Tolnai Népújság, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-03 / 231. szám

4 TOLNAI JÁRÁS 2013. OKTÓBER 3., CSÜTÖRTÖK KBmESI A bírónét is kikérik a tolnai óvodások tolna Szüreti napot szervez szombatra a tolnai Selyem óvoda. A gyerekek a bíróné kikérése után a Hősök terén táncolnak, majd a Lehel ut­cai sportcsarnokban hálóz­nak. A rendezvény délután fél kettőkor kezdődik. ■ B. K. Két idősek napi ünnep is volt a településen tolna-mözs Két idősek na­pi rendezvény is volt Tolnán. A város a Bezerédj Szabadidő Központban tartotta október elsején ünnepségét. A nyug­díjasokat Herczig Lászlóné al­polgármester, a legidősebbe­ket dr. Sümegi Zoltán polgár- mester köszöntötte. A rendez­vény résztvevőit Peller Anna előadóművész szórakoztatta. Mözsön együtt ünnepeltek a mözsi és a tolnai idős klubok tagjai. Ezt az összejövetelt a Családsegítő Központ szer­vezte, és az I. István iskola di­ákjai adtak műsort. ■ B. K. Egyre nagyobb térhez jutnak a kerékpárosok BOGYISZLÓ, FADD-DOMBORI JÓI halad Bogyiszlón a töltés asz­faltozása. Tóth István polgár- mester elmondta, ha a Colas Alterra Zrt. végez a munká­val, a kerékpárosok könnyű­szerrel juthatnak el akár Ke­selyűst érintve Szekszárd- ra is. A Duna-Siómenti Ví­zitársulás vezetőjeként ke­reste meg Tóth István a víz­ügyet azzal a kéréssel, hogy a Fadd-Domboriban álló gátőr­ház elkerítése miatt ott nem tudnak eljárni a biciklisek. Az igazgatóság nem zárkózik el a kérés elöl, így remélhető­leg lesz megoldás. ■ B. K. Várják a rászorulóknak szánt adományokat tolna A tanévkezdés előtt el­sősorban írószereket, tan­eszközöket gyűjtött, és jut­tatott el a szociálisan hátrá­nyos helyzetűeknek a tolnai Családsegítő Központ. Vár­hatóan most többeknek kály­hára lesz szüksége. A köz­pont tárolni ugyan nem tudja ezeket, de segít abban, hogy ezek az eszközök, illetve mo­sógépek, bútorok, játékok, ru­hák a felajánlóktól eljussa­nak a rászorulókhoz. ■ B. K. Ahol kézzel tapintható az idő tradíció A Tolnai Kékfestő Műhelyben ma a hatodik, hetedik generáció dolgozik Igazi kincs rejlik a tolnai Kossuth utca egyik há­zában. A Tolnai Kékfestő Műhelyben százéves minta­fákkal dolgozik a Horváth család. Budavári Kata Angliai kocsmákban kézzel le­het tapintani az időt. Az ala­csony, az időtől és a füsttől meg­feketedett, fagerendás mennye­zetű pubok közül nem kevés évszázadok óta tölti be funkci­óját. A Tolnai Kékfestő Műhely­ben ugyanez az ember érzése. A több, mint kétszáz éves ma­nufaktúra eredeti helyén mű­ködik. A Horváth család jobbá­ra száz, kétszáz éves eszközök­kel dolgozik. Azt, hogy ez a mű­hely muzeális értékű, már csak azért sem túlzás állítani, mert itt a betérő vendéget mindig szí­vesen látják, örömmel vezetik körbe. A tizenegy tonnás mán­gorló, mellyel nemcsak vasal­ják, simítják az anyagot, de se­lyemfényt is adnak neki, a kez­detektől fogva itt áll, és egye­dülálló módon ma is használ­ják. A mintafák, melyekből több száz található, szintén évszáza­dos darabok. - Ilyesmit ma már nem készítenek - mondja Reha Erika. A műhelyben dolgozó fi­atal lány azt is hozzáteszi, ma már ezeket az eszközöket sen­ki nem csinálja, így számukra felbecsülhetetlen értéket jelen­tenek. A programozó és az óvodapedagógus Erika egyébként párja, Ba­lázs révén került a családi vál­lalkozásba, ők a hetedik, Balázs szülei: Horváth Tibor és felesé­ge a hatodik generáció a tolnai kékfestők sorában. Horváth Ti- borné Nagy Mária kékfestő né­pi iparművész szülei mellett ta­nult bele a szakma rejtelmei­be. A szülőktől lányuk, Nagy Mária vette át a tevékenysé­get, aki 1989-ben megkapta a népi iparművész címet. Férje, Horváth Tibor szintén elnyer­te ezt a címet 1990-ben, jelen­leg Balázs dolgozik ezért. Ő egyébként közgazdasági prog­ramozó matematikusként, Eri­ka óvópedagógusként végzett. Horváth Balázs elmondta, ere­Nincs két egyforma vég vászon, kötény vagy baba, minden darab egyedi a Tolnai Kékfestő Műhelyben, mutatja Reha Erika detileg az volt az elképzelése, hogy munka mellett dolgozik a családi vállalkozásban, de az­tán el kezdték a vásárokat jár­ni, és kiderült, a kékfestésben rengeteg a lehetőség. A fiatalok egyik legfontosabb feladatuk­nak azt tartják, hogy megértes­sék az érdeklődőkkel, hogy a si­lány minőségű utánzat helyett eredeti termékét vásároljanak.- A gyenge minőség mindig rossz reklám egy szakmának. Igazi kékfestőt üzletben nem, inkább a készítőktől, vásáro­kon lehet beszerezni. Magyar- országon a miénkkel együtt há­rom, a világban hat-nyolc ha­sonló műhely létezik - mond­ja Reha Erika. Hozzátette, nem mindig volt ez így, úgy száz év­vel ezelőtt még több száz mester dolgozott hazánkban is. Egyedülálló eljárás A Tolnán alkalmazott eljárás azért is egyedülálló, mert csak magyar alapanyagot“használ­nak, kezdve a vászontól, és minden kézzel készül. Meg­rendelésre indigóval is feste­nek, de gyakoribb, hogy 80-85 Celsius fokos, saját recept alap­ján készült festékkel színezik az anyagot. Előtte kézi nyomó­val viszik fel a már szappa­nos vízzel megtisztított és vé­gekre vágott anyagra az úgy­nevezett papot, mely szintén saját receptúra. Ez a zöld, vi­aszos anyag az ecetes öblítés után lekerül a textilről, és lát­hatóvá válik a fehér minta. Eri­ka arról is beszélt, hogy nincs két egyforma vég kékfestő vá­szon, ugyanis a festéket nem mérik ki pontosan, hanem vödrönként hordják. A mintá­zást egyébként mindig a ked­venccel kezdik. Mária a leve­lessel, Erika a borzassal. Ez állítólag nemcsak a jó kedvet, de a szerencsét is meghozza. A műhelyben tavasztól őszig dol­gozik a család, télen szabják, varrják az anyagot. Térítők, kötények, ingek, szoknyák, és mostanában levendulazsákok és babák is készülnek a szépre fogékony vásárlóknak. ■ Ön vásárol egyedi, kézmű­vestermékeket? Szavazzon hírportálunkon •’ ma 16 óráig: . j TE0L.hu 3/ A szavazás eredményét holnapi számunkban közöljük. Egy kis kékfestő-történelem: kétezer éves eljárás A Tolnai Kékfestő Műhely története bár sokan úgy hiszik, hogy a kékfestés német találmány, ám ez nem igaz. A kétezer éves eljá­rás, illetve az első anyagok az 1600-as években Indiából érkez­tek Európába. A kontinensen textilhatalomnak számító Fran­ciaország műhelyeiben, manu­faktúráiban rendkívül magas színvonalat ért el az eljárás. Ké­sőbbi európai elterjedésében jelentős szerepet játszottak a francia vallásüldözések elöl me­nekülő hugenották is. Lengyel- országi népművészetben rendkí­vül nagy szerepet játszott, mivel ez a díszítő eljárás szorosan be­épült a népviseletbe, csakúgy, mint Magyarországon. További elterjedése a Cseh és morva te­rületeken, Németország és Ausztria területein jelentős. Ma­gyarországon 300-400 műhely működött, de jelentős volt a kék­festéshez kapcsolódó eszközké­szítés is. A tolnai Kékfestő Műhely és Múzeum igen tekintélyes múlt­ra tekint vissza. 1810-ben ala­pította Kintner András. A mű­helyben jelenleg hatodik gene­rációként dolgozik Horváth Ti­bor (kékfestő népi iparművész) és Horváth Tiborné (Nagy Má­ria) kékfestő népi iparművész. Mária szülei Nagy József (1923-1987) és Nagy Józsefné (1925-) mellett tanult bele a szakma rejtelmeibe. Nagy Jó­zsef 1935-ben került a kékfestő műhelybe inasnak, és haláláig ott dolgozott. A szülőktől lá­nyuk, Nagy Mária vette át a tevékenységet, aki 1989-ben megkapta a népi iparművész címet. Férje, Horváth Tibor szintén elnyerte ezt a címet 1990-ben. A mai napig közö­sen dolgoznak a kékfestő mű­helyben. Nagy öröm, hogy fiuk Balázs, folytatni kívánja a csa­ládi tradíciót. Harmadszor is nyert a tolnai Sztárai Gimnázium pályázata program Vannak diákok, akik a nyáron sem pihentek, inkább valamilyen tudományos munkát végeztek A Sztárai Mihály Gimnázium természettudományos munka- közössége immár harmadik al­kalommal nyert a Nemzeti Te­hetség Program pályázatán. A pályázat célja az volt, hogy a tehetséges diákok korai ter­mészettudományos, matemati­kai és műszaki pályaorientáci­óját erősítsék, valamint a ter­mészettudományos, matema­tikai és műszaki gondolkodás- módjukat fejlesszék. A 60 órás programban részt vevő 12 ta­nulót a 7. és 8. osztályosok kö­zül választották ki, tájékoz­tatott Miklós Márta tanár. A programok a tanév végén vol­tak, sőt a munka java csak ez­után kezdődött. A tehetséggon­dozó műhely résztvevői nyáron végezték el feladataik nagy ré­szét. A foglalkozások változato­sak voltak, volt matematika és fizika is - egy-egy nyelvi fej­törővel, szóegyenlettel fűsze­rezve. Többször kellett önálló méréseket végezni az egy hó­napos munka során. Ezek kö­zül talán a legkülönlegesebb az volt, amikor a Duna partján a fák ágaira rögzített matema­tikai ingával határozták meg az ifjak a nehézségi gyorsulás értékét. Az előadások alkalmá­val a fizikai mérések meneté­vel, a hibaszámítással, a víz­minőség ellenőrzésére vonat­kozó, illetve informatikai is­meretekkel bővült a diákok tu­Hetedik, nyolcadik osztályosok vettek részt a tehetséggondozó programban dása. - Bogyiszlón több helyen is gyűjtöttünk vízmintákat, többek között a megáradt Du­nából, mert éppen akkor tető­zött az ár, amikor ott jártunk - tájékoztatott a pedagógus. De a tolnaiak jártak az Első Ma­gyar Jelvénymúzeumban, a re­formátus templomban, ahol ér­deklődve hallgatták Suhai La­jos lelkipásztor előadását. - A legnagyobb élmény talán az volt, hogy megszólaltathattuk a templom orgonáját - mesél­te Miklós Márta. - Eljutottunk Pécsre is, ahol a Zsolnay Kul­turális Negyedben tett látoga­tás sok élménnyel gazdagított minket. A Kodály Központ le­nyűgöző volt, A pontos, precíz tervezéstől kezdve a kivitelezé­sen keresztül a jelenlegi műkö­désig sok érdekes információt szereztünk. Az Interaktív Fizi­kalabor pedig igazi felüdülést jelentett. Minden kísérletet ki­próbáltunk és nagyon élvez­tük - folytatta a tanár. Hozzá­tette: a program talán legfonto­sabb célja az volt, hogy a 7. és 8. osztályok legtehetségesebb di­ákjait egy csokorba gyűjtsék, kialakítva egy olyan közössé­get, melynek tagjaira a követ­kező években számíthatunk. Ez sikerült. A közös munka so­rán nagyon jó csapat kovácso- lódott össze. így nem kérdés, hogy a program folytatása kö­vetkezik. ■ B. K. « / <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents