Tolnai Népújság, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-06-29 / 24. szám
2014. JÚNIUS 29., VASÁRNAP SZTORI 5 Szinte át lehet látni a balatoni keszegen tiszta víz, kevés táplálék Sorra adtuk a kegyelemdöféseket szép tavunknak a szakember szerint Az elmúlt években már csak szelektív halászat folyt, a horgászérdek vált elsődlegessé a tónál Idén még csak angolnára mentek a balatoni halászok Ha olyan tiszta a Balaton vize, mint még soha, miért a tavasz végi garda- és keszegelhullás? Vagy talán éppen azért? Fónai Imre Szakemberek is csak keresik még az idei halelhullás okait. A horgászok jelzései szerint a tavasszal fogott keszegek olyan soványak voltak, hogy „szinte át lehetett látni rajtuk.” Ennek is az lehet az oka, hogy nincs elég táplálék. A keleti medencében annyira tiszta a víz, hogy akár két méter mélyre is le lehet látni, ez pedig azt jelenti, hogy a planktonok gyakorlatilag szinte hiányoznak a vízből - hívta fel a figyelmet egy, a balatoni halászatra rálátással bíró szakember. S éppen azok a fajok (garda, keszegfélék) pusztultak, melyeknek e tavaszi-nyár eleji időszakban a plankton lenne az egyik fő tápláléka. A nyolcvanas évektől nagyon lecsökkent a halak mennyisége a Balatonban - emlékeztetett G. Tóth László, a tudományos akadémia tihanyi limnológiai intézetének igazgatója.- Lecsökkentettük a foszforterhelést, a tápanyagbejutást, nem várható el, hogy annyi hal legyen, mint húsz-harminc éve, miközben akkor még tízszer annyi szerves anyag termelődött a Balatonban, mit most.- A javuló vízminőség egyértelműen magával hozta a táplálék csökkenését - csatlakozott G. Tóth Lászlóhoz Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója. - A tiszta víz sanyarú ivadékkort feltételez, ezért aztán a telepítést is át kell gondolnunk; bizonyos méretű halaknak ugyanis „terített asztal” ma is a Balaton az árvaszúnyog,vagy a vándorkagyló révén. A harmincas években még 250 tonna süllőt fogtak ki a halászok a Balatonból, az ötvenes években 1400-1500 tonna keszeget. Az elmúlt években már csak szelektív halászat folyt, a horgászérdek vált elsődlegessé, oly annyira, hogy tavaly december óta egyáltalán nincs halászat a Balatonon, az idegenhonos busát sem gyérítik a halászok. Tavaly a pecások fogtak ki 628 tonna halat, ami egyben arra a MIKÖZBEN TOVÁBBRA IS kormánydöntésre vár, hogy miképpen alakul a balatoni halászat jövője (Fazekas Sándor miniszter december 10-én leállította a balatoni halászatot), a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-nek kész tervei vannak a Balaton halgazdálkodásának a megújítására. halászmódszerrel a Balatonból 2014-ben csak angolna kerül ki - ígérte a horgászoknak a társaság. Idénre csak a Sió-zsilip kinyitása esetén vízre helyezett angolnacsapdával történő halászatra, valamint a süllő szaporodását elősegítő borókafészkek kihelyezésére volt halászati engedélyük. kérdésre is választ ad: van-e hal a Balatonban?- A déli vasút megépülésével a déli parti berkeket, azaz a szaporodó helyeket elvágták a Balatontól - így Szári Zsolt. - Aztán újabb gátakat gyártottunk a part körbebetonozásával, ezáltal nádasokat, hinarasokat vontunk el a tótól. Szép Balatonunknak újabb kegyelemdöféseket is ada legtöbb problémát okozó idegenhonos halfaj, a busa gyérítésének eredményes módszere volt eddig az úgynevezett állított hálós halászat. Ez a technológia ugyan szelektívnek tekinthető, de a nagy testű busák mellett a hasonló méretekkel bíró őshonos halak (ponty, süllő) is fennakadhatnak. Ezért ez a halászati módszer már egyáltalán nem szerepel a tervekben. A busa megfogására olyan halászati technológiákat dolgoznának ki, melyek pont- és alkalomszerűen végezhetőek, a lehető legnagyobb szelektivitást és nyilvánosságot biztosítva. A vontatott hálós keszeghalászat is megszűnt a Balatonon. tunk: előbb 1961-től az angolna, majd 1972 és 1983 között a busa betelepítésével. Az 1991-es angolnavész vetett véget e halfajta telepítésének. Busahalászatra szükség van - adott támpontot a balatoni halászat jövőjén gondolkodóknak G. Tóth László. Sem azt nem tudni, hogy pontosan mennyi van még belőle a Balatonban... Aki szerencsés, annak akár szórakozva is lehet pénzt keresni álommunkák Kalandparkteszt, wakeboardozás, tandemugrás, bormustra, kenuzás - ezek várnak a magyar nyertesre Szinte felérnek egy lottónyereménnyel azok az álommunkák, amelyeket itthon és külföldön is egyre gyakrabban hirdetnek meg különböző cégek nagy felhajtás közepette, hiszen ki ne szeretne minimális erőfeszítéssel, szórakozva sok pénzt keresni. Utazás, zenei fesztiválok, segway-túra, kalandpark teszt, wakeboardozás, tandemugrás, barlangban kúszás, bormustra, kenuzás - ehhez hasonló élmények várják a következő hetekben például az Év utazója pályázat nyertesét, Dobos Ju- ditot. „Vizsgaidőszak lévén az utolsó pillanatban, éjjel töltöttem fel anyagomat az Indavideóra” - meséli a 23 éves kalandos kedvű lány, aki élete első videójával nevezett a Magyar Turizmus Zrt. versenyére. A következő 10 hét alatt beutazza Magyarországot, és élményeit folyamatosan közzéteszi 8-10 perces videók és blogbejegyzé- sek formájában. Tesztelnie kell a pörgésre vágyóknak összeállított, kalandos programokat. A turisztikai marketingcég a digitális nemzedéket így próbálja meg belföldi utazásra ösztönözni. „Debrecenben nőttem fel, alföldiként most persze leginkább a hegyek és a vízparti programok vonzanak, főleg a wakeboardozást szeretném kipróbálni. Nem csak kalandnak, hanem kihívásnak is tartom az Év Utazója cím elnyerését” - mondta Judit, akinek fizetése a tízhetes utazás végén bruttó 1 millió forint lesz. Nemrég a Bonusz Brigád kínált álommunkát a szerencsés kiválasztottnak. A nyertes Németh Máténak főleg éttermekben kellett megkóstolnia a leg- ’ finomabb ételeket, de számos sportszolgáltatást (paintball, squash) is tesztelhetett, de egy ausztriai raftingtúrára is eljutott. „Bárki nevezhetett a versenyre, de komoly videós szaktudás kellett a győzelemhez. Egy éven keresztül heti két-há- rom videót kellet készítenem, így gyakran nem az önfeledt szórakozásra, hanem a munkára koncentráltam” - magyarázta. Elmondása szerint még egyszer nem csinálná végig, de rengeteg rutint szerzett a videózásban, vágásban, mert gyakran stáb nélkül dolgozott (vagyis magát kellett filmeznie). A havi nettó 320 ezer forintos fizetés is remeknek számít egy fiatalember esetében, de azért nem tartozik az álom kategóriába. A magyar cégek természetesen a nemzetközi mintákat követik, amikor meghirdetik a világ legjobb állásait. Legutóbb például azzal volt tele a sajtó, hogy pandagondozókat keres az óriáspandák védelmével és kutatásával foglalkozó szecsua- ni pandaközpont. Az egy éven át tartó állatgondozásért mintegy 32 ezer dollárnyi fizetés jár, és egy terepjáró is erre az időszakra. A toborzók egyike, a club.sohu.com honlap illetékese közölte, hogy az ötletet a világ legjobb állása elnevezésű versenye adta, amely Ausztráliában fél évre szóló álommunkát ígért a Nagy-Korallzátony nevezetességeinek megismertetésére. „Sokan végeznek központunkban hasonló munkát, de a fizetség soha nem volt ilyen magas” - közölte Heng Ji, a pandaközpont illetékese, hozzátéve, hogy szükség van új gondozók toborzására. Azzal számolunk, hogy leginkább Kínából fognak jelentkezni szellemi munkát végzők, akik általában hozzá vannak szokva az ételek sokféleségéhez, de egy pandaközpontban nem túl nagy a választék. A válogatást több városban, köztük Peking- ben és Sanghajban tartják július 15-ig. ■ V. M. A szerencsecég a legjobb Magyarországon A Szerencse- játék Zrt. lett a legjobb magyar munkahely a nagyvállalatok között 2013-ban, míg a 250-1000- es létszámú vállalatok kategóriájában az FGSZ Földgázszállító Zrt., az ennél ki9ebb cégek versenyében pedig a gyógyszeriparban tevékenykedő Janssen-Cilag Kft. nyert a munkavállalók körében végzett felmérés szerint. Az immár 13. alkalommal elkészítettfelmérés szerint a legjobb munkahelyek főbb megkülönböztető jegyei: az emberközpontú és üzletileg sikeres vezetés, a vonzó és hiteles vállalati kép, valamint a transzparens és teljesítményarányos elismerés. Ki ez? M most értettem meg teljes em ^ mélységében a d Ä közismert idé- rados virág zetet: „sosem szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik engem elfogadna tagnak.” A mondat az Annie Hall című, híres film elején hangzik el, és a főszereplő, akit Woody Allen játszik, ott konkrétan a nőkhöz való viszonyán ironizál. De egy gondolatnak, pláne, ha szállóigévé válik, sok jelentésrétege van. Elmesélem, mit éltem át a napokban, amitől a homlokomra csaptam: milyen igaza van Woodynak! az eset a Facebookon történt. Már megint. De hát nincs mit csodálkozni - életünk jelentős részét töltjük a virtuális világban, a közösségi oldalakon. Szóval felfedeztem egy jó kis csoportot: a tagok műalkotásokkal játszottak - a posztoló felrakott egy képet, festményt, portrét, városrészletet, mire a többieknek ki kellett találniuk, kifestette, kit-mit ábrázol, hol van. Kértem a felvételemet, be is fogadtak. Egy darabig jól éreztem magam köztük, lelkesen találgattam, posztoltam, kérdeztem. Aztán figyelmes lettem arra, hogy a csoportban a személyekre vonatkozó kérdést többen következetesen így teszik fel: „ki ő?” egy idő után nem bírtam magammal, előbújt belőlem a magyartanár, elvégre az az első szakmám. Megírtam az üzenőfalon, jelen szövegösszefüggésben a kérdés inkább az, hogy „ki ez?” Már ha közeire mutató főnévi névmásról van szó. Mert, teszem hozzá, ha távolra mutatóról, akkor a megfelelő mondat a „ki az?”, így szólunk bele a telefonba, és szintén ezt kérdezzük, ha például az ajtónkon kopogtat valaki. De egy fényképalbumot nézegetve ugyancsak azt mondjuk egy ismeretlen személy láttán: „ki ez?”. Vagy idézhetném a Toldit, azaz Arany Jánost, aki nem akármilyen mestere volt a magyar nyelvnek: „Hé! ki az?... te vagy, öreg Bence?” a „ki 5?” elfogadható, de szerintem itt felesleges finomkodásnak, modorosságnak hat, közöltem. Fújtam a leckét, amelyet annak idején a bölcsészkaron tanultam meg: az, hogy a főnévi mutató névmást ebben a szövegösszefüggésben is tilos személyekre használni, egyike a nyelvi babonáknak. na, kaptam hideget-meleget a csoport tagjaitól. A legfinomabb ellenvetés az volt, hogy „én nem szeretek embereket leezezni, bogarakra mondjuk, hogy ez”. Mondtam, „te nem kezezel embereket, hanem felteszel egy kérdést.” Aztán jött valaki mástól: ő pedig nem mindenben szabálykövető. A hölgy még rátett egy lapáttal: amíg valami helyesnek tűnik, addig az is. íme, az értékrelativizmus, gondoltam. Sőt, az illető az „ő” személyes névmást is direkt nagybetűvel írja, vágta ki a rezet nagy büszkén, pedig pontosan tudja, hogy kicsivel kell. sajnos a szándékomat, amely- lyel egy stilisztikai és nyelvhelyességi problémára hívtam fel a figyelmüket, úgy vették, mint a személyük elleni támadást, így a vita elfajult. A hibaimádó hölgy alaposan megsértett, ezért fogtam magam, és kiléptem a csoportból. nyelvromlás - régóta tartó folyamat, és fájdalom, egyre inkább elharapózik. Most már nem is nyelvromlás, hanem nyelvrontás. Egy magyartanárból újságíróvá, majd íróvá átvedlett embernek, mint amilyen én vagyok, ez igencsak csípi a szemét, bántja a fülét. És mit várjak a nagy többségtől, ha művelt értelmiségiek élvezettel hódolnak egy nyelvi babonának, és kiakadnak, amikor erre felhívom a figyelmüket? Ha nem tudom még példákkal sem meggyőzni őket, holott tisztában vannak vele, háromszorosan is a magyar nyelv a szakmám? leszűrtem a tanulságot: nem akarok olyan klubhoz tartozni, amelyik elfogadna tagnak. Mert előbb-utóbb kisülhet, hogy a tagság ára együtt bé- getni a többiekkel, lassacskán elveszítve meggyőződést, tudást, igazságot. Szóval maradok magamnak, még akkor is, ha valaki „ leezez. ” Mert ez vágyókén. , L K i k
