Tolnai Népújság, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-28 / 149. szám

2014. JÚNIUS 28., SZOMBAT 2 KÖRKÉP JEGYZET VÍZIN BALAZS Ok-okozat központi téma lett Bonyhá- don a sokak által csak „ta­xis ügyként” emlegetett, a helyi droszthelyekért vívott harc. A boltban, a progra­mokon és az utcán sétálva is hallani lehet ezzel kap­csolatos kommentárokat - főleg amióta az országos sajtót is bejárta.az a bizo­nyos májusi licit, amelyen horribilis díjtétel jött ki a két szolgáltató kakaskodá­sából. Az embereket jobbá­ra azért foglalkoztatja a té­ma - a kíváncsiság mellett -, mert nem tudják, hogy az ügy miként fogja érinteni őket. az egyik utas szerint min­den probléma eredője a május 8-i adok-kapok-ra vezethető vissza. Ügy véli, azzal, hogy a licitálók több millió forintig srófolták fel az árakat, közvetett módon azt jelezték a döntéshozók­nak (bizonyára akaratukon kívül), hogy hajlandóak a korábbinál lényegesen ma­gasabb díjat is kifizetni a drosztokért. az időközben megalkotott önkormányzati rendelet tartalmát tekintve úgy tű­nik, célba ért a nem szándé­kosan megfogalmazott üze­net - legalábbis a majdani licitálás alapját képező több százezres használati díj ezt tükrözi. Az események sorából arra lehet követ­keztetni, hogy egyik félnek sem változik gyökeresen a2 álláspontja, vagyis a ta­xisok kitartanak amellett, hogy az újonnan meghatá­rozott díjtételek túlzóak, a döntéshozók pedig ennek ellenkezőjét képviselik. De akkor hogyan tovább? Mi lesz akkor, ha az immáron négy drosztért kikiáltott következő licit eredményte­len lesz? Egész egyszerűen ki bírja tovább a huzavo­nát? a kérdésekre kisvártatva választ kap a közvélemény. De függetlenül a végered­ménytől a történet tanulsá­ga már most is blokkolható... ► ÍRÁSUNK AZ 5. OLDALON A börtönben senkinek nincs jó dolga lelkész A szabadság megvonása közepette is lehet szabadnak lenni Dr. Kaszó Gyula a helyi büntetés-végrehajtási intézet lelkésze is Itt mindenki rácsok mögött van Dr. Kaszó Gyula a Szekszárdi Református Gyülekezet lelkipásztora. Emellett börtönlelkész is: heti 20 órában végzi ezt a te­vékenységet a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. Gyuricza Mihály A kérdésre, hogyan vezet va­lakinek az útja a börtönlel­készséghez, elmondta, hogy '93-ban kezdte tanulmánya­it a Károli Gáspár Reformá­tus Egyetem Hittudományi Ka­rán, közben egy évig a német nyelvet tanulta Németország­ban. Az itthoni egyetem be­fejezése után '99-ben kiment Wuppertalba. Akkor már na­gyon érdekelte a börtön lelki gondozás. Magyarországon '89 után új lendületet vett a bör­tönökben ez a tevékenység, és 2000-re jogilag is körvonalaz­ták a börtönlelkészi szolgála­tot. Wuppertalban Kaszó Gyu­la gyakorlati börtönszeminári­umon is részt vehetett. Később a hét napjai közül egyet bent töltött egy büntetés-végrehajtá­si intézetben. Fogvatartottak- kal beszélgetett, és megismer­te az ottani rendszert. Megerő­södött benne az elhatározás, hogy ezen a területen kellene dolgoznia. így lett a börtön-lel- kigondozás és a börtönlelkész­ség a súlyponti témája. Ebből is doktorált a németországi felső- oktatási intézményben. A gya­korlati lelkigondozói tevékeny- J sége kint elsősorban fiatalko­rúnkra irányult. Úgy jött ha­za, hogy illúziókat nem szabad táplálni a börtönnel kapcsolat­ban. Magyarországra visszaér­kezve a Károli Egyetemen kez­dett oktatni. Emellett a zsinat megbízta a börtönlelkészek el­méleti képzésével. Tavaly nyá­ron kezdte el a szolgálatot a szekszárdi bv-intézetben, fél állásban. A közbevetésre, hogy van-e különbség az elmélet és a gyakorlat között, egy gurut idézve válaszol, aki szerint el­méletben nincs különbség el­mélet és gyakorlat között, de gyakorlatban van. Sokaknak az a véleménye, hogy valósággal kényeztetjük a rabokat, akik jobban élnek, mint azok, akik törvénytiszte­A BÖRTÖNLELKÉSZI szolgálat olyan emberek felé irányul, akiknek az életútja valami­lyen módon börtönbe vezetett - mondja dr. Kaszó Gyula. - A munkatársaim is rácsok mö­gött vannak, s én is rácsok mögött vagyok, amikor beme­gyek az intézetbe. Bent ugyan­az hat rám is, a munkatársa­imra is, mint a fogva tartot­takra. Meghatároz bennünket, hogy ki vesz körül és mi vesz körül. A börtönlelkészség nem a legeredményesebb lelkipász­tori terület, nem a gyakori si­kertörténetek terepe. Ha vi­szont úgy nézzük, hogy a fog­va tartott elkezd gondolkozni azon, amit tett, tehát nem csak önmagát sajnálja, nem csak azt látja, hogy mindenki ellene van, hanem túllát ön­magán, és esetleg odáig is el­ér, hogy az Istennel való kap­csolatot keresi, az már óriási előrelépés. Olyan, mintha ho­rizonttágulás történt volna, s végre nem csak önközpontúan látja önmagát, hanem azt is észreveszi, hogy rajta kívül is van valami és valaki. Afogva- tartottakkal beszélgetve jó eze­ket a csodákat megélni. Néha a lelkésszel szeretnének imádkozni amikor bemegy az intézetbe, a börtönlelkész is mágneskártyával jelentkezik be, minta többi bünte­tés-végrehajtási munkatárs. A lel- készi szobában négyszemközt le­het beszélgetni, a csoportos be­szélgetéseket közösségi helyiség­ben tartják Csoportfoglalkozások is vannak, ezek nem szokványos keretben zajló istentiszteletek, mert nem feltétlenül a kinti litur­giái formákban történnek Előfor­dul, hogy a fogvatartottak beszél­ni szeretnének a lelkésszel. Ennek hátterében nagyon gyakran élet­történeti változások állnak veszte­ségek a családban, párkapcsolati zavarok önmagával kapcsolatos problémák Olykor előjön az igény a közös imádkozásra is. Dr. Ka­szó Gyula lelkészként az egyik fel­adatának azt tartja, hogy ezek­nek az embereknek az ideje ne csak letöltött, hanem értelmesen kitöltött idő legyen. Vannak cso­portosfoglalkozások, ilyen a te­matikus beszélgetés: a Bibliából vesznek elő történeteket, ezek üze­netét vizsgálják meg. A lelkész a Biblia alapján német nyelvokta­tást is tart. lő polgárként becsületesen dol­goznak. Ő, lelkészként úgy lát­ja, hogy az emberek a börtön­ben, a szabadságmegvonás kö­vetkeztében nagyon szenved­nek, nincs ott igazán jó dolga senkinek. Még az sem érzi jól magát, akinél a benti körülmé­nyek előnyösebbnek tűnnek, mint a kintiek, mert ez egy szi­gorú kényszerre épülő rend­szer. - Tehát olyan csak a ro­mantikus regényekben létezik, hogy például karácsony köze­ledtével valaki be szeretne ke­rülni a jól fűtött börtönbe, ahol enni adnak neki? - tesszük fel a kérdést. A válasz szerint le­het, hogy ez a valóságban is elő­fordul - ami viszont nem azt je­lenti, hogy bent jó dolga van az embernek, hanem inkább azt, hogy kint rossz. Nem jellemző, hogy bent nagyon pátyolgat- nák őket. Napirend, házirend van, ami nagyon szigorúan meghatározza az egész intézet életét. Egyébként pedig szabad­ságmegvonásáról van szó, nem teljes jogfosztásról, sanyar­gatásról. Aki embertársának ilyeneket kíván, annak érde­mes lenne saját lelkét megvizs­gálni, azt, hogy miért vannak benne ilyen indulatok - mond­ja a lelkész. A büntetés-végre­hajtás célrendszere nagy átala­kuláson ment át. Volt, amikor egyszerűen megtorolni akar­ták a bűncselekményt, azután megtéríteni akarták a rabo­kat, jobbá tenni. Majd a neve­lés lett súlyponttá, és kikristá­lyosodott a reszocializáció és reintegráció gondolata: hozzá­segíteni a fogva tartottat, hogy ezután kerülje a bűncselek­ményt, és szabadulása után be­illeszkedjen a társadalomba. A legelzártabb keretben megta­nulni gyakorolni a szabadsá­got - ez nagyon nehéz feladat. Hogyan lehet a szabadság megvonása közepette is sza­badnak lenni? Pál apostol mondta azt magáról, hogy „Tu­dok szűkölködni és tudok bő- völködni...” Nem pusztán a kül­ső viszonyok határozzák meg a szabadságot. - A megoldás az lenne - most teológusként fo­galmazok -, hogy azok az em­berek, akik elrontják az életü­ket, és nem csak a fogva tartot­tak ilyenek, döbbenjenek rá ar­ra, hogy allsten sokkal több le­hetőséget készített elő életük­ben a jóra, mint amennyivel ők éltek és élni akarnak. Pró­bálják meg ezeket a lehetősé­geket megragadni. Ez lenne a megoldás. Sokféle intézmény van, a szekszárdi egy megyei ház. Ez azt is jelenti, hogy itt sokfé­le fogva tartott, sokféle ember van. Szekszárdon például van­nak előzetesen fogva tartottak, vannak, akiket néhány napos elzárásra ítéltek, mert nem áll módjukban kifizetni egy közle­kedési bírságot. Ez utóbbiakkal kapcsolatban mondja a lelkész, hogy piszkálja az ő igazságér­zetét is ez a gyakorlat. Aztán vannak, akik már jogerős íté­letet kaptak, és egy meghatá­rozott rezsimben - fogház, bör­tön, vagy fegyház fokozatban - töltik ki szabadságvesztésü­ket. Vannak még fiatalkorúak, és nő fogvatartottak is. Kicsi ház a szekszárdi intézet, de ki­csiben gyakorlatilag jóformán minden megvan benne, ami a magyarországi büntetés-végre­hajtásban. Lemondott tisztségeiről Potápi Árpád társulás A Jelenlegi alelnökök látják el októberig a vezetői feladatot •• PROMÓCIÓ Örökség Műhely: tovább őrzik a hagyományt bonyhád Lemondott a Völgy- ségi Önkormányzatok Társulá­sa (VÖT), valamint a Szociális Alapszolgáltatási Központként működő Gondozási Központ társulási tanácsának elnöki posztjáról Potápi Árpád János- jelentette be a pénteki VÖT ülésen, Bonyhádon. Döntését államtitkári kinevezésével in­dokolta (mint arról korábban beszámoltunk: Áder János köztársasági elnök nemzetpo­litikáért felelős államtitkárnak nevezte ki). Bonyhád polgár- mestere már a csütörtöki vá­rosi képviselő-testületi ülésen- ahol arról tájékoztatta a gré­mium tagjait, hogy az államtit­kári kinevezésétől számított 30 Höfler József Héri Lászlóné napon belül lemond polgármes­teri tisztségéről - bejelentette, hogy feláll a VÖT és a Szociális Alapszolgáltatási Központként működő Gondozási Központ, valamint a Teveli Árvácska Családok Átmeneti Otthona társulásának vezetői székéből. A társulás polgármesterei úgy határoztak, hogy az októ­beri voksolás közelsége miatt már nem választanak új elnö­köt, a vezetői feladatot a jelen­legi alelnökök (a VÖT esetében Höfler József, Kisvejke polgár- mestere, míg a szociálisnál Hé­ri Lászlóné, Tevel első embere) látja el. A javaslatot és a többi napirendi pontot is elfogadta a ' grémium. ■ V. B. Örökség Műhely. Ezt a címet kap­ta a VM DASZK Csapó Dániel Szakképző Iskola népi kultúra ápolását segítő tehetséggondo­zó foglalkozása, melynek meg­rendezését a Nemzeti Tehetség Programban a magyar kultu­rális örökség megőrzését célzó nyertes pályázat tette lehetővé. A foglalkozás része az intézmény mezőgazdasághoz és élelmi­szer-feldolgozáshoz kapcsolódó, több évtizede folyó hagyomány- őrző tevékenységének, melyben hátrányos helyzetű, tehetséges fiatalok szereznek ismereteket. A szekszárdi születésű Sabján Tibornak, a Szentendrei Szabad­téri Néprajzi Múzeum etnog­ráfus-építészének kemencéket kutató munkássága része ennek az örökségnek, így halála 5. év­fordulóján, június 17. és 19. kö­zött rendezvénnyel emlékeztek rá. Az iskola udvarán helyezték el annak a kemencének az alap­kövét, melyet az ő tervei alapján építenek fel a következő tan­évben, és amelyet a péktanulók használnak majd. A kemence építéséhez az iskola támogatókat is keres. A rendezvényen inter­aktív és néprajzi előadások se­gítették a diákokat abban, hogy megismerjék a paraszti életet és a kemencét. ■ B. K. 0% INemzeti I Tehetség Program

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents