Tolnai Népújság, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-02 / 127. szám

2014. JÚNIUS 2. HÉTFŐ ÉLETMÓD - TUDOMÁNY 13 A kitűnő bicikliutak és a rövid távolságok teszik a fietst Amszterdam első számú közlekedési eszközévé, közel 881000 kerékpár gurul a város utcáin Amszterdam, a laza főváros utazás Itt a polgároké az utolsó szó, alaptörvényük a pragmatizmus Veszélyesen csábító a sárga energianövény biológia A repce termőterülete Európában állandóan növek­szik - a növényből biodízelt állítanak elő. Ennek mellékha­tásai vannak a természetközeli élőhelyekre, amint azt a Würz- burgi Egyetem biocentrumában felfedezték. A sárgán virágzó és intenzíven illatozó kultúrnö­vény környékén kevésbé por­zódnak be a vad növények. Egy példa: „A tavaszi kan­kalin (Primula veris) kereken 20 százalékkal kevesebb ma­got fejleszt, mert a poszméhek már nem porozzák be olyan jól, mint a korábbi években” - mondja Andrea Holzschuh bio-' lógus. A sárga eltereli a rova­rok figyelmét, még akkor is, ha a repcemező területe csak 15 százalékát teszi ki a környező földeknek - állítja a 67 termő­földön végzett kutatás. Egy uniós projekt keretében kivizsgálják, hogyan lehet biz­tosítani a repcemezők közelé­ben termő veszélyeztetett vagy védett vadnövények beporzá­sát. Bizonyos körülmények kö­zött akár hasznot is húzhatnak a repcevirágból - feltételezik a kutatók. Ha például a vad- méhek szívesen telepednek meg a repce szomszédságában, azok a vadnövények, amelyek a repce virágzása után nyílnak, akár jobban is beporzódhat- nak, mint ha nem lenne a kö­zelben repcemező. A helyzet azonban rosszabb az egy-idejűleg virágzó növé­nyek esetében. Ezek a „bepor­zók szolgáltatásaiért” vívott konkurenciaharcban esélyte­lenek: „A virágzó repceföldön a rovarok jóval több pollent és nektárt találnak” - mondja Holzschuh. ■ A méh minden mást hanyagol „Amin nem tudsz változ­tatni, azt toleráld!” Ez kivá­lóan jellemzi az amszterda­miak hozzáállását az élethez. Prostitúció, marihuána és szélsőséges vélemények. Ez itt mind lehetséges. Mi vonzza az embereket Amsz­terdamba? A grachtok (csator­nák), a művészet és a szabadság biztosan. Utam a holland ki­kötővárosba Ausztráliában vet­te kezdetét. Pont a világ másik végén került utamba egy hol­landus; ellenállhatatlanul vidá­man szökkent be kitaposott dor- kójában az életembe. És én 37 könyvesdobozzal, a tekintélyes körömcipő-gyűjteményemmel és egy vastag szótárral átköltöz­tem az Amstel menti városba. Ha az ember szerelmes, ak­kor minden város úgy ragyog és csicsereg, mint Párizs tavasz- szal. Ha az ember szerelmesen költözik Amszterdamba, akkor az élet oly könnyű, mint a hab a kapucsínón. A grachtok mentén bicikliztem, balra és jobbra a ré­gi, megvetemedett házak orom­zata tekintett rám, a vörös téglát mintha frissen mosták volna, a víz csillogott - szerelem volt ez első látásra. Új élet kezdődött, férjjel, gye­rekkel és biciklivel. Fix mun­kám ugyan nem volt többé. De mit számított az. írni itt is tud­tam: coffeshopokról és sajtról, tulipánról és toleranciáról. Hi­hetetlen mennyiségű mentolos cukorkát szopogattam el a hol­land nyelv számos grr és hrr hangjának tanulása közben ki­alakult torokkaparás elmulasz­tására, derekasan viseltem el a lágy, szétmálló pirítós kenyeret, és megtanultam, hogy a tulipán nem Amszterdamból, hanem Törökországból származik. MIT TEGYEN ELŐSZÖR, ha Amszterdamba érkezik? Béreljen kerékpárt! Mert aki bi­ciklizik, az máris otthon van. Már napi 8 euróért kaphat egy fletset, és nevetve hátra is hagy­hatja a turisták tömegét, eljutva az igazán érdekes helyekre. Például a vízpart mentén, a Noordon, a dokkokon, majd a Jáva-, Bomeó- és KNSM- szigeten át az építészet legújabb Immáron 17 éve élek itt. Idő­közben beleszerelmesedve egy másik férfiba - de még mindig ugyanabban a városban. Nemrég reggel, úton az iro­dába hirtelen egy útlezáró előtt találtam magam. Építkezés. Mi­alatt bosszúsan azon gondolkod­tam, milyen útvonalon kerüljek, mögöttem egy idősebb hölgy és egy fiatalember leszállt a bicik­liről és eltolta az útból a rácsot. „Na, most már rendben van” - mondták elégedetten. Idegesen pillantottam az út szélén álló két rendőrre. De ők csak vigyo­rogtak. Amszterdamban a pol­gároké az utolsó szó. Nekem, né­remekeinek nyomá-ban. Akinek a város kerékpárútjai túl rázós­nak bizonyulnának, azoknak a vizet ajánljuk. Kedvenc útvona­lunk: elegáns sétahajózás az Elandsgrachttól keresztül-kasul a Heren-, Keizers-, Prinsen- grachton, aztán fel a Jordaanon és vissza. A második útvonal az Amstelen vezet lefelé, el az iro­daházak és a lakóhajók mellett, oda, ahol kinyílik a látóhatár. metnek a vélhetően genetikailag beprogramozott tekintélytiszte­letemmel ezt még szokni kell. A szabad polgár tökéletes köz­lekedési eszköze a kerékpár. A fietsen mindenki király. A bi­ciklin az amszterdami olyan lehet, amilyen lenni akar: füg­getlen, egyenjogú, önfejű. Egy amszterdami városi bringa nem sportos versenykellék, amelyen lefelé taposunk, felfelé meggör­nyedünk. A magasan ívelt kor­mány lehetővé teszi a kiegye­nesedett testtartású tekerést. És így húznak át városukon a királyok a széles bicikliutakon, öntudatosan kihúzva magukat, dacolva az esővel, a turistákat csengőszóval szétrebbentve, a piros lámpát semmibe véve. Aztán itt a hasis: szabadon vásárolható. És a kéjhölgyek: ott ülnek félmeztelenül a ki­rakatban. Anarchia? Ez talán a legáltalánosabb félreértés Amszterdammal kapcsolatban. Ez itt mind lehetséges. De az állítólagos anarchia szigorú sza­bályoknak engedelmeskedik. Különben is, az anarchia nem a jó szó erre. Részlet: A Geo magazin 2014/05. számából Kit tartunk szexisnek egy csoporton belül? pszichológia A kiemelkedő he­lyett középszerűnek lenni nem tűnik kívánatos célnak. Pedig az emberi látás éppen ezt a tu­lajdonságot jutalmazza. Mikor szép egy ember? Álta­lában aligha megválaszolható - minden kultúrkörnek meg­vannak a saját ideáljai, ami ráadásul a divat változásainak is alá van rendelve. A San Di- egó-i University of Califor­nia pszichológusai azonban a szépségnek legalább az egyik titkát megfejtették: rájöttek, hogy az emberek vonzóbbnak hatnak, ha csoportban tartóz­kodnak. Kísérletük során Drew Wal­ker és Edward Vul egyetemis­tákat kérdezett 300 férfi és nő arcának attraktivitásáról, akik egyedül vagy csoportké­pen szerepeltek. Társaságban lényegesen jobb eredményt ér­tek el, függetlenül attól, hogy négy, kilenc vagy tizenhat emberrel voltak láthatók egy Szabályos, ezért vonzó az átlagarc csoportban. A kutatók ezt az úgynevezett „cheerleader-ef- fektust” azzal magyarázzák, hogy a szem számára egy cso­portból egy viszonylag szabá­lyos és emiatt igazán vonzó átlagarc alakul ki. Az ebben a kontextusban szereplő min­den egyes arc a vonzó átlag fe­lé módosul az érzékelés szem­pontjából. A „cheerleader-effektus” ki­fejezést a tudósok az amerikai, Hogyan találkoztam anyátok­kal című tévésorozattól köl­csönözték. Ebben a nőcsábász Barney elmondja, hogy az első pillantásra elragadó cheerlea- derek csoportja a második pil­lantásra gyakran visszataszító nőkből áll. ■ Kerékpárral vagy hajóval Amszterdamon át Az elidegenedett testvérek vallás Az iszlám két nagy irányzatának ellenségeskedése A legszegényebb megye Franciaország Gyarmati idők maradványa Dél-Amerikában Ellenségeskedő fivérként áll szemben egymással aaz iszlám két nagy vallási irányzata: a szunniták, amelyekhez a mu­zulmánoknak mintegy 80 szá­zaléka tartozik világszerte, és a síiták, amelyekhez közel 15 százalék. Konfliktusuk a Mohamed utódai körüli vitában gyöke­rezik: a próféta halála után, 632-ben egy kisebbség annak unokatestvérét és vejét, Alit te­kintette az új vallási vezetőnek - ez a „Síat Ali“, az „Ali pártja“. A legtöbb muzulmán azonban Mohamed korai útitársát, Abu Bakrt kiáltották ki vezérnek. Magukat szunnitáknak neve­zik; a „szunna“ hagyományt vagy szokást jelent. A két val­lási irányzat közötti szakadás évszázados rivalizálást vont maga után. A konfliktus a Közel-Keleten is két táborra osztja a politikai ■ Konfliktusuk a próféta halála után, a Mohamed utódai körüli vitában gyökerezik vezetőket: az egyik oldalon áll az Irán által dominált „síita fél­hold“, de Irak uralkodóosztálya is síita, ezért ez az ország is ide tartozik. Hasonlóképpen Szí­ria, amelyet alaviták - a Síatból származó hitközösség - kormá­nyoznak. Emellett Irán pénzeli a libanoni Hezbollah milíciát. A „félholddal“ szemben áll a „szunnita karéj“, amely Egyip­tomból indulva lordánián és a palesztin területeken át Török­országig húzódik. Ezek a Sza- úd-Arábia és Katar által támoga­tott erők féltik a stabilitásukat. Az „arab tavasz“ forradalmai to­vább súlyosbították a két pólus közötti konfliktust. Szíriában, amely pontosan a metszéspont­ban fekszik, jelenleg katasztro­fális formában eszkalálódik a helyzet. Bassár el-Aszad elnök, aki az alaviták síita kisebbsé­géhez tartozik, támogatást kap Irakból, Iránból és a libanoni Hezbollahtól. A felkelők oldalán a hangot a szunniták adják meg. A mai Francia Guyana területét a 17. században érték el az első francia felfedezők. A bennszü­löttekkel, a portugál, holland és brit telepesekkel folytatott csa­tározások után a terület 1817- ben került a franciák kezére. Nem mindenki érkezett ön­ként. Robespierre francia for­radalmár 1794-es halála után 193 követőjét száműzték Fran­cia Guyanába..Amikor három évvel később egy második ex­pedíció is kikötött, már csak 54 embert találtak itt közülük - 11-en megszöktek, a többiek meghaltak. Francia Guyana a 20. század elejéig a párizsi igaz­ságszolgáltatás számára kito- loncolási táborként szolgált. Rakétakilövés Francia Guyanában A 19. században az Afriká­ból behurcolt rabszolgáknak köszönhetően fellendült a gyar­mat. Cayenne környékén ebben az időben kényszermunkások ezreit foglalkoztató ültetvények voltak, ahol cayenne-i borsot, trópusi fát és cukornádat ter­mesztettek. A rabszolgaság 1848-as megszüntetése után sokan az erdőkbe menekültek, és mind a mai napig létező fal­vakat alapítottak a vadonban. Egy 2010-es népszavazás so­rán a lakosság közel 70 százalé­ka voksolt a függetlenség ellen. Az anyaországból érkező támo­gatás ellenére Francia Guyana Franciaország legszegényebb megyéje. > \ Szerkesztőségünk ajánlja a most megjelent GEO magazint

Next

/
Thumbnails
Contents