Tolnai Népújság, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)
2014-06-10 / 133. szám
2014. JUNIUS 10., KEDD KÖRKÉP 5 segítségnyújtás Megtanították a homokzsákrakás technikáját A HUNOR az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szervezetébe tagoltan működik. Jantner Attila szemben, középen Elhivatottsággal végzik pedagógusi munkájukat akitüntetettek PAKS A Vak Bottyán Gimnázium tanára, Horváthné Szabó Julianna és az I. István Szakképző Iskola pedagógusa, Szta- kó Imre részesült idén Gyermekeinkért díjban. Kitüntetésüket Hajdú János polgármestertől a városi pedagógusnapon vették át. Horváthné Szabó Julianna hitvallása szerint kevés kreatívabb munka van a pedagógushivatásnál, hiszen állandóan meg kell újulni, és erre nemcsak a gyakran változó tantervek, követelmények kényszerítik a jó pedagógust, hanem az a belső igény is, hogy mindenkori tanítványaihoz alkalmazkodni tudjon. Vegye figyelembe személyiségüket, korábbról hozott ismereteiket, teherbíró képességüket, egyéni problémáikat, pillanatnyi hangulatukat. Ő ezt igyekszik megvalósítani osztályfőnökként és szaktanárként. Mindig fontos feladatának tekintette a közösségépítést, a szociális érzékenység fejlesztését. Szerinte ■ Kiemelkedően sokat tettek a gyermekek harmonikus személyiségformálásáért egy pedagógus által elkövethető legnagyobb hiba az, ha nem tiszteli, nem tekinti egyenrangú partnernek tanítványait. A szülők és a gyerekek is őszinte elismeréssel és köszönettel nyilatkoznak tevékenységéről. Sztakó Imre feladatát, a tanítást, nevelést első perctől nagy elhivatottsággal végzi. A jelenlegi iskolájában eltöltött 25 év alatt a tantestület pótolhatatlan tagja lett. Szakmai tudását a szak- és szakközépiskolában is kamatoztatja, diákjait képességeikhez alkalmazkodva a lehető legnagyobb körültekintéssel tanítja, készíti fel a vizsgákra. A tanulók mindannyian tisztelik és szeretik, tanácsait megfogadják. Osztályfőnökként sok csoportot segített már a képesítő vizsga vagy éppen az érettségi megszerzéséhez. Tanítványainak szülei megbíznak véleményében, kimondottan jó kapcsolatot tart fenn a családokkal. Iskolája hagyományos rendezvényeinek rendezője, rendszeresen szervez kirándulásokat, évek óta az osztályfőnöki munkaközösség vezetője. ■ V. T. Soha nem látott árvíz sújtotta májusban Szerbiát, a Száva településeket mosott el. A mentésben részt vett hazánk hivatásos mentőszervezete, a HUNOR, soraiban a Tolna megyei Jantner Attilával. Hanoi Erzsébet- Olyan volt, mintha egy katasztrófafilmbe csöppentünk volna, amelyben szerbül beszélnek - idézte fel Jantner Attila tűzoltó százados, hogy mi fogadta őket Szerbia árvízzel sújtott területein. A szekszárdi tűzoltó a HUNOR hivatásos nehéz kutató-mentő mentőszervezet tagjaként 26 társával együtt indult a térségbe május 17-én. A csoportot dr. Bakondi György altábornagy, a BM OKF főigazgatója indította útjára. Először Obrenovacban volt rájuk szükség. - Az emberek ezrével menekültek, a katonák, a rendőrök és a mentőegységek pedig befelé próbáltak utat törni - mesélte a százados. Amikor a HUNOR tagjai odaértek, keresték a helyi tűzoltóparancsnokot, akit egy személyben bíztak meg a mentés vezetésével, és aki nem tudta, hány ember ragadt a településen, milyen mentőegységek vannak már jelen. A biztos csak az volt, hogy este leállították a mentést, így a magyarok nem telepíthették a csónakjaikat, az egységgel tartó helikopter azonban dolgozhatott, és hat embert kimenekített. Másnap, amikor már 20- 30 centimétert apadt a Száva, megkezdhették a mentést a csónakokkal is, de Jantner Attila szerint még ekkor is leginkább egy víz alatti városra hasonlított a település külvárosi része, ahol a házaknak csak a teteje látszott