Tolnai Népújság, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
2014-02-08 / 33. szám
12 INTERJÚ 2014. FEBRUÁR 8., SZOMBAT jancsó miklós „Amikor hazaérkeztem, többen is mondták, hogy milyen szerencsés vagyok ezzel a kínai úttal. Mert esetleg itthon vagy felakasztottak volna, vagy disszidáltam volna, akkor pedig soha nem lehettem volna magyar filmrendező” ÁLREPÜLŐSKÉNT ESETT FOGSÁGBA Jancsó Miklós filmrendezővel egy szekszárdi látogatása során beszélgetett kollégánk A múlt hét végén hunyt el Jancsó Miklós kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész. Rangját természetesen nem ezek a címek jelzik elsősorban, hanem azon alkotások, melyek meghatározóak és azok is lesznek a világ filmművészetében. Tíz évvel ezelőtt Szekszárdon járt, akkor készült vele egy interjú, melynek szerkesztett részlete főképpen erdélyi indíttatását és élményeit tárja az olvasók elé. Szeri Árpád- Ön Vácon született, de életrajzát áttekintve úgy tűnik: ezen a fontos tényen kívül más különösebben nem köti ehhez a városhoz.- Először is tudni kell azt, hogy felmenőim erdélyiek. Apám családja székely, anyám családja pedig fogarasi román volt, bár anyám éppenséggel magyarnak vallotta magát. Apám az első világháború vége felé a katonai közigazgatás alá helyezett Erdély polgári biztosa mellett látta el a titkári tennivalókat. Az Erdélyt 1918 végén megszálló románok ezért őt halálra ítélték. De már csak távollétében, mivel - családostól - időben elmenekült, és Vácon talált átmeneti otthonra, egy vagonban. Itt születtem 1921-ben. Apám egyébként soha nem tért vissza Erdélybe, én viszont gyerekkorom szinte minden nyarát anyám Erdélyben maradt testvéreinél töltöttem.- Beszél valamennyire románul?- Soha nem tanultam románul, de annak idején valamilyen szinten beszéltük ennek a nyelvnek a köznapi változatát. De ez már régen volt. Románul eladni talán nem tudnának ma sem.- Magyarországon végezte el iskoláit, majd úgy döntött, Kolozsváron lesz egyetemista.- Jogra iratkoztam be, mint annyi más akkori fiatal, aki még nem tudta, hogy mi is akar lenni. Manapság a kommunikáció szak tölti be ugyanezt a szerepet... 1944-ben avattak jogi doktorrá.- Tehát most hivatalos megszólítással élve, dr. Jancsó Miklóssal beszélek.- Igen, így van.- Miképpen emlékezik az 1940- 1944 közötti, magyar uralom alatti Kolozsvárra, mennyire volt elfogadó a politikai gyakorlat, milyen volt a magyar-román viszony?- A magyarok és a románok szembeállása ismert, ez valószínűleg évszázados múltra tekinthet vissza. Erdélyben mindig is a magyarok rendelkeztek úri réteggel, a románok túlnyomó része pedig paraszt volt. Az urak és a parasztok közötti különbségek leírhatatlan állapotokat teremtettek, persze nemcsak Er- J délyben. A nacionalizmus abban az időben, tehát az 1940-es évek elején is erős volt, erőltették a magyar nyelvet. Bár éppen Kolozsvár és néhány más város toleráns volt a románok iránt.- Járta ebben az időben Erdélyt? Ha igen, mit fedezett fel fiatalként, valami olyasmit, ami máig meghatározó az ön számára?