két sor? A választ csak az első padban ülő tudta, akit hátulról a mögötte ülő bö- ködött: mi ez, mi ez? Az első pados hátrasúgta a címet a mögötte lévőnek, az ismét hát­rasúgta, és így tovább. Szóval szájhagyomány útján terjedt a megoldás. a következő órán jött a tanár­nő, hóna alatt a paksaméta dolgozattal, és felolvasta a súgók válaszait. „Illés szeke- rén”-ből először „Illés Szege­den” lett, aztán „Illat Szege­den”, majd „Illatszekrény.” Mindenki dőlt a röhögéstől, élen a tanárnővel. Biztosan túl volt már az ifjú titánia kor­szakon, és képes volt a dolog humoros oldalát nézni. egy másik alkalommal a tan­erő Csokonaiból feleltetett. A tudnivalók része volt a költő életrajza, akinek szomorú el- hunytáról (temetési beszédet tartott hóban-fagyban, ami­től tüdőgyulladást kapott, így halt meg), a felelő eképp emlékezett meg: „Csokonai télen beszédet mondott, és megfagyott.” Amikor pedig a memoritertanulás volt soron? Férjem legjobb barátja boldog volt, hogy sikerült emlékeze­tébe vésnie a feladott verset, ezért emelkedett hangnem­ben kivágta a rezet: „Anyám, József Attila.” ha jobban belegondolok, az illatszekrény nem is rossz. Először az jut róla az ember eszébe, hát az meg mi a fene lehet, de aztán eltöpreng. Nem is volna hülyeség egy illat­szekrény. Vagy több. Mindig az aktuálisat lehetne kinyitni, attól függően, hogy rózsa-, orgona- vagy szegfűillatot akarunk-e szagolni. Persze a tornatermi öltözőben is lehet­nek illatszekrények - de ha nem muszáj, szerintem azokat inkább ne nyissuk ki.

Next

/
Thumbnails
Contents