Tolnai Népújság, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)
2014-07-21 / 168. szám
2014. JULIUS 21., HÉTFŐ SPORT 15 interjú Ma már bánja, hogy nem hallgatott a bátyjára, pedig akkor a csúcson hagyhatta volna abba. Amikor vezetőként először lement a tolnai futballpályára, kis híján végleg visszafordult. Szurkolni fog a csapatnak, és szorít az új elnöknek, hogy ő is átélhessen hasonlókat A FOCI MÁR CSAK A CSALÁD UTÁN Sosem felejti el Tarjáni Gyula szavait. Amikor elődje leköszönt a Tolna VFC elnöki tisztéről, azt mondta neki, hálátlan feladatot vállalt magára, hiába tesz majd meg mindent a tolnai labdarúgás sikeréért, senki sem fogja ezt megköszönni neki. Hámori Róbert mégis élete egyik legszebb időszakaként tekint vissza a tolnai fociban eltöltött hét esztendőre. Rónai Gábor- Bevallom, meglepett a lemondása! Mi történt?- Egyszerűen csak annyi, hogy besokalltam - felelte Hámori Róbert, aki pár hete köszönt le a Tolna VFC elnöki posztjáról, s akit azóta a gárda ma is aktív játékosa, Wéber Tamás követett az elnöki tisztségben. - Bátyám, Attila már két évvel ezelőtt, amikor megnyertük a bajnoki aranyat, azt mondta, Robi, hagyd abba, elértél mindent, közel ötven év elteltével a te vezetéseddel szerzett bajnoki címet klub, ezt már nem lehet überelni. Akkor nem hallgattam rá, mert úgy éreztem, még sikeresebbé lehet tenni a Tolna VFC-t, még feljebb juthatunk. Beneveztünk az NB III-ba, s bár kiestünk, szép élményekkel lettünk gazdagabbak. Nagyon sokan gratuláltak, bármerre is mentem a városban, a megyében, mindenfelé kaptam dicsérő, elismerő szavakat a bajnoki cím miatt, az NB III-as szereplésünk miatt, amiatt, hogy milyen szervezett, példaértékű klubot csináltunk. Aztán egyszer csak valami megszakadt... Nem tudom mi, de úgy éreztem, hogy nem tudom tovább csinálni, csak a futball volt reggel, délben, este, a család, a vállalkozásunk, az étterem háttérbe szorult. Most mindent bepótolok.- Ha azt kérném, hogy vonjon mérleget, elevenítse fel a legszebb emlékeket, mik lennének azok? Voltak feledhetetlenek?- Az a pillanat, amikor a magasba emelhettem a bajnoki serleget a majosiak elleni döntő meccs után, mindenért kárpótolt. Nagyon sokat dolgoztunk érte, hogy a Tolna VFC legyen a legjobb csapat a megyében. Egy évvel korábban, amikor második helyen végeztünk, nem sok hiányzott, akkor már nagyon közel voltunk a célhoz, de a 2011/2012-es szezon végén már mi voltunk a legjobbak. Bevallom, egy-két könnycsepp is legördült az arcomon, amikor a kezemben a kupával visszagondoltam arra, hogy honnan indultunk, hogy mit csináltunk a tolnai futballban azóta, amióta Tarjáni Gyulától átvettük az elnökséget. Nagyon sok embernek hálás vagyok azért, hogy mellettem állt, de elsősorban Vincze Ká- rolynak köszönöm a segítséget, hogy végig együtt dolgozhattam vele a sikerekért. Ugyanakkor azoknak is köszönöm, akik ellenem, ellenünk szúrAzt is írhattuk volna a fotó alá, hogy mellettem az utódom, hiszen éppen Wéber Tamás, a csapat kapitánya követte az elnöki poszton Hámori Róbertét koltak, hiszen ők adtak erőt ahhoz, hogy idáig eljussunk.- Nem bánta meg, hogy sokak szerint felelőtlenül belevágott az NB III-as szereplésbe?- Semmit sem bántam meg, így azt sem, hogy beneveztünk az NB III-ba. Ezek a srácok, ez a csapat megérdemelte, hogy megmérethessék magukat egy, a megyeinél magasabb osztályban, és azt gondolom, összességében nem is vallottunk szégyent. Már a szezon rajtja előtt tudtuk, hogy az átszervezések miatt nem tudunk majd bennmaradni, de ha nem vállaljuk be, akkor lehet, hogy most arról beszélnénk, hogy mennyire bánjuk már az elszalasztott lehetőséget. A csapat, a Tolna VFC akkor készen állt az NB III-ra. Ha a keretünk nem is volt bombaerős, de helyi játékosok, tolnai kötődésű futballisták húzták magukra a kék-fehér szerelést, s körülményeink is méltók voltak az osztályhoz. Amikor 2007-ben lejöttem a pályára, és láttam, hogy milyen viszonyok uralkodnak, majdnem visszafordultam, aztán azt mondtam magamnak, ha már bevállaltad, akkor csináld is végig. Mindig is azt vallottam, hogy előbb adni kell, aztán lehet elvárni valamit, aztán lehet követelni.- Ön, önök mit adtak a tolnai futball- nak, a klubnak?- Hogy mást ne mondjak, teljesen felújítottuk az öltözőket, a pályát, klubszobát csináltunk, letérköveztettük a lelátó előtti járdaszakaszokat, kiépíttettük a szennyvízhálózatot, igazi közösségi térré alakítottuk a sporttelepet, hogy akik itt futballoznak, azok a mécsesek után sem rohanjanak haza. A gyerekek létszámát megháromszoroztuk, amikor elkezdtük a munkát negyvenhetén tartoztak a klub kötelékébe, ma közel százharminc igazolt játékosa van az egyesületnek, és híres utánpótlása. Ezért köszönet illeti a szülőket, ■ Máig becsülöm Tarjáni Gyulát, aki egymaga épített fel egy sikeres klubot Süli János TMLSZ-elnök akasztotta a tolnai vezető nyakába az aranyérmet akik nagyon sokat tettek azért, hogy idáig jussunk. De az ön- kormányzat is nagyon sokat segített, nélkülük semmire sem mentünk volna, ezúton is köszönöm nekik a támogatásukat. Azt is nyugodtan leírhatja, hogy Hámori Róbert, a vállalkozó is több millió forinttal segítette évente a csapatot. Mert senki se gondolja, hogy az elnökösködés, egy klub vezetése könnyű feladat, van egy bizonyos összeg, amit megkapsz támogatásként, a többit neked kell előteremtened, ha tudod, a támogatóktól, ha nem, akkor saját lehetőségeidből. Ezért is becsülöm mind máig Tarjáni Gyulát, aki annak idején, teljesen más anyagi környezetben, sokkal mostohább lehetőségek közepette fenntartotta a futballt Tolnán, és nemcsak fenntartotta, de sikeressé is tette. A mondás is úgy szól, ha van pénzed jó focit tudsz csinálni, ha nincs, akkor... Hozzátenném, mindig minden feladatot teljes szívemből végeztem el, ha elromlott a fűnyíró, akkor elvittem javíttatni, de ha a locsolótömlőt kellett megfogni, akkor azt is megfogtam. Másképp nem lehet ezt csinálni. Hámori Róbert Kiss Gergelynek, a klub kapusának gratulál az elsőséghez Névjegy HÁMORI RÓBERT. Születési idő: 1970. október 5. Születési hely: Szekszárd. Csapatai játékosként: Tolnai Vörös Lobogó (1978), Szekszárdi Dózsa (1981- 1989), Vasas (1989-1990), Újpest (1990-1992). Máté Csabával és Kasza Istvánnal együtt tagja volt az utánpótlás-válogatott keretének. Játékos-pályafutásának egy kettős keresztsza- lag-szakadás vetett véget 1992- ben. Csapata(i) vezetőként: Tolna VFC, elnök (2007). Hobbija: foci, gyorstollaslabda, tenisz.- Hét év alatt sok játékos, sok edző megfordult Tolnán, vannak kedvencei, vannak olyanok, akikre mindig jó szívvel emlékezik?- Két játékos van, akit szeretnék név szerint megemlíteni, az egyikük Mátyás Tamás, a másik pedig Szegleti Péter. Utóbbi őszintesége nagyon imponált nekem, ő volt az a futballista, aki soha nem kertelt, nem bújt mások háta mögé, nem üzengetett, nem szidta az embert másoknak, ő nyíltan kimondta a gondolatait, ami a szívét nyomta, legyen szó akár dicséretről, akár kritikáról. Az edzők közül pedig hármat szeretnék megemlíteni: Wiesner József, Fekete József és Pálinkás János mindig példaértékű munkát végzett a klubnál. Minden elnöknek ilyen kollégákat, munkatársakat kívánok. De ha még röviden megemlíthetem, akkor kérném, hogy írja le Strich László nevét, nagyon remélem, hogy az ő tanácsait megfogadják majd az utódok, mert érdemes odafigyelni a szavaira. Herczig Györgynek és családjának pedig nem tudok eléggé hálás lenni a rengeteg segítségért. És nem tartozott szorosan a klub kötelékébe, de mindenképpen szeretném megköszönni Horváth Ferencnek, a Horfer Serleg ügyvezetőjének, hogy rá mindig számíthattam.- Mit kíván az utódjának? Mit kíván a csapatnak?- Azt kívánom, hogy hasonló sikereket éljenek át, mint amit én átélhettem a Tolna VFC elnöki székében. Nem lesz könnyű dolguk, azt előre ígérhetem nekik, de ha ugyanolyan odaadással dolgoznak majd a város labdarúgásáért, akkor nem fog elmaradni a remélt siker. A tár- saságiadó-kedvezménynek köszönhetően olyan perspektívák nyíltak a magyar labdarúgásban, ezen belül a vidéki fociban, amit vétek lenne nem kihasználniuk. Nagyon remélem, hogy az önkormányzat a jövőben is az egyesület mögött áll majd, és megadja a támogatást ahhoz, hogy megvalósulhassanak az elképzeléseik. Szorítok a tolnai csapatnak, ha időm engedi, a jövőben is ott leszek majd a bajnoki találkozóin, de most elsődleges számomra a családom, a vállalkozásom. Mint már beszélgetésünk kezdetén említettem, most minden szabad percemet velük akarom eltölteni, és amennyit csak lehet, pihenni szeretnék. i