- Miután a jog mellett néprajzot is hallgattam az egyetemen, ebből is következően sokfelé jártam. Ha pedig felfedeztem valamit, akkor az az egyszerű erdélyi ember volt. A nem felpaprikázott ember, aki képes volt együtt élni a másikkal. Nem akkori történet, hanem sokkal későbbi, de ugyancsak erdélyi és jól példázza a lényeget. A kilencvenes években a máramarosi maradék zsidókról készítettünk filmet Nyi- ka fiammal. Lefilmeztünk egy vásárt is, ahol jellegzetes öltözetű hegyi románok terelgették állataikat. Pontosabban, már javában cujkáztak és szívesen láttak minket is. Nyika fiam odafordította a kamerát egy birkacsoport felé, ahol két havasi parasztlegény és egy nadrágos ember állt. Utóbbi váratlanul elkezdett ordítozni, hogy szól a rendőröknek, amennyiben tovább filmezünk. Ráhagytuk a dolgot, elpakoltunk és útnak indultunk hazafelé a sáros úton. Egyszer csak beért bennünket egy tehenét vezető román parasztember és tört magyarsággal megszólalt: ne vegyük a szívünkre, ami történt, az a nadrágos ember egy tanító volt, és ő ilyen, amióta a világon van.- Mint említette, 1944-ben avatták jogi doktorrá, abban az évben, ami meghozta a német megszállást és a deportálásokat is.- Nem akármelyik napon kaptam meg a diplomámat: 1944. március 18-án. Másnap, vasárnap bevonultak a németek. Hétfőn összejöttünk néhányan hallgatók és elkezdtünk fogalmazni egy nyilatkozatot a német megszállás ellen. Ekkor érkezett meg Bánffy Dániel, a Kállay-kormány földművelési minisztere, az Erdélyi Párt elnöke. Emlékszem, huszárhadnagyi egyenruhában jött be hozzánk és azt mondta: hagyjuk abba a nyilatkozat fogalmazást, mert ha az nyilvánosságra kerül, akkor mi a hétvégén már nem élünk. Aki pedig teheti, menjen vidékre. Nemsokára behívtak katonának, de a felszólításnak nem tettem eleget, hanem a nővéremhez menekültem, Székesfehérvárra. Egy szőnyegbombázás után pedig Pá- kozdra. Végül, a lebukást elkerülendő, repülőtiszt sógorom beöltöztetett repülősnek, katonakönyvet is szerzett, és abba beírta: hajózó távírász. így kerültem orosz fogságba. Vonattal Lening- rádba vittek, szerencsére csak alig több mint fél évre. Egy fiatal orvosnő megsajnált kezdődő tüdőgyengeségem miatt, és az első Magyarországra induló transzporttal hazaküldött.- Milyen volt az oroszok bejövetele, miként viselkedtek a katonák?- A harcoló alakulatok durvák voltak, erőszakoskodtak, loptak, leszedték az emberekről a karórákat és a csizmákat. De az utánuk következők, akik helyben maradtak, jobbára egyszerű parasztfiatalok voltak. A magyar paraszt úgy érezhette, hogy ez az ember pont olyan, mint amilyen én vagyok.- Ezt is bemutatja 1964-ben készült, így jöttem című filmje, benne az egyáltalán nem ellenszenves orosz kiskatonával. Manapság viszont reménytelen lenne hazai játékfilmben az ön egykori szovjet katona ábrázolásával előállni.- Kitagadnának! Főleg azok, akik vagy nem is éltek abban a korban, vagy éltek ugyan, de aztán nagyon jól megvoltak a Kádár-rendszerrel.- Ez már egy későbbi időszak: előtte, a Rákosi-rendszerben ön egy újabb - rendező szakos - diplomát szerzett és elkezdődött filmes karrierje. Egyébként egy percig sem dolgozott jogi pályán?- De igen, voltam én rövid ideig ügyvédbojtár is, de ekkor már színházi rendező szerettem volna lenni. 1948-ban jelentkeztem a Filmművészeti Főiskolára, amit 1951-ben végeztem el.- Filmkészítőként hol és hogyan élte meg 1956-ot?- Kínában voltam. Itt lépett fel ekkor a Honvéd Együttes, vendégszereplésüket dokumentáltuk Bodrossy Félix operatőr kollégámmal együtt. Mindketten magyar katona egyenruhát viseltünk, így kísértük a csapatot. Egyébként itt lett barátom Horváth Ádám, a kórus karvezetője, aki később a Magyar Televízió elnöki tisztét is betöltötte. Elég különös helyzet volt, amikor kiderült, hogy mi zajlik itthon... Bodrossy Félix afféle technikai ezermester volt, hozott magával egy akkoriban hihetetlen újdonságnak számító táskarádiót. Éppen Kantonban jártunk november 4-én, amikor a rádióban felhangzott Háy Gyula író segélykérő felhívása... Ereztük, hogy nagyon nagy balhé van... Az egész együttes a forradalom mellé állt, le is vettük az egyenruhát. Amikor hazaérkeztem, többen is mondták, hogy milyen szerencsés vagyok ezzel a kínai úttal. Mert esetleg itthon vagy felakasztottak volna, vagy disszidáltam volna, akkor pedig soha nem lehettem volna magyar filmrendező.