Tolnai Népújság, 2014. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

2014-04-22 / 93. szám

PORTRÉ 5 2014. ÁPRILIS 22., KEDD életút Elsősorban tengerész vagy villamosmérnök szeretett volna lenni, de végül a rendőri hivatást választotta. Eredményei igazolják, hogy jól döntött. Bonyhád és Szekszárd rendőrkapitányaként is maradandót alkotott. „AZ ŐRANGYALOM VIGYÁZOTT RAM Varga Lajos azok közé tar­tozott, akik nagy szerepet vállaltak a modern kori rend­őrség alapjainak letételében megyei szinten. Korát meg­hazudtoló lendületességgel tesz-vesz, kutat, olvas, képezi magát bonyhádi otthonában. A közelgő rendőrség napja alkalmából beszélgettünk Lajos bácsival Vizin Balázs A beszélgetés zsinórmértékét adó jegyzet precízen a konyha- asztalra készítve. A szürkés pa­pírlapon katonásan sorakoztak a vázlatpontok. Ami egy-két milli­méter távolságra volt egymástól, az Lajos bácsi életében több évet, évtizedet ölelt fel. - A legutolsó szériába tartoztam, akik még nyolc évig jártak gimnáziumba - idézte fel Varga Lajos. - 1952-ben - folytatta -, amikor utolsó éves lettem, meghalt az édesapám. Ez túl azon, hogy kimondhatatlan fájdalmat okozott a családnak, a további életemet alapvetően meg­határozta. Ketten maradtunk édesanyámmal - a nővérem ek­kor már nem lakott velünk -, eb­ből adódóan szóba sem jöhetett a továbbtanulásom. Pedig, amikor gimnazista voltam, még mennyi tervem volt: tengerész, villamos- mérnök... - emlékezett vissza. Végül a saját maga által felállított rangsor nem túl fényes helyén szereplő rendőri hivatás felé vet- té az irányt. Csakhogy, amire meghozta ezt a döntést már vé­szesen közelgett a 36 hónapos katonaidő. Mint fogalmazott, nem engedhette meg magának, hogy valahol ennyi időt „ellébe- coljon”. Az élet megoldotta he­lyette a kérdést, mert az idő tájt indult el a Korvin Ottó Bűnügyi Szakiskola Budapesten. Felvételt nyert, ezáltal mentesült a katona­ság alól. Azt mondta, jó iskolába került, kiváló emberektől tanul­ta meg a szakma alapjait, amely életpálya napról-napra közelebb került a szívéhez és a leikéhez. Az Aranycsapat Még az intézmény tanulója volt, amikor kivezényelték isko­lájukat egy futballmeccs biztosí­tására. Nem akármilyen derbit: a Magyarország-Anglia találko­zót (amelyen 7:1 arányban győ­zött az Aranycsapat) kísérték figyelemmel a pálya széléről. A következő, szintén emlékezetes kivezénylése is a Puskás Öcsi vezette nemzeti tizenegyhez kötődött. Amikor a gárda 1954- ben Németországgal szemben elveszítette a berni világbajnoki döntőt, hatalmas felzúdulás tört ki Budapesten. - Tartalékosként a Nemzeti Színházban várakoz­tunk. Életemben nem láttam ak­kora tömeget, mint amekkora a Nagykörúton és a Rákóczi úton hömpölygött. Csalódottságuk­ban törték, zúzták a kirakatokat, nehéz volt megfékezni az indula­tokat - mesélte Lajos bácsi. Miután elvégezte a tiszti isko­lát a VII. kerületbe került gya­korlatra, ahol az előállítottakkal foglalkozott, itt 1955 májusáig teljesített szolgálatot. Dombó­Varga Lajos több elismerést kapott pályafutása során, a képen látható dísztőrt Lamperth Mónika korábbi belügyminiszter ajándékozta számára Névjegy varga lajos 1933. november 5-én született Szakályban. Hely­ben végezte a négy elemit, Dom­bóváron érettségizett. A budapes­ti