Tolnai Népújság, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)
2014-07-28 / 174. szám
4 KÖRKÉP 2014. JÚLIUS 28., HÉTFŐ A Domokos István által készített tárgyak saját egyéniségét tükrözik. Kedveli az egyéni megrendelésekkel járó kihívásokat A hivatása a hobbija is kézművesremek A legjobbak közé került az országos pályázaton Sokan először döntöttek úgy, hogy vért adnak tolna megye Sok új véradó jelent meg pénteken a Magyar Vöröskereszt és az Országos Vérellátó Szolgálat „Három Megye Összefog” elnevezésű véradó akcióján. Gulyás Katalin, a Vörös- kereszt Tolna megyei igazgatója elmondta, hogy Szekszárdon hatvankilencen jelentek meg, közülük tizenegyen először döntöttek úgy, hogy vért adnak. A jelentkezők közül végül ötven- ketten voltak egészségügyileg alkalmasak. Gulyás Katalin szerint az elmúlt hetek szeszélyes időjárása és a nyári vírusok miatt szűrtek ki ennyi embert. Dombóváron negyvennégyen jelentek meg és harmincnyolcán adhattak vért. Itt öt új donort köszönthettek. Szekszárdon ajándékokat, egy kézi masszírozót és két sporttáskát sorsoltak ki, Dombóváron pedig Gábor Sándor mestercukrász tortájával jutalmazták Rizsányi Attilát, a nap véradóját. Gulyás Katalin egyúttal köszönetét fejezte ki minden önkéntes segítőnek és a szponzoroknak. ■ H. E. Közel háromezer gyereket érintett a Kultúrkapocs Paks Eredményesen zárult a Paksi Közművelődési NKft. által megvalósított „Kultúrkapocs - a paksi Csengey Dénes Kulturális Központ részvételének erősítése a tanórán kívüli nevelésben” című program - számolt be Bo- dó Katalin projektmenedzser. A központtal 11 oktatási-nevelési intézmény működött együtt. A többségük gyermekekkel foglalkozó paksi intézmény, de pusz- tahencsei, németkéri óvodák, iskolák is részt vettek az egy éves munkában. Kilencvenhat szakember közreműködésével 15 havi, 12 heti szakkör, 10 szakköri kirándulás, 16 egyéni tehetség- fejlesztő felkészítés, 4 verseny, 3 témahét, 26 témanap és egy kiállítás valósult meg kevés híján háromezer óvodás fiatal részvételével. Bodó Katalin azt mondta, a megkezdett tevékenységek fenntartásában bízva mondanak köszönetét az együttműködő intézményvezetőknek, a megvalósításban részt vevő pedagógusoknak, szakembereknek. ■ V. T. Domokos István olyan hivatást keresett, amelynek során természetes anyaggal foglalkozhat. Szíjgyártó és bőrdíszműves lett belőle, és ezt a mai napig nem bánta meg. Venter Marianna szekszárd Tizenkettedik alkalommal rendezte meg a Ma-* gyár Kereskedelmi és Iparkamara a Magyar Kézműves Remek pályázatot, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a hagyományőrzésben fontos szerepet betöltő mesterekre és a honi hagyományokat követő kézművességre. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy egyre növekszik a kereslet a minőségi, különleges és művészi termékek iránt, de ehhez fontos az újítóképesség megdomokos istván 1976-ban született Szekszárdon. Itt végzete általános iskolai tanulmányait, majd az Ady szakközépiskolá; ban szerzett bőrdíszműves szakmát. 1991-től Nepp Dénes szíjgyártó mester tanítványa, majd 1994-től alkalmazottja. házas, feleségével egy gyermeket nevelnek. jelenése a kézművességben a hagyomány és a speciális tudás mellett. A „Magyar Kézműves Remek” címet azok a munkák érdemelték ki, amelyekben a mesterségbeli tudás mellett ez a megújulási képesség is tetten érhető. A pályázaton indult Domokos István szekszárdi szíjgyártó, bőrdíszműves is, aki bekerült a harminckilenc kitüntető címmel jutalmazott kézműves közé.