Tolnai Népújság, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-22 / 169. szám

4 2014. JÚLIUS 22., KEDD Lovas polgárőrök teljesítenek szolgálatot KÖRKÉP Helyi önkéntesek és az önkormányzat által biztosított közfoglalkoztatottak is segítették a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének munkatársait Még rejtély, mikor épült leletek Szeretnék egészében feltárni az egykori dombóvári vár múltját tengeuc A gyalogos, kerékpá­ros és autós járőrök mellett im­már lovas polgárőrök is vigyáz­zák Tengelic és az Ott élők nyu­galmát. Szinger Ádám elnök­től megtudtuk, hogy bő két hó­napja rendszeres a lovas járőrö­zés a polgárőrségnél. Egyesüle­tük két tagja saját lovakkal tel­jesít szolgálatot. Tengelic eseté­ben ennek fokozott jelentősége van, hiszen tizenegy külterület tartozik a községhez. Szinger Ádám azt mondta, hogy öt éve, 2009-ben jegyez­ték be egyesületüket. Jelenleg tizenöt tagot számlál a szerve­zet. A létszámbővítés nem ki­fejezett cél, mert csak olya­nokra van szükség, akik dol­goznak. Ez a mostani tagság­ra teljes mértékben igaz. A jár­őr szolgálatokat főként a hét­végére, ünnepekre koncentrál­ják. Azokon az estéken, ami­ket munkaszüneti nap követ, mindig van két polgárőr szol­gálatban. A település rendezvé­nyei is elképzelhetetlenek nél­külük. A működést az önkor­mányzat minden évben támo­gatja, és minden esztendőben pályáznak az országos szövet­ség által koordinált keretre is. A két forrásból összesen félmil­lió forint az éves bevétel. Eleinte gyalogosan járőröz- tek, majd az egyesület vásá­rolt két kerékpárt. Azok a ta­gok, akik saját autóval vég­zik a szolgálatot, üzemanyag hozzájárulást kapnak. A lovas járőrök esetében ez a takar­mányozásra értendő. Szinger Ádám azt mondta, hogy Tóth Zoltán régi tengelici, Kiss Ba­lázs idén költözött hozzájuk, ráadásul lovas szakember. Ők ketten járják a tengelici ha­tárt, ami bizonyára elriasztja a rossz szándékú embereket, a lakosságot viszont megnyug­tatja. ■ Vida T. Kiss Balázs és Tóth Zoltán Régészek kutattak Dombóváron a gólyavári ro­moknál az elmúlt hetekben. A vár leomlott falszakaszai és zömében török kori lelet­anyag került elő. Hanoi Erzsébet * * Néhány falcsonk látható már csak a Dombai család várá­ból Dombóvártól délre, a Ka­pos partján. Az önkormányzat felkérésére itt végezetek feltá­rásokat a Szegedi Tudomány- egyetem Régészeti Tanszéké­nek munkatársai június 5. és július 6. között. A kutatást veze­tő Berta Adrián régész elmond­ta: a jelenlegi talajréteg alatt az egész lelőhelyet egy vastag bon­tási törmelékréteg fedi, amely valószínűleg a várat lerombo­ló 18. század eleji robbantás so­rán keletkezett. Az omladékból a vár leomlott falszakaszai, fal­sarkok kerültek elő, viszony­lag jó állapotban. Mivel tekin­télyes kiomlott falmaradvá­nyokra leltek, arra számítanak, hogy a föld alatt még az erede­ti helyükön álló falrészletek is megtalálhatóak lesznek. A bon­tási törmelékréteg alatt egy vas­tag feltöltésréteg következett, amelyből a legnagyobb meny- nyiségű, zömmeltörök kori, ki­sebb részben késő középkori le­leteket tárták fel. A leletanyag jelentős része kerámia-töredék, de kályhacsempékre, pipákra, ólom puskagolyókra, ágyúgo­lyóra is bukkantak. A bolygatatlan altalaj a je­lenkori járószint alatt 2,5 mé­ter mélyen került elő. A lelő­hely központi részén egy 2 méter széles és 50 méter hosz- szú, észak-dél irányú kutatóár­kot nyitottak a régészek. Ennek feltárásával akartak adatokat szerezni a lelőhely szerkezeté­ről, melynek ismerete hozzá­járulhat annak megértéséhez, hogy a vár megépítésétől kezd­ve napjainkig milyen emberi tevékenységek és természeti fo­lyamatok zajlottak a területen, s tudják megtervezni az ásatá­sok folytatását, amelyre a kö­vetkező évben