Tolnai Népújság, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-03 / 205. szám

4 TAMASI JÁRÁS 2013. SZEPTEMBER 3., KEDD HÍRSÁV A várban csendültek fel a zongoradallamok SIMONTORNYA A vár kép­tárában zongoramuzsikát hallgathattak az érdeklő­dők. A református egyház vendége volt az a német- országi csoport, amelynek tagjaként Simontornyára érkezett Heiner Beyer. A zongoraművész a népes ze­nekedvelő hallgatóság előtt egy órás koncertet adott. A zeneszámokat a művész rö­vid ismertetőkkel konfe­rálta fel, amelyeket Lőrinc Károly lelkész tolmácsolt a magyar közönség számára. ■ V.M. Három évtizede alakult az énekkar hőgyész Fennállásának harmincadik évforduló­ját ünnepelte a hétvégén a hőgyészi Nefelejcs né­met nemzetiségi énekkar. Szombaton délután a hő­gyészi művelődési ház­ban kezdődött az ünnepi program, a meghívott ven­dég a pári, a kakasdi vala­mint a zombai német nem­zetiségi énekkar volt. Köz­reműködött a hőgyészi né­met nemzetiségi egyesület gyermektánc csoportja, va­lamint a hőgyészi zeneisko­la növendékei. ■ V. M. Köszöntötték a legidősebb lakót SIMONTORNYA A város leg­idősebb lakóját köszöntöt­ték nemrég. A kilencvenöt esztendős Bakonyi József- né Juliska néninek Csősz- né Kacz Edit polgármes­ter a város nevében okle­velet nyújtott át, és termé­szetesen a születésnapi tor­ta sem hiányzott az ünnep­ségről. ■ V. M. Juliska néni 95 esztendős Emléket állít a múltnak hivatás Édesapja példáját követve lett néprajzkutató Kitűnő volt a hangulat a nyugdíjasok találkozóján Névjegy: lackner Mónika Budapesten született 1965-ben. Belecskán és Gyönkön járt általános isko­lába, majd a Tolnai Lajos Gim­náziumban tett érettségi vizsgát 1983-ban. Néprajz-történelem szakos diplomát szerzett az EL- TE-n, és 1989. óta a Néprajzi Múzeumban dolgozik Budapes­ten. házas, férjével két gyermeket nevelnek. HOBBIJA AZ olvasás. a másikra kezdett eltűnni, ve­le együtt a tárgyak és az em­lékek. Letették a viseletét, nem használták a tárgyakat, a ru­hák anyagát felhasználták, a festett ládába kiscsibék kerül­tek, rosszabb esetben tüzelő lett belőle. Azért kezdett gyűj­teni, hogy mindez ne tűnjön el nyomtalanul.- A Néprajzi Múzeum textil- és vi­seletgyűjteményben dolgozik. Mi­ért éppen itt?- A textilek álltak hozzám mindig a legközelebb. Ez a múzeum leggazdagabb, leg­nagyobb gyűjteménye, 1872 óta gyűlik az anyag, jelenleg mintegy ötvenezer tárgy szere­pel benne, közöttük sok olyan, amely már csak a múzeumban létezik. Nincs külön kedven­cem, mindig éppen az a legked­vesebb, amelyikkel foglalko­zom. Most éppen horvát kiállí­tást készítünk, amely a hónap közepén nyílik. A múzeum hor­vát anyagát értelmezzük és ál­lítjuk össze, csodálatos, sokszí­nű, érdekes anyag, igen nagy örömmel dolgozom vele. A vi- seletek alapján végigkövethe­tő az emberek életmódbeli-, sőt még külső fizikai változása is. Hihetetlenül gazdag archív fo­tóanyagunk is van, amely szin­tén jól mutatja, hogyan válto­zott az idők folyamán az embe­rek külseje.- Megyei anyagból is lesz egyszer tárlat a múzeumban?- Régóta tervezünk egy Sár­köz kiállítást, nagyon gazdag anyagunk van, például parity- tyafőkötőből közel ezer da­rab, és még sok más szép, ko­rai tárgy. Remélem, egyszer ez az anyag is kiállítássá áll össze. SIMONTORNYA Harmadízben rendezték meg nyugdíjasok klubok baráti találkozóját Si- montornyán, amelynek idén a Tó étterem impozáns park­ja adott otthont. Mint azt Var­ga Lászlótól, a város kommuni­kációs munkatársától megtud­tuk, szükség is volt az árnyék­ra, mert hétágra sütött a nap, de a hőség elviselésében sokat segített az a párakapu is, ame­lyet Csóka Anita óvodaigazga­tó ajánlott fel erre a napra. A résztvevők létszáma idén to­vább növekedett, mert a házi­gazda Bőr és Szőrmefeldolgo­zó Vállalat (BSZV) nyugdíjas klubja, valamint a paksi és du- naszentgyörgyi nyugdíjas klu­bok mellett először vett részt a találkozón az alig egy éve ala­kult Simontornyai Fény-Erő Egyesület, mely a közösségi életre vágyó simovilles, simot- rade-es, és technovilles, zömé­ben nyugdíjas egykori dolgozó­it tömöríti. ■ Erre a napra mindenki egy kicsit visszafiatalo­dott, sőt egy új egyesület is csatlakozott A hagyományoknak megfele­lően főzőversennyel kezdődött a nap, a klubok tagjai, közel százötvenen ebédeltek együtt. Verseny volt ez, de végül nem tudott dönteni a bírálóbizott­ság, mindenki győztes lett, ki­ürültek a kondérok, ez az igazi bizonyíték a jó minőségre. Az ebédet követően kezdő­dött a változatos, tartalmas program. A házigazdák nevé­ben Koczkás Lajosné klubel­nök köszöntötte a jelenlévőket, majd Csőszné Kacz Edit pol­gármester üdvözölte a szép- korúakat, majd megemlékez­tek Perger Imréről, a BSZV klub egykori társelnökéről. Ez­után már vidámabb dolgok kö­vetkeztek, a játékos programot Haig Judit és Csóka Anita állí­tott össze. A versenyszámok­ban az ügyesség, a gyorsaság és a leleményesség volt a leg­fontosabb. Nagyon sok derűs pillanatot élhettek át a résztve­vők, és ez volt a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát. A remek program zárásaként Fischli László zenéjére, még táncra is perdültek a nyugdíja­sok. ■ Venter M. A harmincéves gyönki né­met nemzetiségi tájház anya­gából válogatott kiállítás nyílt Tamásiban. A tárlatot Lackner Mónika néprajz- kutató, a budapesti Néprajzi Múzeum muzeológusa nyi­totta meg. Venter Marianna- A kiállított anyagban, ahogy a meghívóban áll, a Gyönkön és környékén élő evangélikus és re­formátus sváboknak a hagyomá­nyos kultúrájába, történetébe, vi­seletébe és női kézimunkáiba te­kinthet be a látogató. A kiállítás apropója, hogy harminc éve nyílt meg a tájház, amely Lackner Ala­dár evangélikus lelkész-esperes magángyűjteményét mutatja be. Adódik a kérdés, Lackner Mónika pályaválasztását befolyásolta-e édesapja, Lackner Aladár gyűjtő­munkája?- Mindenképpen. A csalá­dunk 1974-ben került Gyönkre, és a hetvenes években kezdték a gyűjtést a szüleim. Magában a gyűjtőmunkában nem vettem részt, de nagyon érdekelt, fog­lalkoztatott, és nagyon megtet­szett. A pályaválasztásom tehát egyáltalán nem volt véletlen. Lackner Mónika néprajzkutató a Tamásiban nyílt kiállítás megnyitóján- Sok ország irigyli az igen gaz­dag magyar hagyománykincset, ezen belül a tárgyi emlékeket.