- Egyetemista éveinek színhelyére, Kolozsvárra mikor jutott vissza elsőször 1944-es távozása után?- Elég későn. Már ismert filmesként Svájcban összebarátkoztam egy UNESCO munka okán ott tartózkodó Ion Popes- cu-Gopo román rajzfilmkészítővel. Nagyszerű alkotások fűződnek a nevéhez. Ő hívott meg - mint a román filmes szövetség elnöke - Erdélybe, ahova 1944 után közel négy évtizeddel később jutottam el ismét. Aztán a kilencvenes években is voltam Kolozsváron. A város nagyon megváltozott, rengeteg románt betelepítettek a jellegzetes típusházakba. Akkoriban egy lepusztult, határváros-szerű helységet láttam viszont.- Felkereste ifjúkora kedvenc színtereit?- Nem. Feleslegesnek tartottam, én ilyen alkat vagyok. Az én időmben Kolozsvár más volt, örömtelibb volt, de ami elmúlt, az elmúlt. Játékosán gyarapították tudásukat maci-projekt Mézeskalácssütés is édesítette a hét változatos kínálatát Szekszárdi Játékos, és a diákok ismereteinek gyarapítását tekintve nagyon hasznos volt a Szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola úgynevezett „Maci-projektje”. Búsné Mikus Franciska részletezte: az egész hetes programon - amely február 2-ához, vagyis az időjósló naphoz kapcsolódott - a második évfolyamos növendékek vettek részt. Az intézmény pedagógusától, a projekt egyik szervezőjétől azt is megtudtuk, nagy sikert aratott a fiatalok körében a rendezvény. A délelőt- tök során információkat gyűjtöttek a bundásról, emellett mesét olvastak, dalokat és verseket tanultak. Hétfőn tartotPéntek délután a hét során tanultakat be is mutatták ták a macicsalogató versíró versenyt, az ifjak az iskola aulájában felépített játékbarlang előtt mondták el kedves kis költeményüket. Ugyancsak népszerű elemnek bizonyult a mézeskalács sütés - az íncsiklandozó finomságok természetesen vidám mackókat formáltak. Csütörtökön kiselőadások során csillanthatták meg felkészültségüket a tanulók. A pénteki, kiváló hangulatú projektzárón pedig a hét során tanultakat gyűjtötték csokorba a kicsik és mutatták be nagy örömmel társaiknak, szüleiknek - összegezte a rendezvényt Búsné Mikus Franciska. ■ Vízin B. PROGRAMOK Szombat MOZI bölcske: Csodabogarak - Az elveszett hangyák völgye (francia animációs kalandfilm), 16 és 19 óra. DUNAFÖLDVÁR: Vágyak szerelmesei (amerikai vígjáték), 19 óra. PAKS: Behálózva (angol-amerikai thriller), 19 óra. szekszárd: A mogyoró-meló (kanadai-dél-koreai-ameri- kai animációs kalandfilm), 15 és 17 óra. Én, Frankenstein (ausztrál-amerikai horror film), 19 óra. SZÍNHÁZ DOMBÓVÁR MŰVELŐDÉSI HÁZ: Délután a legjobb - komédia két felvonásban, 19 óra. NÉPI JÁTSZÓHÁZ DOMBÓVÁR MŰVELŐDÉSI HÁZ: hagyományos népi álarcok készítése a Szépteremtő Kalákában 10 órától. Vasárnap MOZI bölcske: Vágyak szerelmesei (amerikai vígjáték), 19 óra. PAKS: Fiatal és gyönyörű (francia filmdráma), 19 óra. VÍZÁLLÁS Vízállások a Dunán tegnap reggel 7 órakor: Dunaföldvár-83 cm, Paks 56 cm, Dombori 86 cm, Árvízkapu 470 cm, Baja 208 cm. A Sió Palánknál 194 cm. A 0 A
