Tolnai Népújság, 2013. augusztus (24. évfolyam,178-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-08-18 / 31. szám

8 INTERJÚ 2013. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP nagy feró Örül, hogy a tévében kiderült róla, hogy érző ember. Szereti a színpadot, de zenélni jobban szeret rajta, mint színészkedni. Az István, a király és az X-Faktor felér egy Kossuth-díjjal, de azért örülne, ha egyszer át is vehetné. Szerinte a közönség dolga eldönteni, kinek és meddig van helye a pályán. „ÉSZNÉL LENNI ÉS HAJTANI KELL” Nagy Feró, a nemzet csótánya már nem csak szakadt bőrdzsekiben jár. Nem hisz a sírig tartó szerelemben, mégis harminc éve boldog házasságban él. Azt mondja, elégedett ember, aminek szerinte az a titka, hogy észnél kell lenni és hajtani kell. Fábos Erika- 1983-ban Labore volt, most 30 évvel később, a jubileumi István a királyban Regősként szerepel. Egyértelmű volt, hogy elvállalja?- Gondolkodás nélkül, per­sze. Amikor felhívtak a hírrel, azt hittem, csak ugratnak, az­tán én ugrottam ki a bőrömből örömömben. Amúgy azt hittem, ez itt és most a fiatalok terepe, de látom, hogy van helyem ben­ne. Hatalmas élmény. Szegedet különben is imádom, jó itt lenni. Készülök szellemileg és idegi­leg is, amikor pedig nem próbá­lunk, jönnek a haverok, csavar­gás van és sok halászlé.- Színpadon mikor állt utoljára?- Három éve a Képzelt ri­portban. Azért rockzenész sze­retnék maradni, de inspirál ez a közeg. Alföldi Róberttel dol­gozni egy élmény, ami sgl^ig hat rám. Most is olyan dolgot álmodott meg, ami páratlan. Zseniális és izgalmas felfogású István a király lesz a színpadon. Meg kell nézni.- Alföldi Róberttel váltják egy­mást az X-Faktorban. Sajnálja, hogy vége?- Az X-Faktomak számomra sosem lesz vége, mert érzelmi­leg teljesen benne vagyok, az a csapat egy kicsit a családom is. Persze, hatalmas élmény volt és sajnálom, hogy ez a korszak véget ért az életemben, de biztos vagyok benne, hogy az új zsű­rivel is kiváló lesz a műsor, hi­szen igazi profik készítik. Ren­geteget kaptam ettől a műsortól. Az X-Faktor óta az óvodástól, nyolcvan éves korig vannak ra­jongóim.- Rosszabb híre volt?- Nem csak nekem, ez egy sztereotípia Magyarországon. A rockerekről azt gondolják, hogy erőszakos, részeges álla­tok és a bűnözés határán álló egyedek. Itt meg kiderült, hogy fegyelmezett ember vagyok, aki komolyan veszi, amit csinál, hogy izgulok a gyerekeimért, akár az apjuk lennék és fele­lősséget érzek a sorsuk , iránt. Ezt a műsort kétmillióan nézik. A világban is kevés az ilyen né­zettség, a népszerűségnek ez a foka. Sokkal inkább profinak, befutott embernek érzem ma­gam, mint annak előtte.- Szóval a Beatricének is jót tett a kereskedelmi televízióban ki­szélesített rajongótábor.- Persze, hogy jót. A legtöbbet koncertező zenekar vagyunk, minden nagy fesztiválon ott voltunk a nyáron, de egyébként is a mostani időszakunkat tar­tom a legjobbnak, a műsortól függetlenül is. Az utóbbi tíz év­ben kiforrott zenekar lettünk. Sikerült olyan szövegeket ír­nom, mint még soha, pedig ré­gen is jókat írtam. Ott van pél­dául Sub Bass Monster, neki is nagyon megtetszett a Ne sírj anyám című számunk. Azt is én írtam, nem ő. De így legalább, ha áttételesen is, végre vezethe­tem a Petőfi Rádió slágerlistáját.- Haragszik a Sub Bass Monsterre?- Senki nem örül, ha valamit ellopnak tőle. De harag nincs, meg bosszút se állok, csak azt gondolom, hogy ez úgy becsü­letes, ahogy a Majka csinál­ta. Jött, engedélyt kért, nekem meg megtiszteltetés, hogy amit én írtam, azt énekli. A Majkát különben imádom. A Sub Bass Monstert is szeretem, csak ez így nincs jól. Persze, ha tudnák, hogy én írtam a szöveget, nem játszanék a Ne sírj anyámat, te­hát legalább végre hallható va­gyok a Petőim.- Azt szeretné, ha a Petőfi Rádió több Beatricét játszana?- Nem. Azt szeretném, ha a Petőfi Rádió mindenkinek a nótáit játszaná, mert ez egy közszolgálati rádió, tehát a mi pénzünkből működik. Ehhez képest mindenféle szart ját­szanak és öt ember üzleti érde­keit szolgálják ki a repertoárral. Mint a nyolcvanas években: megint van egy bizottság, ame­lyik eldönti és megmondja, hogy mi a zene és mi nem az. Közben pedig a koncertjeinken tízezer ember énekel velünk, vagy a lagzikon is nyomják a nyolc óra munka, nyolc óra pihenést, csak a rádióban nem.- A Beatrice hogy kezdődött?- A Beatrice eredetileg egy lányzenekar volt, az első ilyen. Csuka Mónika, a későbbi feleségem volt a gitárosa, és job­bára bluest játszottak. A kemé­nyebb vonal már lányok nélkül jött, igaz egy kis csavarral. Az úgy volt, hogy a lányok hívtak, hogy lépjek fel velük pár bulin, aztán énekeltem is velük, de jöt­tek a bonyodalmak. ORI-enge- dély kellett, nekem meg az nem volt, de nagyon bíztam magam­ban, elmentünk a meghallgatás­ra, hasítottunk, mégis két perc alatt kirúgtak bennünket. Fel­oszlottunk. A Próféta azonban megkapta az engedélyt, és en­gem megkerestek, hogy legyek náluk zenekarvezető. Mondtam nekik, hogy nincs vizsgám. Be­vittek erre megint az ORI-ba, és két perc múlva zsebben volt. A Próféta nevet változtatott, újra Beatrice lettünk, és akkor elkez­dődött valami.- Amiből aztán a Beatrice a rend­szerrel szembeni lázadás jelképe lett. Ez egy tudatosan felépített arculat volt, vagy inkább csak az a korszak hozta ezt magával?- Ugyan már, dehogy volt tudatos! Éltük az életünket, ahogy engedték, inkább úgy mondanám, hogy a kénysze­rek egyengették a mi utunkat. Fellépni nem léphettünk fel, le­mezünk nem lehetett, a tévében nem szerepelhettünk. Ez mind hozzátett ahhoz, hogy belássuk, nekünk az ellenállás a sorsunk. Arról ugyanis meg voltunk győ­ződve, hogy amit csinálunk, az nagyon jó. Szóval csináltuk, és az, hogy tiltottak, egyre job­ban összekovácsolt bennünket a rajongóinkkal. Utólag persze jól látszik, hogy nekünk az na­gyon jó PR volt, hogy minden semmiségből botrányt kreáltak körénk. Akkor persze másként éltük meg.- Komolyan kellett azt akkor ven­ni? Félelmetes volt, vagy inkább csak a miheztartás végett vitték el néha a rendőrök?- Velünk akkor nem csak beszélgettek, jó párszor megru­háztak, és tudtuk, hogy bármit megtehetnek velünk. Az akkor nem móka volt, hanem komoly. Pedig ha a mostani eszünkkel belegondolunk, hogy egy zene­kar megdönt egy rendszert? Ez tényleg vicces. Akkor nem volt az. Volt egy koncert, amit úgy kezdünk, hogy bekiabáltam: tá­madás! Erre jöttek a rendőrök, és elvittek bennünket. Egy nó­tát sem tudtunk eljátszani, a bu­linak vége volt.- A babos kendő politikai üzenet volt? ■- Az szintén egy félig-med- dig véletlen, de óriási ötlet volt. Az akkori csajom hozta nekem a nagymamájától. Addig egy lilás kendő volt a nyakamban a bőrszerkómhoz, amitől kiráz­ta a hideg. Erre mondtam neki, hozzon egy olyat, ami tetszik ne­ki, aztán hordom azt. Erre meg­jelent a pöttyös kendővel. Valaki ki is találta rögtön, hogy a szí­ne az országot jelképezi, a fehér pöttyök az ellenállást, és ha már nem lesz piros, az lesz a Kánaán- ezt el is mondtam a következő koncerten. Persze egyből bevit­tek, és kihallgattak szervezke­désért.- A babos kendő azért megma­radt, de a korábbi rocker-cuccok helyett, sokkal választékosabb és divatosabb fazonra váltott. Az X-Faktor miatt?- Régóta úgy gondolom, hogy nem attól lesz az ember igazi roc­ker, ha szakadt bőrdzsekiben, meg koszos farmerkabátban áll ki a színpadra. A műsorban pe­dig az ország legjobb divatterve­zője, Náray Tamás tervezte meg, hogy nézzünk ki, mit vegyünk fel és ez is hatott rám. Van olyan alkalom, ahova illik egy jól sza­bott öltönyben menni és ha kon­certet ad az ember, nem baj, ha ránézésre el lehet dönteni, ki fog felmenni a tömegből a színpad­ra. Ha megoldható, egy frissen mosott és vasalt ing, szerintem alapvető elvárás.- A mindig frissen vasalt ing azért feltételez egy gondos asszonyt is a háttérben. Harminc éve háza­sok a feleségével, ami ugyancsak nem túl gyakori a mai rockerek között. Mi a titok?- A szerencse. Szerencsés va­gyok, hogy amiben soha nem hittem - a sírig tartó szerelem - mégis létezik. Valóban, nálunk harminc éve megy a megértés, az empátia és mai napig tisztel­jük egymást.- Lassan tényleg felmerül a kér­dés, hogy Nagy Feró, egyáltalán a nemzet csótánya-e még?- Igen, persze ez nagyon fon­tos. A csótány az egy fürge, okos és gyors állat, ráadásul mindent túlél.- Annak idején ez kinek az ötlete volt?- Az enyém, ha már a nem­zet csalogánya nem lehettem, hiszen nem engedtek fellépni, lemezt készíteni, gondoltam, a nemzet csótánya leszek. Már elsőre is jó punkosnak tűnt, de sokkal nagyobbat szólt, mint gondoltam. Rajtam maradt, pe­dig csak a politikusokat akar­tam idegesíteni vele.- Ha már a politikusoknál tartunk: annyi rockzenész ka­pott már Kossuth-díjat. Nem irigykedik?- Dehogy irigykedek. Az or­szág legnagyobb showjában, vagy most az István a királyban szerepelni felér egy Kossuth- díjjal. Az már egy más kérdés, Névjegy 1946. január 14-én Letenyén született. 1970-től fellép a Beatrice zene­karral, ami alakulásakor az egyetlen női beat-zenekar volt az országban. 1978-ban újra elindította a Be­atricét, amelynek a frontembere lett, kemény rockzenét játszott. 1981-ben a rendszer ellehetetle­níti a zenekart, feloszlanak, de megalakítja az Ős-Bikinit. 1985-TŐL1987-IG szólista. 1987-ben ismét újraalakítja a Beatrice zenekart. 1990-ben köztársasági elnök­jelölt. („Szakadt országnak sza­kadt elnököt!”) 30 éve nős, három gyermeke van. hogy azok közül, akik már meg­kapták nem is egynek én mutat­tam meg, melyik az a gitár. Szó­val már jó egy-két körrel ezelőtt meg kellett volna kapnom, ha érdem szerint járna, de ez nem úgy megy, hanem ezt úgy oszt­ják. Lehet, hogy egyszer még rám kerül a sor.- Örülne neki?- Persze, de annélkül sem panaszkodom. Szerintem én megmutattam, hogy egy rock­zenész nem csak a színpadon tudja feltalálni magát, Persze nem muszáj ezt így csinálni, de ha benne akar maradni az em­ber, és szeretne zsebre vágni egy halom pénzt, akkor el kell fogadnia a világot. Azt látom, hogy aki ezt nem ismerte fel, az fásult és kiábrándult lett és va­lahol elmaradt.- A rockzenészek többsége el­lenben éppen a tehetségkutató műsorok miatt panaszkodik, hogy például az X-Faktorban felfedezett új sztárok szorítják őket le a pá­lyáról.- Aki csak panaszkodni tud, megérdemli a sorsát. So­kan nem veszik tudomásul, hogy megváltozott körülöttük a világ. A szórakoztatóipar már csak egy ilyen kegyetlen nehéz pálya. Akit már nem ta­lál érdekesnek a közönség, azt nem is tartja el. Lehet persze befeküdni a könnyű dolgokba, meg rinyálni is mindenért, de szerintem nekem, az idősebb­nek, csak akkor veszi el egy fia­tal a kenyeremet, ha jobbat, de legalább olyan jót csinál, mint én. Észnél kell lenni, hajtani kell, akkor nincs semmi baj. Ja, hogy ez melós? Az.- Az 1983-as István, a király óta eltelt harminc év. Elégedett azzal, ahogy eltelt?- Sikerült életben maradni, amilyen ez a világ, ez már ma­gában elég kéne legyen, nem? Persze voltak jobb és rosszabb időszakok, de szégyenkeznem semmiért nem kell. Nem csu­pán előrébb tudtam jutni, de mindig kicsit jobb is tudtam lenni, ahogy mentünk előre. Ez fontos, mert ettől vagyok elégedett magammal és ezért tudom szeretni magam. Már­pedig aki magával rendben van, csak az tud békében len­ni a világgal is.

Next

/
Thumbnails
Contents