Tolnai Népújság, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-21 / 297. szám

2 PAKSI JÁRÁS 2013. DECEMBER 21., SZOMBAT HIRSAV Elköszön a Sosem Ugyanaz Comedy Klub Paks Búcsúelőadással kö­szön el közönségétől a Sosem Ugyanaz Comedy Klub. A színpadon felbukkannak régi és új arcok, így Gyulai István, Gracza Levente, Vida Zsolt és Bodroghalmi László, aki utol­só alkalommal is számos mű­fajban tervezik megnevettetni a közönséget. A programnak a Csengey Dénes Kulturális Központ színházterme ad ott­hont december 29-én. ■ V. T. Gyerekek ismerkednek a kortárs művészettel Paks Közel 14 millió forin­tot nyert pályázaton a Paksi Képtár tanórán kívüli nevelé­si programok szervezésére. A támogatásnak köszönhetően folytatódik az 5 éve zajló mú­zeumpedagógiai foglalkozás­sorozat, amelyben olyan te­vékenységeket kínálnak óvo­dáknak és iskoláknak, ame­lyek hozzájárulnak, hogy a gyerekek jobban megismer­kedjenek a kortárs művészet­tel. A programba fogyatékkal élőket is bevonnak. ■ V. T. Jól beszélnek németül a Rákóczi diákjai Paks Játékos feladatokon ke­resztül adtak számot tudások­ról a német nemzetiségi nyel­vet tanuló általános iskolá­sok a Paksi Német Nemzetisé­gi Önkormányzat Paksi Úttö­rőkkel közös Sprich Deutsch (Mondd németül!) vetélkedő­jén. A versenyt 11. alkalom­mal hirdették meg 7-8. osz­tályosoknak. A gyerekeknek egyebek között előre el kellett készíteni egy süteményt, majd ismertetni a receptjét, néme­tül. A feladatokkal legjobban a II. Rákóczi Ferenc iskola csa­pata birkózott meg. ■ V. T. Két csapat a zsűri előtt Városépítő munkáját ismertek el példamutatás Megőrizte a tiszteletet és emberségét is a legendás erőművezető Erőművet építeni, működtetni hívták Paksra Pónya Józsefet, több mint negyven éve. A mű elkészült, működik, első vezetője kivívta és azóta is őrzi a paksiak tiszteletét. A napokban Lussonium-díjjal tüntették ki. Vida Tünde Nem érdemes visszamenni, mert az mindig csalódás. Más fogadja az embert, mint, ami­re számít - ezzel a gondolattal reagált Pónya József a kérdés­re, hogy miért maradtak Pak­son, amikor befejezte aktív pá­lyafutását. Persze az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy közben otthonra leltek, gyere­keik is letelepedtek. Ahogy az egykori legendás erőműveze­tő mondja, szeretni lehet ezt a Paksot. Szerinte nagyon jól ellá­tott város, tiszta, rendezett, jók az intézményei, szolgáltatásai. Városi ellátás van, de falusi vi­lág. Nemcsak a várost, a megyét is szereti, mert nem romlott el, nem iparosodott annyira, mint Komárom megye, ahonnan ér­kezett.- Nálunk amolyan családi dolog, hogy szeretünk paraszt- emberek között lenni - jegyez­te meg. Pónya József is parasz­ti családba született a szlováki­ai Felsőszeliben, ahonnan igen hosszú út vezetett Paksig, az atomerőmű vezérigazgatói szé­kéig. Kezdve azzal, hogy a falu­ban érettségizett fiatal is csak kettő volt, nemhogy egyete­met végzett. - Ha én apám elé álltam volna, hogy egyetem­re megyek, orvoshoz vitt volna - mondja tréfásan. A humoros történetekben a gálaesten sem fukarkodott, amikor átvette a Paksi Iparos- és Vállalkozói Kör 9 éve alapított Lussonium-díját. Mint mesélte öt éven át „bejá- rós” volt Paksra, családja Tata­bányán maradt. Az autóját ma­ga vezette, nem tartott igényt sofőrre. Egyszer megállt, szó­ba elegyedett egy dinnye árus­sal, aki megjegyezte, hogy biz­tos valami nagy fejesnek lehet a sofőrje, hogy ilyen nagy autóval jár. Sok egyéb mellett arról vált „híressé” Pakson is, hogy meg­kérdezte az egyszerű emberek, a dolgozók véleményét is. Nem volt rest akár éjszaka bemen­Ha én apám elé álltam volna, hogy egyetemre megyek, orvoshoz vitt volna - mondta humorosan Pónya József, az atomerőmű nyugalmazott vezérigazgatója ni az atomerőműbe, hogy saját szemével győződjön meg min­denről. Azért ment a dolgozók közé, mert meg akarta tudni, hogy mi a dolguk, mi a vélemé­nyük, hogyan érzik magukat, és családjukban minden rend­ben van-e. Paksra akkor érkezett, ami­kor még zajlott az erőmű építé­se. Legendás gondolata, misze­rint „azt gondoltam, hogy itt még évekig gumicsizmában kell járnunk”, sokszor sok helyen el­hangzott már. Mostanra a szőlő­mezsgyék, kukoricatáblák he­lyén lakások, intézmények épül­tek fel. És iskolák. Köztük az Energetikai Szakközépiskola, amelynek alapítója volt.- Az ő idejében kezdődött Paks iparosodása, a város len­dületet kapott, iskolák jöttek létre, és ezek az iskolák vállal­kozókat, mérnököket, olimpiai és világbajnok sportolókat ter­meltek ki. Épített egy olyan erő­művet, ami most is a világ leg­jobbjai között van. Ehhez kellett egy ilyen ember, mint a Pónya Józsi bácsi - méltatta az Iparos­kor alelnöke, Pintér Ferenc. A kitüntetettről készült kis- filmben, amit a gálán mutattak be, megszólaltak egykori kollé­gái is, beszéltek arról, hogy mi­lyen szigorú volt, de következe­tes. Kováts Balázs fogalmazott úgy, hogy legendás vezető, ősme­nedzser volt Pónya József. - Az ember előre nem tudja, hogy mi­lyen problémák elé kerül, ami­kor az ügyeket meg kell oldani, akkor jön rá, alkalmas-e. Én úgy nőttem fel, mint a gaz, nem pá­tyolgatott senki, valahogy még­is kimagasodtam a többi közül. Most se tisztelem igazán a mene­dzserképzést - jegyezte meg Pó­nya József. Azt is elmondta, hogy mindig törekedett arra, hogy „ne szálljon” el. - Nem akartam el- romlani. Azt mondom, a gépko­csivezető is ugyanolyan ember. A kétkezi munkásokat mindig nagyra becsültem, talán mert az én képességeim abban nem olyan jók. Amit nem tud az em­ber, azt mindig nagyobbra tartja - tette hozzá. Vasesztergályosból lett vezérigazgató Pakson pónya József Felsőszeliben szü­letett 1932. március 18-án. 1949- től 1952-ig a Székesfehérvári MÁV Járműjavító Vállalat vas­esztergályosa. 1952 és 1957 kö­zött a Budapesti Műszaki Egye­tem villamosmérnök-hallgatója volt. Az egyetem befejezése után, 1957-től 1968-ig a Bánhidai Erő­műben dolgozott mérnök, majd üzemvezető, 1959-től osztályve­zető beosztásban. 1969-től 1974- iga Tatabányai Főerőműben mű­szaki igazgatóhelyettes, 1972-től igazgató volt. 1974-1975-ben a Magyar Villamosművek Tröszt­nél miniszteri megbízott-helyet­tes. 1976-tól 1979-ig a Paksi Atomerőmű Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, majd ugyan­ott igazgató; 1979-től 1992-ig ve­zérigazgató volt. 1985-ben Álla­mi Díjat kapott. Később Paks Városért Emlékéremmel tüntet­ték ki, Paks díszpolgára lett, szakmai munkáját Eötvös Lo- ránd- és Wigner Jenő-díjjal ismer­ték el. Az elmúlt hétvégén meg­kapta a Paksi Iparos- és Vállal­kozói Kör Lussonium-díját. Szükség van a paksi blokkokra, keli a pluszáram az biztos, hogy lesz, mondja a paksi atomerőmű tervezett bőví­téséről Pónya József. A mi erő­művünk, az atomerőmű a legfi­atalabb, ez egy jó erőben lévő negyvenes fickó, a többi hazai erőmű „öreg