kerülhet sor. Berta Adrián elmondta, hogy az írott forrásokban a dombói vár már a 14. század elején fel­tűnik, azonban még nem tisz­tázott, hogy ezek az adatok er­re az építményre, vagy pedig a Dombóvár-Szigeterdő lelő­helyen feltárt középkori lakó­toronyra vonatkoznak-e. A 17. század végén a vár az Esterhá­zy család birtokába került, akik részletes leírást készíttettek ró­la. Ebben az áll, hogy a várat a Dombai család építtette 1520- ban, azonban a kérdéssel fog­lalkozó kutatók többsége sze­rint ez az adat inkább egy már régebben is álló vár átépítésé­re vonatkozik. A korábbi kuta­tások és az idei feltárás során is kerültek elő a török korinál ré­gebbi leletek, amelyek valószí­nűsítik, hogy a vár helyén már korábban is állhatott valami­lyen építmény. A feltárásban Berta Adrián mellett Szebenyi Tamás régész, valamint Eszes Adrienn, Ótott Tímea és Berta Norbert szegedi régészhallgatók vettek részt, il­letve több helyi önkéntes és az önkormányzat által biztosított közfoglalkoztatottak is segítsé­gükre voltak. A karlócai béke értelmében robbantották fel A 20. század végén indult a komolyabb kutatás * A vár a 15. században a Dom­bai család rezidenciája volt - mondta el Berta Adrián. A csa­lád tagjai ennek az évszázad­nak a végén jelentős udvari mél­tóságokat és megyei tisztségeket töltöttek be. A 16. század első felében, a Dombai família férfi ágának a kihalása után Werbő­czy István ítélőmester, a Triparti- tum összeállítója szerezte mega várat, amely egy ideig Török Bá­lint birtokában is volt. A 16. szá­zad közepén került török kézre, akik 1686-ban adták fel. A tö­rök uralom alatt kisszámú, bal­káni eredetű várkatonaság állo­másozott a várban, majd a tö­rökkiűzése után az Esterházy családé lett. Az akkor még szin­te teljes épségben álló várat a karlócai béke értelmében rob­bantották fel 1702-ben. A romo­kat egészen a 19. század végéig építési alapanyagnak használ­ták a helybeliek. VÁZLATOS ALAPRAJZOT és távla­ti képet először Rómer Flóris, „a magyar régészet atyja” készített a gólyavári romokról a 19. szá­zad közepén. A 20. század utol­só negyedében kezdődtek mega komolyabb régészeti kutatások a vár területén. A nemrégiben elhunyt Dr. Miklós Zsuzsa ré­gész több alkalommal végzett terepbejárást a lelőhely terüle­tén, valamint több éven keresz­tül folyamatosan készített légi fotókat a várról. Dr. Gere Lász­lóval közösen készítették el a romok építészeti felmérését és elemzését. 2012. januárjában a Wosinsky Mór Megyei Múzeum munkatársai végeztek leletmen­tést. A dombóvári dr. Szőke Sán­dor és neje elsőként tették közzé a várról az 1692-ben készült részletes, leltárszerű leírást, Koppány Tibor építész pedig elő­ször készítette el a vár elméleti rekonstrukcióját. Emlékképek, emberek villannak fél a gyermekkorból vélemény Sas Erzsébet csak a szépre emlékezik ú] könyvében, pedig drámák is formálták az életét szekszárd Minden szempont­ból szép könyv a szekszárdi Sas Erzsébet Áldott gyerekkorom cí­mű könyve. Szép a borító, a be­tűk, az egész tipográfia. Szépen, gördülékenyen van megírva. Mondhatni nem lehet letenni. Az olvasót akkor érdekű mások gye­rekkora, ha a visszaemlékezé­sekből ráismer önmagára, saját életére. Vagy úgy, hogy párhuza­mosságokat, vagy úgy, hogy kü­lönbözőséget keres és talál. A könyv remek korfestő, érez­hető a történetek történelmi lég­köre. Minden magyar faluban hasonlóképpen zajlott az élet azokban az évtizedekben, mint Alsónánán, ahol az író felnőtt. Az is szimpatikussá teszi a szer­zőt, hogy nem ítélkezik mai tu­dása és tapasztalatai birtokában a korabéli szereplők és a kor fe­lett. Ugyanakkor némiképp za­varó, amikor abba a hibába esik, hogy a mában emlegeti bácsi­nak, néninek gyermekkora figu­ráit. Őszintesége azonban nyil­vánvaló, úgy írta meg a történe­teket, ahogyan azokat megélte. A könyv csak egy tárgy, ez esetben a benne foglalt szöveg műfaját nehéz meghatározni. A sok kisebb-nagyobb történet, amelyeknek elbeszélése, az író régi erénye - mondhatni a kar­colatok mestere -, nem igazán áll össze folyamattá, valamifé­le egésszé. A még feszesebben megírt novellák füzérében ta- Sas Erzsébet 7. kötetének bemutatóján a szekszárdi Művészetek Házában Ián még izgalmasabb lenne föl­ismerni az egészet. Azt a gyerek­kort, amelyből Sas Erzsébet sze­mélyisége éppen ilyenné alakult és nem mássá, amelyből ma is építkezik. Az sem kizárt, hogy a novellákat, immár fotók és ne­vek nélkül, még ezután kell majd megírnia. Vannak ebben az élet­rajzban olyan drámák, amelyek­kel a szerző nem igazán nézett szembe, jelenleg csak a szépre, a jóra a szeretetre emlékezik. Pe­dig a ki nem mondott drámák is formálták életét. Ugyanak­kor Sas Erzsébet elmesélte, hogy egyik olvasója meg éppen azt ki­fogásolta, hogy miért van eny- nyi szomorúság és halál ebben a szép könyvben. ■ Ihárosi I. Kinézték a telket, ahol kialakítanák az új tűzoltószertárt SIMONTORNYA A Dombóvári Ka­tasztrófavédelmi Kirendelt­ség tevékenységéről tartott be­számolót Szabó Jenő alezredes, a kirendeltség vezetője a si- montornyai önkormányzat leg­utóbbi ülésén. Mint arról Var­ga László, a város kommuni­kációs munkatársa tájékoztat­ta lapunkat, a beszámoló so­rán elhangzott, hogy dicsére­tes a simontornyai kezdemé­nyezés, az önkéntes tűzoltóság újraszervezésre, amely azóta is jól működik. Ez azért is fon­tos, mert a legközelebbi hivatá­sos tűzoltóság a mintegy har­minc kilométerre fekvő Sár- bogárdon van. A témával kap­csolatban tárgyalt a testület egy tűzoltószertár kialakításá­ról. A városatyák úgy döntöt­tek, hogy egy a vasút területén lévő, magántulajdonú ingat­lant vásárolnak meg erre a cél­ra, és felhatalmazták a polgár- mestert, hogy tegyen árajánla­tot a tulajdonosnak. A tűzoltó egyesület elnöke és parancs­noka köszönetét fejezte ki a testületi döntést illetően, és el­■ A testület úgy döntött, hogy még az idén összeír­ják Simontornyán a négy- lábúakat mondták, hogy így már igény­be tudják venni a marpinge- ni testvérváros korábban meg­ígért anyagi segítségét. Napirend előtt tájékozta­tót tartott a városban a szol­gáltatást ellátó hulladékgaz­dálkodási cég képviselője. A tájékoztatót követően Csősz- né Kacz Edit polgármester fel­vetette, hogy igen nehéz a la­kosságot a szelektív hulladék- gyűjtésre ösztönözni, amikor azt látják, hogy a külön-külön összegyűjtött hulladékot egy nagy, közös tartályú autóban szállítják el. Megtárgyalta a testület az eb-összeírással kapcsolatos kérdéseket. Az összeírást diá­kok végzik, akik e feladat so­rán közfeladatot ellátó sze­mélynek minősülnek. A város­ban sajnos gond, hogy egye­sek több kutyát tartanak an­nál, mint amennyiről felelősen gondoskodni tudnak. Az ösz- szeírástól azt várják, hogy se­gítséget jelent majd a kutya­tartással kapcsolatos önkor­mányzati intézkedések megho­zatalában. ■ V. M. Amerikaiak is csatlakoztak idén a Duna-túrához Paks Ismét beiktatták program­jukba megállóhelyként Paksot a Nemzetközi Duna-túra részt­vevői. A világ leghosszabb, leg­régebbi szervezett vízi túrája ez, 1956-ban szlovák és magyar kajakosok alapították. Ma már Ingolstadt és SF Gheorge között 2455 kilométer a táv, amit csak néhányan teljesítenek. Az eve­zősök többsége néhány napra, hétre csatlakozik, s nem csak európaiak, hanem Amerikából, Ausztráliából, Afrikából is. Hét hazai állomás szerepel az útvo­nalban, Dunaújváros után júli­us 19-én érkezett Paksra a csa­pat, akiket szokás szerint az ASE csónakháznál látta vendé­gül az önkormányzat. ■ V. T. *

Next

/
Thumbnails
Contents