Tolnai Népújság, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-10-06 / 38. szám
8 INTERJÚ 2013. OKTÓBER 6., VASÁRNAP kero® Nagyon színész akart lenni, de nem sikerült. Az opera- és az operettszínpadon, a zenés színjátszásban találta meg a sikereit. A legnagyobb sztárcsináló, újra divatossá tette idehaza az operettet, ami decemberben hungarikum lehet. A mai magyar operettrendezés sztárja a világban. „ÉN A SIKERT SZERETEM” Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház igazgatója a következő ciklusban is vezetné tovább a teátrumot, ahol tavaly több mint egymilliárdot énekeltek össze esténként. Azt mondja: az elmúlt évtizedben újjáélesztették az operettjátszást. Nem csupán Magyarországon, Európa- szerte erre a színházra figyelnek, ha erről a műfajról van szó. Fábos Erika- Meglepődött, hogy a Fővárosi Közgyűlés végül nem döntött az Operettszínház igazgatói pályázatáról?- Csalódott voltam. Főleg mert a szakmai bizottság kilenc tagjából öten az én pályázatomat támogatták. A döntés mögött meghúzódó szándékot persze értem. Januártól valószínűleg a fővárostól állami kézbe kerül a teátrum. Nyilván maguk szeretnének dönteni arról, ki vezeti az Operettszínházat.- Újból pályázni fog?- Ha lesz pályázat, igen. Van még miért dolgoznom és kötelez, hogy jó eséllyel küzdünk, hogy az világ operettjátszásának fővárosaként emlegethessék Budapestet. Nem véletlen, hogy magyar rendező viszi színre a Csárdáskirálynőt, a Rómeó és Júliát, a Rebeccát és a Lili bárónőt, Szentpéterváron, Bukarestben vagy Párágban. Az idei évadban a mi színházunk játssza a bécsi Volksoper társulata után a Csárdáskirálynőt a Tel Aviv-i Operában, jövőre pedig már most leszerződtek velünk a Denevérre, de a Szépség és a Szörnyeteg németországi játszási jogát is mi nyertük el. Azt tudom mondani, hogy miközben elértük, hogy az operettjátszás bekerült a magyar értéktárba és decemberben valószínűleg hungarikum lesz, az is komoly nemzeti értéket képvisel, hogy külföldön egy-egy előadásunkra ezer-ezerötszáz ember vásárol jegyet.- Ahhoz képest,hogy Lehárt és Kálmán Imrét osztrák zeneszerzőként szokták emlegetni, hiszen életművük érdemi részét Bécsben írták.- Igen, de azt kevesen tudják, hogy miért. Azért, mert Magyarország jóval később csatlakozott a berni egyezményhez, mint Ausztria. Éppen ezért ha Bécsben mutatták be a darabjaikat, azután komoly jogdíjat kaptak, ha Budapesten történt volna ugyanez, nem kaptak volna egy fillért sem.- Azt hittem, azért mentek Bécs- be, mert onnan könnyebb volt akkoriban is világhírnevet építeni.- Őket már akkor ismerte a világ, mielőtt Bécsbe megérkeztek. Berlinben, Párizsban, New Yorkban ünnepelték őket. Világsztárok voltak. Ha pedig belegondolunk, hogy Bartók és Kodály mellett Lehár és Kálmán Imre is világszerte elismert zeneszerzők voltak, az csodálatos dolog, óriási büszkeség. Nincs még egy olyan nemzet, akmely négy ekkora formátumú zeneszerzőt adott a 20. századi zenének.- Szóval az operettet nem csupán mi tartjuk magyar műfajnak.- Nem. Kálmán és Lehár művei persze inkább tekinthetők világzenének, ha nagyon muszáj lenne kategorizálni, mert szerb és román zenei vonások is tetten érhetőek bennük, de azért a magyar népzene, a csárdás vagy a cigányzene sokkal inkább dominál, ahogy a magyar virtus is izgalmasan és érdekesen benne van ezekben a művekben.- Ha végignézünk a vidéki színházak idei évi repertoárján, alig van, ahol ne szerepelne egy operett. Újra divat ez a műfaj?- Igen, vidéken is újjáéledt a tradíció. Míg mi korábban évente 90 operettet játszottunk a nagyszínpadon, ma 135 előadást.- Pedig volt jó néhány évtized, amikor inkább ciki volt. Miért?- Egyrészt azért, mert a szocializmus idején a korszak esztétikája káros műfajnak tekintette. Másrészt éppen attól, hogy az 50-es években egy felívelő korszaka kezdődött, amikor az operett sztárjai, az akkor már idős Honthy Hanna, Feleki Kamill, Latabár Kálmán és Rátonyi Róbert voltak. Ez pedig az öregek nosztalgikus műfajává tette, amit aztán az utódok másolni próbáltak. így keletkezett a műfajnak valami gyenge utánzata, egy panoptikum-szerű operettjátszás, ami éppen a műfaj lényegét tette semmivé. Az operett ugyanis éppen attól szórakoztató, hogy lendületes, játékos és fiatal emberek fantasztikus szerelméről szól, miközben erős pozitív energiák hatnak a színpadon, és úgy pimasz, hogy gondolati kaland és drámaiság egyszerre van benne.- Másként gondolkodik ön az operettjátszásról attól, ahogyan mondjuk például a bécsi Volkso- perben gondolkodnak?- Feltétlenül. Amit operarendezőként kikísérleteztem és az Operettszínházban továbbfejlesztettük, az egy nagyon erős zenés színjátszás, amit egész Európában most fedeznek fel. Ha tudomásul vesszük, hogy az operett 19. század végi, 20. század eleji történet ugyan, de mai figurák mai érzelmi kitöréseivel játsszuk, akkor a játék és az előadás lehet formájában, üzenetében tökéletesen 21. századi, vagyis érvényes. Ezért tudnak az emberek annyira azonosulni ezekkel a történetekkel és talán ezért írta a Die Welt német hetilap az Operettszínházról, hogy Európa egyik legjobb zenés színháza a miénk.- A színházi szakma azért még mindig fanyalog, ha azt hallja operett. Miért?- Azért, mert érzelmi alapon tud csak viszonyulni, tapasztalata ugyanis nincs, mert legalább tíz éve nem járt az Operettszínházban, ha volt valaha egyáltalán. Pedig azért az nem csekély felelősség, hogy a közönségünk egy részének a mi színházunk jelenti a kultúrát, mint ahogy az sem, hogy egy kicsit beavató színházként is működünk és miután nálunk megszeretik az emberek az élő színházat, amire azt látom, hogy egyre komolyabb az igény, mennek máshova is, nem csak zenés színházba.- Ilyen, mint a Budapesti Operettszínház, van máshol Európában?- Hasonló működik még sok helyen, de ezek csak hasonlók, mert többségük befogadó színház, vagyis nincs társulatuk. Nálunk 550 fős állandó társulat van, 350 fő közalkalmazottal. Két tagozat működik az operett és a musical. Az egyik oldalon hungarikum értékű operettet játszunk, a másik oldalon, szintén hungarikum értékű új magyar darabokat. Tolcsvay László, Szakcsi Lakatos Béla, Kocsák Tibor, Szörényi Levente műveit. Vagy a világhírű, Grammy-díjas Lévay Szilveszter munkáit, aki Spil- berg filmekhez is szerzett már zenét. Emellett pedig olyan musicaleket hozunk be külföldről, amelyek komoly irodalmi alapanyagból születtek.- Miért, csak operettből nem élne meg a színház?- Nem, ez egy nagyon drága műfaj. Kilencven fős fős zenekarunk, saját énekkarunk, balettkarunk van, hatalmas díszletekre, drága jelmezekre van szükség egy igazán színvonalas előadáshoz. A musical-tagozat gazdaságilag segíti az operettet azzal is, hogy sok pénzt hoz és azzal is, hogy behozza a színházba a fiatalokat.- Azért üzletileg is ki van ez találva: azt olvastam, tavaly több mint egymilliárd forintot énekeltek össze esténként.- Kénytelenek vagyunk: az állami alaptámogatásunk a költségvetésünk mindössze 16 százalékát fedezi. Azért tudunk működni, mert messze mi játsz- szuk a legtöbbet, évente több mint 400 ezer néző előtt félezer előadás megy nálunk. Ennek a rengeteg munkának köszönhetjük azt is, hogy miközben az országban csak egy társulat nagyobb, mint a miénk, az Operaházé, fajlagosan mégis a mi színházunk kerül a legkevesebbe. Egy nézőre nálunk körülbelül ezer forint állami támogatás jut. Ugyanez az ösz- szeg az Operaház esetében több mint 25 ezer forint, a Katona József Színházban 7500 forint, vidéken pedig 10-12 ezer forint.- Azt mondják önről, hogy a legnagyobb sztárcsináló a szakmában.- Ez jólesik, mert ezt a munkám fontos részének tartom. Lehetne persze ez önző megfontolás is, hiszen a közönség a színészekre szeretne jegyet venni, tehát a színház jól felfogott érdeke, hogy legyenek sztárjai. De persze nem csak ezért segítem az énekeseink ismertté válását, hanem azért is mert nagyon szeretek fiatal és tehetséges emberekkel dolgozni, hihetetlenül inspiráló közeg.- A KERO® mint „márkanév” is egy tudatos imázsépítés része volt?- Dehogy, egy véletlen volt. Álltam egyszer a próbatábla előtt és hallom, hogy valaki azt kérdezi, valahol nem messze, hogy a kis Keró - mármint a fiam - mikor játszik? Erre megkérdeztem, hogy ezek szerint van nagy Keró is? Mire kiderült, így hívnak a hátam mögött. Éppen Finnországban rendeztem akkor, és folyamatosan elírták a nevem, mire jött az ötlet, használjuk a Kerót, egyszerűbb. Rajtam maradt és meg is szerettem.- Operát mikor rendezett utók jára?- A szegedi szabadtérin és Miskolcon szokott alkalmam lenni rá.- Nem hiányzik?- De, hiányzik. Igaz, annak idején már a Faust-előadásom- ról azt a kritikát írták, hogy musicalszerű operát csináltam. Névjegy KERÉNYI MIKLÓS GÁBOR 1950. NOVEMBER ÍO-ÉN született Budapesten. BESZÉDTANÁRKÉNT VÉGZETT a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. 1976-BAN a Bartók Béla Zene- művészeti Konzervatórium ének szakát végezte el. 1979- BEN szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1978-1979-ben a Kecskeméti Katona József Színház tagja. 1980- 1981 között a Honvéd Művészegyüttes rendezője. 1981- 1989 között a Budapesti Operettszínház rendezője volt. 1989-ben lett a Magyar Állami Operaház rendezője. 2001 ÓTA a Budapesti Operettszínház igazgatója. felesége frankó tünde operaénekes. Három gyermeke és egy unokája van. 2008-ban Kossuth-díjat kapott.- Nem sértődött meg?- Inkább boldog voltam tőle. Valahogy úgy alakult, hogy az alternatív színházi élet után a zenés színjátszás, az Opera felé vezetett az utam és noha a Kos- suth-díjamat is jórészt ennek és annak köszönhetem, hogy én rendeztem a legtöbb új kortárs magyar operát, a nagy álmom mindig az volt, hogy egy olyan népszerű, zenés-népszínházát csinálhassak, aminek hatása van. Én a sikert szeretem.- Azért volt ehhez otthonról, egy dinasztikus indíttatása is.- Valóban, édesapám révén híres zenészcsalád a miénk, ő maga, nagynevű énekmester volt és édesanyám is Zeneakadémiát végzett, pedig egy vendéglátós famíliából származott. Az ő kérésére kellett vendéglátóipari technikumban érettségiznem, mielőtt színház közeibe keveredhettem.- Előtte azért beszédtanár lett. Az kinek a kérése volt?- Nagyon színész akartam lenni, de nem sikerült. így ezt, egy sikertelen színművészetis felvételi után Montágh Imre javasolta nekem. Nem bántam meg, igen sokrétű tudást adott. De azért a szerelem nem múlt el, miközben zenés színházi rendező vagyok, mindmáig egy próza, a kedvenc rendezésem: Az Ifjúság édes madara, Béres Ilonával és Kaszás Attilával.- A példa hatott, a gyerekei is folytatják a családi hagyományokat?- Imádom a munkám és a gyerekeim ezt örökölték tőlem, ők is elmerülnek és eszelősen szeretnek foglalkozni azzal, aminek nekilátnak. A nagyobb fiam, Dávid Harangozó-díjas, az Operaház első magántáncosa, a kisebbik, Máté 12 éves kora óta énekel az Operettszínházban, ma már Soós Imre-díjas, és a második házasságomból született lányom, a 16 éves Sára is folyton körülöttem ugrál. Ő szintén egy nagyon érzékeny, izgalmas ember. á « % „Egy kicsit beavató színházként is működünk, és miután nálunk megszeretik az emberek az élő színházat, mennek máshova is”.
