Tolnai Népújság, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-06-01 / 21. szám

8 INTERJÚ 2014. JÚNIUS 1. VASÁRNAP Az őszinte érzések nem tudnak hibázni film Mundruczó Kornél Fehér Isten című alkotása tarolt Cannes-ban, június 12-én lesz a magyar premier Mundruczó Kornél és Hagen Cannes-ban. A filmben csak menhelyi kutyák szerepeltek, és valamennyiüknek sikerült gazdát találni. Fődíjat nyert Cannes-ban a szerzői filmeket szemléző, rangos Un Certain Regard szekcióban (Bizonyos néző­pont) Mundruczó Kornél Fehér Isten filmje, amely­ben kutyák veszik fel a har­cot az emberek kirekeszté­sével, könyörtelenségével. A rendező szerint a kutya egyértelmű metafora, még- sincs direkt üzenet, a film az őszinte érzésekre akar hatni, amelyek szerinte nem tudnak hibázni. Mézes Gergely- A díj után sikerült már meg­állapodni külföldi forgalma­zókkal?- Szerencsére sokkal, és az elkövetkező években még nö­vekedhet ez a szám. Jelenleg 15-20 országról beszélünk, ami egyáltalán nem kevés, így 13 nappal a bemutató után. De természetesen na­gyon várjuk a magyar forgal­mazást. Június 12-én jövünk ki a filmmel, kíváncsiak va­gyunk, mennyire bírjuk meg­szólítani a hazai nézőket.- A Fehér Isten külföldön nagyon jó kritikákat kapott. Te milyennek tapasztaltad a fogadtatást a helyszínen?- Azt lehetett érezni, hogy nagyon jó hangulat van a film körül, hogy nagyon pozitívak a nézői visszhangok. És akár­hogy is, az újságírók is nézők, bár speciális fajta. Az én film­jeim korábban sosem kaptak ennyire pozitív visszhangot, de azt a helyzetet is viselni kellett. Nyilván a magyar sajtó más tészta lesz, itthon minden súlyosabb, és nekem is nehe­zebb szembe nézni az itteni kritikával. Mégsem tartok et­től. Az, hogy külföldön ekkora elismerésre talált a Fehér Isten, nekünk nagyon fontos vissza­jelzés. Azt jelenti, hogy a film univerzális tartalommal bír, és mindenütt dekódolható.- Számítottatok a díjra?- A díjra sosem lehet számí­tani, most is nagyon meglepőd­tünk, amikor kiderült, hogy mi kapjuk. Bevallom, korábban nem is gondoltam rá. De mon­dom, a jókedv igazán érezhető volt a film körül.- A külföldi kritikák kapcsán az univerzális tartalmat em­lítetted. Szerinted mennyire tekinthető magyarnak ennek a filmnek a nyelve?- Magyarok a gyökereim, a filmet Budapesten írtuk, ma­gyar színészekkel vettük fel magyar nyelven. Tehát abból a valóságból táplálkozik a film, amit mi átéltünk. De az is igaz, hogy miközben nagyon sok időt töltök külföldön, nem lá­tom, hogy olyan nagyon nagy távolságok lennének, hogy pél­dául Antwerpen különb len­ne, mint Budapest. A film egy metaforára épül: a kutyák a mindenkori kisebbséget képvi­selik, a kitaszítottakat - ennek megléte nem csupán magyar jelenség. A szolidaritás hiányát sem nevezném itthoni specia­litásnak, ez mindenütt feszíti a társadalmakat. Ebben az ér­telemben a Fehér Isten egy általános érvényű társadalom­kritika.- Amikor kitaláltátok Wéber Katával a történetet, volt olyan döntő pillanat, amikor elhitted, hogy bármekkora őrültségnek is tűnik, de lehet több mint 200 kutyával együtt forgatni?- Nagyon beleszerettem a tör­ténetbe. Természetesen először mindenki őrültnek nézett,még Petrányi Viktória is, aki amel­lett, hogy társírója a filmnek, a vezetőproducere is. Attól a pil­lanattól kezdve azonban, hogy letette a voksát az ötlet mel­lett mindig mellettünk állt, és mondta, hogy igenis neki lehet menni.. Szerencsénkre talál­koztunk olyan őrült zsenikkel is, mint Halász Árpád és Tere­sa Miller. Ők lettek a magyar és az amerikai kutyatrénerek. Mi­után elhatároztuk, nem hasz­nálunk CGI-technológiát, tehát digitálisan nem nyúlunk bele a filmbe, nem rajzoljuk át a ku­tyák érzelmeit utólag, nagyonis rájuk voltunk utalva.- Volt olyan pillanat, amikor kudarcnak érezted a filmet? Amikor reménytelennek láttad a forgatást?