Tolnai Népújság, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-14 / 291. szám

2013. DECEMBER 14., SZOMBAT 5 ALMANACH 2013 - FELSŐNÁNA, KISTORMÁS Az önerő hiánya miatt alig jutott fejlesztésre felsőnána Kénytelenek voltak bevezetni az iparűzési adót, ami negyven vállalkozást érint Felsőnána vonzó település azok számára, akik város kö­zelében, de mégis falun sze­retnek élni. Bár itt is jellem­ző, hogy öregszik a település, azért a fiatalok többsége helyben marad. Mauthner Ilona Van óvodája, négy osztályos is­kolája a falunak, kiépült az ivó­víz- és a gázhálózat, és ami a legfontosabb, van néhány mun­kahely (agrár kft., gyógycipőket készítő üzem, pékség, a volt tsz telepei), mely megélhetést bizto­sít. Bognár László polgármester elmondta, tíz ember körüli - a 654 helyiből - az, aki bérpóüó támogatást kap. A polgármester­rel együtt öt tagú testület igyek­szik olyan döntéseket hozni, mely a falu javát szolgálja. Mind­emellett az idei év nehéz volt az önkormányzat számára is, be­ruházni, fejleszteni alig tudtak, ® hiszen az önerőt gyakran nem | tudták biztosítani. Április 1-től < kénytelenek voltak bevezetni az : iparűzési adót, ami a negyven s vállalkozást érinti, ebben ben­ne vannak a kisebb mezőgaz­dasági üzemek is. A regisztrált álláskeresők száma viszonylag kevés, sokan Szekszárdra járnak dolgozni. A közfoglalkoztatottak száma összesen hat. A négy osztályos iskolába - mely az óvoda és a könyvtár épületével közös - 26 kisdiák jár. A felsősöket Zombára viszi az iskolabusz. Idén eddig há­rom kisgyerek született, a múlt Az uniós pályázati forrásból épített játszóteret nemcsak a gyerekek, a szülők is hasznosnak tartják évben öt. Az iskola épülete a hatvanas években épült, a nyí­lászárókat kicserélték, a fűtést felújították, a külső szigetelés azonban még várat magára. Az orvosi rendelőre is ráférne a korszerűsítés, és a belterületi utakat is javítani kellene, de a feladatokat és a hozzájuk kap­csolódó költségeket is rangsorol­ni kell. Büszke a település arra, hogy kopjafát állítottak a Nána nevű települések összetartozásának emlékére, egy fafaragót kértek fel erre a munkára. Az ország minden részéből 7 települést találtak, melyek nevében a Ná­na név szerepel. Uniós játszó­tér is épült két éve a település közepén. Fából mászóvár, ho­mokozó, hinta, két rugós játék, mérleghinta, forgó, csúszda és asztal padokkal, jól mutat a ta­valy elkészített játszótér. Pályá­zati támogatással készült el a beruházás, mely 3 millió forint­ba került. Az uniós szabvány­nak teljesen megfelel, mondta a polgármester. A kicsik sokat játszanak itt, hiszen közel van az óvodához. Ugyanakkor na­gyon szeretik az anyukák is. A helyi közösségi életet pezsdítik fel A felsőnána Jövője Alapítvány 2010-ben alakult azzal a céllal, hogy a faluban élő fiatalokat megpróbálja összefogni. Az alapítvány hiányt igyekszik pó­tolni: legyen újra közösségi élet. Nyáron családi délutáno­kat szerveztek, ahová várták a fiatalokat, télen pedig nagy si­kere van évek óta az adventi, betlehemi készülődésnek. Köz­ben megalakult egy tánccso­port, két hetente próbálnak a tagjai. Egy falubeli lány kezdte el a táncok tanítását, főleg bu­kovinai hagyományokat eleve­nítenek fel. Közel húszán csat­lakoztak a tánccsoporthoz, a létszám attól függ, ki, hogyan ér rá. A település sport élete is fellendült tavaly, miután nyer­tek egy ping-pong asztalt pá­lyázaton. A fiatal szülők szívesen jönnek ide, mert jókat lehet beszélget­ni egymással, amíg a kicsik ját­szanak. Egy térfigyelő kamerát is felszeltek itt, és még másik hármat a falu központjában. Azóta jóval kevesebb a rongálás is. A szülők társadalmi munká­val kialakítottak egy közparkot is, melyhez tartozik két bográ- csozó hely, nyolc pad és egy ke- rekeskút is. Mindemellett fákat ültettek, parkosítottak. A köz­park tanúsítja: aktívak a felső- nánai emberek. Ha van miért, könnyű őket megmozgatni. felsőn áw anKHi Adományt gyűjtöttek a megmentéséért A FELSŐNÁNA Jövője Alapít­vány adományokat gyűjtött, hogy a település központjá­ban lévő régi evangélikus templomot megjavíthassák. A műemléki védettségű, XVIII. század végén épült templom tornyát tavaly egy vihar tépázta meg, de az épületre már jó ideje rájár a rúd: a legutóbbi felújítás kivitelezési hibái miatt erő­teljesen vizesedre kezdtek a falai, ami miatt általánosan rossz állapotba került. Most a helyreállítást 14 millió fo­rintból oldották meg, nagyon sok elszármazott is adakozott az alapítvány felhívására. A hiányzó összeget pedig az egyházmegye pótolta ki. A lakosság korösszetétele: A község, ahol dacoltunk a polgármesteri tiltással kistormás Harmincnyolc helybeli és környékbeli asszony dolgozhat a kis falu varrodájában Kistormás nevezetessége lehetne a régi evangélikus templom, sajnos azonban nagyon rossz állapotban van Menthetetlennek tűnik a templom KISTORMÁSON 1961-BEN halt meg az utolsó evangélikus lelkész, azóta talán ha 1-2 istentiszteletet tartottak a régi, 1777-ben az evangé­likus németek által épített templomban - tudtuk meg Czeller Ernő nyugalmazott pedagógustól, a templomért egykor létrehozott alapít­vány mindenesétől. Az alapítvány az 1990-es évek végén megszűnt, a templom­falakon hatalmas repedések keletkeztek, a torony meg­állíthatatlanul süllyed. A tanár úr szerint most már nincs az a pénz, amennyiből helyre lehetne állítani. A lakosság korösszetétele: Neonsárga mellényes embe­rek között vezet az út, ahogy Harc felől érkezve egyre job­ban megközelítjük Kölesdet. A vele közvetlen szomszéd­ságban lévő Kistormás is ezzel a látvánnyal fogadja az idegent. Gyuricza Mihály A falu elején öten vágják, gyűj­tik az útszéli gazt, vesszőket: férfiak, nők. Barátságosak, vá­laszolnának is a kérdésekre, de a biztonság kedvéért előkerül a mobil, egy bajuszos férfi felhívja a polgármestert. Tekintete elko­morul, a többiek szemében némi ijedelem: nem kellet volna szóba állniuk az újságíróval, még né­hány másodpercre sem? Lehet, attól tartanak, bajuk lehet belő­le, ha együtt látnak bennünket. Mi ugyan tudjuk, hogy a kis- tormási polgármesternek nincs pallosjoga, de nem játszunk a közmunkások bőrével-bérével, bajkeverés helyett inkább átme­gyünk az út másik oldalára. Ott az alacsony kapu fölött békésen beszélget két, már nem menyecske korú asszony. Az egyik Kovács Margit néni gondozott, a másik Kissné Tóth Erzsébet házi gondozó. A Pak­si Kistérségi Alapszolgáltatási Központ gondozónője 13 rászo­rulót istápol Kistormáson, amíg nyugdíjba nem megy. Ő való­színűleg várja azt az időt, Mar­git néni inkább fél tőle. Mert annyira megbízik Erzsikében, úgy megszokta, hogy nem szí­vesen válna meg tőle. Ő hozza a gyógyszert, viszi a postát, be­vásárol, amint mondja, a gondo­zottaknak még a gondolatát is ismeri. Dicséri Kistormást, még a polgármestert is, aki egyszer a saját kocsiján vitte el a sza­natóriumba. Sajnálná, ha ismét felvetődne a Kölesddel történő egyesülés, mert úgy érzi, itt minden megvan, ami kell. Pél­dául óvoda is. Nos, akkor folytassuk a falu­járást az óvodában. A polgár- mesteri hivatallal egybeépült kis intézményt egy tekintettel át lehet fogni. Rend, tisztaság, kedves óvodapedagógusok plán­tálják a talán másfél tucatnyi ap­róságot. Görcs Andrea óvodave­zető ugyanúgy, mint majdnem mindenki Kistormáson, nyüt tekintettel, kedvesen fogad. Már éppen kezdenénk az érdemi be­szélgetést, amikor - gondolom a falon túl lévő önkormányzati hi­vatalból - egy közhasznú mun­kás külsejű „hírnök jő és piheg- ve szól” valamit az óvodavezető fülébe. Andrea óvó néni tekin­tete is elkomorodik, akárcsak a faluszélen a bajuszos férfié, és restelkedve közli, hogy nem áll módjában velem szóba állni. Nem baj, átballagok úton, té­ren, s máris nyithatom a bolt ajtaját. Farkasné Bán Erzsébet éppen kiszolgálja az egyik vevőt: 1984 óta varrják a munkaruhákat kistormáson majdnem minden a központban található. A Bea- nett Bt. varrodája is. A kinti hű­vös után jól esik bemenni a kelle­mes melegbe, ahol 38 asszony varrja a munkaruhákat. 1984- ben létesült az üzem, 1991-től a Beanett Bt-é - tudjuk meg Erdei Györgynétől, aki 1986-tól dolgo­zik itt, 1998-tól vezetőként. A lá­nyok, asszonyok legtöbbje kistor- mási és kölesdi, de néhányon a többi környező településen lak­nak. Reggel fél 8-tól délután 4-ig tart a munkaidő, amit jónak, szá­mukra kedvezőnek mondanak. négy darab szaloncukor, az any- nyi, mint: 80 forint. - Drága ez a bolt! - méltatlankodik a vásár­ló, vásárlóhoz méltóan. Amúgy meg valószínűleg itt is olyanok az árak, mint a többi kis boltban, amelyek árban nem kelhetnek versenyre a nagy hipermarke­tekkel. Éppen a pékáruválasz­téknál tartunk a beszélgetés­ben, amikor megcsörren a tele­fon. Farkasné csak annyit mond: „Na és, tudom, bemutatkozott.” Úgy vélem, itt is utolért a polgár- mesteri tiltás, de konstatálha­tom, hogy ezúttal nincs semmi foganatja. Jó érzéssel indulok vissza a barátságos kis faluból. A Kistormás végét jelző táblánál a kocsiból integetve köszönök el közmunkás ismerőseimtől. Ha jól láttam, visszaintettek. t* > í r

Next

/
Thumbnails
Contents