Tolnai Népújság, 2013. augusztus (24. évfolyam,178-203. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-08-18 / 31. szám
8 INTERJÚ 2013. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP nagy feró Örül, hogy a tévében kiderült róla, hogy érző ember. Szereti a színpadot, de zenélni jobban szeret rajta, mint színészkedni. Az István, a király és az X-Faktor felér egy Kossuth-díjjal, de azért örülne, ha egyszer át is vehetné. Szerinte a közönség dolga eldönteni, kinek és meddig van helye a pályán. „ÉSZNÉL LENNI ÉS HAJTANI KELL” Nagy Feró, a nemzet csótánya már nem csak szakadt bőrdzsekiben jár. Nem hisz a sírig tartó szerelemben, mégis harminc éve boldog házasságban él. Azt mondja, elégedett ember, aminek szerinte az a titka, hogy észnél kell lenni és hajtani kell. Fábos Erika- 1983-ban Labore volt, most 30 évvel később, a jubileumi István a királyban Regősként szerepel. Egyértelmű volt, hogy elvállalja?- Gondolkodás nélkül, persze. Amikor felhívtak a hírrel, azt hittem, csak ugratnak, aztán én ugrottam ki a bőrömből örömömben. Amúgy azt hittem, ez itt és most a fiatalok terepe, de látom, hogy van helyem benne. Hatalmas élmény. Szegedet különben is imádom, jó itt lenni. Készülök szellemileg és idegileg is, amikor pedig nem próbálunk, jönnek a haverok, csavargás van és sok halászlé.- Színpadon mikor állt utoljára?- Három éve a Képzelt riportban. Azért rockzenész szeretnék maradni, de inspirál ez a közeg. Alföldi Róberttel dolgozni egy élmény, ami sgl^ig hat rám. Most is olyan dolgot álmodott meg, ami páratlan. Zseniális és izgalmas felfogású István a király lesz a színpadon. Meg kell nézni.- Alföldi Róberttel váltják egymást az X-Faktorban. Sajnálja, hogy vége?- Az X-Faktomak számomra sosem lesz vége, mert érzelmileg teljesen benne vagyok, az a csapat egy kicsit a családom is. Persze, hatalmas élmény volt és sajnálom, hogy ez a korszak véget ért az életemben, de biztos vagyok benne, hogy az új zsűrivel is kiváló lesz a műsor, hiszen igazi profik készítik. Rengeteget kaptam ettől a műsortól. Az X-Faktor óta az óvodástól, nyolcvan éves korig vannak rajongóim.- Rosszabb híre volt?- Nem csak nekem, ez egy sztereotípia Magyarországon. A rockerekről azt gondolják, hogy erőszakos, részeges állatok és a bűnözés határán álló egyedek. Itt meg kiderült, hogy fegyelmezett ember vagyok, aki komolyan veszi, amit csinál, hogy izgulok a gyerekeimért, akár az apjuk lennék és felelősséget érzek a sorsuk , iránt. Ezt a műsort kétmillióan nézik. A világban is kevés az ilyen nézettség, a népszerűségnek ez a foka. Sokkal inkább profinak, befutott embernek érzem magam, mint annak előtte.- Szóval a Beatricének is jót tett a kereskedelmi televízióban kiszélesített rajongótábor.- Persze, hogy jót. A legtöbbet koncertező zenekar vagyunk, minden nagy fesztiválon ott voltunk a nyáron, de egyébként is a mostani időszakunkat tartom a legjobbnak, a műsortól függetlenül is. Az utóbbi tíz évben kiforrott zenekar lettünk. Sikerült olyan szövegeket írnom, mint még soha, pedig régen is jókat írtam. Ott van például Sub Bass Monster, neki is nagyon megtetszett a Ne sírj anyám című számunk. Azt is én írtam, nem ő. De így legalább, ha áttételesen is, végre vezethetem a Petőfi Rádió slágerlistáját.- Haragszik a Sub Bass Monsterre?- Senki nem örül, ha valamit ellopnak tőle. De harag nincs, meg bosszút se állok, csak azt gondolom, hogy ez úgy becsületes, ahogy a Majka csinálta. Jött, engedélyt kért, nekem meg megtiszteltetés, hogy amit én írtam, azt énekli. A Majkát különben imádom. A Sub Bass Monstert is szeretem, csak ez így nincs jól. Persze, ha tudnák, hogy én írtam a szöveget, nem játszanék a Ne sírj anyámat, tehát legalább végre hallható vagyok a Petőim.- Azt szeretné, ha a Petőfi Rádió több Beatricét játszana?- Nem. Azt szeretném, ha a Petőfi Rádió mindenkinek a nótáit játszaná, mert ez egy közszolgálati rádió, tehát a mi pénzünkből működik. Ehhez képest mindenféle szart játszanak és öt ember üzleti érdekeit szolgálják ki a repertoárral. Mint a nyolcvanas években: megint van egy bizottság, amelyik eldönti és megmondja, hogy mi a zene és mi nem az. Közben pedig a koncertjeinken tízezer ember énekel velünk, vagy a lagzikon is nyomják a nyolc óra munka, nyolc óra pihenést, csak a rádióban nem.- A Beatrice hogy kezdődött?- A Beatrice eredetileg egy lányzenekar volt, az első ilyen. Csuka Mónika, a későbbi feleségem volt a gitárosa, és jobbára bluest játszottak. A keményebb vonal már lányok nélkül jött, igaz egy kis csavarral. Az úgy volt, hogy a lányok hívtak, hogy lépjek fel velük pár bulin, aztán énekeltem is velük, de jöttek a bonyodalmak. ORI-enge- dély kellett, nekem meg az nem volt, de nagyon bíztam magamban, elmentünk a meghallgatásra, hasítottunk, mégis két perc alatt kirúgtak bennünket. Feloszlottunk. A Próféta azonban megkapta az engedélyt, és engem megkerestek, hogy legyek náluk zenekarvezető. Mondtam nekik, hogy nincs vizsgám. Bevittek erre megint az ORI-ba, és két perc múlva zsebben volt. A Próféta nevet változtatott, újra Beatrice lettünk, és akkor elkezdődött valami.- Amiből aztán a Beatrice a rendszerrel szembeni lázadás jelképe lett. Ez egy tudatosan felépített arculat volt, vagy inkább csak az a korszak hozta ezt magával?- Ugyan már, dehogy volt tudatos! Éltük az életünket, ahogy engedték, inkább úgy mondanám, hogy a kényszerek egyengették a mi utunkat. Fellépni nem léphettünk fel, lemezünk nem lehetett, a tévében nem szerepelhettünk. Ez mind hozzátett ahhoz, hogy belássuk, nekünk az ellenállás a sorsunk. Arról ugyanis meg voltunk győződve, hogy amit csinálunk, az nagyon jó. Szóval csináltuk, és az, hogy tiltottak, egyre jobban összekovácsolt bennünket a rajongóinkkal. Utólag persze jól látszik, hogy nekünk az nagyon jó PR volt, hogy minden semmiségből botrányt kreáltak körénk. Akkor persze másként éltük meg.- Komolyan kellett azt akkor venni? Félelmetes volt, vagy inkább csak a miheztartás végett vitték el néha a rendőrök?- Velünk akkor nem csak beszélgettek, jó párszor megruháztak, és tudtuk, hogy bármit megtehetnek velünk. Az akkor nem móka volt, hanem komoly. Pedig ha a mostani eszünkkel belegondolunk, hogy egy zenekar megdönt egy rendszert? Ez tényleg vicces. Akkor nem volt az. Volt egy koncert, amit úgy kezdünk, hogy bekiabáltam: támadás! Erre jöttek a rendőrök, és elvittek bennünket. Egy nótát sem tudtunk eljátszani, a bulinak vége volt.- A babos kendő politikai üzenet volt? ■- Az szintén egy félig-med- dig véletlen, de óriási ötlet volt. Az akkori csajom hozta nekem a nagymamájától. Addig egy lilás kendő volt a nyakamban a bőrszerkómhoz, amitől kirázta a hideg. Erre mondtam neki, hozzon egy olyat, ami tetszik neki, aztán hordom azt. Erre megjelent a pöttyös kendővel. Valaki ki is találta rögtön, hogy a színe az országot jelképezi, a fehér pöttyök az ellenállást, és ha már nem lesz piros, az lesz a Kánaán- ezt el is mondtam a következő koncerten. Persze egyből bevittek, és kihallgattak szervezkedésért.- A babos kendő azért megmaradt, de a korábbi rocker-cuccok helyett, sokkal választékosabb és divatosabb fazonra váltott. Az X-Faktor miatt?- Régóta úgy gondolom, hogy nem attól lesz az ember igazi rocker, ha szakadt bőrdzsekiben, meg koszos farmerkabátban áll ki a színpadra. A műsorban pedig az ország legjobb divattervezője, Náray Tamás tervezte meg, hogy nézzünk ki, mit vegyünk fel és ez is hatott rám. Van olyan alkalom, ahova illik egy jól szabott öltönyben menni és ha koncertet ad az ember, nem baj, ha ránézésre el lehet dönteni, ki fog felmenni a tömegből a színpadra. Ha megoldható, egy frissen mosott és vasalt ing, szerintem alapvető elvárás.- A mindig frissen vasalt ing azért feltételez egy gondos asszonyt is a háttérben. Harminc éve házasok a feleségével, ami ugyancsak nem túl gyakori a mai rockerek között. Mi a titok?- A szerencse. Szerencsés vagyok, hogy amiben soha nem hittem - a sírig tartó szerelem - mégis létezik. Valóban, nálunk harminc éve megy a megértés, az empátia és mai napig tiszteljük egymást.- Lassan tényleg felmerül a kérdés, hogy Nagy Feró, egyáltalán a nemzet csótánya-e még?- Igen, persze ez nagyon fontos. A csótány az egy fürge, okos és gyors állat, ráadásul mindent túlél.- Annak idején ez kinek az ötlete volt?- Az enyém, ha már a nemzet csalogánya nem lehettem, hiszen nem engedtek fellépni, lemezt készíteni, gondoltam, a nemzet csótánya leszek. Már elsőre is jó punkosnak tűnt, de sokkal nagyobbat szólt, mint gondoltam. Rajtam maradt, pedig csak a politikusokat akartam idegesíteni vele.- Ha már a politikusoknál tartunk: annyi rockzenész kapott már Kossuth-díjat. Nem irigykedik?- Dehogy irigykedek. Az ország legnagyobb showjában, vagy most az István a királyban szerepelni felér egy Kossuth- díjjal. Az már egy más kérdés, Névjegy 1946. január 14-én Letenyén született. 1970-től fellép a Beatrice zenekarral, ami alakulásakor az egyetlen női beat-zenekar volt az országban. 1978-ban újra elindította a Beatricét, amelynek a frontembere lett, kemény rockzenét játszott. 1981-ben a rendszer ellehetetleníti a zenekart, feloszlanak, de megalakítja az Ős-Bikinit. 1985-TŐL1987-IG szólista. 1987-ben ismét újraalakítja a Beatrice zenekart. 1990-ben köztársasági elnökjelölt. („Szakadt országnak szakadt elnököt!”) 30 éve nős, három gyermeke van. hogy azok közül, akik már megkapták nem is egynek én mutattam meg, melyik az a gitár. Szóval már jó egy-két körrel ezelőtt meg kellett volna kapnom, ha érdem szerint járna, de ez nem úgy megy, hanem ezt úgy osztják. Lehet, hogy egyszer még rám kerül a sor.- Örülne neki?- Persze, de annélkül sem panaszkodom. Szerintem én megmutattam, hogy egy rockzenész nem csak a színpadon tudja feltalálni magát, Persze nem muszáj ezt így csinálni, de ha benne akar maradni az ember, és szeretne zsebre vágni egy halom pénzt, akkor el kell fogadnia a világot. Azt látom, hogy aki ezt nem ismerte fel, az fásult és kiábrándult lett és valahol elmaradt.- A rockzenészek többsége ellenben éppen a tehetségkutató műsorok miatt panaszkodik, hogy például az X-Faktorban felfedezett új sztárok szorítják őket le a pályáról.- Aki csak panaszkodni tud, megérdemli a sorsát. Sokan nem veszik tudomásul, hogy megváltozott körülöttük a világ. A szórakoztatóipar már csak egy ilyen kegyetlen nehéz pálya. Akit már nem talál érdekesnek a közönség, azt nem is tartja el. Lehet persze befeküdni a könnyű dolgokba, meg rinyálni is mindenért, de szerintem nekem, az idősebbnek, csak akkor veszi el egy fiatal a kenyeremet, ha jobbat, de legalább olyan jót csinál, mint én. Észnél kell lenni, hajtani kell, akkor nincs semmi baj. Ja, hogy ez melós? Az.- Az 1983-as István, a király óta eltelt harminc év. Elégedett azzal, ahogy eltelt?- Sikerült életben maradni, amilyen ez a világ, ez már magában elég kéne legyen, nem? Persze voltak jobb és rosszabb időszakok, de szégyenkeznem semmiért nem kell. Nem csupán előrébb tudtam jutni, de mindig kicsit jobb is tudtam lenni, ahogy mentünk előre. Ez fontos, mert ettől vagyok elégedett magammal és ezért tudom szeretni magam. Márpedig aki magával rendben van, csak az tud békében lenni a világgal is.