- A magyar társadalom tör­ténetéből következik, hogy a XIX. században önálló éle­tet élő paraszti tárgykultúra jött létre, nagyon erős terüle­ti bontásban. Míg például tő­lünk nyugatra a vidék egyfaj­ta városi kultúrát követett, ná­lunk speciális tárgyi kultú­ra alakult ki. Tolna megye eb­ből a szempontból nagyon gaz­dag, sokféle népcsoport vándo­rolt erre, saját kultúráját hozva magával, mindezt pedig meg­fűszerezte a Sárköz sajátos fej­lődése. A terület állandó moz­gásban volt, némelyik - pél­dául a németek kitelepítése, a székelyek betelepülése - alig néhány évtizede fejeződött be. Sőt, most is zajlanak folyama­tok, ám erre a jelen emberének nincs rálátása. A jelenben nem érzékeljük a szemünk előtt zaj­ló folyamatokat, mint például a kis falvak átalakulását. A nép­rajz pont erről szól, egy-egy te­rület, vagy népcsoport kultú­rája nem áll meg, folyamato­san mozgásban van, hol köve­ti a magasabb kultúrát, hol le­marad, hol saját utat tör, de fo­lyamatosan változik. Édesapá­mat is egy ilyen drasztikus vál­tozás inspirálta, ami gyermek­korában természetes volt, a tol­nai sváb kultúra, egyik napról Továbbra is marad a Bursa Hungarica Könyvtárban táboroztak a könyvmolyok program Az olvasás mellett a játékra is bőven jutott ideje a gyerekeknek tamási A város képviselő testü­letének döntése alapján az ön- kormányzat 2014-ben is csat­lakozik a Bursa Hungarica Fel­sőoktatási Önkormányzati Ösz­töndíjrendszerhez, ha a minisz­térium kiírja azt. Az erre vonat­kozó jogszabály szerint a csat­lakozást az önkormányzatnak minden évben meg kell újíta­nia. Mint azt Ribányi József polgármester a testületi ülé­sen hangsúlyozta, az önkor­mányzat részéről nincs más le­hetőség a felsőoktatásban tanu­lók támogatására, ezért tovább­ra is a rendszer tagja marad Ta­mási. A testület a jövő évi költ­ségvetésből 2 millió forintot kü­lönít el az ösztöndíjhoz szüksé­ges önkormányzati forrás bizto­sítására. Tamási 2001-ben csat­lakozott először a Bursa Hungá­riához. Abban az évben 40 pá­lyázatot nyújtottak be a város­ban élő, felsőoktatásban részt­vevő fiatalok. A pályázatok szá­ma folyamatosan nő, tavaly már 65-en folyamodtak ezért a tá­mogatásért. A Bursa Hungarica ösztöndíjban részesülő támoga­tottak ezer és 4 ezer forint kö­zötti támogatást kaptak az ön- kormányzattól havonta, a felső- oktatási intézmény a települé­si támogatás összegét duplázza meg. A felsőoktatási támogatás­sal együtt tehát havonta 2 ezer és 8 ezer forint közötti összeget kaphatnak a hallgatók. ■ V. M. hőgyész Az olvasni szerető hő­gyészi gyerekek kellemes nyári emlékekkel ülhettek be az isko­lapadba, hiszen két Könyvmoly Klub Nyári Tábort is rendeztek számukra a könyvtárban. Az egyiket a már egy éve működő Könyvmoly Klub 10-11 éves tag­jainak, a másikat az utánpótlás 8-9 éves korosztálynak. A klub célja az olvasás népszerűsítése és a közösségfejlesztés, a nyá­ri tábor pedig mindezek inten­zívebb művelésére adott lehető­séget. A tábori programok kere­tében a gyerekek felelevenítet­ték könyvtárhasználati ismere­teiket, közösen olvastak, meg­beszélték olvasási élményeiket, diafilmet vetítettek. Természe­Remek szórakozás volt a Könyvmoly Klub tábora tesen nemcsak olvasásra jutott idő, előkerült a társasjáték is, ké­szítettek könyvjelzőket, és a kö­zös játék sem maradt el. A foglal­kozásokhoz különleges hátteret nyújtott a budapesti APS Stúdió két fotósának kiállítása: Csorba Károly fotókiállítása Juhannus, azaz Szent Iván Éj Finnország­ban címmel, illetve Futó Lász­ló Tavaszi virágok és orchideák képei. A foglalkozásokat Márton Emília könyvtáros és Jung Már­ta pedagógus tartotta. Az iskolakezdés, most már a könyvtárban is érezhető, hi­szen eltolódik a hangsúly a gye­rekek részéről: a könnyű, nyá­ri olvasmányok helyét felváltja a kötelező irodalom. ■ V. M. k J t I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents