Tolnai Népújság, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)
2014-06-23 / 144. szám
12 Megyünk a dánok után? olvasom, hogy bekeményítenek a dánok. A balesetek számának csökkenését várják attól az intézkedéstől, amely szerint az ittasan vezetők járműve elkobozható, sőt elkobzandó, ha a sofőr vérében két ezreléknél több alkoholt találnak. Igaz ugyan, hogy ilyen érték eléréséhez igen csak fel kell önteni a garatra, de azért mégis... Pedig Hamlet hazája eddig sem vezetett a baleseti statisztikában. Gondolom, ebben sok minden közrejátszott a vezetési kultúrától a járművek műszaki állapotáig. Irigyeljük is a dán atyafiakat kellőképpen. arról is hallani híreket, hogy egyik-másik magyar illetékesnek is tetszik az ötlet. Elképzelem, amint a rend őrei kiszállítják a részeg sofőrt, jól megbüntetik, aztán pedig az állam javára elárverezik az autóját. Sok érdekes helyzettel járhat az ilyen intézkedés. Például mi lett volna, ha így járnak el a minap Orfűn, ahol a babara.hu híre szerint ittas volt a kisvonat vezetője, s el is kapták. Vajon, ha árverésre kerülne a dolog, ki licitálna egy vonatra? PROGRAMOK Hétfő MOZI szekszárd: Hogyan rohanj a veszTEDbe (amerikai vígjáték), 17 és 19 óra. KÖNYVBEMUTATÓ SZEKSZÁRD, BABITS MIHÁLY KULTURÁLIS KÖZPONT: Áldott gyermekkorom - Sas Erzsébet könyvének bemutatója, 17 óra. Házigazda Decsi Kiss János újságíró, képzőművész, aki kérdez: Budavári Miklós. A könyvből részletek hangoznak el dr. Galigerné Pártái Erika, Farkas Beáta és Kálóczi Andrea tolmácsolásában, közreműködik Häu- szer Beáta, Gebhardt Csaba és Szakács Róbert. Kedd MOZI szekszárd: Hogyan rohanj a veszTEDbe (amerikai vígjáték), 17 és 19 óra. VÍZÁLLÁSOK A Dunán tegnap délután 3 órakor: Dunaföldvár -79 cm, Paks 66 cm, Dombori 104 cm, Árvízkapu 474 cm, Baja 198 cm. A Sió Palánknál 170 cm. I y „Ő a mi kedves Inci nénink!” hivatás Szép és eseménydús korszak zárult le Helmich Józsefné életében KÖRKÉP - SZOLGÁLTATÁS Ahogy az elmúlt évtizedekben, június 16-án is reggel 6 órakor csörgött az órája, de már csupán a reggelt jelezte számára, nem a munkába indulásra figyelmeztette. Ennek ellenére nem bírta ki, hogy - immáron nyugdíjasként - ne látogasson el szeretett óvodájába, amelyre nem csupán munkahelyként tekintett. Vízin Balázs bonyhád - Inci néni, ugye itt maradsz velünk? - szólt kérőn Helmich Józsefnéhez a bonyhádi Ficánka óvoda Csibe csoportjának egy bűbájos növendéke június 16-án délelőtt. A kisgyermek azért tette fel a kérdést, mert úgy hallotta a szombati évzárón, hogy szeretett óvónénije elköszönt tőlük és az intézménytől, mivel nyugdíjba vonult. Helmich Józsefné - vagy ahogy mindenki szólítja: Inci néni - a megszokott őszinteséggel azt felelte a kislánynak, hogy már csak látogatóba érkezett hozzájuk, de ha tehetné, továbbra is velük töltené minden napját. A lurkó már nem láthatta (mivel kiszaladt az udvarra játszani), hogy elérzékenyült Helmich Józsefné - bár egy pillanat erejéig még hátra fordult és arról biztosított, hogy „Ő a mi kedves Inci nénink!”Akkor is könny szökött az óvónéni szemébe, amikor a szülőktől, kollégáktól ajándékba kapott emlékkönyvet kezdte lapozgatni. A fotókkal és kedves üzenetekkel gazdagított kötet bár jópár lapból áll, mégis elenyésző ahhoz a sok történethez, emlékhez képest, amelyet egy-egy oldal áttekintése közben mesélt Inci néni. - Nagyon vártam azt a bizonyos szombati napot, de amikor a Fáy lakótelepi óvoda kapujához értem, hirtelen rossz érzés lett úrrá rajtam: cikáztak a gondolataim, nem tudtam, hogy mit is mondjak az évzárón - idézte fel a június 14- én történteket. Hozzátette, végül úgy döntött, hogy nem búcsúzik el a gyerekektől, a kollégáktól, a szülőktől és attól az intézménytől, amelyhez több mint 30 év köti, csupán emlékezik. A meghatottság mellett azért volt nehéz dolga, mert megszámlálSzeretetük jeléül virágokkal, ajándékokkal halmozták el a fiatalok és a felnőttek Helmich Józsefnét hatatlan eseményt kellett visz- szapörgetnie magában. Beszélgetésünk során is úgy fogalmazott, hogy az általa elmondottak csak egy szűk keresztmetszete pályájának, amely 1972-ben Zombán indult. Itt képesítés nélküli óvónőként kezdett dolgozni, majd egy rövid kecskeméti kitérő után került Bonyhádra, a Perczel utcai óvodába. 1976-ban Jászberénybe szólította a munka, majd ismét a Perczel utcai ovi következett. 1980-tól (az intézmény indulásától) pedig a Fáy lakótelepi ovinál kötelezte el magát, ami remek döntésnek bizonyult. A szó szoros értelmében az első kapunyitástól jelen volt. Ebből adódóan, ha kimegy az udvarra, és ránéz a fákra, feltörnek benne az emlékek, hogy a nagyrészüket az autója tetején szállította ide és a munkatársaival közösen ültették el őket. Ezek ma már árnyékot adnak az alattuk játszó gyermekeknek. Nemcsak az intézményre, hanem a valamikor oda járókra is jó szívvel gondol vissza, az óvónő féltő kezei alatt több generáció cseperedett fel. Sok minden változott az évek során, egy dolog azonban állandósult abban a csoportban, ahol éppen dolgozott, ez pedig a szeretetteljes légkör. Nyitottságra, őszinteségre, egymás elfogadására nevelte az ifjakat a mindennapok során, a durvaságnak nem volt helye. Ezért fordulhatott elő, hogy a csoportjában - a fiúk bánatára - nem volt játékpuska, sem olyan tárgy, amely az erőszak leghalványabb szikráját is kiválthatja a gyerekekben. Persze a játékfegyverek kitiltása önmagában nem elég, szükség van egy olyan emberre, aki személyiségével nyugodtsággal és szeretettel árasztja el azt, aki mellette, körülötte van. Inci nénire így emlékeznek korábbi ovisai, akik ha találkoznak vele az utcán, a boltban, vagy egy távolabbi városban, igyekeznek ugyanazt a sze- retetet sugározni felé, mint amit ők kaptak tőle. Helmich Józsefné szerint az óvodapedagógusi pálya több egy hivatásnál, és a pozitív hatások mellett sokszor szívszorító percekben is helyt kell állniuk. - Nehéz olyankor szavakat találni, amikor egy három éves gyermek megfogalmazza, hogy szerinte az anyukája nem ragaszkodik hozzá, nem szereti őt eléggé. És a csintalan növendékekkel is nehéz, sok őszhajszálat köszönhetek nekik - bár bevallom, én nagyon ragaszkodtam az eleven, életre való gyerekekhez - osztotta meg velünk. Leszögezte, mindenkivel meglehet találni a közös hangot, csupán szeretet és elfogadás szükséges ehhez. Kiváló közösségteremtő kirándulásokat szervezett helmich józsefné (Sándor Irén) 1954. július 20-án született Mórahalmon. Bonyhádon, a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában tanult, majd a Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett. A kecskeméti főiskolán végzett óvodapedagógusként. Házas, férje a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karának „Arany Katedra"-díjjal kitüntetett főiskolai docense, az Automatizálási Tanszék megbízott vezetője. Két felnőtt gyermekük van: Renáta és József, mindketten felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, büszkén tekintenek rájuk. Inci néni hobbija a munkája volt, de a rejtvényfejtésben és az origa- mizásban is örömét leli. Az utazás pedig különösen kedves számára, már sok szép helyen járt a családjával, és az ovisainak, kollégáinak is gyönyörű kirándulásokat szervezett. Munkája elismeréseként Varázskapu-díjat kapott- ő egy maximális odaadással számíthattak a gyerekek, a szüdolgozó és élő ember, aki a mai lök és a kollégák. Előre mutató napig - minden nehézség ellenére - megőrizte fiatalos lendületét, világszemléletét, derűs em- berszeretetét. Sokat köszönhetek neki, a mentorom volt, határtalan szeretetével és támogatásával anyatigrisként védett pályakezdőként - mondott köszönetét Helmich Józsefnének Fetzer Lászlóné. A Ficánka óvoda vezetője kifejtette, Inci nénire mindig meglátásaival, ötleteivel színt vitt a hétköznapokba. - A bul- gár tengerparttól Londonig találkozik ismerősökkel. Túlzás nélkül állítható, hogy ő volt az óvó néni, csupa nagybetűkkel írva, nekünk pedig a mindennapi hősünk, akitől sokat tanultunk, örülök, hogy idén ő vehette át a Varázskapu-díjat -ßzte hozzá Fetzer Lászlóné. Száznyolcvan nyugdíjas lépett színpadra seregszemle Kölesden rendezték az „Életet az éveknek” kulturális bemutatóját Számos növény jót tesz az ember érrendszerének kölesd Az „Életet az éveknek” Tolna megyei szövetségének kulturális seregszemléjét tartották június 20-án, pénteken Kölesden, a művelődési házban. A házigazda Őszi Fény nyugdíjas klub vezetője, Cseke Árpád- né arról tájékoztatta lapunkat, hogy a megye tizennégy klubjából száznyolcvanán léptek színpadra. Huszonnyolc műsorszámot láthattak a nézők: többek között volt szólótánc, operarészlet, magyar nóta, népdal, vidám jelenet, szalon-, retro- és cigánytánc. A tarka, színes műsor nagy sikert aratott. A fellépők díszoklevelet és csokoládét kaptak. Itt nem rangsoroltak, nem voltak helyezések, mondhatni, mindenki nyert a klubok közötti barátság erősödésével. Utána a résztvevők közül, akinek kedve volt, a művelődési ház udvarán megkóstolhatta a borkútból csörgedező nedűt, majd a sportcsarnokban részt vehetett az ebéden, s utána a táncos mulatságon. Cseke Árpádné hangsúlyozta, hogy jól jött nekik az atomerőmű, az önkormányzat és a Kö- lesdért Egyesület nagyvonalú támogatása. A szövetség évenként négy megyei rendezvényt tart,' különböző kategóriában: van dalos, verses, sportos bemutató, és mint most is, egy általános kulturális témakörű. ■ Gy. M. Tizennégy nyugdíjasklub tagjai örültek egymásnak, élvezték a bemutatót dombóvár a szív és érrendszerre ható gyógynövények címmel dr. Bencze Bálint tartott előadást a Dombóvári Herbárium júniusi összejövetelén. Azon növényekről szólt, amelyek kitűnőek az érrendszeri betegségek megelőzésre, az orvosi kezelés kiegészítésére. Szívbarát növény például a citromfű, a szúrós gyöngyajak, a galagonya, a fehér fagyöngy és a macska- gyökér. Az előadáson elhangzott, hogy a szív nyugalmi állapotban percenként 4-5 liter vért képes megforgatni, valamint az is, hogy az érrendszer teljes hossza 100 ezer kilométer, ami több mint az egyenlítő hosszának kétszerese. ■ H. E. (
