Tolnai Népújság, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-12-08 / 47. szám

8 INTERJÚ 2013. DECEMBER 8., VASÁRNAP gálné DiGNisz éva Huszonhárom év után először nyerte női borász az Év bortermelője elismerést. Édesapja szerettette meg vele a borkészítést. A férjét, aki szőlész, egy borversenyen ismerte meg, és már a gyerekeik is a családi pincészetet erősítik. Örül, hogy az Alföld elismertségéért is tehet a díjjal. NŐI BOR? AZ CSAK BELEMAGYARAZAS A Magyar Borakadémia idén Gálné Dignisz Évát választotta az Év bortermelőjének. Ő az első női borász, akinek ez sikerült. Ettől függetlenül, szerinte azt nem lehet megállapítani egy borról, hogy férfi vagy nő készítette, és azt mondja, az egész családja segített neki, hogy sikerüljön idáig elérni, osztoznak tehát az elismerésen úgy, ahogy a munkán is. Fábos Erika- Milyen érzés, elhitte már?- Ez fantasztikus érzés. Reg­gel, amikor felébredtem, ez volt az első gondolatom, és nagyon boldog lettem tőle. Ki sem tud­nám verni a fejemből, de nem is akarom: jönnek úgy is az ün­nepek, sok alkalom lesz, hogy együtt örüljünk ennek a csodá­latos elismerésnek.- Annak ellenére, hogy nő, jól megváratták. Hányadszor is jelölték a legjobb ötbe?- Ötödször. Önmagában már az is nagyon jó érzés, hogy ilyen nagyszerű borászok kö­zött emlegettek, de nyerni azért még jobb volt.- Az intuíció működött, érezte, hogy most sikerülni fog?- Talán mintha most nyu- godtabb lettem volna, de lehet, hogy csak megszoktam az évek során ezt a helyzetet. Kiszámí­tani lehetetlen: a Magyar Bor­akadémia 160 tagja titkos sza­vazással dönt, hogy ki legyen a legjobb öt közül a nyertes. Nüánsznyi dolgokon múlhat, ezért nem is törtem rajta a feje­met, csak szépen vártam, hogy alakul.- 23. alkalommal osztották ki az Év bortermelője elismerést, és eddig csak ön szerepelt, mint egyetlen női jelölt. Azért, mert kevés a női borász?- Sok nő tanul borásznak, de aztán kevesen maradnak a pá­lyán, valóban. Nemcsak nálunk van ez így, az évfolyamunkon, a Kertészeti Egyetemen többen is voltunk lányok, de rajtam kívül csak néhány maradt, aki ebből a szakmából él.- A borászat nehéz fizikai mun­ka. Ez az oka?- Az is benne van, hogy fi­zikummal is nehéz bírni, de inkább talán az az oka ennek, hogy ez nem egyszerűen egy munka. Ez hivatás, amit lelki- ismeretesen, teljes lélekkel és testtel kell csinálni, ha valaki eredményt akar. Egy nőnek, ha családja van, gyerekeket szül, onnantól nehéz így dolgozni. Gondolja csak meg, amikor is­kolakezdés van, akkor van a szüret is. A szüret pedig nem várhat. Olyankor ott kell lenni, van úgy, hogy 0-24-ben kint kell lenni a szőlőben, a pincé­ben. Természetesen a gyerekek sem várhatnak, szóval, akinek nincs nagyon jó családja, an­nak ez biztosan nem megy.- Maguknak jó családja van.- Nagyon jó. A férjemre is rengeteget számíthattam min­denben, pedig ő is ugyanezt csinálta, hiszen szőlész. Más­részt a szüleim teljes felelőség­gel a gyerekeim mellett álltak, és amikor kellett, mindent megtettek helyettem, hogy nyugodtan, koncentráltan dol­gozhassak. Mindenkinek mon­dom is, amit most én kaptam, az egy családi díj. Sokan oszto­zunk rajta, és ettől nem keve­sebb, hanem több, mert sokan tudunk örülni neki.- Sikeres férfiak esetében mindig mondják, hogy ott áll mögöttük egy nő. Sikeres nő esetében ezek szerint férfi.- Igen, de én nem úgy mon­dom, hogy mögöttem áll: azt a férfiak mondják. Hanem úgy mondom, ahogy van: mellettem van. Ő szőlész, és egyenrangú társai vagyunk egymásnak, nemcsak a családi életünkben, hanem a szakmánkban is. A fő irányokat ő szabja meg, de ha­tunk mindenben egymásra.