Korvin Ottó Bűnügyi Szakisko­lában folytatta tanulmányai. Ké­sőbb elvégezte a rendőrtiszti aka­démiát, és filozófiából is felsőfokú képesítéssel rendelkezik. Egy fia született, Róbert, aki három diplo­más, Budapesten él. Két unokája van, akikről ugyancsak büszkén mesélt. Ezredesként vonult nyug­állományba, számos kitüntetéssel ismerték el példaértékű szerep- vállalását. A munkáját egyben a hobbijának tekintette. Sok beosz­tottja kerül később vezető pozíció­ba. Példaként Berta Attilát, dr. Soczó Lászlót, Szíjártó Istvánt, Kaszás Rózsát, Dávid Kálmánt, Hegedűs Andrást, Kis Gábort, Gáti Zoltánt és Pilisi Gábort emlí­tette. Közel áll hozzá a fizika és a természetfilozófia, a mai na­pig szívesen foglalkozik az uni­verzum keletkezésének kérdésé­vel. Érdekli a misztikum, fiatal kora óta sokat olvas, főleg a rej­télyeket taglaló köteteket. A ku­tatás is foglalkoztatja, néhány évvel ezelőtt elkészítette a csa­ládfájukat.- egész idő alatt volt egy „őran­gyalom”. Akármilyen gondom, nehézségem adódott, rá mindig számíthattam. Sok álmatlan éj­szakám volt, amikor bevillantak a rázósabb ügyek során látott képek - ezeken mindig átsegí­tett a feleségem. A megfontoltsá­gával és a tárgyilagosságával mindiga kellő lépésre ösztön­zött: fékezett, vagy buzdított. várra helyezték át, a bűnügyi alosztályra. Itt szerezte meg a szakmai gyakorlatot tapasztalt kollégáitól. Dombóvár és a kurdi őrsterület tartozott hozzá, az is­meretlen tettesek felderítése volt a feladata, illetve a hálózattartás. 1959 végéig dolgozott Dombó­váron, onnan a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályára került, előbb elvi elő­adóként, majd párhuzamosan az életvédelmi szakfeladat veze­tését is ellátta - azalatt a tíz év alatt, ameddig a terület szakfe­lelőse volt, nem tudott egyetlen egy olyan eseményről sem, ahol emberöléssel összefüggésben a tettes kiléte ne vált volna ismert­té. Ezzel a példaértékű munká­val kivívta felettesei elismerését. Továbbá az általa kidolgozott módszerrel. - Abban az időben még nem létezett antibébi tab­letta. Kidolgoztam egy statiszti­kai alapokon nyugvó módszert, amellyel ki lehetett szűrni, mely területeken ténykedhet magzat­elhajtó. Hiszen ilyen esetben az elkövetőnek és a passzív alanyá­nak is az volt az érdeke, hogy rejtve maradjon. Olyan kapcso­latban álltam a kórházak szülé­szeti osztályvezetőivel, hogy oda­adták nekem az összes kórlapot. Tudtam latinul, így nem jelentett problémát a leírtak értelmezé­se. A kórlapokból kiolvastam, ki volt korábban szülésznél, hol csökkent az engedélyezett ter­hesség-megszakítások száma az összlakossághoz viszonyítva, és hol emelkedett a spontán abortu­szok száma. Ebből kirajzolódott minden, és az operatív munka során sikerrel jártunk. Közel 200 magzatelhajtás elleni eljárást produkált a megye, amely az or­szágos főkapitányság figyelmét is felkeltette. A módszerből még előadást is tartottam az országos életvédelmi oktatáson. Amíg az életvédelmi vonalon dolgoztam, volt olyan év, hogy az 52 hétből egyetlen szombaton, vasárnap sem lazíthattam. Nem volt olyan, hogy lejárt a munkaidő. Addig nem pihenhettünk, amíg kézre nem került az elkövető - hang­súlyozta. 1971-ben került a szekszárdi kapitányságra vizsgálati alosz­tályvezetőnek, rá egy évre pedig Bonyhád rendőrkapitányának nevezték ki. - Szekszárdon már megvolt a házhelyünk, ahol épít­keztünk volna, de ekkor jött a hír, hogy a völgységi város kapi­tányságának élén számít rám a testület. Mikor már megszoktuk a bonyhádi életet jött az újabb vezénylés (1982-ben), Szekszárd rendőrkapitányának neveznek ki. Megmondom őszintén, nem örültem neki, mert éppen elké­szült a házunk és a szekszárdi élet, munka sem vonzott annyi­ra. A másik tényező, amiért nem szívesen váltam meg a Völgy­ségtől, mert az idő tájt Bonyhád Vásárosnaménnyal „versenye­zett”, hogy melyik a bűnügyileg legkevésbé fertőzöttebb járás az országban. Büszke vagyok arra, hogy Bonyhádon 96 százalékos ismeretlen elkövetés felderített­séget produkáltunk, magyarán alig úszott el valami, ahol a tet­Sok rejtélyt oldott meg, specialistája lett a beállított helyszínes bűncselekmények felderítésének- még életvédelmis voltam, ami­kor kaptunk egy bejelentést Bá- táról, mely szerint a tanítónőt és a családját már három napja nem látták a helyiek. Kivonul­tunk a helyszínre, és én csak azt kérdeztem a ház előtti soka- dalomtól, hogy hol van a tanító­nő férje? Négy nap múlva talál­tuk meg, felakasztotta magát az erdőben, miután végzett a csa­ládjával. TAMÁSIBAN TÖRTÉNT, hogy egy férfit leöntöttek petróleummal és rágyújtották a házat. A fele­ség azt terjesztette, hogy elmen­tek hazulról és nem tudják, hogy történhetett ilyen. A hely­színi vizsgálat során felemeltük a holttestet, körülötte minden elégett, de alatta sértetlen volta padló. Vagyis egyértelművé vált számunkra, hogy még a tűzeset előtt került oda az áldozat, te­hátmegölték. de A Dunánál is történtek meg­rázó dolgok. Például, amikor egy teljesen meztelen, köldök- zsinórral ellátott újszülöttet so­dort Dunaföldvárra. A csecse­mőnek ökölbe volt szorítva a keze. Kinyitottuk, és azt láttuk, hogy egy kevés homok van ben­ne. Mindennel kell tudni vala­mit kezdeni, a kriminalisztikát nemcsak tanulni illik, hanem érteni is. Megkerestem az orszá­gos vízügyi tudományos kutató- intézetet, hogy állapítsák meg, honnan származhat a homok. Azt mondták, két olyan hely van a Dunánál, ahol ilyen ösz- szetételű található: az egyik Du­naújvárosnál, a másik a XIII. kerületben. A Duna folyási se­bességét alapul.véve a dunaúj­városi szakasz nem jöhetett szó­ba, mert a halál időpontját te­kintve túl közeli helyszín lett volna, így maradt a főváros és az is biztossá vált, hogy élve született a csecsemő, mert vá­zéi telt a tüdeje. Összeraktuk a mozaikot és elfogtuk az elköve­tőt Budapesten. a harmadik eset Szekszárdhoz kötődik. Egy fiatal házaspár a Sió Palánk felöli oldalán sétált tavasszal. Találtak a parton egy dobozt, amelyben egy csecsemő holtteste volt - a vizsgálat során megállapítottuk, hogy legalább egy éve. A logikára támaszkod­va ennél az esetnél is előszed­tük a tettest. Ugyanis azt a ha­talmas hibát követte el, hogy egy olyan újságpapírba csoma­golta a csecsemőt, amelyet ha­zulról hozott. A másik szembe­tűnő nyom a szomszédos közép­iskola volt. Az intézmény takarí­tónője emlékezett vissza, hogy rosszullét miatt melyik lány ment ki az óráról, s hogy az egyik mosdó nagyon véres volt. Mindezek birtokában fel lehe­tettgöngyölíteni az ügyet. sokszor éltem át nehéz perce­ket, de mindegyik