Tolnai Népújság, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-06 / 208. szám

4 BONYHÁDI JÁRÁS 2013. SZEPTEMBER 6., PÉNTEK HÍRSÁV Szeptember végéig látható a kiállítás bonyhád Szemet gyönyör­ködtető kézimunkákkal ké­szültek keddi kiállításuk­ra a Bonyhádi Foltmolyok. A Vörösmarty Mihály Mű­velődési Központban zajlott eseményt Filóné Ferencz Ibolya nyitotta meg. Bony­hád alpolgármestere ki­emelte, a lelkes anyukák­ból, nagymamákból álló kö­zösség aktív részese a vá­ros életének és számos jó­tékonysági kezdeménye­zés fűződik a nevükhöz. A programot a Seven Club Singers produkciója is gaz­dagította. ■ V. B. Korszerűsítik a közvilágítást lengyel Űj, ledes lámpákra cserélik a régi égőket a len- gyeli utcákon. Lőrincz And­rea polgármestertől meg­tudtuk, a közvilágítás kor­szerűsítésével egyrészt ke­vesebb lesz a község vil­lanyszámlája az energiata­karékos izzóknak köszönhe­tően, másrészt környezetkí­mélőbb ez a megoldás. A be­ruházás idén év végén, de legkésőbb 2014 elején kez­dődhet. ■ V. B. Eltakarították a törmeléket kismányok A Kismányoki Polgárőr Egyesület és a te­lepülés vezetése összefo­gott, hogy megtisztítsa az evangélikus templom mö­götti területet a gaztól és a törmelékektől. A hat önkén­tes példás szerepvállalásá­nak eredményeként szebb lett a templom környezete. A törmelékek elszállításáról az önkormányzat gondosko­dott. ■ V. B. Nemes célért szorgoskodtak Egy életpálya elismerése díj Lovagkereszt kitüntetést kapott a bonyhádi Nagy Zoltán Újabb lépéseket tettek közösen nemes céljuk elérése félé A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta dr. Áder János köztársasági elnök Nagy Zoltán nyugállományú ez­redesnek, a Tolna Megyei Védelmi Bizottság korábbi titkárának a védelmi fel­készítéssel és a válság- kezeléssel kapcsolatos, a honvédelem érdekében a közigazgatás területén végzett magas színvonalú, kiemelkedő tevékenysége elismeréseként. Vízin Balázs- Eddigi pályafutásom egyik meghatározó, szép élménye volt az állami kitüntetés át­vétele, köszönettel tartozom mindazoknak, akik jelöltek erre a megtisztelő címre - nyilatkozta Nagy Zoltán. Azt mondta, mindig is érdekelte az egyenruhás hivatás, ezért is döntött úgy, hogy a kato­nai főiskolára jelentkezik. De itt nem állt meg, 52 éves korá­ig folyamatosan képezte ma­gát, ahogy azt az éppen aktu­ális munkaköre megkövetelte. Bármelyik beosztásáról is le­gyen szó, azt tartotta a legfon­tosabbnak, hogy a lehető leg­több ismeretanyagot sajátítsa el, szerinte csak így lehet pon­tos, felelősségteljes munkát végezni. Szorgalma hivatástu­dattal társult. Mint fogalma­zott, szerencsésnek tartja ma­gát, hogy mindig olyan felada­tot kapott az élettől, amelyet jó szívvel tudott elvállalni.- A védelmi igazgatás egy nagyon speciális, szerteágazó terület, ezt kizárólag a köny­vekből nem lehet megtanul­ni. A különböző típusú válság- kezelési feladatoktól egészen a nukleáris baleset-elhárításig, számos terület tartozik ide. Ebből adódóan ismerni kell a közigazgatási struktúrát és a különböző szakigazgatási- és rendvédelmi szervek képessé­geit, feladatait - osztotta meg lapunkkal a Tolna Megyei Vé­delmi Bizottság titkáraként szerzett tapasztalatait. Öröm­mel mondta, hogy 18 évig vállalhatott szerepet ebben a munkakörben, ez idő alatt szá­mos kihívás várt rá és kollé­Nagy Zoltán megtiszteltetésként tekint az állami elismerésre gáira. Példaként az árvizeket, a paksi atomerőmű 2003-as üzemzavarát és a rendkívüli téli időjárások előidézte prob­lémákat említette. A szervezet titkáraként előkészítő és koor­dináló feladatai voltak, amely komoly terhelést jelentett szá­mára, hiszen a közösségeket érintő döntések nagy körülte­kintést igényelnek. Kiváló kapcsolatot ápolt a települések vezetőivel, a vé­delmi igazgatás feladatai­ban résztvevő szervezetekkel. Hangsúlyozta, a párbeszéd és az együtt gondolkodás már ön­magában fél sikert jelent egy katasztrófahelyzet megoldá­sánál. lóleső érzés számára, hogy ezek a munkakapcsola­tok idővel barátivá fejlődtek. Humorosan megjegyezte, az egyik polgármester egyszer azt mondta: „a Nagy Zoli tele­fonszámát érdemes elmente­ni”. Hozzátette, pályája során mindvégig igyekezte meghá­lálni ezt a bizalmat. - Nagyon jó tanáraim, segítőim voltak. Közülük kiemelném Pető Sán­dort, Váralljay Dezsőt, Tóth Fe- rencnét és Volent Gábort, akik különösen nagy hatással vol­tak rám. Bár már egy jó ideje nyug­állományba vonult Nagy Zol­tán, a megyei védelmi bizott­ság munkáját védelmi szakér­tőként, szaktanácsadóként se­gíti és részt vesz a paksi atom­erőmű nukleáris balesetelhá­rítási-feladataiban is. - Terve­im szerint 2014 nyarán vonu­lok vissza végérvényesen és onnantól kezdve a családom­nak és a hobbijaimnak szeret­nék élni - zárta a kitüntetett. NAGY ZOLTÁN 1953. december 18-án született Szekszárdon. I Mórágyra járt általános isko­lába, a szekszárdi Rózsa Fe­renc Műszaki Szakközépisko­lában érettségizett. A Kossuth Lajos Katonai Főiskola pán­célos szakán, a Juhász Gyula Pedagógiai Főiskola történe­lemtanári szakán, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia összfegyvernemi tagozatán, a Janus Pannonius Tudomány- egyetem Pedagógiai kiegészí­tő szakán és a budapesti Köz­gazdaságtudományi Egyetem védelemigazgatási szakán szerzett képesítést. Mindezek mellett több, a munkájához kapcsolódó szakvizsgával is rendelkezik. A nagyatádi harckocsiezrednél kezdett dolgozni, majd több területen is szerepet vállalt, a Tolna Megyei Védelmi Bizottság tit­kárának 1995-ben nevezeték ki, ahonnan idén július l-jén vonult nyugállományba. Nős, felesége, dr. Kovács Katalin háziorvos, két gyermekük született: Tünde és Flóra. Há­rom unoka boldog nagypapá­jaként szabadidejét legszíve­sebben velük tölti, de a teni­szezésben, a vadászatban és az olvasásban is örömét leli. bonyhád - Bíztató és örömteli, hogy elkészültünk az alapozás­sal, a falszerkezetek és a koszo­rúk építésével, terveink szerint két héten belül a tető is a helyé­re kerül - összegezte a Bonyhá­di Kórház és Rendelőintézet ud­varán kialakítandó kápolná­val kapcsolatos eseményeket Se­bestyén Lajos. A kakasdi épí­tész - aki a kapcsolattartást és a műszaki eUenőrzést vállal­ta a programban - emlékezte­tett, a kápolna kialakítása még 2011-ben kezdődött dr. Illés Ildi­kó, az egészségügyi intézmény egyik orvosának kezdeménye­zésére, azóta már többen csatla­koztak ehhez a példás társadal­mi összefogáshoz. Hozzáfűzte, a nagylelkű támogatók felajánlá­sainak, munkájának köszönhe­tően jutottak el idáig, reményét fejezte ki, hogy belátható időn belül a bútorok, a padok, az ol­tár és a padlózat is a helyére ke­rül, hogy a tereprendezés után átadhassák a szentélyt. ■ V. B. Szívmelengető volta bécsi kirándulás bonyhád-bécs - Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, szívmelengető érzés volt részt venni a programon - ekép- pen vélekedett a közelmúltban szervezett bécsi kirándulá­sukról Kolozsiné Gergely Ce­cília. A Bonyhádi Felvidékiek Egyesületének elnökétől meg­tudtuk, a kismácsédi barátaik meghívására utaztak Auszt­riába, ahol a Szent István-na- pokhoz csatlakoztak. Szere- tetük mellett Bonyhád zász­laját és az egyesület tábláját vitték magukkal, illetve azo­kat a gyümölcsöket és kenye­ret, amelyekre püspöki áldást kértek a Szent István-székes- egyház oltáránál. A Stephans- domban tartott ünnepség után az érseki palota udvarán foly­tatódott a rendezvény, ahol a műsor nyitányaként a völgy- ségiek léptek fel. Hazafias da­lokkal és egy gyönyörű nép­dalcsokorral örvendeztették meg a népes közönséget. Ösz- szesen három napos volt a ki­rándulásuk. ■ V. B. Nem az önzetlenség hangsúlyozása a titok valódi nyílja szemlélet Ha valakinek önző módon jólesik, hogy önként segít másokon, az nem bűn, a lényeg, hogy cselekedjen bonyhád - Az önkéntességet nagyon sokan - főleg az idő­sebb korosztály tagjai - még a társadalmi munkával azonosít­ják, azt szeretnénk elérni, hogy egységes kép alakuljon ki az emberekben erről - nyilatkozta lapunknak Knyihár Éva, a Ba­ranya Megyei Önkéntes Cent­rum szakmai vezetője, amikor a napokban Bonyhádon járt a Laurus Alapítvány programján. Kifejtette, ma már az élet szá­mos területén jelen van az ön­kéntesség, sokszor olyan formá­ban, amire nem is gondolnánk. - Akik úgy szocializálódtak, otthonról azt az értékrendet hozták magukkal, hogy egy jó cél érdekében ösztönösen cse­lekedni kell, náluk nem jelent gondot a mozgósítás. Ez az úgy­nevezett régi típusú, hagyomá­nyos önkéntesség, amely polgá­ri eszméken, vagy éppen vallá­si indíttatáson álapui, az a mo­tiváció ilyenkor, hogy érzékeny az ember az adott társadalmi problémára. Ugyanakkor be­szélhetünk egy újfajta önkén­tességről is - folytatta a közös­ségfejlesztő -, aminek főbb jel­lemzője az új dolgok iránti kí­váncsiság, és ennél már hang­súlyos szerepet kap az a kér­dés is, hogy abból az egyén mit tud hasznosítani. Vagyis az­zal, hogy segítek másokon, mi­ért lesz jó nekem? Például azért, mert új dolgokat szeretnék ta­Az önkéntes munka nemcsak a társadalomnak, az egyénnek is jó nulni, vagy egy közösséghez kívánok tartozni - világított rá Knyihár Éva. A tévhiteket el­oszlatva azt mondta, amikor az önkéntességről beszélünk nem kell feltétlenül az önzetlen se­gítséget hangsúlyozni, mert ha valakinek önző módon jólesik, hogy hozzájárul mások sikeré­hez, az nem baj. Emlékeztetett, a régi kaláka-mozgalmak is a kölcsönösség elve alapján mű­ködtek: az emberek segítettek a másikon, mert tudták, hogy amikor majd ők szorulnak rá, viszonozzák feléjük. Knyihár Éva hozzáfűzte: bi­zonyított tény, hogy azok az or­szágok, ahol az önkéntesség magas színvonalon tud megva­lósulni, ott kevésbé küszköd­nek a települések közösségei, mert kiépül egyfajta segítő há­lózat, amely több szempontból is előnyös. Például a társadal­mi integrációban. - Az a lakha- tást-javító, önkéntes program is a társadalmi felzárkóztatási tö­rekvésekhez sorolható, amelyet a Laurus Alapítvány és az Apar- hanti Független Roma Egyesü­let hívott életre. Hiszen azzal, hogy a saját házuk, környeze­tük szebbé tételéért dolgoznak a nehéz sorsú emberek - több segítővel karöltve -, tudatosul bennük az önkéntesség haszna és az összefogásban, valamint a közösségi életben rejlő erőt is megtapasztalják. ■ Vízin B.

Next

/
Thumbnails
Contents