ki. Sokan, mivel nem akarták elhagyni az otthonukat, napokig a padláson éltek. Néhány nap után viszont már ők is menekülni akartak, így folyamatosan hozták ki az embereket, illetve élelmiszert vittek a még bent rekedteknek. - A reményvesz- tettség látszott az emberek arcán. A víz nagyon gyorsan jött, aki elmenekült, az is csak azt tudta magával vinni, ami éppen a keze ügyében volt - emlékezett vissza a szekszárdi tűzoltó. A HUNOR aztán Herkócán, a legdélebbi, magyarok lakta vajdasági faluban folytatta a segítségnyújtást. A település határát jelző tábláig ért a 200-300 méter szélesre terebélyesedő Száva, de fontos volt, hogy ennél tovább ne engedjék. A szomszédos falvak ugyanis mind mélyebben fekszenek, és ha hagyták volna jobban elszabadulni a folyót, akkor azokat is elmosta volna. A térségben 1765 óta nem volt hasonló áradás, és mivel nem szabályozták a Szávát, gátrendszer sem épült ki, a térorosz, lengyel, német és osztrák mentőszervezetekkel, valamint önkéntes mentőcsoportokkal találkoztak a Szerbiában töltött egy hét alatt a HUNOR tagjai. Jantner Attila elmondta, többször azt tapasztalták, hogy a helyiek nem mertek feléjük közeledni, csak miután beálltak nekik segíteni. Még a magyarok lakta Herkócában is idegenkedve fogadták őket, de idővel egyre inkább lehetett magyar beszédet hallani, és egyre csak hordták ségben élőket teljesen felkészületlenül érte az árvíz. Nem voltak gumicsizmáik, melles csizmáik, nem ismerték a homokzsákrakás technikáját. Jó háromnegyedig töltötték őket, ösz- szekötötték a száját és úgy pakolták egymásra a 70-80 kilós zsákokat a markos szerb férfiak. A HUNOR tagjai ezt látva megmutatták az itthon alkalmazott módszert, és megtanították a helyieknek a bordás megtámasztást. Ezt rögzítette egy tévés stáb, így a magyarok a következő helyszínen, Klenakban már azt tapasztalták, hogy az általuk mutatott nekik az ellátmányt. Az ottani ortodox pap minden étkezés előtt megszentelte az ételt, amelyet a gyülekezet tagjai szolgálták fel nekik, és istentiszteletet tartott értük. Jantner Attila azt mesélte, napjában háromszor ebédelhettek, vacsorázhattak volna, annyi ételt kaptak. Hva- la, köszönöm - mondták a magyaroknak bármerre jártak. Ajándékokkal halmozták el őket, és néhány boltban nem engedték, hogy fizessenek. technikát alkalmazzák az ottani mentést végzők. Mint kiderült, az esti híradásból lesték el a módszert. Nekik aztán az ellennyomó medence kiépítését is megtanították a magyarok, akik Klenakból Morovicba mentek. Ott várták, hogy megkezdhessék a mentést a horvát és a szerb határvonalon húzódó Jamenában. Ám hiába jutottak be, mielőtt elkezdhették volna a mentést, az összes egységet elküldték, mivel a dél-szláv háború alatt telepített, és még meglévő aknákat kimosta a víz. Hogy pontosan mi lehetett a településen, nem tudták meg, hivatalosan csak állatok kimenekítésére lett volna szükség. Több helyütt persze ezt is tették, hiszen tehenek gázoltak a vízben, disznók feküdtek el a házak között, és Jantner Attila elmondta, hogy százával csatlakoztak hozzájuk a gazdátlanul maradó ebek. A HUNOR egy hét után tért haza Szerbiából. A határon a szerb hatóságok búcsúztatták őket, a magyarok pedig javasolták segítőjük, a vajdasági Simon Zsolt tűzoltó törzsőrmester előléptetését, aki nélkül vakon mozogtak volna az idegen környezetben. Tizenhatodszor jöttek össze Bonyhádon a felvidékiek bonyhád Már 16. alkalommal rendezték meg a felvidékiek találkozóját Bonyhádon. Ezen belül kétévente kerül sor népesebb, nagyobb rendezvényre. Az idén mintegy 300-an vettek részt a találkozón, amely szentmisével kezdődött a római katolikus templomban. A múzeum falán elhelyezett emléktáblánál beszédet mondott Hajdú László, Deáki polgármestere. Kérdésünkre Kolozsiné Gergely Cecília, a Felvidékiek Egyesületének elnöke elmondta, Bonyhádon több család él, akiket a felvidéki Deákiból telepítettek ki, ezért alakult ki a kapcsolatuk ezzel a településsel. Közvetítésükkel Kakasd és Deáki közt jött létre testvértelepülési együttműködés. A Vörösmarty Művelődési Központban megtartott kulturális műsort Potápi Árpád János polgármester, országgyűlési képviselő nyitotta meg, majd felléptek a Deákiból érkezett és a helyi együttesek. Délután a Jónás János Közösségi Házban valóságos családi találkozók zajlottak, ahova az ország sok területéről érkezetek Felvidékről kitelepítettek. Kolozsiné Gergely Cecília azt is elmesélte, valaki éppen az egyik fellépő deákiban fedezte fel egy távoli rokonát, majd ezután bogozzák ki a rokonság szálait. Mint ismeretes, a második világháborúban kollektív bűnössé nyilvánították a németeket és magyarokat, majd a későbbi lakosságcsere keretében Magyarországról Szlovákiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen a szülőföldjét elhagyni. Az utolsó áttelepülők 1949 nyarán lépték át a csehszlovákmagyar határt. ■ 1.1. Kolozsiné Gergely Cecília > Hvala: ajándékokkal halmozták el a magyarokat eldobni kevesebb mint egy másodperc, eloltani közel 100 óra, helyreállítani majd’ 100 év. A számok jól jelzik, mekkora károkat tud okozni egy hanyagul elhajított cigarettacsikk, a statisztikák pedig azt mutatják, a szabadtéri tüzek többségét emberi gondatlanság okozza. Nyáron fokozottan megnő a veszély, ezért Boros Brigitta, a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője a tűzgyújtás szabályaira hívta fel a figyelmet. Az erdőgazdálkodók kötelesek a turisztikai célpontnak számító parkerdők területén állandó és biztonságos tűzrakó helyeket kialakítani, ezeket karbantartani, és a tűz elleni védelemhez szükséges feltételekről gondoskodni. A kirándulók csak a kijelölt helyeken gyújthatnak tüzet. Fontos, hogy előtte megtisztítsák a tűzrakó helyet a levelektől, faágaktól. A tüzet, de a még ki nem hűlt parazsat, hamut sem szabad felügyelet nélkül hagyni. Legyen készenlétben oltására alkalmas anyag, eszköz, például víz, homok, lapát. Ha feltámad a szél, a tüzet azonnal el kell oltani. Az égetés befejezése után meg kell győződni arról, hogy a tűz valóban elaludt, és a hamura távozás előtt érdemes homokot szórni. Védett természeti területen lévő erdőben - a kijelölt és a ki- Az emberi gondatlanság komoly károkat okozhat a természetben épített tűzrakó hely kivételével - a tűz gyújtásához a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Az erdőgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó égetés alkalomszerű tűzveszélyes tevékenységnek minősül, amelyet az illetékes tűzoltósághoz előzetesen be kell jelenteni. Az óvintézkedésekre a belterületi ingatlanon kialakított tűzgyújtó hely, vagy grillsütő használata során is figyelni kell. A kerti hulladék égetése a hatályos jogi szabályozás értelmében tilos, de az önkormányzat helyi rendeletben felmentést adhat ez alól - tette hozzá Boros Brigitta. ■ H. E. A legfontosabb szabályok- soha ne dobjon el égő cigarettacsikket!- erdőben csak a kijelölt helyen gyújtson tüzet!- gondosan oltsa el a tüzet, használjon hozzá vizet, vagy legalább 5 centiméter földet, máskülönben a szélben visszagyullad!- igyekezzen a kertben is csak akkora tüzet rakni, amiből a szél nem tud izzó zsarátnokokat továbbvinni!- tartsa be a tűzgyújtási tilalom szabályait!- soha ne hagyja a szabadtéri tüzet őrizetlenül! i Aknák közé nem mehettek A szabadtéri tüzek többségét emberi gondatlanság okozza megelőzés A belterületi és a kijelölt tűzgyújtó helyek használatakor egyaránt kellő odafigyelés szükséges