trotyli”, pótlásukra legalább 5-6 ezer megawattot kell építeni, fogalmazott. - Ha mi megépítünk 2000 megawat­tot még kell négyezer. Nem vesz- szük el senkinek a kenyerét, a megújuló pedig ma még nem versenyképes, itt Magyarorszá­gon - tette hozzá. Mint elmond­ta, véleménye szerint ez a beru­házás már nem lesz olyan ha­tással Paksra, mint az első négy blokk építése, az üzemeltetéshez pedig a helybeli és környékbeli iskolák „kitermelik” a szakem­bereket. Hangsúlyozta, hogy ter­vezési szinten hatvanéves üzem­időről beszélnek, amiPaksnak biztosítja a további létét. Hozzá­fűzte, azt viszont hiányolja, hogy más ipart, például gyár­tást, vagy női munkát adó tevé­kenységet nem telepítenek Paks­ra, így az eléggé egy lábon áll. A lakosságnak nem kerül pénzbe a szennyvízprogram nagydorog Az uniós és egyéb támogatás segítségével kivite­lezett szennyvíztelep október elsejétől üzemszerűen műkö­dik, és mostanra a jogi akadá­lyok is elhárultak, így a prog­ram a 63-as út felújításával vé­get ér. Erre azonban a közútke­zelő tájékoztatása szerint csak a jó idő beálltával kerülhet sor. Ezután lesz a pénzügyi zá­rás, kapja meg az önkormány­zat a pályázati támogatás utol­só részletét. Veres Imre polgár- mester elmondta, ezt követően visszakapja mindenki a lakos­sági hozzájárulást, mert annak köszönhetően, hogy magasabb támogatási intenzitást sikerült elérni, illetve az EU-önerő alap­ból és a paksi atomerőmű ál­tal alapított Jövőnk Energiája Térségfejlesztési Alapítványtól is nyertek támogatást, csupán 3 millió 445 ezer forint önerő­re volt szükség. A projekt, ami a szennyvíztisztító-telep mel­lett a vezetékrendszer kiépíté­sét is tartalmazta 967 millió fo­rintba került. Megvalósulásá­val majdnem százszázalékos lesz a nagyközség csatornázott­sága. Valamivel több mint 1000 lakásból 50 kivételével mindet ráköthetik, ezt mostanáig az érintettek 70 százaléka meg is tette. Még nem született döntés a szolgáltatás áráról, de az biz­tos, hogy kedvezőbb lesz a szip- pantós megoldásnál. ■ V. T. Sokszínű ünnepi műsor a Pro Artistól bemutató Az iskolában oktatott művészeti ágak jelentek meg a színpadon Paks Sokszínű, minden - az iskolában oktatott - művésze­ti ágat magába foglaló műsor­ral köszöntötte a közelgő ünne­pet a Pro Artis művészeti isko­la. A programra érkező népes nézősereget már a Csengey Dé­nes Kulturális Központ előteré­ben műsor fogadta, a Paksi Pe­dagógus Kórus vendéginvitá­ló előadását hallhatták. A szín­pad ünnepi díszbe öltöztetésé­ről a képző- és iparművészeti szak növendékei gondoskod­tak. Ez a legfiatalabb képzése az intézménynek, öt éve indult el. A zeneoktatás több mint negyven éve, 1969-ben kezdő­dött, amihez éppen húsz éve társult a tánctagozat, ami va­A zenés darabok mellett három balettprodukciót is láthatott a közönség lójában a balett-képzést jelen­ti. A báb- és színművészkép­zés - közismert néven dráma­képzés - 2006 óta folyik. E kép­zések növendékei léptek szín­padra sorra egymás után. Mű­sort adott az iskola több kama­razenekara, valamint a vonós­együttes. Ezekben - ami ál­talános jellemzője az iskola együtteseinek - diákok és pe­dagógusok közösen muzsikál­nak.- A karácsonyra időzített al­kalomhoz illő tartalmú koncert immár hagyomány - mondta Simon Péter igazgató. A zenés darabok mellett három balett produkciót és egy színdarabot láthatott a közönség. ■ Vida T. e i 4 I I

Next

/
Thumbnails
Contents