Tolnai Népújság, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-11 / 262. szám
SZEKSZÁRDI JÁRÁS 2013. NOVEMBER 11., HÉTFŐ 4 mm \ i wm i Már várják az Íz-Lelőre a pálinkamintákat Medina Harmadszorra rendezik meg november 16-án a Pálinka Íz-Lelő versenyt. A mintákat, 2 és 5 deciliter közötti mennyiséget még november 13-ig várják a rendezők a polgármesteri hivatalba. Az esemény nem elsősorban a versenyről szól, hanem a szakmai beszélgetésekről és a baráti együttlétről. ■ B. K. Vitázni is lehet az előadó meteorológussal szekszárd Az Ifjúsági Unió Szekszárd környezetvédelmi szakosztályának és Ne légy birka! programjának közös vendége lesz november 15-én a Dominó Irodabútor előadótermében (Mátyás király utca 4.) Loksa Gábor. A meteorológus, a Szent István Egyetem környezetvédelmi szakmérnöke Nem csak éghajlatváltozás címmel tart előadást a környezeti változások nyomán szükségessé váló intézkedésekről és lehetőségekről. Az előadás után lehet kérdezni vagy akár vitázni is az előadóval. ■ F. V. Sok érdekes program várta a nyolcadikosokat szekszárd Nyílt napot tartott szombaton a Csapó Dániel Középiskola. A tornacsarnokban bűnügyi technikai-, és a belügyi középiskolások bemutatóját láthatták a 8. osztályosok, de volt állatfelismerés az iskola telepén, mezőgazdasági gépbemutató, és megkóstolhatták a szekszárdi pék tanulók és a lengyeli Apponyi mezőgazdasági szakképző iskola gazdaasszony képzőseinek remekeit is. A két intézmény vezetői, pedagógusai mindeközben tapasztalataikat cserélték ki. ■ B. K. Tesztelhették magukat a diákok Ha a Camino hív, hát menni kell zarándoklat Nem csodabogár az, aki nyolcszáz kilométert gyalogol A Camino hív. És aki végigjárja Szent Jakab útját, az nem is szabadul tőle soha. És hogy mit ad a zarándoklat hívőnek és nem hívőnek? A szabadság érzését és egymást érő csodák sorát. Budavári Kata Nem vagyok csodabogár, csak gyalogoltam. Igaz, Búsné Hepp Gyöngyvér nem könnyű, városi sétára vállalkozott, hanem nyolcszáz kilométeres zarándoklatra. Hegymenetre, gyilkos lejtőkre, lábfájásra és a szabadság boldogító érzésére. Persze mielőtt elindult volna, hogy teljesítse az El Camino francia útnak nevezett szakaszát, csak hellyel-közzel volt fogalma arról, hogy mire vállalkozik. Ezzel mindenki így van állítása szerint, de ha a Camino hív, akkor menni kell. - Már korábban is a fejemben volt az utazás gondolata, de elhessegettem, elsősorban a család és a gyerekek miatt. Aztán decemberben újra előjött. Pestre jártam iskolába, és a szegedi szobatársammal beszélgettünk róla. A családom aztán annyira megunta a folyamatos el caminozást, hogy áldásukat adták a dologra - meséli Gyöngyvér. A szekszárdi, ma Őcsényben élő hölgy végül augusztus 28-án indult el Párizsba, és október 4-én ért haza. Szent Jakab útjára augusztus 30-án reggel 8 órakor tette akkor még nagyon is kipihent lábát. Szegedi barátnője pedig egy héttel később, noha az út tényleges tervezésekor nem beszéltek össze. Gyöngyvér, mint sokan mások, minden állomáshelyen, azaz településen az erre szánt táblán hagyott üzenetet iskolatársának. Amikor beszélgetésünkre sort kerítettünk az egyik szekszárdi kávézóban a fiatal asz- szonyban még igen erős érzelmeket váltottak ki az emlékek.- Még mindig olyan vagyok, mint egy lufi, mely a föld felett lebeg - mondja, és hozzáteszi, úgy 1500 képet készített az úton. Úgy tervezte, naplót is ír a zarándoklat közben, de aztán az első néhány nap után fölöslegesnek látszott, hogy így rögzítse a történteket. Az élményt ugyanis szavakkal nem lehet Búsné Hepp Gyöngyvér (középen) életre szóló barátságokat kötött az út során visszaadni. - Ha tárgyilagosan szeretnék fogalmazni, Szent Jakab útja beváltotta a hozzá fűzött reményeket, megtapasztaltam, milyen a tényleges szabadság, hogy nem kell senkihez sem igazodni, legfeljebb magamhoz. De ennél többet jelentett nekem ez az egy hónap. Nem tudom máshogy mondani: csodák egész sorozatát. A gondok, bajok, mindig megoldódtak valahogy. A harmadik, negyedik napon már szinte csak botorkáltam. Az a legfurcsább az egészben, hogy ilyenkor nem azon gondolkodik az ember, hogy miként tudna pihenni, hanem azon, hogyan tudja majd folytatni az utat. Egész végig csak egyszer sírtam a fájdalomtól, és többször a boldogságtól, de amikor a legjobban kínlódtam, egyszer csak megjelent Juan. Juan a spanyol, akiről semmit nem tudtam, ahogy jött, úgy el is tűnt, kezelte a lábamat, kenőcsöt adott rá. De az is megtörtént, hogy teljesen kitikkadva csak arra tudtam gondolni, hogy valahogy innivalóhoz jussak, és rá néhány méterre egy kocsin ki volt téve a víz - mondja a zarándok. És ez egyébként jellemző, a spanyolok nagyra becsülik azokat, akik Szent Jakab útját járják. Enni-, innivalót tesznek ki az út mellé, és még a fiatalok is Búén Camino-val üdvözlik a gyaloglókat. Az úton mindegy, hogy férfi vagy, nő vagy, nem számít az életkorod és nem számít a társadalmi pozíciód, mindenki „csak” zarándok. Gyöngyvér szerint érdemes egyedül menni, hiszen akkor senkihez sem kell alkalmazkodni, és egyébként is életre szóló barátságokra tehet szert az erre nyitott ember. Ő egy bajai lánnyal és annak édesapjával tartja a kapcsolatot, velük szeretne még együtt gyalogolni. Arról is beszélt, hogy ahhoz, hogy az álma valóra váljon, az is kellett, hogy a családja mellette álljon. Sosem keltettek benne bűntudatot, és ami külön öröm, hogy távolléte során rendben mentek itthon a dolgok. Kilencéves fia tanulmányi eredményén és magatartásán nem lehetett észrevenni, hogy édesanyja elutazott, hazatérve pedig feldíszített ház, a család és a barátok várták. - A férjem és a gyerekeim egy papírlapra írták fel a francia és spanyol települések neveit, ezeket csipeszekkel jelölték, és ezeket fordít- gatták naponta. Ez volt az ő Camino időszámításuk. Jól megvoltak itthon, de amikor hazaértem, a tizenhét és fél éves lányom a nyakamba ugrott, és azt mondta, hogy most már sosem enged el. Őszintén szólva nagyon meghatott. Őt egyébként elengedném az El Camino-ra, tudom, hogy nem lenne semmi baja. Egyedül a lábát félteném - állítja Gyöngyvér. Arról persze, hogy többet ne zarándokolna, nincs szó. Jövőre a portugál utat szeretné végig járni. Elmondása szerint, aki egyszer a zarándoklat bűvöletébe esik, többet nem szabadul a Camino-tól. A világ végére is el kell menni Az út jelvénye a fésűkagyló búsné hepp Gyöngyvér először a bakancsot vette meg az útra egy túrázásban jártas barátja segítségével. És persze ő maga is elkezdett túrákra járni. Felkészülni ugyanakkor nem lehet egy ilyen vállalkozásra, hiszen rögtön az első napon 1263 méter szintkülönbséget kellett legyűrni a Pireneusokban. Ezt a vidéket állítása szerint nem szabad kihagyni, a hegység a gyönyörű időben olyan volt, minta bársony. Ugyancsak érdemes felkeresni