- Rögtön az első nap. Kijöt­tünk az első kutyaakció-jele- netre, és azt láttuk, hogy sem­mi sem működik. Ráadásul, bár már márciusban jártunk, mégis iszonyatosan hideg volt, mindenki szétfagyott. A ku­tyák pedig nem csináltak meg semmit. Akkor azt éreztem, hogy oké, szép próbálkozás volt, de ez a film nem fog össze­jönni. De aztán szépen felépült a dolog, megtanultuk egymást.- Cannes-ban azt mondtad, hogy ez a film egyben egy kor­szakváltást is jelent neked.- Ezt azért nem én találtam ki, hanem az újságírók: ők ír­ták, hogy ez egy korszakváltó film. Az viszont igaz, hogy az elmúlt négy évben, míg nem csináltam filmet, sokat gon­dolkoztam azon, hogy mi az a filmnyelv, ami leírja, illetve mi az a történet, ami megfogja azt a valóságot, amit én átélek. Hogy miként lehet ezt a rohamosan változó Kelet-Európát megra­gadni? Mivel lehetne felrázni azt az Európát, amely a gaz­dasági krízis után nem nézett szembe saját morális válságá­val? Vagy hogy miként lehetne az alapértékeket újra megfogal­mazni egy olyan filmnyelven, amely képes csatornát találni az érzelmekhez, képes a szív­hez beszélni. Egyébként, aki ismeri a színházi munkáimat, az tudhatja, hogy ugyanennyire érzelmes a Proton Színház: pont ilyen történeteket próbálunk el­mesélni és kitalálni. A Fehér Is­ten az első ilyen filmes válasz: nem az elefántcsonttoronyból figyelünk, nem dugjuk homok­ba a fejünk, hiszen számunkra a művészet kommunikáció.- Szerinted van olyan út, ame­lyen nem kell kompromisszu­mot kötni, ha nagyobb közön­séghez akarsz eljutni?- Szerintem a szerzői film­nek, amikor a személyességed a legfontosabb szervezőelve a produkciónak, csak ilyen út­ja van. Mert ha nem így van, akkor a filmed csupán projekt lesz, nem pedig egy alkotás. Ami nagy különbség. De az nagy probléma, hogy a magyar A fehér Isten a fiatal rendező hatodik filmrendezése, ma- gyar-német-svéd koprodukció­ban készült a Magyar Nemzeti Filmalap gyártási támogatásá­val. A film egy kislány és egy kutya barátságának történetét meséli el. Egy új törvény szerint min­den korcs után különadót kell fizetni a kutyatartó állampolgá­roknak. Ebek százait dobják ki a tulajdonosok. A 13 éves Lili sikertelenül próbálja megóvni kutyáját, Hagent az apjától, így az is utcára kerül. A hontalan néző kihalt a magyar filmek­ből. Ez igenis kihívás egy alko­tónak. Gondolj bele, egy olyan nemzeti hevülettel feltöltött or­szágban, mint Magyarország, épp a magyar filmeket ignorál- ják! Márpedig, ha az nem fog­lalkoztatja az alkotót, hogy ki­hez beszél, akkor nagy baj van.- A magyar társadalom, a mozinézők mintha irtózná­nak attól, hogy saját hibáikkal szembesüljenek.- Ez a film nem kioktató, nem akar semmilyen politikai csomagot átnyújtani, üzenni. A felismerésben bízik, az érzel­mekben, és azt gondolom, hogy a valódi, őszinte érzések nem tudnak hibázni. Attól nem fé­lek, hogy aki megnézi, az eluta­sító lesz a problémával. Mint ahogy azt sem gondolom, hogy bárkinek is élményt okoz, ha nem kell használnia a fejét. Le­het, hogy túl optimista vagyok.- Te milyen műfaj alá sorolnád a Fehér Istent?- Talán egy társadalomkri­tikus melodráma, ami műfaji elemeket használ a családi filmtől a thrillerig.- Ez az ötödik filmed, ame­lyik Cannes-ban díjat kapott. Ráéreztél egyfajta cannes-i közízlésre? kutyáknak egyetlen válaszuk marad mindarra, ami velük tör­tént: a lázadás. Hagen a nincs­telen felkelők élére áll, és a ku­tyák a város ellen indulnak. A film operatőre Rév Marcell, vágója Jancsó Dávid, zeneszer­zője a magyar származású, Iz­raelben élő Asher Goldschmidt, látványtervezője Ágh Márton. A főszerepben Psotta Zsófia 12 éves amatőrszínész, a további szerepekben többek között Zsó- térSándör, MonoriLili, Thuró- czy Szabolcs és Gálffi László láthatóak.- Erről a zsűrit kellene meg­kérdezni. Cannes egy olyan szelekció, amely ad arra lehető­séget, hogy bemutassa a világ trendjeit. Ezek szerint mi tu­dunk kortárs válaszokat adni. De ez azt is jelenti, hogy senki­nek nincs bérelt helye. Csak az számít, amit megfogalmazol.- Ennyi díjjal tudnád már ma­gad függetleníteni a magyar filmfinanszírozástól?- Valószínűleg lenne rá lehe­tőség. De nem ez a kérdés. Szá­momra a film addig tart, amíg a saját szabadságomat meg tu­dom élni. És most úgy látom, hogy a magyar történetekben meg tudom élni. Természete­sen az a jövő egyik kihívása, hogy gondolhatok-e egy na­gyobb piacra. De eddig mindig fontosabbnak tűnt, hogy itthon csináljam a dolgom.- Partizánfilmnek is nevezted a Fehér Istent. Ezzel gondolom a filmipari átalakulásra utaltál.- Az első két évben nagyon elhasalt a magyar filmszak­ma, de azóta nagyon pozitív folyamatokat látok. Én például színházi alkotóként állíthatom, hogy a színházi élet sokkal erő­sebben át van itatva politikai befolyással. Mintha nem szűn­ne Kelet-Európábán a rossz ref­lex, hogy a hatalom mélyebben bele akar nyúlni az emberek életébe, mint Nyugat-Európá- ban. Ezzel szemben az eddi­giek alapján úgy látom, hogy a filmalapnál (Magyar Nemzeti Filmalap) van egy apolitikus álláspont, miközben a magyar filmesek is felkészültek a pár­beszédre. így tehát rajtunk is múlik, milyen lesz a rendszer, mert mi is alakítjuk azt. Nem látok elhallgattatott alkotókat, el nem készült filmeket. Ami reményt ad arra, hogy a helyén kezeljük, normalizáljuk a hely­zetet.- Folytatható számodra, hogy továbbra is ezzel a befogadha- tóbb filmnyelvvel kísérletezz? Névjegy: 1975-BEN SZÜLETETT Gödöllőn. 1994-1998 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész sza­kán tanult Zsámbéki Gábor osztá­lyában. 1999-2003 között a film­rendezői szakon folytatta tanulmá­nyait. 2003-BAN megalapította a Proton Cinema Kft.-t Petrányi Viktóriával. 2004 óta az Európai Filmakadémia tagja. egyetemi évei alatt több filmet készített, melyek számos elismerés­ben részesültek. Szép napok című alkotása 2002-ban Locamóban el­nyerte az Ezüst Leopárdot. 2003- ban A 78-as Szent Johannája című operafilmjét meghívták a cannes-i Rendezők Kéthete válogatásába. 2003-ban Balázs Béla-díjat is ka­pott. 2008-BAN DELTA című filmjével elnyerte a 39. Magyar Filmszemle fődíját, a 61. Cannes-i Filmfesztivá­lon pedig a Nemzetközi Filmkriti­kusok Szövetségének díját. 2010- ben a Szelíd teremtés -A Frankens- tein-terv című film) szerepelt Can­nes-ban. 2013-ban a POSZT-on elnyerte a legjobb rendező díját Coetzee Szégyen című darabjának rende­zésével.- Erre nehéz felelni. Az biz­tos, hogy nagyon sok tartalék van még benne. Nyilván so­kaknál ki fogja ütni a biztosí­tékot, hogy nem egy hagyomá­nyos művészfilmet lát, aminek a sztenderdjei bejáratottak, is­mertek. Ebben a filmben van egy fésületlen, de a bennünk élő rétegeket jobban felmutató stílusjegy. Szerintem ez az „át­lagnézőknek” érdekes.- Mintegy 270 kutyával dolgoz­tatok a filmben, többnyire men- helyiekkel. Valóban sikerült mindnek gazdát találni?- Igen. Nagyon hiányolom Magyarországról, hogy te­gyünk közös célokért. Az, hogy örökbe tudtuk adni a kutyákat, családokat találtunk nekik, nagyon fontos üzenet volt szá­momra. Még azt is mondtuk, már azért is megérte megcsi­nálni a Fehér Istent, mert gaz­dát találtunk ennyi kivert ku­tyának.- A kutyafőszereplővel, Hagen- nel mi történt?- Ő a trénerével maradt. Nem is történhetett máshogy, annyira összenőttek, elszakít­hatatlan kapcsolat alakult ki köztük. Ő is egy keverék, egy igazi utcakutya, mint ahogy egyikük sem filmes kutyakép­zőből érkezett.- Korábban a Krétakörrel te rendezted A Nibelung lakópar­kot, a Hagen név onnan jött?- Ez nyilvánvaló utalás: a Wagner-mítoszból vettük át Ha­gen figuráját, a lázadó törpéét.- Neked van kutyád?- Sosem volt. Édesanyámnak voltak macskái. De már meg­fordult a fejemben, hogy le­gyen. A filmben egyenlőségjel van a kutyabarátok és a „nem kutyabarátok” között. Azt hi­szem, hogy pont ezt kell meg­érteni a film kapcsán, hogy igenis van, lehet egyenlőség két nézőpont között. Fehér Isten: a társadalomkritikus melodráma

Next

/
Thumbnails
Contents