Tolnai Népújság, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-12-29 / 50. szám
8 INTERJÚ 2013. DECEMBER 29., VASÁRNAP DANics dóra Nem csupán megküzdőit, meg is szenvedett a sikerekért. Alig várja, hogy nekiálljon lemezt készíteni. Az X-Faktor számára nem csupán egy verseny, de személyiségtréning is volt. Az elmúlt évek megerősítették a hitét. A műsoron kívül a családját is visszanyerte. „MOST BOLDOG VAGYOK, DE NAGYON” Danics Dóra sokat tanult a tavalyi kudarcból. Mélyről indult, de a hite és a kitartása meghozta számára a sikert Danics Dóra másodszor futott neki, és idén megnyerte az X-Faktort. A műsor alatt sokféle szempontból rátalált a saját hangjára. Azt mondja, példája a bizonyíték, hogy ha az ember padlóra kerül, onnan fel lehet állni és menni lehet tovább. 2013 végre az ő éve volt. Fábos Erika- Letisztult már az eufória? Tudsz már racionálisan gondolkodni arról, ami történt és ami ennek köszönhetően rád vár?- Nagyon jól vagyok. Egyre jobban tisztul ki a kép, de azért még keveredés van a fejemben. Nem látok még tisztán. Annyiféle síkja van ennek az élménynek. Nemcsak annak, hogy nyertem, az egész műsor nagyon komoly nyomot hagyott bennem. Nagyon erős érzések és sokféle gondolat villog a fejemben, nem tiszta még a kép.- Mik azok a gondolatok, amik bevillannak?- Az, hogy lesz egy lemezem. Aztán, hogy nyertem. Hogy, Úristen, milliomos vagyok. Meg, hogy ki kéne találni, mi legyen- a lemezen. Leviszem a kutyát sétálni, vagy elmegyek ajándékokat vásárolni, és odajönnek a rajongók, szeretnek. Élmény élmény hátán.- Az eddig nem volt világos, hogy az ország nagyobb része nézte a tévében?- De, persze. Mégsem ta- | pasztaltam ennyire a bőrömön, £ mert ez a műsor komoly burokban tartott bennünket. Pontos órarend szerint éltünk, minden perc be volt osztva, hogy a hétvégi műsorra minden rendben legyen. Néha reggel rémülten ébredek, hogy elaludtam, és van néha az az érzés bennem, hogy el fogok késni valahonnan. Úgy megszoktam az állandó rohanást, hogy most furcsa, van időm magamra is. Szóval hatalmas boldogság és szerencse ez az egész, de közben azért ijesztő is.- Mi az ijesztő, hogy tétje van?- Igen, hogy ez most itt egy olyan lehetőség az életben, amire vágytam. Jól kéne élni vele, jól kéne döntenem sok-sok mindenről, rengeteget fogok dolgozni a következő egy-más- fél évben, és jól szeretném csinálni. Ez most egy felfokozott lelki állapot, nem egyszerűen öröm. Most boldog vagyok, de nagyon.- Szóval szerinted ez nem csupán egy műsor volt, hanem valódi esélyt kaptál?- Tudom, hogy ez csak egy műsor. Tisztában vagyok vele, hogy egy év múlva már mást fognak ünnepelni úgy, mint most engem, hogy jön a következő generáció. De azt is tudom, hogy most rajtam múlik, mit kezdek ezzel az eséllyel. Úgy gondolom, hogy minden erőmet, hitemet, szeretetemet és tudásomat bele szeretném tenni a következő másfél évbe, hogy kiderülhessen, érdemes-e az éneklésre feltenni az életemet. Nagyon örülnék, ha igen lenne a válasz.- Édesanyád Bach Szilvia humorista, aki előadóművészként a szemed előtt élte az életét, beleláttál ebbe a világba. Ez vonzott?- Anyu 1990-ben nyerte meg a Humorfesztivált és utána 10-15 évig jól ment a szekér, de aztán csend lett. Holott biztos vagyok benne, hogy a tehetsége alapján a színpadon lenne a helye, ma már nem a fellépéseiből él. Szóval látom, hogy az nagyon összetett dolog, hogy miből lesz és meddig tart a siker. Amióta anyu nyert, persze hatalmasat változott a világ, és közben ő is megtalálta magát másban, de nem volt könnyű ezt végigélni, az biztos.- Pont ezért nem féltett ettől a műsortól, nem akart lebeszélni?- Nem féltett jobban, mint a többiek szülei. Mi tiszteletben tartjuk egymás döntéseit, és ott állunk a másik mellett, ha szüksége van rá. Szóval ha aggódott is, mással osztotta meg, én csak azt éreztem, hogy teljes lényével mellettem van és támogat ebben.- Kaptál egy második esélyt, így érezted?- Igen, abszolút, és eleinte ez nyomott is rendesen. Mindenáron meg akartam felelni. Mindenkinek. Úgy éreztem, hogy jaj, visszakaptam valamit, mindent meg szeretnék tenni, hogy el ne vesszen megint. Ez nagyon komoly munka volt, hogy ezt önmagámban pozitív energiává alakítsam át.- Komoly mélységeket és magasságokat jártál meg az elmúlt másfél évben.- Nagyon mélyről jöttem vissza, igen. Tavaly amikor kiestem, úgy éreztem, minden elveszett. A talaj kicsúszott a lábam alól. Szakított velem a szerelmem, elvesztettem a munkámat, a lakásomat, és a remény, ami felcsillant, szintén szertefoszlott, amikor kiestem a mentorházból. Mély depresz- szióba estem, aztán jött egy pont, amikor meghoztam egy 1986 május 16-án született Budapesten. 2004-ben éretségizett a Pesti Barnabás Gimnázium dráma tagozatán 2010-BEN szerzett diplomát a Budapesti Média Intézetben, kommunikáció szakon. nagy döntést: pszichoterapeu- tához fordultam, hogy segítsen. Neki köszönhetem, hogy újból el tudtam indulni az X-Faktor- ban és az életben is.- Miben volt más a tavalyi Dóra, mint az idei?- Abban, hogy most volt hitem. Megértettem, hogy tényleg nem a cél a fontos, hanem az út. Egész műsor alatt csak arra a szombatra figyeltem, azt akartam jól megcsinálni, nem lebegett a szemem előtt semmi más.- Egyszer sem jutott eszedbe, hogy milyen jó lenne megnyerni?- Nem. Azt éreztem, hogy bárcsak ez a műsor egész életem végéig tartana, annyira élveztem. De ezzel szerintem mindenki így volt. A kezdeti görcsök után csak jól akartam csinálni, és egyre nyugodtabb voltam. Úgy éreztem, hogy vezetve vagyok és minden úgy jó, ahogy van. Igen, padlóra 2006 óta zenél egy akusztikus zenekarral. 2012- BEN már elindult azX-Fak- torban, de a mentorok házából kiesett. 2013- ban megnyerte az X-Faktort. hobbi: könyvek, autóstop és film- vágás kerültem, de fel kell állni és menni kell tovább, mert mindig lehet tovább menni.- Ezt spirituális értelemben gondolod?- Igen, úgy. Azt éreztem, hogy a Jóisten gondomat viseli és segít.- Megtanultál imádkozni?- Ima nagyon sokféle van, ezt tanultam meg. Ez az elmúlt több mint egy év bizonyította be nekem, hogy bízni és hinni kell. Elég csak annyit mondani, amikor imádkozom, hogy „legyen meg a Te akaratod”. Korábban ezt is komplikáltam és túlagyaltam. Amikor az a sok rossz dolog történt velem tavaly, azt gondoltam, hogy nincs annál mélyebben. Hogy az a büntetés, ami velem történik. Most pedig megmutatták nekem, hogy ez kellett ahhoz, hogy végig tudjam ezt csinálni, így. Hogy úgy álltam meg a helyem, és azokat az érzelmeket tudtam beletenni, ami kellett. Nem rosszat tett velem az Isten tavaly, hanem azzal is jót, hogy próbára tett. Ez az út megszilárdította a hitem, benne és önmagámban is. Letisztult, leegyszerűsödött nagyon sok minden bennem a műsor folyamán.- Mégis olyan ez, mint egy instant showbiznisz. Van benne színpad, versengés, nyilvánosság, csillogás és tét.- Igen. Geszti Péter mondta, hogy ez egy gyorstalpaló popsztárképző. Valóban. Jó iskola volt. Emlékszem, az első fotózáson mennyire meg voltam ijedve. Vagy hogy két értelmes mondatot sem tudtam kinyögni, amikor az első interjú készült velem. A korábbi önmagamhoz képest tudatos és ösz- szeszedett lettem, koncentrált. Nagyon jó érzés.- Geszti Péter volt a legrutinosabb mentor a negyedik szériájával. Sokat segített?- Rengeteget. Úgy érzem, hogy felépítette a karakterem. Hoztam magammal egy vázlatot, és csinált belőlem valami igazit, ami én vagyok. A mentorházban, amikor a Radnó- ti-verset elénekeltem, megmutattam, hogy én ilyen dalokat szeretnék énekelni, hogy ez az, amit szeretek. S ő végig úgy foglalkozott velem, hogy szépen fokozatosan épüljön fel az a kép, ami én vagyok. Ettől működött, hogy hiteles tudott lenni, mert belülről jön.- Milyen a Te karaktered, meg tudod mondani?- Ott van egy dögösebb vonal, a blues, és a másik, a líraibb, de mondanivalós Danics Dóra is.- Mit gondolsz, lesz ennek piaca?- Szeretném hinni, hogy igen, de talán az magáért beszél, hogy nyerni tudtam ezzel.- Azt is sokat mondták neked a műsor alatt, hogy nőiesebb lettél. így érzed?- Nagyon érzem ezt, és ez is zseniális élmény a számomra. Igazán eddig sosem mertem megmutatni a nőiességemet. Furcsa is látni a fotókat, amik a műsor alatt készültek. Amikor először ránéztem, csak azt éreztem: ez én vagyok? Te jó ég! Ma már el tudom fogadni. Ez is szépen, fokozatosan alakult át bennem. Nagyon sokat köszönhetek Flórián Kata stylistnak, aki szép fokozatosan adagolta nekem az egyre nőiesebb, minibb és gyönyörűségesebb ruhákat, amiket egyre inkább viselni kellett. Ahhoz, hogy jól nézzek ki ezekben, jól kell éreznem magam bennük, de ahhoz meg az kellett, hogy nagyon érezzem: nő vagyok. Ez is nagy tanulság volt nekem, hogy mindegy, hogy egy változás kívülről, vagy belülről indul el. Ez kívülről jött, de belül is változásokat okozott, mert meg kellett keresnem a belső megfelelőjét. Meg is találtam, tehát hatása volt. Ahogy a dicséreteknek is. Geszti Péter és a többi mentor is nagyon sokat dicsérte a nőiességemet, ez is kívülről jött, de változtam tőle belül is. Ettől lettem egyre inkább nő.- Eddig mi voltál?- Mi voltam? Egy fiúsított kislány. Igen, az voltam, és ez is az önbizalomhiányból fakad. Nem mertem nő lenni, és ez is önvédelem volt bennem. Ott volt ez is bennem, de sebezhetőnek éreztem ezt a pontot magamban, ezért inkább nem mutattam meg.- Ahogy így hallgatlak, jobb dolog nem is történhetett veled idén, mint ez a műsor.- Igen, ennek hozadéka az is, hogy anyu és az apukám újra jóban vannak. Egy rajongóm átküldött egy képet, ami abban a pillanatban készült róluk, amikor kihirdették, hogy én nyertem. Szívből örültek és ölelkeztek. Annyira jó volt ezt látni.- Összehoztad őket. Gondolsz rá, hogy miért pont most történt ez meg? Hiszen eddig is ott voltál nekik...- Nem kesergek ezen. Ez most már teljesen mindegy. Inkább azt az érzést dédelgetem magamban, amikor először mondták, hogy csináljunk hármasban egy közös fotót. Babakoromban készült utoljára ilyen. Fantasztikus, felszabadító boldogság volt számomra. Rengeteg erőt adott.- Karácsonyra akkor már nem is kértél semmit?- Mit kérhettem volna? Mi hiányzik most? Semmi. Csak any- nyit, hogy a hitem, ez a mostani erős hitem maradjon meg.- Mondjuk sok év múlva milyen lesz Danics Dóra?- A „mi lett volna ha” és a „mi lenne ha” kezdetű mondatokat már nem szeretem. De ha mégis belegondolok ebbe, akkor azt tudom mondani, hogy azt szeretném, ha sok év múlva lennének olyan dalaim, amiket a sok év alatt megjegyeztek és megszerettek az emberek. Ezt szeretném elérni. Danics Dóra másodszorra nyert a tehetségkutatón
