Tolnai Népújság, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-03-16 / 11. szám
INTERJÚ 2014. MÁRCIUS 16., VASÁRNAP 8 kovács kau Véletlenül lett filmszínész és énekesnő is. A Kossuth-díjat nem hitte el, csak amikor már a kezében tartotta. Úgy érzi, ezzel a kitüntetéssel a szakmát és a közönséget is elismerték. „A HANGOM SOSEM FÁRAD EL” Az egyik legismertebb, a lemezeladások alapján a leghallgatottabb magyar énekesnő. Egri orvosírnokként indult a Ki Mit Tud-on, ahol először eltanácsolták, másodszor már megnyerte. Mindenkivel énekelt itthon, aki számít, és külföldön is tudott karriert csinálni. Fábos Erika- Engem az mindig érdekel, milyen az a pillanat, amikor egy embert egy ilyen fontos hír utolér. Hogyan tudta meg, hogy Kossuth-díjat kap?- Ez nagyon triviális lesz: felhívott egy kedves férfihang a Magyar Távirati Irodától és közölte, hogy nagyon gratulál. Kérdeztem, mihez, mire mondta, hogy a Kossuth-díjhoz. Pillanatra elgondolkodtam, nem nagyon értettem a dolgot, de azt mondta, higgyem el, Kossuth-díjat fogok kapni.- És elhitte?- Nem. Éppen Győrbe tartottunk egy fellépésre, úgyhogy az autóból felhívtam a kollégámat, hogy nézze már meg az internetes levelezésemet, kaptam-e erről értesítést. Megnézte, és valóban kaptam. Érkezett egy meghívó is postán, de abban nem szerepelt, hogy díjaznak, csak az, hogy meghívnak az ünnepségre.- Szóval akkor még nem is örül neki?- Mióta ideadták a kezembe a szobrot, kezdek, szép lassan majd teljesen felfogom. Amikor megérkeztem a Parlamentbe és mondták, hogy az első sorban foglaljak helyet, onnantól már elért a tudatomig, hogy ez a csoda valóban megtörténik velem. Persze azért bátortalanul játszottam már a gondolattal. Ahogy jöttünk éjszaka hazafelé Győrből, egészen meghatott pülanataim is voltak, de valahogy úgy voltam vele, mint a fesztiválok és dalversenyek előtt szoktam lenni régen. Addig nem foglalkoztam vele, amíg oda nem kellett állni énekelni a színpadra.- Ez önvédelem?- Igen. Érzékeny vagyok nagyon, az ilyen dolgok engem felzaklatnának és túlterhelnék az idegrendszeremet. Inkább amíg csak lehet, nem veszek róluk tudomást. A fellépéseimet is legfeljebb csak két hétre előre akarom tudni. Nyomasztana, ha látnám, hogy tele van a naptár. Azon törném a fejem, hogy fogom-e ezt bírni? Szeretem inkább úgy érezni, hogy könnyű az életem.- Ennyire oda tud figyelni magára?- Mindig üyen voltam. Egyszer az egyik labdarúgó szövetségi kapitány azt mondta, hogy ez szerencsés magatartás, mert azt jelenti, igazi versenyzői lelki alkatom van. Lehet. Most is úgy indultam el, hogy de jó, elmegyünk Győrbe, énekelek egy jót, nem volt bennem semmi feszültség.- Jól sikerült?- Nagyon jó volt. Ez az önálló kovács Kati Verpeléten született. akkor ismerte meg az ország, amikor 1965-ben megnyerte a Ki mit tud?-ot, egy évvel később pedig a Táncdalfesztivált. összesen 102 magyarországi és 24 külföldi önálló lemeze jelent meg. Több mint háromszáz gyűjteményes albumon jelentek meg felvételei, valamint több mint 500 dal van a repertoárjában. 442 hazai és külföldi hanghordozó őrzi dalait. 1968-ban az Év színésznője díjat kapta meg a Pécsi Filmfesztiválon. 1975-BEN Angliában a The Star Of The Year (Az év sztárja) díjat kapta a Music Week című popzenei magazintól. 1986-ban Liszt Ferenc-díjat, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 2006-ban Artisjus Életmű Díjat kapott. 2014-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. hobbija a tenisz és az utazás, szeret vezetni és dokumentumfilmeket nézni. Kovács Kati csak a parlamenti díjátadó után merte igazán elhinni, hogy idén megkapta a Kossuth-díjat estem, és imádom, hogy olyan ráérős. Nincs előttem senki és nem jön utánam senki, hanem csak miattam jön a közönség és nyugodtan, hozzájuk igazodva telik el az este. Van idő sztorizni, és olyan zenei csemegéket is játszunk a No Commerce zenekarral, amit máskor nem.- Sokat lép fel?- Ez változó. Most a Dal című műsor miatt jobban felkaptak. Vannak ilyen sűrűbb időszakok. Jön egy jólsikerült sláger, és az felszínre hozza az embert. Például, amikor Vangelis 1492 zenéjére írtam egy szöveget, az is ilyen korszak volt. Azt nagyon szerette a közönség. Meg Vangelis is, még a Jogvédőnek is írt egy levelet, hogy gratulál nekem, aztán pedig ajánlást is írt ahhoz a lemezemhez, amelyiken megjelent. Örültem neki.- Ha így gondolja végig a pályát, mi volt a legnagyobb slágere?- Öt-tíz ilyen dalom is volt, ami elképesztő siker és örökzöld lett. Ez volt a pályám nagy szerencséje, hogy nagyon jó dalokat énekelhettem. A Nem leszek sohasem a játékszered volt az első, ami országos ismertséget hozott, aztán a Legközelebb látlak, és az Add már, Uram, az esőt is ilyen volt, Azt biztosan tudom, hogy ami a kívánság- műsorokban toplistás, az az Úgy szeretném meghálálni.- Valahol olvastam, hogy a lemezeladások alapján ön a legsikeresebb magyar énekesnő.- Lehet. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat raktárában állítólag megtaláltak pár arany- és platinalemezt is, amit sosem kaptam meg. Másokat kényeztettek akkoriban. Engem a közönség kényeztetett. Túdja, az autóban az is eszembe jutott, hogy egy Kossuth-díjjal egy énekes esetében mennyi mindenkit elismernek. Azokon kívül, akik szerzőként, zenészként, vagy mondjuk hangmérnökként végigcsinálják az ember mellett, a háttérben a pályát és a közönséget is elismerik.- Külföldön is karriert csinált. Mi volt a titka, hogy sikerült?- Fogalmam sincs. Viszont a külföldi siker, a nemzetközi fesztiválok díjai valahogy jobban elértek a tudatomig, jobban átéreztem.- Többet ért?- Semmivel nem ért nekem többet, csak a 70-es években az hitelesebb volt. Ott tiszta lap volt, itthon nem a népszerűség és a teljesítmény számított. Voltak, akiknek könnyebb volt, mert minden lehetőség nekik járt, és másként bántak velük, mint a többséggel.- Fontos az ön számára, hogy mások elismerjék, amit csinál?- Nem mindig, nem mindenben. De aki azt mondja, hogy egy Kossuth-díj neki nem számít, az azt sem tudja, miért él. Mióta megtudtam, aludni is alig bírtam és amikor hajnalban felébredtem, egyből ez jutott eszembe. Ez az egész pályám elismerése és én mindent alárendeltem az életemben ennek a pályának.- Pedig úgy kezdte, hogy „Nem leszek sohasem a játékszered”.- Nem is lettem. Énekeltem mindenkivel. A V'Moto-Rock- kal, az Illéssel, az LGT-vel, az Omegával, csináltam lemezt Szörényivel, Adamissal, Lerch Istvánnal, Presserrel, Zoránnal és duettet is énekeltem mindenkivel, aki számított. Egy nyarat még Hofl Gézával is végigturnéztam. Lett volna lehetőség, hogy állandó együttessel dolgozzak, de nem akartam. Fontos volt nekem, hogy én dönthessék arról, mi az, amit szeretnék, és azt szerettem volna, hogy ne csak egy réteghez, hanem ha lehet, mindenkihez eljussak a zenén keresztül. Dolgoztam is rengeteget. Volt olyan, hogy a lakásunk ajtajában összefutottunk a férjemmel. Pont megjött egy egy hónapos turnéról, kérdezte, hova megyek, mondtam, hogy egy két hónapos turnéra. Nem voltak könnyű idők, de nagyon szép volt.- A házasságai az életforma miatt mentek tönkre?- Tulajdonképpen igen. Mindkét férjem zongorista volt és nagyon sikeres, ez pedig, mint kiderült, komoly kockázat. Nagyon sok volt a rajongó körülöttük, többségében csinos és fiatal nők. A mostani eszemmel már látom, hogy ez mekkora kihívás lehetett nekik. Nagyon rámenősek tudnak lenni a női rajongók.- A férfi rajongók nem?- A nőknél ez éppen fordítva működik. Ha egy férfi sikeres, az imponál a nőknek és ettől nagyon fel tudnak bátorodni. Egy női előadó esetében a siker inkább ijesztő. Talán azért, mert a férfiak nem szeretnek veszíteni és úgy érezhetik, hogy egy sikeres nőt könnyen el lehet veszíteni. Hogy túl nagy a nyüzsgés körülöttük és rivalizálni kell, hogy bebizonyítsák, hogy ők is érnek annyit, mint egy ismert nő. Mindenesetre, én nem tudtam úgy benne maradni a házasságaimban, hogy a férjem nem hűséges hozzám. Nem tudtam elképzelni, hogy lehetne úgy is folytatni. Minden jól működött, szerettük egymást, még az anyósaimat is imádtam, de sajnos másként alakult. Sosem akartam egyedül élni, nagyon szerettem volna gyereket szülni, mert mindig úgy gondoltam, hogy úgy teljes az ember élete, ha van társa és családja.- Most civil a párja?- Igen, informatikus, tehát civil, de az eltelt idő alatt annyira beletanult a zenébe, hogy előbb észreveszi, ha valami nem stimmel, mint én. Húsz éve vagyunk már együtt. Éppen abba a korszakomba értem, hogy boldog voltam már egyedül is és letettem arról, hogy lehet még szerelem az életemben, amikor találkoztunk. Váratlan volt az egész.- 1968-ban az Év színésznőjének választották és több játékfilmben is szerepelt. Vonzotta a színészet is?- Egy csudát. Kardos Ferenc filmrendező a tévében látott, úgy keresett meg, de Jancsó is ugyanígy. A véletlen hozta.- Egy tévéműsorban láttam Mészáros Mártát, aki arról beszélt, hogy a szépsége és a karaktere nagyon aktuális volt akkoriban, azért szerette annyira magát a kamera és a közönség. Tudta ezt, kihasználta a szépségét?- Ha visszagondolok az akkori önmagámra, szülte nem is értem a kérdést. Nem volt akkoriban, pláne Magyarországon olyan szépségkultusz, mint manapság. Valahogy nem voltunk annyira a saját érdeklődésünk középpontjában, mint ma. Abból az időből engem az érdekelt, hogy például Jancsóék lakásán valódi művészekkel, alkotó emberekkel lehetett találkozni, beszélgetni. Más volt az értéke a külsőségeknek. A szépség sokkal kevesebbet és másként számított, mint ma. Legalábbis utólag én így érzem.- Ma szépnek látja az akkori önmagát?- A fiatalságomat látom szépnek. Nemrég éppen néztem egy akkori filmet és csodálkozva állapítottam meg, hogy valóban volt egy izgalmas karakterem. Ennek akkor egy kicsit sem voltam a tudatában, de ezt nem is bánom.- A Ki mit tud?-on fedezték fel és lett gyorsan nagyon népszerű. Előtte néhány hónappal még orvos írnokként dolgozott Egerben és azt is olvastam, hogy építészmérnöknek is jelentkezett. Szóval olyan, mintha énekesnő is véletlenül lett volna.- Azért olyan, mert véletlenül történt. Úgy kezdődött, hogy a családom agyára mentem, mert mindig énekeltem otthon - egyébként máig így van, ha van egy kis csönd, már dudorászok is. Szóval, édesanyám benevezett a Ki mit tud?-ra 1964-ben, ahol mondták is, hogy nem üvöltözni kell, hanem énekelni és eltanácsoltak a további szerepléstől. Akkoriban ez a műsor közügy volt, pláne egy akkora városban, mint Eger. Csányi Barna a helyi zeneiskolában hatalmas lelkesedéssel készített fel a következőre. Azt meg megnyertem. Pár hét múlva már úgy köszöntek Budapesten az emberek nekem, mintha otthon lettem volna Egerben. Egy csapásra lettem ismert. Gondoltam, majd úgy harminc éves koromig énekelgetek, aztán csinálok valami mást. Nem így lett.- Emlékszik arra a pillanatra, amikor már elhitte magáról, hogy énekesnő?- Emlékeznék rá, de még nem jött el a pillanat. Talán majd holnapután. Érdekes ez: folyamatosan olyan, mintha csak valami nagy, izgalmas, átmeneti kaland lenne az életemben, hogy énekelek. I- Ötven éve tartó átmenet.- Hát igen. Hihetetlen szerencsés vagyok, tudom.- Tudja?- Igen, nap mint nap eszembe jut. Ha nagyon kritikus vagyok, akkor is azt mondom, hogy az eddigi életem kilencven százalékában ragyogott rám a nap. Nem is tudnék erről elfelejtkezni, nem olyan vagyok. Azt tehettem, szabadon, amit legjobban szerettem. Bármikor elmehetnék például nyaralni, de sosem akartam, mert az éneklés olyan érzés nekem, mintha mindig szabadságon lennék. Bárhol jó. A 99 lakosú kis faluba ugyanúgy megyek, mint egy több ezres koncertre, mindegy. Ha énekelni lehet, mindegy. Komoly kérdés is mostanában az életemben, hogy még meddig hívnak? Most kezdtem ezen gondolkozni.- Azt hittem, azon, hogy meddig bírja majd?- Az nem kérdés, bírom. A hangom sosem fárad el. Azt szoktam mondani, hogy csak a tűsarkúim bírják egyre nehezebben. Győrbe tíz párat vittem, a koncert végére mindet fel is húztam, de egyik sem volt kényelmes.- Szóval, ha így ötven évnyi távolságból visszatekint, nem is csinálna semmit másként?- Csak egyet: soha nem tanultam énekelni, mégis óriási a hangterjedelmem, ezért úgy gondolom, talán meg kellett volna próbálkoznom az operával. Ha elölről lehetne kezdeni, azt nem hagynám ki. Minden más jöhetne még egyszer ugyanígy. I J / /