- Mindenképpen valamilyen természetes anyaggal akartam foglalkozni, és a bőrművesség megfelelt ennek a kritériumnak - meséli kérdésünkre magáról. - A szerencse úgy hozta, hogy Nepp Dénes szíjgyártó mester éppen tanulót keresett, és rám esett a választás. Sokat tanultam mind tőle, mind pedig az ő mesterétől, Ambach Antaltól is. Amikor bekerültem a hobbija és a munkája megegyezik, a családdal és a kisfiával eltöltött időn kívül a hivatásának szenteli az idejét. a magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2014-es kézműves pályázatán az általa készített felvezető kantár elnyerte a „Magyar Kézműves Remek” elismerő címet. a Nepp-műhelybe, és első alkalommal láttam, hogyan alakult át egy két és fél négyzetméteres tábla bőr csodálatos tárgyakká, tudtam, hogy jól választottam - mondja Domokos István. A tanuló évek után sem keresett máshol munkát, maradt a Nepp-műhelyben. Azt mondja, a szíjgyártás több emberes tevékenység, a főnök szab, ő pedig összeállít, varr, tisztít. A műhelyben különféle fogathajtó szerszámokat készítenek, kettes-, négyes-, ritkán egyes fogatra, meg parádés- és mara- ton fogatra. Hátas szerszámok nem készülnek, bár megszerezte a nyereggyártó képesítést is. Minden egyes darabot kézzel készítenek, így mind egyedi. István úgy véli, képtelen lenne egy gyárban dolgozni, szalagmunkát végezni. A szakmai gyakorlat során megtapasztalta a gyári munkát is, és hamar meggyőződött róla, hogy az nem az ő világa. Bár egyre nehezebben, de még meg lehet élni ebből a munkából. Igény lenne rá, az emberek keresik a minőségi, kézműves tárgyakat, azonban sokan nem tudják megfizetni. Domokos István szereti a kihívásokat, szívesen fogadja az egyedi megrendeléseket - például egy szép motoros táska -, amelynek során neki magának kell kitalálnia a megoldást és az ehhez legalkalmasabb technikát. - Azt szeretem ebben a hivatásban, hogy az egyes darabok elkészítése során belevihe- tem az egyéniségemet egy-egy tárgyba. Szerencsésnek tartom magam, mert olyan munkát végzek, amely számomra nem munka, hanem hivatás, hobbi, szenvedély. Szentmise és élő csocsó Szőlőhegyen DOMBÓVÁR-SZŐLŐHEGY Délelőtt tíz órakor szentmisével vette kezdetét a dombóvár-szőlőhegyi Anna-napi búcsú szombaton. A szentmisét Szabó Oszkár, Kutas Attila, Kürtösi Krisztián római katolikus plébánosok, valamint Kiss Márton bélfenyéri (Románia, Partium) plébános celebrálta, a prédikációt Szabó Oszkár tartotta. Kutas Attila elmondta, hogy a hívők egy csoportja gyalogosan zarándokolt ki a búcsú helyszínére, a többi résztvevő - akik nem csak a városból, hanem a környező településekről is érkeztek - busszal, vagy saját járművel jutott el a szabadtéri misére a Szent Anna kápolnához. Az Anna-napi búcsú régi hagyomány, amelyet most olyan formán újítanak meg, hogy vasárnap helyett az Anna-naphoz legközelebb eső szombaton fogják ezentúl megtartani, mert így többen tudnak részt venni a rendezvényen. A hagyományok szerint az idei szőlőhegyi búcsún sok más program is várta a szép számú közönséget. A teljesség igénye nélkül felsorolva: habparty, stand up comedy Maksa Zoltánnal, zenekarok és énekesek fellépése, este fél nyolctól pedig utcabál. Volt még emellett extrém kerékpáros- és bajvívó bemutató, a gyerekeknek körhinták, lovaglás és állatsimogató, és nagy sikert arattak az élő- csocsó mérkőzések is. Ha valaki nem ismerné: az élőcsocsó- ban a játékosok hasonlóan az asztali csocsóhoz, a pályán a megfelelő poszton egymáshoz kötve futballoznak. A hagyományokhoz híven, köszönhetően a támogatóknak - egyetlen kivétellel - az idei programok is mindenki számára ingyenesek voltak. ' ■ V. M. A polgármester is beszállt csocsózni Remekelt a pályázaton a felvezető kantárral Híresek voltak a kontinensen a hazai szíjgyártók A magyar Néprajzi Lexikon szerint a szíjgyártó az emberi ruházathoz, lószerszámhoz, különböző használati tárgyakhoz szükséges szíjazatot készítő és egyéb bőrmunkát végző mesterember. A szíjgyártó mesterség valószínűleg nagyon régi a magyarságnál, már a vándorlások idején magas színvonalon ismerhették. A szó első előfordulása - helynévként - 1322-ből való. Munkájuk Európa-szerte híres volt, német és francia szíjgyártók például azért vándoroltak Magyarországra, hogy eltanulják technikájukat. A termékeik iránti kereslet a XX. században a lóállomány rohamos fogyásával nagymértékben esőjeként. Amatőr alkotók mutatkoznak be a kiállításon Tízmillióból újult meg az évszázados zarándokhely hagyományápolás Csodatévő erőt tulajdonítottak a csicsói kápolna kegyképének és a szent forrásnak simontornya Tizenhetedik alkalommal mutatkoztak be amatőr képző- és iparművészek a Fried művelődési ház kiállításán. A tárlatot Könyv István lános grafikusművész nyitotta meg, közreműködött a Lel- kes-Cserfes Gitárcsapat és Máté Anna. A húsz alkotó többek között kézimunkákat, kézműves alkotásokat, rajzokat, festményeket, kerámiát, fotókat, foltvarrott alkotásokat, grafikákat, ékszereket, gyöngymunkákat, helytörténeti kiadványokat mutat be a közönségnek. Az amatőr művészek bemutatkozásának népszerűségét jelzi, hogy a tárlat jövőre már nagykorúságát „ünnepli”. ■ V. M. hőgyész Csicsó-puszta a hagyomány szerint már a török hódoltság előtt is búcsújáró hely volt, amelynek szent kútját remeték őrizték. A XVIII. század elején a környékre németek telepedtek. Ők adtak a csodatevő forrásnak nevet (Bründl-kutacska). Az első remetét 1731-ből említik. Ő a forrás mellett kis cellát épített magának kápolnával. A mai csicsói templomot 1745-ben Mercy-Ar- genteau Anton földbirtokos építtette a Szentháromság és a Segítő Szűz Mária tiszteletére. A legenda szerint a XVIII. században a grófi konda egy Mária-ké- pet vagy Mária-szöbrot túrt ki a földből, amelynek helyén fakadt a forrás. Más változat szerint a A felújított kápolna nem csak a zarándokokat várja a jövőben disznók Szűz Mária jegygyűrűjét, illetőleg a forrásnál ma is látható kisméretű Fájdalmas Anya szobrot túrták ki a talajból. Annak idején tízezren is lehettek a zarándokok, akik ellátogattak egy-egy csicsói búcsúba. Az egykori remeteség által őrzött misztikus templom és kegykép, valamint - a hagyomány szerint - csodás gyógyulásokat hozó szentkút leromlott épületegyüttesét Hőgyész önkormányzata a közmunkaprogram, a Hőgyészi Értékőrző Egyesület pedig pályázati segítséggel közel tízmillió forintból együtt újította fel. A pályázatnak köszönhetően száz százalékos támogatást nyert el a projekt. A remények szerint a megújult zarándokhely a táj és a több a jövőben nemcsak a vallásos, hanem a bakancsos turisták ideális kirándulóhelye is lehet. Bottá György, Hőgyész polgár- mestere elmondta, hogy a település kollektív emlékezetében a mai napig is erősen él mindaz a hagyomány és legenda, amely a megye lelki központjává avatta Csicsót. A polgármester hozzátette érdekességképpen, hogy a többnemzetiségű nagyközségben a XVIII. században betelepülő németek leszármazottai inkább a templomban elhelyezett Szűz Mária kegyképnek, míg a magyarok a forrásvíznek, a Szent kútnak tulajdonítanak csodatévő erőt. ■ V. M.