esetet tárgyila­gosan kezeltem. A tettesek elfogá­sához szerencse is kell, de azt a szerencsét először „be kell keríte­ni". Annyi életképes hipotézist kell kidolgozni, ahány lehetőség csak adódik, s ezeket külön-kü- lön végigvásgálni. Az adott ügyön dolgozó kollégák - a hely­színre menet - mindenről beszél­hetnek egymással, csak a nyomo­zás állásáról nem, mert óhatatla­nul is befolyásolhatják a másikat - összegezte Varga Lajos. tes ismeretlen maradt. Viszont Szekszárd - ahova, ha tetszett, ha nem, mennem kellett - jóval rosszabb mutatókkal rendelke­zett, de vettem egy nagy leve­gőt és neküáttam a munkának - részletezte Lajos bácsi. Azt mondta, rengeteg tennivalója akadt Szekszárdon. Arra a leg­büszkébb, hogy sikerült helyre­állítani a dolgozói morált: a ked­vetlen rendőrökből elhivatott embereket faragott. Hangsúlyoz­ta, nem beosztottjainak tekintet­te őket, hanem a munkatársai­nak, akik előtt mindig nyitva állt az ajtaja. Helyet biztosított a járőr állománynak a kapitányságon belül, hogy azt érezzék, ők is fon­tos tagjai a csapatnak. Kiemelte, amikor bekerült a szekszárdi rendőrkapitányságra 34 száza­lékos volt az ismeretlen tetteses felderítettségük, regnálása alatt ez a mutató 80 százalékra nőtt.- A szekszárdi és a megyei ka­pitányság sorsa közös: együtt sír­nak, vagy nevetnek. A szekszár­di részesedése az összbűnözést tekintve 45-48 százalék között mozgott, a maradék megoszlott a többi járás között. Ahogy mi dolgoztunk, az határozta meg a megyei statisztikát. Eljutottunk odáig, hogy Tolna összesen - or­szágos szinten - az ismeretlen tetteses felderítésben 10 száza­lékkal tudott többet, mint á má­sodik legjobb eredményt elért megye. Varga Lajos 1988'. no­vember 30-ig, nyugállományba vonulásáig vezette a szekszárdi kapitányságot. Kapcsolat Azóta foglalkozik a bűnözés alapvető okaival, amióta rendőr lett. - Nyilván az a kiindulópont, hogy olyan jogszabályt alkotnak a döntéshozók, amely alapján az az adott cselekmény büntetendő. Szerintem a bűnözés alapvető oka a lehetőségek és az igények összhangjának kérdése: egy kör­nyezetben, társadalomban, mire van lehetőség és igény. Igényes­ség arra, hogy én is eljussak a ki­tűzött célig, vagy megelégszem azzal, amim van. Ha igényes vagyok,-akkor inkább hajlamos leszek a jogsértések elkövetésé­re. Ez megfordítva úgy is értel­mezhető: hogy igényesség, vagy igénytelenség a makulátlan­ságra. Ezt a társadalmi kérdést még nagyon sok oldalról meg lehet közelíteni, de alapvetően ide vezethető vissza a bűnözés. Mindezt volt szerencsém több korszakban vizsgálni, az olló nyílását mindig az adott körül­mények határozzák meg - tette világossá Lajos bácsi. Emlékeit felidézve arra is kitért, a rend­őröknek régen egészen más volt a kapcsolata a civil környezet­tel, mint manapság. Meglátása szerint sokkal közelibb viszonyt ápoltak, amely az eredményes­ségben is visszaköszönt. - A rendőrök sikerélménye a lakos­ság biztonságérzetét is növeli. Nem mindegy, hogy egy betörés­nél már az első elkövetés után felderítik a tettest, vagy csak az ötödiknél. Vagyis, attól legyen jó az adott kapitányság statiszti­kája, hogy minél előbb kézre ke­rüljenek a zsiványok, felesleges máson polemizálni - szögezte le. L ♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents