Tolnai Népújság, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-02-16 / 7. szám

2014. FEBRUÁR 16., VASÁRNAP

SZTORI

5

Nem csak a ponty igazán finom

a hazai jobb Az édesvízi hal is egészséges, olcsóbb, mint a tengeri és frissebb is lehet

Ahhoz, hogy tudjuk, melyik fajta hal mennyi fűszert bír el és milyen ízek passzolnak hozzá, kísérletezni kell, de a végeredményt látva megéri a fáradságot

Másodszor rendezik meg a ma záruló Budapesti Halfesztivált azért, hogy többféle halat változatosabban együnk, és ha lehet, hazait, frisset főzzünk. Hazánkban jelenleg alig négy kiló hal fogy el fejenként. Azért csak ennyi, mert az emberek többsége nem tud mit kezdeni a szálkákkal, a hal szagával és azt gondolja, hogy drága. Érdemes utánajárni és megtanulni halat enni, mert nagyon egészséges.

Fábos Erika

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az éves átlag hal- fogyasztás 3,7 kilogrammnyi Magyarországon, ami a legke- 1 vesebb Európában és az egész- | ségügyi ajánlásokhoz képest is | kevés. A dietetikusok szerint J heti 10 dekagramm lenne a mi- I nimum, vagyis majdnem a dupláját kellene fogyasztanunk. Ráadásul annak, amit megeszünk, harmada karácsonykor fogy el, csak a fele friss, a negyede fagyasztott, 10-15 százalék konzerv és 5 százalék egyéb halkészítmény. Ebben pedig nemcsak a hazai, de az import halak is benne vannak. A hazai haltermelés háromnegyede származik tógazdasági tenyésztésből, itt nevelkedik a ponty, a busa, a harcsa, a fogas, az amur, a csuka és a compó is. Intenzív üzemi tenyésztésből pedig az afrikai harcsa, a szivárványos pisztráng, az angolna és a tokfélék kerülnek ki. A ponty és az afrikai harcsa a legnépszerűbb, ebből veszünk legtöbbet. Az import halakkal szemben a hazaiak minősége könnyen ellenőrizhető, a magyar haltermelés természetbarát és az édesvízi hal is ugyanolyan egészséges, mint a tengeri.

Harka Ákos, a Magyar Halta- ni Társaság elnöke azt mondta: mivel a méretekből adódóan hazánkban nincsenek nagy földrajzi távolságok, abban sincs nagy különbség, hogy melyik országrészben milyen halak élnek. Számos Magyarországon ismert halfaj a jégkorszak után telepedett meg nálunk, de amelyek legalább ezer éve itt élnek,

azokat őshonosnak tekintjük, így például a pontyot is, pedig Ázsiából érkezett hozzánk.

„Azok közül a halak közül, amiket bennszülötteknek mondunk, szinte egyet sem szabad fogyasztani - mondta Harka Ákos. - A legtöbb ugyanis védett. Ilyenek az idei Év halának választott magyar bucó, a német bucó vagy a lápi póc. Ezekből ma már kevés van, ahogy a vizák is eltűntek a folyóinkból és például a kecsegét sem szabad ma már kifogni. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy újabb és újabb fajok tűnnek fel. 1997-ben fogtunk először a Tisza-tóból amurgébet, ami Ázsiából került hozzánk és azóta már mindenhol elterjedt.”

Németh lózsef, a halfesztivál gasztronómiai szakértője azt mondta: évtizedekkel ezelőtt sokkal több halat ettünk, de a hagyományos népi konyha is sokkal nagyobb leleményességgel és többet használt, mint a mai háziasszonyok. Több halat ehetnénk, ha változatosabban tudnánk elkészíteni, ha tudnánk, melyik halat hogyan érdemes használni a konyhában és persze, ha megfelelő alapanyaghoz lehetne egyszerűen hozzájutni.

„Az a legnagyobb baj, hogy

rengeteg tévhit van a konyhában a halakkal kapcsolatban - mondta Németh lózsef. - Az egyik, hogy drága. Való igaz, hogy a különlegesebb fajták több pénzbe kerülnek, mint a hús, de nem is kell belőle annyit venni ahhoz, hogy jól lakjunk vele. Az sem igaz, hogy bonyolult bánni ezzel az alapanyaggal. Sőt, sokkal kevesebb idő alatt elkészül, mint a húsételek, hiszen a legtöbb halnak pár perc elég ahhoz, hogy átsüljön, másrészt nemcsak főételekként fogyaszthatóak, hanem szendvicsnek, salátának is

a hal számos értékes anyag forrása, olyanoké, mint az omega-3 zsírsavak, a D-vita- min, a B12- és E-vitamin, a pantoténsav, az ásványi anyagok közül a jód, a cink, a foszfor, a szelén és a kalcium. a D-viTAMiN a csontok számára nélkülözhetetlen, hiszen segít, hogy a táplálék kalciumtartalma megfelelően hasznosuljon és beépüljön a csontokba, emellett az izmok és az immunrendszer működésében is jelentős szerepet játszik.

elkészíthetjük. Sokan azt mondják, hogy nem szeretik a hal erőteljes ízét, mások meg azt, hogy semmi íze nincs. Ahhoz, hogy tudjuk, melyik fajta mennyi fűszert bír el és milyen ízek pasz- szolnak hozzá, persze kísérletezni kell. Ahogy az is igaz, sokkal nagyobb lenne a háziasszonyok kedve, ha könnyen lehetne konyhakész halhoz jutni. Ha pucolva, filézve, irdalva lehetne megvásárolni. Szerencsére ez egyre inkább elérhető, tehát érdemes ügyelni a vásárláskor, és persze a friss magyar halat venni.”

a B12-VITAMIN a sejtek anyagcseréjéhez és fejlődéséhez, így a bőr és a nyálkahártya egészségéhez elengedhetetlen, az Omega-3 zsírsavak pedig betegségek egész sorának a kockázatát csökkenthe: tik, így többek között hozzájárulhatnak a szem egészségéhez, csökkenthetik a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulását, és ezek esetleges megjelenése után segíthetik a gyógyulást, regenerálódást.

Harka Ákos szerint a nagy mennyiségben előfordulók közül a harcsa és a süllő a két legértékesebb hal. Érdemes azonban a hazaiból is keresni az érdekességeket, azokat a fajtákat, amiket csemegeként lehet kipróbálni.

„Az elmúlt években, amióta a természetes vizeink kipihenték a szocialista nagyipar okozta szennyezéseket és a szennyvizek nem kerülnek akkora meny- nyiségben a folyókba, olyan halak is újra elszaporodtak, amelyek korábban ritkaságszámba mentek - mondta Harka Ákos. - Ilyen például a menyhal, amelyik félméteresre is képes megnőni, nagyon ízletes húsú és a mája is akkora, hogy érdemes elkészíteni, mert igazi különlegesség. A márna és a balin is ebbe a kategóriába tartozik, megéri megkóstolni, persze nem mindennapos, tömegétkeztetési célokra kell gondolni, hanem egy-egy különlegesebb ebédre vagy vacsorára, érdekes ínyencségnek. De a többi halra is érvényes, hogy érdemes kipróbálni. A sokat szidott busa például egy nagyon egészséges, olcsó hal, amit ha jól készítenek el, kellően fűszereznek, fenséges fogás lehet belőle.”

Nem elég hogy finom, egészséges is

Búcsú a kacatoktól

NAGY GYŰJTÖGETŐ vagyok - mindent rados virág megőrzők.

A korhadt tetejű asztalkát, ami a nagymamámé volt, és amit nem volt szívem kidobni. Halott apám szemüvegét - mindig eszembe jut róla, mennyit kereste a lakásban (többször rá is lépett), és amikor a kezembe kerül, az olyan, mintha Papa még élne. Egy festett gipsztörpét - iszonyú giccs, de egy olvasóm lepett meg vele valamelyik dedikálásomon. Újságíróskodá- som betelt jegyzetfüzeteit (az ég adta világon semmire sem fogom őket használni). Anyámtól kapott gyerekkori babámat,

macimat; a plüssegeret, amelyet azért vásároltam, hogy magammal vigyem különféle utazásokra (nem vagyok egy utazós fajta). Régi gombokat, dobozkákat, gyertyatartókat, az unokanagynénim fél fülét vesztett, ragacsos vaslábasát. MINDENNEK KÖSZÖNHETŐEN tele van a lakás csetresszel, akár bolhapiacot nyithatnék belőlük. Amikor férjemmel összeköltöztünk, nagy elhatározásra jutottam: megszabadulok tőlük (marad összvissz a maci és a baba), elvégre most már férfi lesz a háznál, ne legyen telezsúfolva a közös tér nőies mütyürökkel. Bepakoltam a csetreszeket egy dobozba, és elraktam őket.

de azok szép fokozatosan visz- szavándoroltak a polcokra, a komódra, sőt, újakkal egészültek ki. Csak néha törölgetem le őket, mert ha takarításkor mindig mindegyiknél elidőznék, öreg este volna, mire hozzájutnék a porszívózáshoz és a felmosáshoz. így aztán folyton állott szag van a poros holmiktól.

húgom velem szemben pont az ellenkező típus: ő nagy kidobóember, aki tudatosan leszámolt a gyűjtögető életformával. Sokáig idegenkedtem a felfogásától, ám nemrégiben szívszorító élményben volt részem. Ősszel meghalt a nevelőapám, és a fia szólt, válasszuk ki a lakásán azokat a tárgyakat,

amelyeket megtartanánk. Volt ott mindenféle, egy élet alatt összegyűlt apróság. Álltam a nappali közepén, és arra gondoltam, mennyi emlék fűzte Tamás apát ezekhez a tárgyakhoz. Eszembe jutott, mit mondott nagyanyám, amikor nagyapám halála után együtt ürítettük ki annak fiókjait.

Tele voltak ócska toliakkal, ceruzákkal, amelyeket az öreg előszeretettel gyűjtött. Nagymama nagyot sóhajtott: milyen szomorú, hogy egy ember után mennyi minden marad, ami csak neki volt fontos. Mintha ezek a dolgok a halottal együtt szintén meghalnának. most, tamás apa lakásán megértettem: azért gyűjtögetem

a tárgyakat, mert azokhoz kötődöm, akiké voltak. Úgy érzem, ezzel átmentek a szeretteimből valamit, megóvva őket a feledéstől. De valóban csak így lehet emlékezni? Feltétlenül kell ez a kegyelethez? Hiszen az anyám, az apám, a nevelőapám, a nagymamám, a nagyapám, a nagynénim nem azonosak, soha nem is voltak azonosak a tulajdonukban lévő tárgyakkal. Valóban úgy maradok hozzájuk hűséges, ha a környezetem telis-tele van porfogóval, felesleges bútordarabbal? Végül csak egy kis piros kávéscsészét hoztam el Tamás apa elárvult lakásából. a héten kilomoltam a kacato- kat, és csupán azokat a tárgya1

Levente Péter előadásokat tart

71 éves lesz az egykori Móka Miki. Levente Péter igen aktív, előadásokat tart ma is.- A médiában keveset szerepel: mivel foglalkozik mostanában?- Egy reggel egy kórházban egy 86 éves ismerősömet, egy idős bácsit látogattam meg. Amikor meghallotta a hangomat, válaszolt, a szemembe nézett. Megígérte, hogy visz- szatér. Pár órára rá egy tatabányai iskolai versenyen voltam zsűritag Acél Annával, csodát éltem meg 23 kiváló diákkal. Onnan a tatai református iskola dísztermébe mentem, előadásunk volt feleségemmel, Döbrentey Ildikóval a házasságról, a családról, a nemzetről. Magánember voltam reggel, délben művész, délután politikus - de nem pártpolitikus! Én a második gyerekem halálakor kezdtem önismerettel foglalkozni: elsősorban nem előadóművész, zenész, színész, hanem önképző társas lény vagyok.- A mai televíziózást milyennek tartja?- A magyar kultúra lapján még régen is volt a vörös, rózsaszín mellett sárga vágy kék szín is, de a kilencvenes évek szellemi és lelki privatizációja óta a nagy társadalmi palettán a közszolgálatban két szín van fenn, a Barbie-ró- zsaszín és a Sátán-fekete.- Vidéken él még?- 36 éve a gerecsei erdők alján, egy zsákfaluban töltöm a szabadidőmet. Itt az értelmiség is értelmes, velük meg tudtam őrizni a természetességemet, ami művészi és tanári munkámat meghatározza. Reaüsta, lézus-követő lényként élem az életem: az Uraitól az Atlanti-óceánig élő nyájnak nem az egyik juha vagyok, hanem egy őrző kutyája, aki az eltévedt bárányokat összeszedi, mert mindenki egyformán fontos tagja a közösségnek.

kát tartottam meg, amelyeket használni tudok. Elképedtem, milyen könnyű szívvel hajigá- lom be a kukazsákba mindazt, amihez hosszú évekig körömszakadtáig ragaszkodtam. Aztán rájöttem, miért. Azért, mert kedves halottaim mindenképpen velem vannak. A kacatok kidobása nem egyenlő azzal, hogy az emléküket is kidobnám. A lakás pedig sokkal szellősebb lett. Férjem, aki szereti a nagy tereket (a szobánk meglehetősen tágas) szintén kellemesebben érzi magát benne. ló arra gondolni, hogy megadtam neki a kényelmet, amire vágyott. Elvégre élni nem a halottak holmijával, hanem az élőkkel kell.

I Miből mit süssünk-főzzünk?

I halászlének: ponty, harcsa, keszeg '

I SÜTNI, RÁNTANI, FASÍRTNAK, MÁRTÁ- s I sokkal: csuka, ponty, pisztráng, sül- > I lő, keszeg, amúr, harcsa, durbincs ! ■ füstölni: pisztráng, busa, ponty