- A munkájuk hozta össze önöket?- Igen. Az egyetemen ismer­kedtünk meg. Jellemző, hogy még a férjemet is egy borverse­nyen ismertem meg. A diploma előtt pár hónappal találtunk egymásra, és azóta tart a mi boros szerelmünk, amiből ma már egy boros család lett. Csa­bi fiunk és Zsuzsi, a lányunk is velünk dolgozik.- Szóval épül a boros dinasztia. Maguk az alapítók, vagy ön is csak folytatta a családi hagyo­mányt?- A nagyszüleim és az apu­kám is csináltak saját bort, aminek nagy volt a becsülete otthon, de egyikük sem a borá­szatból élt. Apukám esztergá­lyos volt, és csak a hobbija volt a szőlő. Érden és a Balatonnál is volt egy kis ültetvényünk, természetes volt, hogy ebben is segítünk a húgommal a szü­léinknek. Kapálni nem szeret­tem, de a préseléstől már na­gyon élveztem minden munkát a pincében. Mégis, még engem is meglepett, amikor a gimná­zium utolsó évében kitaláltam, hogy a Kertészeti Egyetemre megyek, és borásznak tanulok.- Ma meg már biztosan mond­hatjuk, hogy le is körözte az otthoni borokat.- Jaj, nagyon szeretnék még ma is vetélkedni az apukám­mal, de sajnos már nem lehet. Nagyon örülök, hogy azt még megélhette, hogy megnyitottuk a saját családi pincészetün­ket, és annak is, hogy láttam a büszkeségét, amikor jól sike­rültek a boraim. Ma is emlék­szem arra a megnyugtató, jó érzésre, amikor először mond­ta, hogy hozzak inkább az én boromból, mert a sajátja helyett az enyémet választotta. Akkor már javában borász voltam, si­kerek is voltak mögöttem, de az volt a teljes bizonyosság, hogy jó úton járok, amikor ő elismer­te, amit csinálok. Tudom, hogy most ő örülne mindünk közül a legjobban ennek a díjnak, és tegnap eszembe is jutott, hogy nélküle nem ért volna ez a bol­dogság az életben.- Mit gondol, egy hozzáértő meg tudná állapítani, hogy nő készíti a borokat?- Vannak, akik állítják, hogy nemcsak üde, könnyű, de nőies boraink vannak, szerintem ez inkább csak belemagyarázás. Aki ezt a szakmát szereti, és szakmai tudással felvértezve, teljes odaadással teszi a dolgát, az, ha még szerencséje is van, jó bort fog csinálni. Egy nő ta­lán precízebb és kisebb dolgo­kat is jobban észrevesz, mint egy férfi, de más különbség nincsen.- Azért csak csinosabb a szü­retkor, mint a férfiak.- Jaj, pont a szüretkor? Olyankor az ember, sokszor tényleg azt sem tudja, hogy fiú vagy lány.- Azt mondják, a bor egyéni­ség. A Gál-boroknak milyen az egyénisége?- Reduktív, tiszta, gyümöl­csös boraink vannak. Könnyű őket kiismerni és szeretni. A férjem és fiam, vagyis a sző­lészek, hatása erősen érezhető bennük, mert döntően fajtatisz­ta borokat csinálunk. Egy ideje gondolkodom is, hogy el kéne indulnunk a házasítás felé.- Most közel 80 hektáron gaz­dálkodnak, és évente 200 ezer palack bort állítanak elő. Ez már a végleges mérete a birtok­nak, vagy növekednek még?- Növekedni már nem szeret­nénk, így is csak a megtermelt szőlőnk harminc százalékát dolgozzuk fel, a többit szőlő­ként értékesítjük. Lassan, de biztosan, kis léptékekben sze­retnénk tovább fejlődni. 10 éves terveinkben szerepel to­vábbi szőlőfajták telepítése, az idős ültetvények rekonstruk­ciója, a pince fejlesztéseinek befejezése, és főleg szeretnénk átadni gyermekeinknek a sző­lővel és borral kapcsolatos tu­dást és tapasztalataikat.- Szigetcsép a kunsági bor­vidék része. Egy laikus számára kérdés, hogy az Alföldön, dom­bok és hegyek nélkül lehet-e jó bort csinálni?- Nagyobb kihívás. Ami máshol adottság, az nálunk kő­kemény munka. Ettől függetle­nül ez is történelmi borvidék, ráadásul az ország legnagyobb kiterjedésű borvidéke. 64 sző­lőfajta terem meg ezen a 23 ezer hektárnyi területen. Per­sze a talajviszonyok sokfélék az Alföldön is, vannak olyan vidékek, ahol alkalmatlan, és olyan is, ahol nagyon jó a szőlő- termesztéshez a talajszerkezet. A miénk is egy öntéstalaj, nagy mésztartalommal, ami kedvező a gyümölcsnek és a boraink­nak is.- Tehát nem csupán a szőlőért, de a boraik presztízséért is job­ban meg kell dolgozni itt.- Ez így van. Ezen a vidéken csak becsületes kitartással le­het eredményt elérni, és a nagy történelmi borvidékeknek ki­csit még mindig az árnyékában vagyunk, de az előítélet azért múlik. Négy-öt olyan borászat is van erre, amelyik megdol­gozott ezért. Frittmann János után pedig a miénk a második Év bortermelője cím ennek a vidéknek, aminek azért is örü­lök, mert biztos vagyok abban, Névjegy 1961-ben született február 2-án született Budapesten. 1984-ben a Kertészeti Egyete­men diplomázott, akivel édesapja szerettette meg a szőlőművelés, borkészítés mesterségét, akitől a szakma iránti alázatot és precizitást is megtanulta. Dolgozott a Pest megyei Pincegazdaság­nál, a Kertészeti Egyetemi Tangazdaságban, majd an­nak privatizált üzemében, mint főborász. 20 éve szőlész férjével együtt építgetik egyre sikeresebb és ismertebb 76 hektáros családi vállalkozásukat. Boraival sor­ra söprik be a szebbnél szebb díjakat, elismeréseket nem­csak hazai, de nemzetközi borversenyeken is. férje, Gál Csaba, szőlész, két gyermekük van, mindkettő a családi birtokon dolgozik. hogy ez a kunsági boroknak és borászoknak segít, és jót tesz. Könnyű fehérek és testesebb vörösek egyformán vannak felénk, és nagyon sokféle, iz­galmas arca van az itt termő boroknak. Aki keres, nagyon szép borokat talál erre.- Aki ennyire ért hozzá, milyen bort iszik?- Nálunk a családban fordít­va van, mint a megszokott. A lá­nyok inkább a vöröset, a fiúk a fehéret szeretik jobban. Vacso­rához szívesen iszom egy-egy pohárral. A kékfrankos a ked­venc fajtám a sajátjaink közül és a rosénkat is nagyon szere­tem belőle.- A rosé továbbra is divatos bor.- Ez így van. Ez az a bor, amelyet a nők és férfiak is szi­li vesen fogyasztanak, és minden 1 alkalomra megfelel. Ráadásul, a pincészetünknek is ez hoz­ta a legtöbb elismerést. A kék­frankos rosénk a nemzetközi élmezőnyhöz tartozik.- Karácsonykor milyen bort isz­nak majd?- A karácsony az az időszak, amikor családi borkóstoló­kat tartunk. Az év végén sok kollégától kapunk ajándékba egy-egy palackkal, és ilyenkor van idő ezeket felbontani, oda­figyelni rájuk, ki mit csinált az idén.- Milyen lesz az idei évjárat?- Az idei év szeszélyes volt. Ez a szőlőben a csodálatos, hogy sosem egyforma, és min­dig benne van az egész év, a természet teljes lenyomata. Nagyon sokat tréfálkozott ve­lünk most az időjárás. A szőlő virágzásakor, amikor már jobb lett volna a meleg, nagyon hi­deg volt, a nyár aszályos volt, az ősz elején pedig rengeteget esett, szóval figyelni kellett sokat, hogy ne csak érdekes, hanem jó is legyen az évjárat. A kora fajták rendben voltak, de a késői fajták sokat várattak magukra ebben az évben, de a legtöbb borunk azért ideális ál­lapotban van. Gálné Dignisz Éva: „Amit most én kaptam, az egy családi díj. Sokan osztozunk rajta, és ettől nem kevesebb, hanem több.'

Next

/
Thumbnails
Contents