az egykor a világ végének tartott Finisterrét, természetesen csak azután, hogy a zarándok eljutott Santiago de Compostelába, ott is az állítólag idősebb Szent Jakab földi maradványait őrzőszékesegyházba. A SZENT Jakab-út az 1980-as évek óta reneszánszát éli. Ősrégi zarándokút, a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt, és a maival ellenkező irányban járták be a zarándokok. A mai út Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet Négy kiindulópontból lehet ide eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, mely az út mentén mindenütt felfestve megtalálható, és ez díszíti a zarándokok igazolványát is. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyol- országba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található. Szakmai tapasztalatokért repültek el Franciaországba Trambulin alapítvány Szeretnék a külföldön látottakat hazai közoktatási intézményekben is megvalósítani Öt napot tölthetett a Párizs melletti Ile-de-France régióban a Nemzeti Tehetségprogram nyertes pályázatának köszönhetően a sióagárdi székhelyű Trambulin Tehetségtámogató Alapítvány delegációja. - Alapítványunk sikeres évet zár, hiszen számos, általunk szervezett és megvalósított hazai szakmai programon vagyunk túl. A francia tanulmányút mindennek a megkoronázása - mondta Pekari Bernadett, az Alapítvány alelnöke, szakmai vezetője. Mint elhangzott, magas színvonalú, tartalmas napokat tölthettek el a franciáknál, vendéglátójuk jóvoltából. Hét oktatási intézményt látogattak meg az óvodától az általános iskolán át, a tanítóképzőig. Közben tapasztalatokat szereztek arról, hogyan azonosítják ők a tehetséges gyerekeket, illetve a kapott információkat, hogyan használják fel az oktatásuk során. Tapasztalatainkat szeretnénk minél előbb a hazai közoktatásban is alkalmazhatóvá tenni, és megosztani pedagógustársaikkal is. További pályázatokkal pedig megteremteni annak lehetőségét, hogy a program gyakorlati alkalmazása is megvalósulhasson hazai óvodákban, iskolákban. Novákné Retkes Anett, az Alapítvány titkára, egyben a francia projekt vezetője elmondta, hogy Véronique Garas személyében egy olyan emberA Trambulin Tehetségtámogató Alapítvány delegációjának tagjai re talált, aki az általunk kutatott elméletet gyakorlatban is alkalmazza. Az, hogy az e-ma- il váltásokon túl személyesen is találkozhattak, csak mélyítette az addigra szőtt barátságot. Ma- tókné Misóczki Máriának, az alapítvány elnökének, a tanulmányút szakértőjének a számos program közül az iskola előkészítő osztályokban való látogatás tetszett nagyon. Jó volt megtapasztalni, hogy ott még működik ez a szerveződési forma. Középsős és nagycsoportos gyerekek ültek az iskolapadban, és remekül megoldott, folyamatosan mozgásban tartott, játékos foglalkozások során vettek részt aktívan, jókedvűen. ■ V. M. A tehetségekért A trambulin Tehetségtámogató Alapítvány célja: gyermekek tehetségazonosítása, -gondozása, -fejlesztése, a velük foglalkozó pedagógusok képzése, valamint a Tárkereki Mókázó Tehetség- gondozó Műhely működtetése. Az alapítvány 2012 óta kutatja és alkalmazza a hazai és nemzetközi tehetségazonosító, -fejlesztő módszereket, gyakorlatokat. Szakmai csoportoknak tehetségnapokat, konferenciákat, továbbképzéseket szervez. Emellett rendszeres kapcsolatot ápol hasonló tevékenységet ellátó hazai és külföldi intézményekkel és szervezetekkel. ! * A A
